kettősségek

mert fázik..

Csak néhány szót magamról.. ki is írja ezt. Magabiztos: természetesen, önelégült: sosem, önhitt: teljesen, öntelt: talán..

miért is ne? az őszinteség egy ennen magaddal folytatott beszélgetésben, elengedhetetlen.

ha jobban meggondolom mindig arra törekszem.

na jól van hát! még mindig nem ömlik a szó, mint azt megszokhattuk..

az úgy van, hogy alig várod, hogy végre megmutasd, hogy kitárulkozz - és most lehet, most; tessék! én meg: - Tessék?! Mármint most? Őőőőőő mindjárt, mindjárt
szóval amikor azt a címet adtam a blognak, hogy "sok szó.." nem gondoltam volna, hogy én leszek a disznó:)

Szerelem: nem tudtam, hogy úgy tudok szeretni, hogy átlátszó - vagy inkább láthatatlan. azt hittem tűz. Amerre fordítom a szívem, perzsel; azt hittem, hogy a nő lelke avar. de csak szél vagyok, még ha száraz falevél volna is a női lélek, az egyetlen amit tudok tenni vele, hogy felkavarom. fújom, pörgetem, nem szól a szél szám - hagyom had zuhanjon, azután megint felcitálom az égbe. de lelkem inkább látná égve, mint kacagva elölem szaladva.

nem akarok tovább játszani, füst kell, ropogó parázs illata, vagy eső, mindent a porba verdeső.

úgy tudom vágyni, tán nem érdemlem? vagy csak félre értem?

félre értelem:

- érzelem: makacs falat, csimbók a szellem koncán. Logika és ösztön törvenytelen gyermeke. káosz táplálta fattya e vad románcnak. érzelmi játékom átka: Mi egyiknap csodát ígér neki, másnapra megbetegíti, nézni sem bírja. Ezt teszi az érzelem. Ezt teszi én velem.

- alázat: ha minduntalan elnézést kérek az még nem alázat, inkább a figyelmesség túláradása.. ma metrón utaztam. Nem újdonság. Gyakran teszem, de ma mégis valahogy más volt. Észre vettem, hogy nem vesznek észre. nem sokkal miután lehuppantam a székbe, egy fiatal tizenéves kölyök törtetett keresztül az embereken. Figyeltem, ahogy szépen illedelmesen megbocsátásért könyörög, mikor egy-egy útját akadályozó energia mezejébe behatol. Nem kellett, hogy meglökje az illetőt, éppen csak elég volt az is, ha diszkrét közelségbe ért valamelyik lélegző akadályával. végül - a történetem szempontjából "végül" - oda ért hozzám. Mivel végtagjaim, hosszúak és a londoni metró nem éppen kényelméről híres, lábaim jobban magam alá szedtem, hogy kevésbbé akadályozzam ezt a bőnadrágos fekete gyereket. De hiába a negyvennégyes lábam még így sem tudtam biztonságba rendezni.. es láttam ahogy végig nézi ahogy gálánsan cihelődöm és mégis megtaposott, és azt se mondta, hogy 'pha-queue'.. na ezen elgondolkodtam.. azért akadt fennt az eset a szűrőn, mert azt várom amit adok (helytelenül) és túl sokat esdeklem. Még ha csak verbálisan is, mert nem mindig gondolom végig, hogy vajh' tényleg sajnálok-e egy ilyesféle 'ballépést'...
...és megtortént. kimentem a konyhába és az engedéllyezettnél néggyel több lábú kolléga osont a lábam alá. nem úgy történt mint a Wall.e-ban, ahol is a robot rátipor a csótány cimbire, mire az megrázza magát és virgoncan tovasuhan. Teljes őszinteséggel - magamat vizslatva egyre - előre szóltam (mint azt tettem már néhányszor ha tudtam, hogy elveimmel ellenesen fájdalmat okozok) mintegy közöltem: - Sorry.. - inkább kijelentés volt ez mint sajnálkozás, de megtörtént a ballépés, alaposan. Én magam emésztve végeztem, ő laposan.
Egyszer kipróbálom, hogy minden gondolat folyondáromat ügyesen mondatokba szedve elétek vetem, de még mindig kímél a Múzsa rúzsa.

Csak hogy végére érjek a tipródásomnak, miután rám lépett a Hipp-hopp tinédzser, rövid gondolat menet után oda jutottam, hogy én vagyok az oka! (figyelitek, hogyan mókázoka ..gyoka zoka, szótörmelékkel). mivel nem akartam az útjába állni, nem akartam, hogy egy picit is akadályozzam, vagy, hogy egyáltalan fennakadást okozzon a létem benne, ő egész egyszerűen azt tette, amit elvártam: figyelmen kívül hagyott.. a helyzet ráncai, a grimasz az arcomon, nyílván elárulta, hogy nem egészen így gondoltam.. húzd ki magad fiam, és tedd ki a "vad veszély" táblát, ha várható az előfordulásod, és ne húzd be a szárnyaid, mutsad inkább meg agyali szárnyfesztávodat.. ezt kell tennem..

joccakát.