Camden dude

- Hi! Are you a camden dude?
Körülnéztem az utca péntek esti forgata körülöttem, de a tag egyenesen hozzám beszél. A csaja méreget, mint piacon a falatot.
- I guess I am.. - mondtam magabiztos bizonytalansággal. 'Camden dude' azt jelenti hogy egy olyan fajta laza de furcsa figura akik a camdeni utcákon kavarognak, akkor azt hiszem igen, de nem igen tetszik hogy az individualitásomat valamilyen halmazba sorolta egy ilyen első randis fiú.
- A LockSide nevű kocsmát keressük.. itt van valahol - folytatja a fiú angolul és közben esdeklően néz rám, a szemében azzal a kifejezéssel, hogy "ez az első randink, tiszta hülyének tűnök mert a barátaim mondták hogy az egy jó kis ivó és akkor majd tutti elájul a csaj tőlem milyen stílusos vagyok.. ugye tudod, hogy merre van?" ez volt a szemében.
millió válasz cikázott át az agyamon át.. úgy mint.
- "When you are hunting secrets, Tom, make sure you go after the right one" - reggel olvastam The Peculiar Menories of Thomas Pennman című könyvben Bruce Robinsontól. Kötelező olvasmánnyá tenném. Írtó szellemes.
Arra is gondoltam, hogy esetleg azt kéne mondanom hogy:
- Go home, and show your real self! - mert én biztos ezt tenném és nem cikáznék a 'furcsa környéken' hogy ettől a misztikum sörszagú fátylát magamra tekerhessem. Hiszen csak belegabalyodsz. (ez jó szó)
- Egy csomó jó hely van itt, épp az ajtajában állsz egynek. Miért nem választasz egy másikat?
- Csinos csaj, nagy étvággyal. Jobb ha oda figyelsz rá.
- Sohasem tudhatod hogy melyik sarok mögött vár rád amit keresel.. - és itt akaratlanul a lány tűsarkúira néztem.
De végül egy másik igazat mondtam:
- Nem tudom hol van, de nem ezen a környéken az biztos - oldalról vállon lapogattam és mosolyogva elsétáltam. Miközben egyre csak az járt a fejemben, hogy valamelyik bölcseletet kellett volna mondanom. Furcsán jó kedvem lett. De méghogy Camden Dude..

A napokban hazaért a barátom Japánból. Luca. Rengeteget mesélt. Minden film igaz erről az országról, vagy legalábbis megerősíteni látszik mindenik ismerősöm. A Tóth lányok emlékei, a Tóthlaci barátom friss képei és persze Lucinka is egy teljesen kifordított világról regélnek..
Miután Luca üdvözölt, félvállról nyugtázta, hogy felszedtem egy két kilót.. azt hiszem, hogy nem is. De az biztos hogy az ideális rólam élő képek a 'magas vékony fiú' csak nyomokban igaz. A választottam is időnként utal rá, hogy nem én vagyok az álom hapsi. Formára legalábbis. Abból gondolom, hogy Vegasban Chip and Dale fiúkat fotózott a kirakati posterről. Ezt még tetézi most, hogy láttam amint az én Jucikám belehabarodott egy testbe, hiszen a másnyelven hadaró intellektus nagyrésze rejtve marad, de nem úgy a G.I. Joe-s alka - rájöttem, hogy a férfi csinosság igenis számít. Dzsiáj Jóska leszek:)
Egy hete rizst eszem hát.
Főleg barna rizst. Igen ám, de tegnap kifogytam a tartalékokból és mivel az alkotási lázban nem fért bele, hogy vásárolgassak, találtam puding rizst. Gondoltam mi lehet a nagy különbség megfőzöm. Bugyog már ahogy illik és mivel kicsinyke fazekat választottam az egyszeméllyes lakomához a fakanál bele sem fért. Marokra kaptam hát egy pár evőpálcikát és azzal kanyargattam a fazekam fenekét.
Mikor kihúztam a pálcákat első pár kavarintás után a két pálca közül mintha nyál ömlött volna vissza a lábasomba.
Később a trunya sűrűsödött a rizs körül - nem merem ideírni, hogy az állaga tisztára olyan volt mint az ondó.. nem hangolódtam rá annyira a hamira

jóétvágyat Camden Dude!