amerika..

amikor gyerek voltam én is átestem az agymosáson és rájöttem, hogy a csattogós lepkénél sokkal jobb a Dzsíáj Dzsó, nem csak mert lőni is tud, hanem azon egyszerű oknál fogva, hogy amerikai.. mintha rémlene kisbetükkel belenyomva a műanyagoldalába, hogy made in Taiwan. mindig az amerikaiak nyernek a véres sportokban, - pláne, hogy ugyanazt a filmet sikerült megnéznem vagy 1000szer. akkor nagyon akartam menni. mindegy hova, csak a vizen túl legyek. kicsit mint a gyűrűk ura Tündéi.. volt biciklim is amibe az amerika bele volt hímezve, de sajnos nem mentem vele messzebb Csepel határánál. az a kisgyerek most le lenne nyúgözve, ha ismerné ezt a nagyot itt..
hát most megnézem a kolbász kerítéseket.. holnap.. vagyis ma mármegyek is.. nem tudom mit várjak ettől az utazástól..
annak a pár embernek aki hozzá járult alkalmi segítséggel (köszönet Tóthnak Horváthnak) gondolom remek lesz, de most volt az első felhőtlen pillanatom az utat illletően. és aztán novemberben elmondom hogy visszajövök vagy maradok :) csak játszok, mert az Egyetemet be akarom fejezni rendfesen aztán a költözködés..

éccakát