felsírtak a fogtündérek

a bejegyzést jóval előbb kezdtem mint befejeztem, szóval van benne egy kis antedata, de azért mégis csak én vagyok, szóval olvassátok..

miután a lakás ilyen kelletlenül kiürült, el kellett döntenem mit tegyek vele. kiadatott.

ár alatt, és fűfelett.. de azért voltak nehéz döntések.. különösen mikor megérkezett fanyűvő kömorzsoló és a legkissebb koponyányi monyók.. szóval meghívtam fizetésre készen egy pár kedves embert hogy egykét a családom által fölhalmozott kincset használjanak fel sajátbelátásuk szerint.. megis érkeztek és mint a fehér lófejű esetlen mesében ott állt előttem fanyűvő, aki akár egy vezető - és amolyan nyugdíjazott lomtalanító - csak oda bökött vaskos ujjával valamire és a kömorzsoló ott nyomban pozdorjává zúzta, amint a szekrényt is, amiben gyermekkorom homályos perceit töltöttem a junoszt mellé bepréselődve.. de úgy hidd el ahogy mondom. puszta öklét lengette konok és a szekrény préselt falapjai alkalmi hungarocellként hullott millió felé.. belül sikoltottam.. a fehér arcommal körbe pásztáztam, a hétszőnyű koponyányi monyókra tévedt a tekintetem és azt kérdeztem magamban: - Neked mi a különleges képességed?
Amikor utoljára kérdeztem ezt, azt alighanem Soós Tomitól tettem és az volt a válasza
- El tudok tűnni - nem hazudott isten nyugosztalja a remek srácot.

na gatyából kiráztuk a lakást - köszönet Pusinak, Áginak, Margitkának, Anitának, Tóth Lacának és közvetve még azoknak is akik tervezték hogy jönnek és azoknak akiket elfelejtettem említeni mint Putyi pl.. neki sokkal több köszönet jár a belakoltatásért..

amikor megláttam őket mindjárt szimpatikusak voltak, Viki, meg a lovag.. és kérdezem akkor 'hogy is fogtok jönni?' erre Viki kedvesen 'hát mi meg a négy gyerek, Mickey, Ticky, Vicky...' wohohohooo ne is folytasd, a kétütemű agyam csak egy nevet tud megjegyezni hetente, szóval majd lassabban adagold.. a kedvességüket zongorázni lehet.. :D annál is inkább, mert azt a nagy rozzant zongorát a lakásban hagytam..


csak még egy pillanatra vissza az első színre: a lomtalanítás közepette miután a szekrények finom pora alol kivakartuk a kismillió könyvet és ugyanannyi haszontalan holmit, kezembe akadt egy üveg, kicsi szájú, kerek hasú tartó, talán váza eredeti funkcióval. de nem úgy nálunk, mert annak nem volt egyéb feladata, mint a tejfogaimat tárolni.. megforgattam a tartalmát, mint bort az értők és tudtam, hogy ez a pár apró csontszínű valami a szerves részem volt egykoron.. születésemkor a fejembenőve hordoztam őket és lassan, fájdalmasan kitörtek a húsomon át, hogy aztán pár rövidke évig megőröljék nekem gyermekkorom omlós ízeit - igen akkor még húst is ettem bazze, na és? (erről eszembe jut egy vicc, de majd a Molnár Feri elmeséli:))
végül kétujjammal eltartottam magamtól, nagylevegőt vettem és elejtettem a szemetesbe..
elég komoly érzés volt. szembe néztem párszor a halállal és csak ritkán féltem tőle, mégsem voltam felnőtt egészen addig a pillanatig -még nem voltam 29 de már elmúltam kevesebb - akkor abban a pillanatban ahogy az üveg flaska csörrenve az alma csutkák közé landolt, akkor váltam hivatalosan felnőtté.

furcsa ebbe belegondolnia egy olyan embernek aki évezredek terhét érzi vállára roskadni, aki százakat szagolt közelről, millókra mosolygott már, 4 et is szeretett (Freud nem számít), hű barátja száz is akad a 300 ismerősből akik az iwiwen vissza, vagy odajelölték, aki épp most is Tom Waitset hallgat, és Musical-ek diktálják a morált szívében. A tejfogam csak akkor hullott ki igazán.

istenem.. alszotok már?
akkor erre klikkelj oda és fejtsd meg a harmadik kifejezést a kibővített szótárban :D
http://szotar.sztaki.hu/dict_search.php?M=1&O=HUN&E=1&C=1&A=1&S=H&T=1&D=0&G=0&P=2&F=0&MR=100&orig_lang=HUN%3AENG%3AEngHunDict&orig_mode=1&orig_word=eln%C3%A9z%C3%A9s&flash=&sid=66968bd663a00d93364d863d9644ecc1&vk=&L=ENG%3AHUN%3AEngHunDict&W=to%20apologize

na jó éjt