budapesti bálnák

Nohát egy kicsit Magyarország. Hosszú poros nap végén a saját izzadságodba pácolva sétálsz a Határ úti Metró megálló alulárójában. Mikoris azt látod, hogy a fagyasztós pékség orrfacsaró bukéjába és egy régi rossz takaróba csavarva egy idősödő pár fekszik egymás mellett karton dobozokkal kijelölt fekvőhelyen. a BKV utasai felfelé özönlenek a lépcsőn, a kéregetni lusta nicstelenek között, akikből akad egy néhány a fekhelyen kívül is.. Nem bírtam levenni a szemem a 'hálószobában' szunyókálni készülő hajléktalanokról. Éppen a torkom elszorult, hogy milyen nehéz lehetett szembenézni az arcokkal, először mi minden omlott le. És az mennyivel rosszabb amikor már nem volt nehéz. Mígnem egy sorstárs állt elő a sokaság sodrából, előjük lépett és rövid információ csere után, udvariasan, hangosan ahogy még édesanyja taníthatta neki azt mondta: - Nyugodalmas jó éjszakát kívánok!
Csak pislogtam. Nem volt szép, de nevettem.

Másnap elmentem a Dunapartra és egy lelményes barátommal sétáltam, miközben beszélgettünk elakadtam, mert megláttam azt a nagy szürke fekete madarat, erős csőrrel, okos szemekkel. Ritkán látok ilyen volumenű lényt. az én barátom azonnal észre vette hogy a szavam rekedt, de nem teljesen értette mi olyan nagyszerű, hogy így leköti a figyelmem. Gyorsan magyarázni kezdtem és mondtam:
- Az a madár! Ott! - a misztikum szürke fekete fellegébe vontam az állatot, fejemben ősi jóslatok hirnökét láttam és...
- Ja a dolmányos varjúra gondolsz? - kérdezi és hangjában ott rezget a tanítás és a megértés. Mintha 4 éves kislányától kérdezte volna. A dolmányos varjúra gondoltam.
Pár perccel később rámutatott egy ívesen felépített háromszögekből vont halmazra, ami hozzávetőleg egy épület méreteiben készült. Valami modern üvegház acélszerkezete lehetett és annyit kérdezett:
- Láttad a Bálnát?
- Ez egy bálna? - kérdeztem vissza. Naívnak érztem magam, mert ha valakinek, akkor nekem illene felismerni a háromdimenziós stilizált allegóriákat - nem is vettem észre, hogy ez bálna.
- Hülyék! - válaszolja felindultan - A Duna parton Bálnát - nyomatékosította ugyanazzal a megvető hangsúllyal - Miért nem viza? Néhány éve a Duna tele volt vizával.
Úgy tűnt hogy valakik építik. Valakik akik, akik szándékosan nem értik hogy nem bálna hanem viza úszik ezekben a vizekben, akármi is az a viza.
- Kik építik? - kérdeztem és négy éves kislány voltam megint
- Hát a hülyékbazdmeg! - nevettünk.

én meg álmos vagyok

"Nyugodalmas jó éjszakát kívánok!"