2008. december 28., vasárnap

karácsonyi tőgy kettő

az előző bejegyzés szövege nyomtalanul eltűnt!! nem tudom mi történhetett, de ami még rosszabb, hogy elfelejtettem, mindazt amit szellemesen összeróttam..
valahol belelehetett szőve a vízvezeték szerelési mesterművem, erre utal a cím..

angliában az összes komfortot mérnökileg alul spilázták. ez igaz mindenre ami a kényelmes élet kelléke.. most kezdenek rájönni, hogy a dupla üveg nem csak melegen tart, de energia takarékos is.. nyilván ez sok más kelemetlenséget szül.. de most nem megyek bele a részletekbe, mert az unalom előbb esz meg mint a penész.. (figyelem hölgyeim az előző bejegyzés mellett nem volt kint a 18 as karika, tehát nem elgépelésről van szó, csak semmi pénisz(18))
gyorsan vázolom.. képzeljétek egy csap ível a mosogató fölé.. így választottuk ki a lakást annak idején: micsoda?!? egy darab tizenkilencedik század? kivennénk! mennyi lesz?
de nem minden arany ami fénylik.. most azt gondolhatjátok, hogy "egy csap-egy csap, és akkor mi van?" egyrészt erre felé (mint azt már jegyeztem korábban) külön csap szokott lenni a hideg vízhez és a melegvízhez.. fogmosás mosogatás egyebek - nem gondolnak ilyesmire akik nem szembesülnek a nehézségekkel.. szal nálunk a konyhában egy a csap, de nem ám akárhogy..
a króm alatt egydupla cső - befordított terminátor (élő szövet a belső fémvázon).. képzelj el két különböző átmérőjű csövet, amit egymásba húzol.. a kissebb keresztmetszetű a meleg víz forrása körülölle' pedig a hideg zubog le.. egyszerre érzed az ujjaidon, hogy lefagy és megéget.. a kezeden keveredik el.. igazi gyökérnépség, de most minden xenofóbia nélkül.. ráadá-sül a kellemetlenségek még abból is adódnak, hogy ahhoz hogy a meleg víz megfelelő arányban legyen jelen, erősen meg kell nyitni, ami a kis csővégződés okán vizipisztoly élesen hasíjja a kezed, a gőzborotva analógiáján a gőztűként üzemel.. persze fröcsög is, tehát nem csoda, hogy senkinek nincs kedve mosogatni..

karácsony nagy kajálások sok tányér és más csetresz.. hirtelen valami megoldást akartam találni.. mit is lehetne cső hijján - alkalmas keverő zónának alkalmazni.. egy szekrény ajtó kinyit, semmi csak szivacs vegyszer kesztyű és kukás zacskó. az utóbbi pillanatra megragadta a gondolataimat, majd ajtó becsuk, hirtelen kis edison izzó fénylett fel a fejem balfelső sarkában, szemeimmel rápillaantok. Ajtó kinyit, kesztyű kiránt(semmi prézli), ujja lenyes, és kész is a koton végű csap.. félsiker a víz nem jön ki, majd a nagyobb lyuk esetén meg még mindig spriccel, ráadásul rosszirányba.. aztán rájöttem, nem más mint a teljes negyujjasra csonkított kesztyű lesz itt a megoldás.. azóta is ernyedten himbálódzik a kis sárga gumi tőgyöm..

hamár szóba jött az evés
Ricsi pulykával hivalkodott, a pulyka meg hét teljes kilójával, még máig is eszik, ha meg nem halt szegény. Másnap én is csináltam valamit, csak hogy ne érje szó a ház elejét.. töltött gombafejek eszetlenkedtek, azt ették a gyerekek pulykával, mert szebb az mint a hangja.

bejgli belétek!

2008. december 25., csütörtök

2008. december 23., kedd

bush

http://www.youtube.com/watch?v=EmaBhHJbbes&feature=related

a méret alapján én is lehettem volna..
megdobálni a bábokat annyi mint 'egyet nem érteni' gondolom.

nem lehet mindig aludni.. néha csörög a telefonod és a barátodnak éjszaka félegykor van rád szüksége.. akkor csak el texteled a címet, hogy a taxisnak csak megmutathassa és alig tíz perccel később, mikor az ajtód előtt utolsót sír a motorja a füst szagú shanti taxisnak, currys lehellettel búcsút int a dögös kis exszőkének, aki ringó csípővel és egy bőrönddel érkezik - nincs kisírt szem csak az a kevés zaklatottság a felszín alatt, amit még ott rejtegetett neked, mert már két barátnőn elrítta a szégyent amit nem tűrhet tovább hiszen tudja, hogy igaza van, de legalábbis közel van hozzá.
egy napot kellett várni, hogy a csuklóján lévő forradásokra rá tudjak kérdezni..
határozott állítások félelmes bizonytalanság
de mint a pokerben csak mondd: All in és máris érted hogyan rizikóz mindent

2008. december 16., kedd

csak röviden?

hát jól vagyok.. nem modhatni, hogy rózsásan, de jól..
most mit mondjak erre a kérdésre.
tudom, hogy szeretetből kérdezed, de tudod, hogy én meg akarom válaszolni..
nekem nem megy ez az angol módi: Hello! How are you? és tovább megyek.. nem ez nem én vagyok.. vigyázz mit kérdezel, mert bazze' elmondom, ha addig élekis.

szóval.. mit akarsz tudni?

2008. december 15., hétfő

hü (lye, hova) mész, török mész

gyerekkorom egyik parája a 'török méz'.. megtanultam, hogy '..török gyerek megvágta, magyargyerek gyógyítja..', és aztán hirtelem odadobták a 'hovamész, török méz' csalafinta szójátékot (csalafinta nagyszerű szó) úgy gondoltam, hogy beleragadt méhecskékkel csípőssé tett torok keserű lehet ami nyulánk ragacsosságánál fogva mégjobban meghosszabítja az általa átélhető kínt.
a hülyeségre mentség az életkor?
mindenesetre egy dorogi búcsúban találkoztam a törökmézzel szemtől szemben. grillázsos varázs, sehol egy darázs. idétlen arckifejezesémet - egy Dózsásötvenesből - kandírozott ajándék jutalmazta. ilyet is evett a gyerek - gondolták akik gondoltak rám akkoriban. Pajorék remek emberek..

na ez csak eszembe jutott..

éppen Wood Green tiritarkatörök népe között kavarogtam - istentudjamitkerestemott - a minap, mikor egy kiugrott muszlim fószer mozdulatlanul az ember árnak ellenfeszülve, bátran arcon munstrálta az elhaladókat.. nem várt kifejezetten senkire. mindegy kit vetett oda az isten keményen az arcába meredt. 'mit keresel tata?' villant át az agyamon a gondolat és titkon fürkészni kezdtem a fürkészt. a túl édes grafikájáról könnyen felismerhető Jehovás újságkötetet melléhez szorította mint féltett kincset szokás, azzal a mozdulattal ahogy gyermek szorítja a párnát félelmében.. de arca kontraszt volt néma elszántságával - pernye vékony, sárgásbarna, törökös börébe ráncosodott fiatalossága, megannyi apró májfoltja, egyszerűen magára tapaszotta a világom.

egyre közeledtem, s gyakorlatból tudtam, hogy azok az emberek akik a hideg kapcsolatfelvételt kell válasszák - bármi is az oka (vallás, kéregetés, balekkeresés, közvélemény kutatás) - mindig megtalálnak. Nyitott tekintetemnek tudom be. valahogy nem tudom elfogadni, hogy madárnak látszom, akkor már inkább birka, ha kérhetem (Polarsheep - Yeah!)
és akkor történt meg ami nem történt meg. keresztül nézett rajtam. egyszerűen hagyta hogy elhaladjak mellette! nem mintha akarnék csatlakozni vagy bármi, de úgyéreztem hogy meg csalt. elárult, bemocskolt, megtagadott.. vén pöcs! hogy merte azt gondolni, hogy nem akarok csatlakozni Isten bárányaihoz (hopp még egy birka) hát nincs elég tiszta tekintetem? egynek gondol a buszon zenét hallgató, tompaeszű, jólöltözött, idétlen hajú, helyi fiatalokkal?

egy kis pofi paskolás az arcon az élettől.. ilyesmikbe dugom a fejem az igazproblémák elől.

that's my style! hell yeah! hallelujza?!

2008. december 5., péntek

hogy vagyok? mint egy falap

avagy az Egyetem begyedem kender tánca,

a mostani feladat, hajts alkoss gyarapíts. háromdimenzionálni kell, hogy az, egy számodra becsecses tárgynak méltó állomásul szolgáljon. ez lehet állványa, de akár rejteke a bárminek amit választassz. Én egy miliméter vastagságú falapot választottam a telefonom dicső környezetévé alakítandó.. hamar rájöttem papír lapokkal való kisérleteim közepette, hogy ha egy összefüggő sík rendszerben két pontot megpróbálsz egymásra vonni, a sík kilép medréből és látványosan háromdimenzióssá változik. Tehát egy papír lap két bármely sarkát, bármelyik oldallal egymásra fogsz, az kifordul a síkból.. nem kell Einsteinnek lenni ehhez. ezzel játszom mostanság és a dizájn érdekében közben csíkokra hasogatom az elemet. tőlem elvárható hatásvadász elem.
a suli hogy megy kérdésre ez a kifejtős válasz..
óóóh és hullámkarton gyerekülék is a feladat, prezentációval, elvetélt kísérletekkel - értsd vázlatok és kis makettek halálának gyüjteménye - és teljesméretű bevethető prototípussal, ami belepasszol a marketing minden elvárásába - eladható szállítható tárolható könnyen összeszerelhető
ja és két alkotót kell tanulmányozni és újságcikkekkel és riportokkal és múzeum naplókkal színesített kifejtős gondolatkört kell bemutatni írott formában.. Bár nem Esszé, de mind formájában és mind elvárásaiban annak kell megfelelni.. mi ez ha nem SszÉ? ja és mindezt jövőhétre..

hetente:
- 30 órát aludni, (min.)
- 30 órát egyetemesdizni
- (min)40 órát dolgozni
- 2 órát blogot írni - olvasni
- 28 órát szórakozni (dumcsizni, filmet nézni, esetleg táncos szórakozóhelyen lengedezve narancslével kézben, kacagásra készen)
- lakással törődni itt és otthon(heti 2 óra: porszívózásra, mosogatásra, kajálásra - igen ezt is ide sorolom - otthonit meg eladjam - ne adjam, befizettni, mi ez a csekk már megint kérdések továbbgombolyítása)
- közben utazni az egyik színről a másikra (minimum 21 órát töltök hetente utazással!!!)
- tervezések barátok szépszeméért (1 óra.. sajnálom Lia, de ez az igazság)
- magán jellegű alkotások (nincs rá időm esküszöm - 3 óra),
- zenekar (4) - e-mailjei (1)
- szerelem (max. 8 óra egy héten!! tarthatatlan - ebben benne van a közös séta is, meg a "mindjárt jövök kimegyek zuhanyozni")
- és egyéb (¥, mint tisztálkodás, evés, művelődés; múzeum, olvasás, spontán elmélkedés, vagy kutató munka egy-egy saját gondolat teljessé tételéhez)

én mondom nem fér ez bele a hétbe.. végtelen plusz 170 óra kellene beillesztődjön a 168-ba. többnyire az alvásból vágok és a hiányt behozom a tömegközlekedéssel, ha az éppen nem az 'egyéb' kategóriával van átfedésben.. gondolom kezd világos lenni miért nem szeretek aludni

de ez nem sírás volt, hanem büszkén sorolom mi minden kell, hogy lefoglaljon, hogy ne vibráljak, mint egy gázláng a szélben. mi tagadás nem így képzeltem a felőtté válást :D
de azért nem lennék a saját határidőnaplóm..

hogy vagyok? mint egy falap: csíkokra hántva, meggyűrve, megfeszítve.. de jól néz ki

2008. november 23., vasárnap

anya csak egy sincs

a következő sorok nyomokban szomorúságot tartalmaznak, aki nincs beoltva ellene csak hagyja ki ezt a fejezetet



Miután apám meghalt először nagyon mérges voltam. sosem éreztem előtte különösebben okosnak, vagy éppen szépnek magam, de akkor a mérhetetlen harag megváltoztatta a szemeimnek a fényét; mohó kis tövisekké, és ez mintha felnyitotta volna kobakom ésszelencéjét is. Elkezdtem gondokodni és összefüggéseket találtam ott is ahol más nem. De még felnőtt sem. persze lehet hogy nekik van igazuk és nincs is, de ma is látom azokat szálakat és az értetlen arckifejezéseket, ha ilyen linkekre világítok..
Szóval azt gondolhatnók, hogy akkor én és anya egymásra maradtunk, de inkább csak egymás mellett.
Nem ismertem fel (vagy el) a felelősségemet, ugyanis amikor elveszítette apámat, magából is elvesztette azt a darabot, amit a NagyBergO népszerűségébe ágyazott. A barátait.

Volt neki ez a dühös furcsa kölyök, a munka meg egy csomó emlék. Ez a kis múlt sereg tizenkilenc évig mérgezte őt, és ahogy anyjától tanulta mindenkit elmart magamellől. Engem is.
Mikor majd tíz éve elküldött, én örömmel mentem. Furcsán félelemtelenül tartottam az ismeretlenbe. A bizonytalanság a barátommá szegődött. az emlékeket elűztem, így sem memóriám, sem rossz szájízem nem maradt; ezerszer égetett meg hát ugyan az a tűz ahogy az ő önpusztításba csomagolt fájdalma is. Azt vágtam a fejéhez, hogy "ne így anyu, mert nem mutatom be az unokáid.." nem így gondoltam és sajnálom azt is hogy mondtam, mint sok annyi férget mit odaköptem neki, mind szégyenlem.

ha jobb vagyok - vagy ha éppen rosszabb - még most is élsz. mert így csak annyira tudtál szeretni, hogy bántson, hogy bántassz és ez tovább keserítsen neked minden falat levegőt.

Valahogy ott akarok lenni akkor, amikor boldog vagy és felfogni igazán mitől és akkor elfogadom, hogy ilyen lassú volt és ilyen sokat fájt ami így alakult ahogy.

Nem haragszom rád nincs is miért. Te sem haragudhatsz, egyszerűen így volt és így is marad most már.

2008. november 22., szombat

Ahogy ígértem 'az egyetem - óvoda - chicken shed - avagy a fészkes fene és a nyaralás' című fejezet következik

úgy értem az egyetem egy óvoda. lehet teremben papírt hajtogatni és bőlére eresztett mondókával elmondani, hogy miért hajtottad ketté a lapot, vagy éppen hetvenketté ha éppen ezzel hetvenkedtél, de az udvarra meg érthetetlen embertárolókat kellett építenünk, bambuszból, és mazzagból..
Mazzag M. a. z. z. a. g. Mazzag. Puck! (Snooopy)
ekkor jött az ötlet, hogy ahhhelyettt, hogy háromdében 'skiccelünk' előrántom a füzetemet és csinálok egy tervet.. a szívünkbe érzések költöztek és elkezdtünk dolgozni az évszázad építményén.. egyre többen verődtek hozzánk, ahogy Dzsó is (asszem ő máshogy írja de az mindegy, ezt el sem tudja olvasni, vagyis elolvasni még csak-csak de neki ez teljesen Kinai.. el is postázom neki az ArcKönyv nevű világ hálózati terméken.. ez lesz kicsinyes bosszúm azért amit tett) már állt a vár, egy leginkább football kapura emlékeztető pad köré font bambuszrács, amikor feltűnt ez a vöröses szőke angol fiú és tágra nyílt szemekkel könyörgött, hogy fogadjuk be, mert egy nappal később érkezett. akkor még csak én láttam át a szitán, a jól megválasztott hölgy társaságom kapott az alkalmon, hogy színesítse a hormon palettát, így mivel egyébként újabb két lány verúdött vele együtt hozzánk szemet húnytam az őrlángnak, ami azonnal felvibrál, mint a Pók ösztön Peter Parkernek, ha bármi veszély van kilátásban. szóval heten voltunk gonoszul a négy fős csoportban és szinte készre leheltük a remeket, mikor elkezdődött. fészkelődött. szuszogott. belélegzett.. nézte.. tüntetően állt, mire nem bírtam
- Mondjad!
még egy mély lélegzet és merengőre fókuszálva elkezdte:
- Hát, van itt nekem is egy rajz.
- Ühüm - mondtam 'ü'-vel, hogy értse, ha akarom egyszerűen csak nem értem amit mond, szóval óvatosan fogalmazzon. de a vázlat egész ügyeske volt és nem voltam én vezetője a csoportnak, senkit nem akartam elnyomni, szal végig néztem ahogy meggyőz mindenkit, hogy azt is bele kell szervezni az épületbe. de kifejezetten tetszett is , hogy egész épületkomplexummal raegálunk a feladatra.. mígnem újra kezdte.. először szuszogott, aztán nézte messziről közelről..
- Mi van már megint!? - kérdeztem színlelt türeémetlenséggel.
- Chicken shed - mi a fittyfenét hadoválsz össze? súgta ráncokat gyűrő homlokom alól, londoni napsütéstől villogó szemem,
- Fészkes fenét akarsz tákolni? (mondhatnók nesty beast - mint fészekes' fenevad) és már romboltuk is le egy hét verejtékes munkáját, mintha kötelező lett volna.. és közben nemmel feleltünk egy érdekes szavazásra ahol is mind nemet integettük a 'ki akarja lebontani az első építményt?' kérdésre.. azután mivel már egyetlen összecsomózott bambusszál sem maradt éptmény formájában és mindenki elhúzott haza, és nekem is volt elképzelésem, szlovák segítségemmel vállvetve meghúztam a kontúrjait az épületnek. Itt már érződött, hogy jóval lendületesebb lesz, ami jobban megfelel majd a brífingnek. és mondanom sem kell, hogy remek lett. az emberek használni kezdték a szörnyemet, amit egy elvetélt magzatból újra dizőjnoltam és összeállítottam rendesen stabil szerkezetűvé.. csodás érzés volt, mint szinpadról nézni az ellenfényen keresztül a boldog elégedett, vagy meghatott arcokat.. mellesleg eléggé komoly elismerést kaptam a tanároktól is.



nyári görögi balkáni

nagyon messze nyaraltunk a fene fészkelt arra, meg mi.. föleg időben kerültünk messze a jelenttől, mert eléggé 60 as évek izlés-ficamát kellett a napfényes tengerparti levegővel belélegezni.. Corfu. olyan mint a képeken, ha szigorúan egy irányba fordítod a fejed. mert ott ahol ember éri, azonnal hasznot húz rajta, vagy nem törődik vele.. ez veri tönkre arra a harmóniát.. de van ami nem olyan mint a képen.. pl.: a szállás, amit gondosan kifizettünk utazási iroda áron. de kisebb összekülönbözések és szét költözések árán kényelmet varázsoltunk oda ahol csak a hangulat volt első rendű. jól választod meg a barátaidat és garantált a jókedv.. bár ott lehetett volna mindenki akit szerettem volna.. igaz Te Gyurcsik?! pedig neked még a fekvésed is megvolt hozzá!! barackot koppantok a fejedre azzal, hogy rekeszizom és arcgörcs színezte a napjainkat.

a Quadok csak úgy verték a port amit a tengeri szél fújt a rossz utakra..
helyi rendezvények valahogy elkerültek, de azon úgyis csak a DJ érezte jól magát - nyilván a sok ingyen tudat módosítótól nem vette észre, hogy nincs vele a 'tömeg'.. aztán másnap mikor a parton megtaláltuk, mint fő állású Dzseccckí kölcsönzőst, akkor mondta nyájasan, hogy tudja, hogy a magyarok nem engedhetnek meg maguknak annyi milliárd és egy Ejurót, ezért kifejezetten magyaroknak össze állított Ő egy egy Ejuróval kevesebbeset, ha mindent egyszerre ki akarsz próbálni. amolyan vizisport menüt - epézgettem keserűn a rossz marketinget.. hisz' a magyar menü angolul lett szedve valamilyen okból, és úgy is még a 'Kuuuhrva drága' kategoria volt, egy vonallal a 'csak a pénzes balekoknak összeg alatt'.

Geodéééta tulajdonságokat ruháztunk egymásra meg magunkra, mítizáltuk mindezt és új vallást is alapítottunk belőle.. nagyjából. bejártuk keresztül-kasul a hegyeket a vonyító kis gépekkel és tízmilló fényképet készítettünk sziporkázó fiatalságunkról.
már rám fért egy kis alvás is.. még az is megvolt egyszer a nyolc nap alatt.
és eközben a rózsaszín párduc bítbokszos verzióját tudom elképzelni aláfestő zenének.. ahogy ezek a nyugati pénzekkel áthintett emberek rohangáltak a Kusturica féle díszletek között. és minden felirat egy egy METAXA reklámra emlékeztett.. egyrészt mert azt a betűcsaládot használták, másrészt, mert a metaxa szó anagrammái alkotják a görög nyelvet kivéve egyetlen egyet.. PINAO - 'éhes vagyok' sírom görögül üvöltve a naplementébe, mint egy holdat ugató magányos farkas, ott a fészkes fenében.

2008. október 18., szombat

Fészkes Fene

csináltam, voltam ott, aztán elköltöztem onnan, majd egy újabba jutottam, aztán csináltam bambuszból..

"mi a fészkes fenétcsinálsz?" kérdezték a srácok a stúdióban.. tudtok követni? srácok, stúdió.. igen. az albumhoz felvettünk egy pár órát a vonyításomból.. már olyan közel van hogy érzem a birka szagát - az alul informáltaknak jegyzem meg, hogy a működő nemzetközi zenekarom a POLARSHEEP, hamarosan előrukkol az első albummal.
régotta fözzük ezt a birka húst, elég kemény lesz, nehéz lenyelni, de megüli a gyomrod.. sejtheted

elmentem a fészkes fenébe körül néztem azt írták egy rozsdás táblára két kutyagumi között "isten hozta Korfun.." akkor fú.. mondtam eszesen és felpattantam Misike mögé a Quadra.. a szar az volt benne, hogy................... majd a következő Bejegyzésben Kifejtősen!

Woodgringóból el.. olyan messze volt mint a halál, de legalább halálközeli élmény volt.
na jó számolgatjuk a gyerekekkel, hogy kétszoba egy kerékkel kevesebb és hányan is vagyunk rá? na jól van Dórika most, hogy van Matyink és Karolinánk is jön a Ricsi vissza, meg még az Adri is 'oda' - itt jelzem szerettel várunk és még a kíváncsiság is megöl - kellene egy nagyobb lak. jól van jól.. el is mentünk szerncsét próbálni a sarokig, ahol az ügynökségen Matyival FlatGangsta merev arccal azt mondtuk.: kell egy hááz.. mutatom: háááááz. érted?

Nem hiszed el, meglátni és megrettenni.. "jön ide busz egyáltalán?", vagy "nincs ez túl messze?", "elsüt idáig a nap?" kérdésekkel küszködve otthagytam a többieket és mire vissza jöttem a nyaralós lazulásból.. már cuccoltunk is.
Aztán hideg zuhanyként ért a sokkoló kérdés: meleg víz? - mitha egyszer már szembe kellett volna néznem egy ilyen cikivel - az nincs.
Mivel már mindent kifizettünk, lefoglaltunk, elköltöztettünk, magunkkal hoztunk.. izzadó tenyérrel tárcsáztuk az ügynökséget, hogy: hé Te Szent Tehén-lepény (indiai a lelkem) ugye azért az árba belefér egy forró fürdő? - Dóri azt kántálta a háttérben, hogy: - Mondd meg Sridarnak, hogy megyünk hozzá fürdeni mind a hatan..! - láttátok volna a szemét közben.
Valahogy szivacs helyett a 'nagykést' könnyebben vizualizáltam a markába, ahogy kurtán a levegőbe suhintot..
egy hét lavor - angol tempóhoz képest gyorsan meglett
de mielőtt még 'majdnem megcsinálták' a beteg bójlert eccercsak' csend. és újra csend..

elment az áram - nekem meg leszállt a köd. én még senkit nem küldtem el angolul a halál fxára. Matyi huncut mosollyal másnap - mikor már újra mosolygós voltam - felkacava ellmesélte (csak hogy befoltozza szakadozott memómirám folytonossági hiányait) ilyeneket ordítottam a telefonba, nem látok a dühtől - angolul.. nyilván ennek így aztán semmi értelme, de ha Lego-emberek színvilágát sorolom azzal a lendülettel akkor is megértette volna Sri, hogy LACIKAPIPA!
túlreagáltam, de van mentségem.. minden egyszerre történt és erre biztosíték el.. sajnos az árram hiánya ennél bonyolultabb dolog volt, de túl drága és lényeGtelen, hogy arról írjak.

a következő szám tartalmából

az egyetem - óvoda - chicken shed - avagy a fészkes fene és a nyaralás

2008. augusztus 22., péntek

tick tack, vagy csak tikk

órák

már kora kölyök korban bevette a fejembe magát a gondolat, hogy idő mint olyan nem létezik. tucat kis novellában ecseteltem elméletileg mi az oka, hogy ez a viszonylagos tényező hamis.

kedvenc vessző paripám, hogy az időt mindannyian érezzük, pulzál. mármint, hogy egyszer repül, egyszer nem akar a perc mutató rur-bikát váltani.. nyilván az időt hűségesen követi anyag így semmi bizonyítékunk nem marad, csak az a fránya érzet..

na ezen most gondolkodjatok el - aztán hamarosan előjövök valami pop gondolattal, mondjuk hogy mi fészkes fenét csináltam két hónapig.. azt hiszem egyébként a fészkes fene volt az egyetlen dolog amit nem csináltam. várjunk csak ha jobban meggondolom lehet,hogy az is megvolt. Mert kigondolná, de még fészk félét is építettem képletesen és igaziból is. de ez már egymásik történet

2008. augusztus 16., szombat

hezitál a Canis Merga

késő esti beszélgetésünk folyamán a nemzetek kezdtük szennyezni.. már túl voltunk Törökökön, indián, lengyelen innen és Íren is túl, mikor a kukába hajítottam egy hanyag, hatásos mozdulattal a maradék Soya tejet a hűtőből, mivel kellett a hely, de másodpercekkel később egy belső elemzéssel realizáltam, hogy nagyon éhes vagyok és egy műzli elférne bennem.. majd ezt valahogy szóvá is tettem, erre Matyi - Dóri love-agja - hamisan villogó szemekkel azt mondta, hogy kotórjam ki a banánhéjjak közül nyugodtan, ne legyek szégyenlős. Erre kiböktem, hogy 'tudod van az za zamerikai fassság' igen, de Matykó első kézből adott helyt, hogy tényleg ilyenek.. mondja nekem, hogy 'mondom neki, te tényleg ennyire f*sz vagy? - ő kimondta nem cicózott- majd elgondolkodik öt másodpercet a kutya szar, meg a baktérium, hogy most "ellepjem az ínycsiklandó falatot, vagy mégsem"' na ez beleült a fejembe - hezitál a Canis Merga jegyeztem meg fennhangon. Bokor Andristól összegyűjtött -veltségem osztatlan sikert aratott az egyszemélyes közönségemben. Természetesen a sikerem levett a lábamról és ábrándos piruettek között, rózsaszín ködbe vonva saját magam, önnön frappantériám miatt kileheltem végül a levegővel, hogy ez lesz a blogban a következő bejegyzésnek címe. ez az oka hát. én vagyok az oka, én ki más. Hiszen ez az én blogom:)
Elsüllyedt világok? Maxigáz? hiszenezazénvizem jelenet? na azt hiszem ezt senki nem érti.. Blubb!

squatt
elfogadott londoni életforma, hogy a törvény szélesre tárt kiskapuját kihasználva lakó kommjunitik bátran 'bebútoroznak' lakatlan - 'gazdátlan' lakásokba, házakba és ezt úgy nevezik, hogy squatt
halálra dolgoztam magam, és az egyik történetesen csinos és mellesleg L hajlamú barátom üzenetben kért, hogy ha tudok üres squattot - illegális-legális beköltözésre alkalmas elhagyatott lakást - akkor mindenképp jelezzek. Na azt épp nem tudtam, de mivel mellettem állt Bobby, az új kiccsönporter - megfelelt :D, amúgy (jegyzetelj) kiderült róla, hogy közepesen jól menő fotós, kifejezetten a konecertekre és zenés rendezvényekre specializálva (nyílván fenszi kamera meg minden) de nincs mindig koncert, ezért jött dolgozni a konyhára - megkérdeztem, hátha ő tudd ilyen bungallót.. mire ő: jaj azt nem de, ha véletlenül hallok valamit, szóljak, mert most akar költözni.. mondom - cimbora, azért az nem olyan fényes, tudod a melegvíz, az elektromosság, generációdnak az internet; ezek azért hiányozni fognak.. erre ő most is squattban lakom és nekünk van internet. Tizenketten lakunk ott és befizettünk, mivel alig több mint 12 font per hó egy font körül jön ki.. azt még a kéregetők is kitudják fizetni - hihetetlen, hogy ledolgozok valakivel tizenkét órát és akkor hirtelen ott áll mellettem egy másik világ: Bobby.

de van más valaki is aki új, bár ő nem barátaihoz jár fürdeni, Travis.
ha rémlik még a Bad Boys II -ből a 'hány éves vagy cula?', akkor pontosan magad előtt látod azt a túl növekedett, karamell, tini fiút, aki egy felnőtt termetével de egy gyermek ártatlan szemével mered rád, látszólag semmiféle önálló véleménnyel. Hamar kiszedtem a szingli kölyökből, hogy a színéhez jól passzoló zenei stílus rajongója, s azóta előszeretettel Hipp Hopp Travisznek szólítom. sajnos az elsőre mókának induló ragadvány név, nógatássá változott amikor kiderült, hogy nem csak a felfogása lassab, mint az kényelmes egy ilyen konyhában, de a mozgása is.. és amikor bele állt a görcs.. az volt aztán a durva görcs.. elképzeltem, hogy ha kamaszos kedvtelése közben rántja csomóba az ujjait a magnézium hiány. nem tudtam, hogy nevessek, vagy sírjak, mikor épp oda néztem a gitáron akkordot szorító ujjakat mímelő ujjakra. de amikor másik kezével sután megpróbálta kihajtogatni a derékszögeket a hatalmas markából, az már tényleg sok volt.. Jól vagy? kérdem, erre ő persze és kattogva kifeszíti a mutató ujját egy pilantra egyenesbe, de vizes mancsa közül azonnal kisiklik a megbokrosodott makrancos marok. Mintha, valaki más kezével küzdött volna. Egyre magam előtt láttam, hogy mint egy hülye amerikai komédiában pillanatokon belül elkezdi gyepálni a saját arcát erőnek erejével.
jól van kis fiú menj egy pár perc szünetre, szívj egy kis friss levegőt! mondom kedvesen. nagy nehezen szégyenkezve, még mindig oldatlan ököllel elindul, erre felbukkan az egyik tulaj.. te vagy az új fiú? na milyen a munka? Végre nevettem, mert az agyamban a kis transzlétőr lefordította hogy 'ujj fiú', és elképzeltem, hogy kínmosollyal győzködi a főnököt, hogy soha jobban, háta mögé rejtett virsli ujjai pedig minduntalan markolják a D-mol 7-est

a kép
történt egyszer, hogy egy fiú az óperenciás tengeren innen, de már nem az öreg kontinensen, gyengéden érzett egy lány iránt.. mint az lenni szokott az ilyen modern sztorikban az 'elektrohonikával versenyezni végképp nem lehet', és miután a posták száma statisztikailag csökkent Emily Rulesz szerint is, de már a Bell féle telefon készüléken is túllépve a történetünkben főszerepet kap az internet.
Azon belül is az a szoptver' ami rámutatott egy érdekességre. Ez Jagói zöldre festette a szemét történetünk hímszereplőjének.
ismert tény volt, hogy ez a fiú rendszerint későn jár haza munkája végeztével, és ilyenkor már nem-igen csatlakozik fel az internetre. De ez alkalommal volt egy elvarratlan szál közte és a száz meg száz mérfölddel odébb állomásozó kedves között és az nap máshogy történt..
Fellépett hát az Emesenre - utóbb tán bánatára: nem félre az Emesével - annak reményében, hogy a kedves, a hőn szeretett, majd esetleg ott lesz és azt a mardosó hiányt majd enyhíti az írott szó.. de lehűlt a vér, felhúzodott a zacskó az indulattól, ami ezután várta őt. A kedves Kedves bizony hogy már rajta volt az Msnen. rajta rajta semmi gond - de itt közbe szúrok egy másik lényeges apróságott.. korábban már a távolság szülte kínok közt kierőszakolt az imádat testetöltött tüzétől egy szexisnek mondható képet. Provokálta a lányt annak idején. Legyen az hozzá elég, hogy 'morális belső harcok' árán végül megszületett, egy vért pezsdítő kép, amin hosszú lábak kúsznak be oldalról kecsesen. Háttérben szoba, ami abból a tükörből látszik ami lány szobájának falán van. Ez volt a kép neki és csak neki..
rajta rajta semmi gond, ha csak nem az a kép, ami a kép neki és csak neki.. mert hogy a 'megjelenítendő kép' kis négyzetében a lány gyönyörű lábai várták..
vagyis, hogy az első felélénkülést pillanatok alatt a felismerés váltotta fel, hogy valójában senki nem tudta, hogy bejelentkezik, tehát senki sem várta őt. Senki, csak a csalódás. És az a zöld szemes szörnyeteg. Óh, igen most is ott vonyít e szörny, halljátok? Én hallom.

2008. augusztus 11., hétfő

sok szó disznót.. várjunk csak várjunk

disznót. milyen blog az ahol a legbensőbb gondolataimat nyitom meg és a nyitó sor, amolyan fémjelzés képpen a Disznó szagával üdvözli az olvasót.. nyilván való, hogy nem egyszerűen magam szórakoztatására írom ezt a néhány millió betű miliőt.. szóval amint ez átvillant az agyamon elhatároztam hogy megváltoztatom..
gondolkodtam, hogy esetleg valami nemes dologgal helyettesítem, de miután majd itt mentegetőzöm, hogy 'nem akartam, hogy rólam a malacra asszociáljatok' legyen inkább a világ királya, vagy nemes elcsépeltséggel angyal.. de langyi. arkangyal.. de az meg Gábriel, sosem tudnám megmagyarázni a Gáboroknak és a Gabrielláknak, akik talán sosem fogják végül olvasni ezt amúgy sem. dilemma megoldva. solved.. ez a szó olyan mintha egy anagramma lenne, majdnem az 'oldva' szóé, de nem találok egyetlen értelmetlen facsart sem belőle..
csak hogy egyértelmű legyen.. a sok szó disznót győz címet az eredeti értelme miatt sem tarthattam meg, mert ez amolyan rejtett kihívás volt, hogy disznónak minősíttetsz, ha feladod olvasni a szó tengerem..
se gáz
testosteron
voltam edzeni.. edzőterem; vasak, fekete pogácsák lukkal, szürkére kopott vasrudak, csinos lányok, vicsorgó fiúk, minden ami kell.. izmaim égnek és a fejem meg azért, mert kevesebbet bírok mint a Kiwi gyerek akivel együtt mentem. Craig remek gyerek. Pakia, ahogy ő mondja fehérbőrű újzélandi, ha lefordítom a Mauiról.. néha, mikor beszólok neki, megigéri hogy megeszi a családom. Craig tanúságát megosztom veletek..
ne menjetek bulizni, ha másnap meló. vagy menjetek bulizni, de ne bulizzatok reggel hatig, ha nyolckor kell kezdeni. vagy bulizzatok reggel hatig, de ha beértetek ne egyetek munka előtt egy fincsi sült csirkemellet. mindamellett hogy vega életmódom, ellenére való, de ha véletlenül elalszol az asztalon elnyúlva és véredben még a drogok pulzálnak, szóval lábon álsz, de arcodat a konyha asztalra feszítve csorog a nyálad, az nem mutat túl jól, mikor a legeslegfőbb főnököd érkezik kétségbe esve szinte felfeszítve a bejárati ajtaját a gasztropabnak, mivel sűrű füst gomolyog ki pulzálva az ajtó résein, mert a csirke félre értve a polinéz akcentust, azt gondolta hogy füstjeleivel bevágódik az vélt amerikai őslakosnál és mégsem ő lesz a reggeli. mondjuk ez bejött. persze a vezetőnek kevésbbé. nem a kiscsirke performansza őnmagában, de a füstgomoly közepén alvó főszakács látványa összeredőzte a homlokát. a hepehupák alatt villogó szemmel nyált fröcsögő szájjal esküdözött ködösen hagyott következményeket előjelezve.. kirúgták. ne sírjatok szűzleányok, ne ríjjatok asszonyok. talpra áll a mosolygós szemű kiijwhi!
a négyszemélyes konyhánk, most hogyismondjam csak szárnya szegetten füstölög.. nem mintha igazi veszélybe került volna a konyha a tyúk akció után - hiszen a Salamander becenévre hallgató lánggrill eleve tűzzel operál - ez a képletes füst inkább csak a rámtörő félelem, pöffneései, mert attól tartok, hogy a konyha utálatossá fog válni.. most, hogy Craig megy Andrey a sulija miatt megy, Michael már ott sincs, Sergeit kirúgták - az mondjuk nem akkora veszteség, bár mindent tőle tanultam (épp csak nem hagyott előrébb lépni - féltette a jutalékját, amit kiadás bevétel különbség alapján osztogatnak.. vagyis csak későn fogta fel, hogy nekik is van jutalék, így aztán mindent elkövetnek, hogy ne tudja elérni a limiteket.. és ezt rámtászkodva próbálta megtenni, és eközben ígéretekkel és szerelmes megjegyzésekkel kápráztatott el egyre, hogy mindjárt, már mindjárt megemelem a fizudat.. aztán hirtelen..
- Te Szergely azt találtuk ki, hogy ezentúl fix fizetést kapsz nem órabért. mitszólsz! - a levegő megtelt a kapzsiság nehéz szagával.
- mennyire gondoltatok? - hangzott a gyanakvó okos emberekre jellemző visszakérdezés
- hát, ha elosztod az életbe vágóan munkában töltendő órákat a fizetéseddel akkor az kevesebb órabért fog jelenteni.. - a legkevésbbé sem ezekkel a szavakkal, de egy számológép nehézkes elő halászása után fehéroroszra fordította magának a belorus fiú
- aham.. tudjátok nekem van egy szerződésem erre az évre, addig is bekaphatjátok - ehhez már nem kellett számológép, és a félre értések elkerülése végett, moslygó arca elé tartotta felemelt középső ujját
tudtam, hogy ez nem marad annyiban.. két hét és kijöttek a megoldással
- Sergej, te ugye Vizaval tartózkodsz az országban, mert belorúszia nem tagja az Uniónak..
- hát igen is, meg nem is.. - kezdte kicsit zavartan magyarázni (ha angolul mondta akkor is mondhatom, hogy magyarázni? vagy az angolnarázás:) rájaráz:) ez vicces) - szóval volt egy vizumom, de bekellett kuldenem a Home officeba, ahol elkavarták erre jogi tanácsadóm azt mondta, hogy mostantól, ha nem válaszolok hét évig a homeoffice-os levelekre, akkor angol állampolgárrá változom, és még csak nem is kell haza mennem 1 éven belül és izgulnom, hogy kapok-e újra vizumot.. szóval ez a helyzet..
- sajnos nekünk ez most életbe vágóan fontos lett, hogy feltudjuk mutatni a nem létező kiváncsiskodó hivataloknak, hogy nincsenek feketén dolgozó munkásaink, nem rizkírozhatunk.. ugye megérted. kapsz két hét szabit, amig a végére jársz, jó?
többet nem láttam. mármint dolgozni nem jött be többet. az utolsó póker estünkre megjelent meghízottan és napbarnítottan. végzettsége ugyanis agrár mérnök, és gondolom kézenfekvőnek tűnt neki kertész kötényre váltani a szakács uniformist.
Filipe három hét szabadságával mindenen túl tesz, nekem meg keresztbe :D
ma volt próba napon Bob az új mosogató fiú.. mióta előléptettek nem volt a konyhának ilyen.. gondolták, hogy félfonttal többet kapok óránként, de egy emberrel kevesebbet fizetnek a konyhában - ez jó biznisz. bejött, mert maradtam.
főleg a suli miatt. hiszen reggel elhúztam suliba, majd négykor irány a dolog, hogy ötre átöltözve rotyoghasson a szték. aszték értitek.. jaj tudom, hogy az z-vel van, csak viccelek.
és mivel szeptemberben újra ez lesz sajnos a főszkácsi trónus nem rám vár. sebaj, ha meglátom milyen ritmusú lesz az új suli, akkor munkát váltok...
na egy újabb derű, kedves nagyérdemű. Annyi év fejlődésre lehetőséget adó év után London egyik legjobban felszerelt iskolája örömmel tárta ki előttem az ajtaját. az iskoláját. megvan. mondjuk ez a második volt a sorban ahogy a fontosságot választottam, mert a világonalegeslegeslegjobb lefricskázott a válláról, mint egy taknyot.. hozzá kell tegyem, hogy szerették a munkáim, de mikor meg kellett volna szólalnom angolul, sokáig semmi, aztán hanglish hablatyot öklendeztem fel, úgy rinyáltam. ez nem jött be annyira nekik.
tudom, hogy már megemlítettem néhányótoknak, de még most is vannak akik azt kérdezik, hogy milyen a suli.. és mindig magyarázkodom, hogy a diploma már postázva van, a másikért meg még egy padot sem koptattam. szóval mit akarsz tudni, a blog címemet?

2008. augusztus 5., kedd

a kocka lapos oldala

Alea iacta est, avagy az Alien atka egy estje!

kozmikos poratkák milliűrdjai vakarják tömpe fejüket, melső kacsos végtagjaikkal, hogy: 'honnan vette ez a fiú ezt a zagyvaságot?'
Megmondom én - szabad asszociáció.. persze az ilyenek miatt könnyen elveszíthetem nem létező olvasóimat és az lesz majd a szabad asszocializáció..

egy benn'-nem-lélegző, néma poéta von'ításának visszhangjai ezek gömbölyded műcsarnokának ívelt falaközül. ujjvégeim által kotyogott (ha)mis-másolás. fikció mivoltára való tekintettel mondhatom büszkén - saját hamvaim üszkén - tévedés kizárva.

azt hiszem mégsem, akartok mindent tudni

2008. augusztus 3., vasárnap

egyszeri bulizós estének indult.. úgy adom elő ahogy felfogtam, hogy mi is történik

tehát, nagyban tart a party, egyszer csak Kaya telefonál: olyasmiket mondott hogy "megőrült és széttört dolgokat a lakásban", ilyeneket beszélt a lakótársam a telefonba, meg hogy menjek "most azonnal.." na csak az kell még hozzá, hogy a lány fickója vendégségbe érkezett hozzánk Londonba, valami Ír kisvárosból.. útközben hívtam a lányt, hogy nyugi mindjárt hazaérek.. erre ő - Nagyon ideges vagyok hoznál nekem egy cigit.. - Persze - de hallottam, hogy a háttérben valami mély férfi hang beszél hozzá.. na mondtam is magamban, ha leverted a számítógépemet a vehemenciádban most elkezdheted ásni a sírod apám, mert kiverem belőled a sz*rt is.. na nem úgy volt ahogy sejtettem.. szerencsére, sajnos?! egy rendőrautó állt a ház előtt;

képzeld a f*szkalap totál részegen érkezett, összetörte a lány laptopját - nem túlzok, hogy ízekre zúzta - a kárcsak a TVt a szobámban, meg az egyik szobromat.. és az egyik széket, amit én asztalnak használok - ő meg a kockadoboz módszeres elpusztítására.. belépek ezt látom, hogy helyenként a tapéta, meg az ajtófesték megsérült.. meg, hogy a nagyszobában átrendezve a berendezés.. Kaya szégyenkezve ül az ágyon kisírt szemekkel a szobámban meg egy rendőr, ritka sikeres pillanat, mikor egy hivatalos közeg áll a szobádban - na nem mondom, hogy éhgyomorra, de durva.. mondom a pofának, hogy köszönöm, mire az leköszönt.. Kaya magyarázkodik, hogy mindent kifizet.. jól van jól van.. mi a kár, - csekkolom a gépem az sértetlen - Kaya meg elkezdi recsitálni, hogy a TV, a szék.. először nézek rá igazából és akkor fogom fel: össze verte ezt a szerencsétlen lányt, kezén mindenhol nyomok nyakán fojtogatás!ból eredő foltok.. ölni tudtam volna.. úgy bedurrant az agyam.. hogy tehet valaki ilyet?! tudod, ez az egyik gyengém.. Elkezdte sírva mesélni: miután valahogy kimenekült a lakásból a szembejövőknek kiabálta hogy "segítség! rendőrség!" szerencsére ki is hívták őket- a szomszédhoz később bekopogott a rendőr tiszt és kikérdezte őket(mindent hallottak rendőrt hívni ugyanmár) a gyík álomba zuhant egyik pillanatról a másikra - az ágyamon.. a hekusok kiértek felkeltették - valami szalmjákszeszt' tartottak az orra alá - aztán bilincsbe verve elvitték.
Othello kispályás a taghoz mérve..
nekem ilyen keretekkel telt az estém.. neked milyen napod volt?

2008. július 31., csütörtök

kettősségek

mert fázik..

Csak néhány szót magamról.. ki is írja ezt. Magabiztos: természetesen, önelégült: sosem, önhitt: teljesen, öntelt: talán..

miért is ne? az őszinteség egy ennen magaddal folytatott beszélgetésben, elengedhetetlen.

ha jobban meggondolom mindig arra törekszem.

na jól van hát! még mindig nem ömlik a szó, mint azt megszokhattuk..

az úgy van, hogy alig várod, hogy végre megmutasd, hogy kitárulkozz - és most lehet, most; tessék! én meg: - Tessék?! Mármint most? Őőőőőő mindjárt, mindjárt
szóval amikor azt a címet adtam a blognak, hogy "sok szó.." nem gondoltam volna, hogy én leszek a disznó:)

Szerelem: nem tudtam, hogy úgy tudok szeretni, hogy átlátszó - vagy inkább láthatatlan. azt hittem tűz. Amerre fordítom a szívem, perzsel; azt hittem, hogy a nő lelke avar. de csak szél vagyok, még ha száraz falevél volna is a női lélek, az egyetlen amit tudok tenni vele, hogy felkavarom. fújom, pörgetem, nem szól a szél szám - hagyom had zuhanjon, azután megint felcitálom az égbe. de lelkem inkább látná égve, mint kacagva elölem szaladva.

nem akarok tovább játszani, füst kell, ropogó parázs illata, vagy eső, mindent a porba verdeső.

úgy tudom vágyni, tán nem érdemlem? vagy csak félre értem?

félre értelem:

- érzelem: makacs falat, csimbók a szellem koncán. Logika és ösztön törvenytelen gyermeke. káosz táplálta fattya e vad románcnak. érzelmi játékom átka: Mi egyiknap csodát ígér neki, másnapra megbetegíti, nézni sem bírja. Ezt teszi az érzelem. Ezt teszi én velem.

- alázat: ha minduntalan elnézést kérek az még nem alázat, inkább a figyelmesség túláradása.. ma metrón utaztam. Nem újdonság. Gyakran teszem, de ma mégis valahogy más volt. Észre vettem, hogy nem vesznek észre. nem sokkal miután lehuppantam a székbe, egy fiatal tizenéves kölyök törtetett keresztül az embereken. Figyeltem, ahogy szépen illedelmesen megbocsátásért könyörög, mikor egy-egy útját akadályozó energia mezejébe behatol. Nem kellett, hogy meglökje az illetőt, éppen csak elég volt az is, ha diszkrét közelségbe ért valamelyik lélegző akadályával. végül - a történetem szempontjából "végül" - oda ért hozzám. Mivel végtagjaim, hosszúak és a londoni metró nem éppen kényelméről híres, lábaim jobban magam alá szedtem, hogy kevésbbé akadályozzam ezt a bőnadrágos fekete gyereket. De hiába a negyvennégyes lábam még így sem tudtam biztonságba rendezni.. es láttam ahogy végig nézi ahogy gálánsan cihelődöm és mégis megtaposott, és azt se mondta, hogy 'pha-queue'.. na ezen elgondolkodtam.. azért akadt fennt az eset a szűrőn, mert azt várom amit adok (helytelenül) és túl sokat esdeklem. Még ha csak verbálisan is, mert nem mindig gondolom végig, hogy vajh' tényleg sajnálok-e egy ilyesféle 'ballépést'...
...és megtortént. kimentem a konyhába és az engedéllyezettnél néggyel több lábú kolléga osont a lábam alá. nem úgy történt mint a Wall.e-ban, ahol is a robot rátipor a csótány cimbire, mire az megrázza magát és virgoncan tovasuhan. Teljes őszinteséggel - magamat vizslatva egyre - előre szóltam (mint azt tettem már néhányszor ha tudtam, hogy elveimmel ellenesen fájdalmat okozok) mintegy közöltem: - Sorry.. - inkább kijelentés volt ez mint sajnálkozás, de megtörtént a ballépés, alaposan. Én magam emésztve végeztem, ő laposan.
Egyszer kipróbálom, hogy minden gondolat folyondáromat ügyesen mondatokba szedve elétek vetem, de még mindig kímél a Múzsa rúzsa.

Csak hogy végére érjek a tipródásomnak, miután rám lépett a Hipp-hopp tinédzser, rövid gondolat menet után oda jutottam, hogy én vagyok az oka! (figyelitek, hogyan mókázoka ..gyoka zoka, szótörmelékkel). mivel nem akartam az útjába állni, nem akartam, hogy egy picit is akadályozzam, vagy, hogy egyáltalan fennakadást okozzon a létem benne, ő egész egyszerűen azt tette, amit elvártam: figyelmen kívül hagyott.. a helyzet ráncai, a grimasz az arcomon, nyílván elárulta, hogy nem egészen így gondoltam.. húzd ki magad fiam, és tedd ki a "vad veszély" táblát, ha várható az előfordulásod, és ne húzd be a szárnyaid, mutsad inkább meg agyali szárnyfesztávodat.. ezt kell tennem..

joccakát.

2008. július 24., csütörtök

tetova teve tova

Romhanyi orok sora a nyitany, ez jol kezdodik. adjatok parpercet mindjart belejovok..