2009. október 30., péntek

Califronia.. azt kell neki kalliforrnia

mind ket labam zsibbadt.. erre mondjak, hogy jet leg? a repteren Mineapolisban elgemberedett labakkal tipegtem mezitlab a csipogos kapuk kozott, persze, hogy szirenazott. erre kaptam egy intim masszazst, pedig csak a nikkel tartalmu gombjaim a farmeromban enekeltek a femerzekelokre.. a gepen egy nagy marek indiai szarmazasu emebrszabasu koreinek kozepen ultem es a fejemen keresztul hablatyoltak egymasnak.. a mellettem ulo pasi ugy erezte, hogy nem csak a kozos karfank illeti meg, hanem a labterm egy resze is. anyu hibajabol ugy voltam vele, hogy udvarias leszek es amig el nem zsibbad a labam nem szolok. persze eljott az ido, ovatosan neki tamasztottam a terdem az ovenek, hogy erzekelje, hogy most mar kerem vissza a teret. persze az semmit nem vett eszre a meleg utalasbol, de erre mintha ossze beszeltek volna, az elottem ulo oreg - akinek egyebkent mindenki korusban tolmacsolt, barmikor igyekezett kedveskedni a sztyuardesz - lazan hatra vagta az uleset, amin TV-m volt (az uj Russel Crow filmet neztem - State of Lie(?)) egy par masodpercig rebootoltam az agyam, gyozkodtem magam, hogy: "most nem robbansz fel, az nemzetkozi incidenshez vezetne.." hiszen egy magyar egy angliabol amerikaba tarto gepen terror cselekmenyt kovetett el egy csapat indiai miatt.. csak a kenguruk nem szalltak volna hadba emiatt.. ok.. levego kifuj, TV megigazit, hangos - No worries! - megjegyzesem kozben kacsintok a mellettem ulore, hogy forditson az oregnek, kozben megfogtam az asztalom sarkat a huvelykujjammal, alatta okolbe szoritottam a kezem es lendulettel lenyitottam az asztalomat. a levagodo asztal az oklomet elegansan a mellettem terpeszkedo terdere iranyitotta, - Pardon - vigyorgok es kozben oklomet a terden felejtem. meg grimaszol a tehen idomar. en mar mosolygok, s kozben szemoldokom fenyegetoen osszevonom}:)
hamarosan egy vega menuvel es egy fel StarTreck kesobb a gep kerekei siman csikordultak a Mineapolis allamba. a vegen persze osszehaverkodtam az egyik indivel, meg egy par amerikaival is beszelgettem.

a masik gepen egy szinten indoamerikai fiu melle szegultem. megmutattam neki a tajat, es valahol kozben elaludtam, mint ha kihuztak volna a konnektorbol..

megerkezetem helyi ido szerint egy par perccel ejfel elott.. ket vigyorgo lany nyalabolt fel a repteren behuppantam a kocsiba.. es mar repesztettunk is San Francisco utcain.. kineztem balra es semmi vilagitas.. talan pusztasag lehet, vagy.. hoppa osszeraktam a kepet.. ez az Ocean.. epp most repultem at a haverja a masik ocean felett.. mar messzirol sotetben megismerem.. epp a tema, hogy a repterre fele eltevedtek, tehat ugy voltam vele, hogyide vag a tema ami paralel porog a fejemben, szal. kerdezem is a benszulotteket - Iz det do o'so:n?

- I don't know.. never been here - remek, mondom akkor megint eltevedtunk :D

na nem igazibol, mert a kovetkezo sarkon hetvenszer balra, majd szazszor jobbra fordultunk es mar ott is voltunk egy hegyoldalban, ahol a legjobb a kilatas az obolre, a hazakra.. de jo mondom legalabb egy ejszakai varoskep a varos felett, de hamarosan kisoportek a homalyt a fejembol, mert hogy megerkeztunk.. nnneee!! mar megint a legszebb helyen lakok a Fold nevu bolygon..

Masnap elkezdodott a jovet menet.. fel, le, nap sut, meleg van a a meleg negyedben, meg van kikoto is a vizparton, meg halaszok, meg csokigyar, meg sos forro csoki!! ezt mindenkinek forron javaslom.. tehat egy klasszikus sikamlos forro csoki, tejszinhab, ahogy dukal majd egy par szem so.. nekem 29 evet kellett elnem anelkul, hogy ezt felfedeztem volna, vagy bemutattak volna. isteni.. sos csoki, S. o. S. Save Our Ship. Voltam Operaban, ahol is az ariak mint haloszoba sejtelmes fatylai folytak korem es vegre az ido eltolodas karjan ringtam es puha alomba szenderultem.. csak 10 percre.. persze idoerzekem elveszett, es operaban is partnerem, szemelyes serteskent elte meg a lebucskazo fejem, holott Salome engem is nagyon erdekelt, ritkan jarok operaba, de akkor mindig lenyugoz, hogy mindaz amit annak idejen FarkasKa talintol tanultam milzen szepen kikristalyosithato.. mindegy ketnap csend buntetett a szendergesemert.

aztan haza.. ami egy nyaralo.. a tulaj a hazban a megbecsult professzora az egyetemnek. kedves inelligens alak az 56-os magyarok kozul. az a generacio, bolcs es vegtelen turelmes, rugalmas, sportos.. egy peldakep tipus.
aztan szoba maganyunkban, kifejtos kapcsolatunk eppen kifejlik, s mint a borsok kifordulunk egymas kotelekebol, meg nem tudjuk hova vezet: igy, pontosan az amire szamitottam, mindenki elmondja, a magaet, en jovok a nagy okos elmeleteimmel, o meg belegyezik az igazi gondolatok a szonyeg alatt varnak meg mindig. gondolom az utolso napra.. persze nem tudok varni es akarom mar most hallani, minek varni, legyunk mar felnottek. de nem akarunk felnottek lenni, inkabb fiatalok maradunk, valami van - senkinek nem jo, de legalabb valamihez hasonlit amire vagyunk.. arra is varni kell. az is eljott. meg jo is volt es meg mindig tart..
aztan valamelyik masnap egyetem begyetem tenger tanc.. latom a hazigazdat igazi amerikai professzorkent filmet oktat.. errol talan maskor.. most megyek meg elek egy kicsit, hogy legyen meg mirol irni..

sziasztok.