a bestia barlangjában (második felvonás)

Szóval az első hideg éjszakáról beszélünk az őszben.
Az ajtó zárt rostélya mögött van a kabátom, a kulcsom a biciklim.. gyakorlatilag minden mobil holmim ami egy ilyen kényszer mobil élethez szükséges. Miközben a motorban cikázó feszültségek szép lassan alábbhagynak, titkon az üléseken keresztül belénk szöktek. Tudom mi következik és tudom hogy David Made in Britain is úgy érzi, hogy nem hátrálhat meg, most rajta a sor hisz szinte senki nem kezeli emberként, csak én figyelek arra amit gondol, akkor is ha halkan mondja.. én vagyok neki a legközelebbi valami a baráthoz. "Kutya" kötelessége hogy felajánlja:
- Nem hagyom hogy kint sétálgass a hidegben, és egyébként is itt lakom az utca túloldalán, késő van, fáradt vagyok és ne is húzd az időt magyarázkodással.
- Listen that thing is, that I'm afraid of your dog - eddig nem említettem a harci kutyát, mert eszembe sem jutott.. vagyis a történet bonyolódásakor nem jutott eszembe. Most hirtelen belekapaszkodtam, mert tudtam hogy ami most következik, az nem teljesen kényelmes.
- JUST STOP IT! A KUTYUSKA A SZOBÁMBAN ALSZIK AHOGY MINDIG IS ALSZIK MIÓTA HAZAHOZTAM, VAGY DEROGÁL EGY ÖREG BUZINÁL ALUDNI?!?!
na ezen a ponton nem lehetett visszautasítani az ajánlatot. éjfélkor homo fóbiáról, vagy geronto fóbiáról vitázni, tizenöt óra munka után, valahogy nem ideális.

A lépcsőn egy csavargó aludt a kapu aljban, köszöntek egymásnak. Valahogy szép volt.. és igazságtalan, mert gyakorlatilag én is éppen egy voltam a hajléktalanok közül, de én bemehettem valaki fedele alá, míg az a másik nem.

Valaki fedele alatt..

az ajtó kinyílt, sötét előtérből kimenekült a levegő és szinte hallani véltem ahogy súg szél.. "menj innen" súgta.
- GYERE MÁR BELJEBB A FENÉBE IS (God damn it!) - beljebb csoszogok, de látom hogy a szoba ajtajában só bálvánnyá dermedt. Valamit látott - Look.. LOOK AT THIS! YOU F@KIN' DOG! - tudtam hogy szembe kell vele néznem. Ott volt a 30 kilós kis harci kutya egy szerte terített szemétkupac közepén.. lihegett nyelvét kiöltve, fogsorán a sárga fényű lámpa villogott hidegen, mint a csillagok először az évben, odakint az égen.
- MIT CSINÁLTÁÁÁÁL? - üvölti torkaszakadtából .. az elkövetkező egy órán keresztül folyamatosan..
közben én többször próbálok kommunikálni, amire szelíden válaszol, aztán figyelme újra a kutyára terelődik és megint űűűjvőlt.
a takarítás a következő volt: megfogott egy partvist és kikotorta az egészet a nappaliból nyíló konyhába.
pont - se kuka se csá- csak mikor mondtam, hogy én szívesen megcsinálom, akkor nagy nehezen..

de közben győzködtem, hogy bármennyire szereti is ez egy állat, ami a zsákban érezte azokat az illatokat, amik a gazdihoz kötik (cigaretta csikk, konzerv dobozok, tea filterek, újságok, krumplihéj) ezek neki nem más mint a múlt felvételei egy zacskóban..
- DEHOGY. PONTOSAN TUDJA HOGY MIT NEM SZABAD..
- persze és ha kicsit később jövünk szét is válogatta volna a szemetet..
hát voltak kétségeim a kutya képességeit illetően.

de a felépítését nézve szemernyi kétségem nem volt afelől, hogy az állat hibátlan gépezet. A reccsenés visszhangzott a fülemben amiről korábban írtam, de az kép a fejemben lassan átalakult. A robogó roppanása a csont porcogása lett.

megtudtam az "ágyam" az a kanapé lesz amin a kutya hever egész nap.

lefordítva kutyára; itt egy idegen emberi lény mióta itt van üvölt velem a gazdi, és most odakuporodik a helyemre.. minden okom meg van rá hogy párbajra hívjam és akkor majd látja a gazdi, hogy én vagyok az alfa hím

- STOP LOOKING AT ME!! - ordított a gazdája, mikor felé sandított a kutya. aztán megint rám emelte a kis disznó szemeket.

Aztán 2h körül aludni tértünk.. vagyis ők. mert én hajnal négyig mozdulatlanul ültem a bútor takarókon amiket magammal vittem, a hideg ellen, de inkább magam alá raktam, kettőt 4 rét hajtogatva, csak hogy nehogy a mocskos felülethez érjek.

Mert azt nem említettem, hogy a lakás állapota egy tökéletes hajléktalan hajlék volt.. a plafonról odatapadó porcicák lógtak és a csupasz lámpafényben olyanok voltak mint ezer fős csoport, akik a napfelkeltét nézik hipnotizáltan. Árnyékuk szétfutott a plafonon és a néha feltámadó fuvallat, ami áthúzott a doh- és kutya szagú szobán csak ekkor mozfdultak megfagyott pillanatukból. Akkor riadtam fel a merengésemből és jöttem rá, hogy az ellenség területén vagyok. 4 óra körül úgy döntöttem, hogy lehet alszom még is, akkor előrehajoltam hogy akkor kibújok  bakancsomból és behúzom a lábam a takaró alá... mikor az kerevet megnyekkent, és a kutya csaholva berontott.. szememet összeszorítottam, mint a gyerek amikor már látja hogy az eldobott kő biztos biztos biztos betöri az ablakot.. a fejemben a stratégia következő volt a következő 30 percben: ha megérzem az állkapcsokat a bokámon villámgyorsan a megmozdulok és belecsavarom a pokrócba az ebet és az ablakon kihajítom a 3. emeltről. Ez volt a legmagasabb esély a viszonylagos sérülés mentes incidensre, ez a három emeletnyi esély. Persze ezekben az ólmos percekben a szobájából kurjongató kétes értékű barátomat azonnal elveszíteném..

az állat végül visszament én még két órát feszengtem és a közelben elhaladó kocsik mozgásakor mozogtam, hogy a nyikorgó ágy ne hallatszódjon a remegő ablakoktól.. és végre mint a megváltó harsonája felrecsegett a rádiós óra és abban egy prédikátor azt kiabálta:
- Praise the LORD! Amen.. - mikor az ébredő pszichoszomata és szimata felébredtek.. kaptam teát, amit még rettentő forrón ittam, hogy a bögréről lecsúszó tisztátalan részek a szám néhány sejtjével ugyan de leforrázódjanak és így sterilizáljam valamelyest.

aztán másnap David nem jött dolgozni és végül kirúgta a főnököm.

én beköltöztem egy lakásba.. ahonnan ezt a bejegyzést írom.