kozmikos poratkák milliűrdjai vakarják tömpe fejüket, melső kacsos végtagjaikkal, hogy: 'honnan vette ez a fiú ezt a zagyvaságot?'
Megmondom én - szabad asszociáció.. persze az ilyenek miatt könnyen elveszíthetem nem létező olvasóimat és az lesz majd a szabad asszocializáció..
egy benn'-nem-lélegző, néma poéta von'ításának visszhangjai ezek gömbölyded műcsarnokának ívelt falaközül. ujjvégeim által kotyogott (ha)mis-másolás. fikció mivoltára való tekintettel mondhatom büszkén - saját hamvaim üszkén - tévedés kizárva.
azt hiszem mégsem, akartok mindent tudni
