tick tack, vagy csak tikk

órák

már kora kölyök korban bevette a fejembe magát a gondolat, hogy idő mint olyan nem létezik. tucat kis novellában ecseteltem elméletileg mi az oka, hogy ez a viszonylagos tényező hamis.

kedvenc vessző paripám, hogy az időt mindannyian érezzük, pulzál. mármint, hogy egyszer repül, egyszer nem akar a perc mutató rur-bikát váltani.. nyilván az időt hűségesen követi anyag így semmi bizonyítékunk nem marad, csak az a fránya érzet..

na ezen most gondolkodjatok el - aztán hamarosan előjövök valami pop gondolattal, mondjuk hogy mi fészkes fenét csináltam két hónapig.. azt hiszem egyébként a fészkes fene volt az egyetlen dolog amit nem csináltam. várjunk csak ha jobban meggondolom lehet,hogy az is megvolt. Mert kigondolná, de még fészk félét is építettem képletesen és igaziból is. de ez már egymásik történet

hezitál a Canis Merga

késő esti beszélgetésünk folyamán a nemzetek kezdtük szennyezni.. már túl voltunk Törökökön, indián, lengyelen innen és Íren is túl, mikor a kukába hajítottam egy hanyag, hatásos mozdulattal a maradék Soya tejet a hűtőből, mivel kellett a hely, de másodpercekkel később egy belső elemzéssel realizáltam, hogy nagyon éhes vagyok és egy műzli elférne bennem.. majd ezt valahogy szóvá is tettem, erre Matyi - Dóri love-agja - hamisan villogó szemekkel azt mondta, hogy kotórjam ki a banánhéjjak közül nyugodtan, ne legyek szégyenlős. Erre kiböktem, hogy 'tudod van az za zamerikai fassság' igen, de Matykó első kézből adott helyt, hogy tényleg ilyenek.. mondja nekem, hogy 'mondom neki, te tényleg ennyire f*sz vagy? - ő kimondta nem cicózott- majd elgondolkodik öt másodpercet a kutya szar, meg a baktérium, hogy most "ellepjem az ínycsiklandó falatot, vagy mégsem"' na ez beleült a fejembe - hezitál a Canis Merga jegyeztem meg fennhangon. Bokor Andristól összegyűjtött mű-veltségem osztatlan sikert aratott az egyszemélyes közönségemben. Természetesen a sikerem levett a lábamról és ábrándos piruettek között, rózsaszín ködbe vonva saját magam, önnön frappantériám miatt kileheltem végül a levegővel, hogy ez lesz a blogban a következő bejegyzésnek címe. ez az oka hát. én vagyok az oka, én ki más. Hiszen ez az én blogom:)
Elsüllyedt világok? Maxigáz? hiszenezazénvizem jelenet? na azt hiszem ezt senki nem érti.. Blubb!

squatt
elfogadott londoni életforma, hogy a törvény szélesre tárt kiskapuját kihasználva lakó kommjunitik bátran 'bebútoroznak' lakatlan - 'gazdátlan' lakásokba, házakba és ezt úgy nevezik, hogy squatt
halálra dolgoztam magam, és az egyik történetesen csinos és mellesleg L hajlamú barátom üzenetben kért, hogy ha tudok üres squattot - illegális-legális beköltözésre alkalmas elhagyatott lakást - akkor mindenképp jelezzek. Na azt épp nem tudtam, de mivel mellettem állt Bobby, az új kiccsönporter - megfelelt :D, amúgy (jegyzetelj) kiderült róla, hogy közepesen jól menő fotós, kifejezetten a konecertekre és zenés rendezvényekre specializálva (nyílván fenszi kamera meg minden) de nincs mindig koncert, ezért jött dolgozni a konyhára - megkérdeztem, hátha ő tudd ilyen bungallót.. mire ő: jaj azt nem de, ha véletlenül hallok valamit, szóljak, mert most akar költözni.. mondom - cimbora, azért az nem olyan fényes, tudod a melegvíz, az elektromosság, generációdnak az internet; ezek azért hiányozni fognak.. erre ő most is squattban lakom és nekünk van internet. Tizenketten lakunk ott és befizettünk, mivel alig több mint 12 font per hó egy font körül jön ki.. azt még a kéregetők is kitudják fizetni - hihetetlen, hogy ledolgozok valakivel tizenkét órát és akkor hirtelen ott áll mellettem egy másik világ: Bobby.

de van más valaki is aki új, bár ő nem barátaihoz jár fürdeni, Travis.
ha rémlik még a Bad Boys II -ből a 'hány éves vagy cula?', akkor pontosan magad előtt látod azt a túl növekedett, karamell, tini fiút, aki egy felnőtt termetével de egy gyermek ártatlan szemével mered rád, látszólag semmiféle önálló véleménnyel. Hamar kiszedtem a szingli kölyökből, hogy a színéhez jól passzoló zenei stílus rajongója, s azóta előszeretettel Hipp Hopp Travisznek szólítom. sajnos az elsőre mókának induló ragadvány név, nógatássá változott amikor kiderült, hogy nem csak a felfogása lassab, mint az kényelmes egy ilyen konyhában, de a mozgása is.. és amikor bele állt a görcs.. az volt aztán a durva görcs.. elképzeltem, hogy ha kamaszos kedvtelése közben rántja csomóba az ujjait a magnézium hiány. nem tudtam, hogy nevessek, vagy sírjak, mikor épp oda néztem a gitáron akkordot szorító ujjakat mímelő ujjakra. de amikor másik kezével sután megpróbálta kihajtogatni a derékszögeket a hatalmas markából, az már tényleg sok volt.. Jól vagy? kérdem, erre ő persze és kattogva kifeszíti a mutató ujját egy pilantra egyenesbe, de vizes mancsa közül azonnal kisiklik a megbokrosodott makrancos marok. Mintha, valaki más kezével küzdött volna. Egyre magam előtt láttam, hogy mint egy hülye amerikai komédiában pillanatokon belül elkezdi gyepálni a saját arcát erőnek erejével.
jól van kis fiú menj egy pár perc szünetre, szívj egy kis friss levegőt! mondom kedvesen. nagy nehezen szégyenkezve, még mindig oldatlan ököllel elindul, erre felbukkan az egyik tulaj.. te vagy az új fiú? na milyen a munka? Végre nevettem, mert az agyamban a kis transzlétőr lefordította hogy 'ujj fiú', és elképzeltem, hogy kínmosollyal győzködi a főnököt, hogy soha jobban, háta mögé rejtett virsli ujjai pedig minduntalan markolják a D-mol 7-est

a kép
történt egyszer, hogy egy fiú az óperenciás tengeren innen, de már nem az öreg kontinensen, gyengéden érzett egy lány iránt.. mint az lenni szokott az ilyen modern sztorikban az 'elektrohonikával versenyezni végképp nem lehet', és miután a posták száma statisztikailag csökkent Emily Rulesz szerint is, de már a Bell féle telefon készüléken is túllépve a történetünkben főszerepet kap az internet.
Azon belül is az a szoptver' ami rámutatott egy érdekességre. Ez Jagói zöldre festette a szemét történetünk hímszereplőjének.
ismert tény volt, hogy ez a fiú rendszerint későn jár haza munkája végeztével, és ilyenkor már nem-igen csatlakozik fel az internetre. De ez alkalommal volt egy elvarratlan szál közte és a száz meg száz mérfölddel odébb állomásozó kedves között és az nap máshogy történt..
Fellépett hát az Emesenre - utóbb tán bánatára: nem félre az Emesével - annak reményében, hogy a kedves, a hőn szeretett, majd esetleg ott lesz és azt a mardosó hiányt majd enyhíti az írott szó.. de lehűlt a vér, felhúzodott a zacskó az indulattól, ami ezután várta őt. A kedves Kedves bizony hogy már rajta volt az Msnen. rajta rajta semmi gond - de itt közbe szúrok egy másik lényeges apróságott.. korábban már a távolság szülte kínok közt kierőszakolt az imádat testetöltött tüzétől egy szexisnek mondható képet. Provokálta a lányt annak idején. Legyen az hozzá elég, hogy 'morális belső harcok' árán végül megszületett, egy vért pezsdítő kép, amin hosszú lábak kúsznak be oldalról kecsesen. Háttérben szoba, ami abból a tükörből látszik ami lány szobájának falán van. Ez volt a kép neki és csak neki..
rajta rajta semmi gond, ha csak nem az a kép, ami a kép neki és csak neki.. mert hogy a 'megjelenítendő kép' kis négyzetében a lány gyönyörű lábai várták..
vagyis, hogy az első felélénkülést pillanatok alatt a felismerés váltotta fel, hogy valójában senki nem tudta, hogy bejelentkezik, tehát senki sem várta őt. Senki, csak a csalódás. És az a zöld szemes szörnyeteg. Óh, igen most is ott vonyít e szörny, halljátok? Én hallom.

sok szó disznót.. várjunk csak várjunk

disznót. milyen blog az ahol a legbensőbb gondolataimat nyitom meg és a nyitó sor, amolyan fémjelzés képpen a Disznó szagával üdvözli az olvasót.. nyilván való, hogy nem egyszerűen magam szórakoztatására írom ezt a néhány millió betű miliőt.. szóval amint ez átvillant az agyamon elhatároztam hogy megváltoztatom..
gondolkodtam, hogy esetleg valami nemes dologgal helyettesítem, de miután majd itt mentegetőzöm, hogy 'nem akartam, hogy rólam a malacra asszociáljatok' legyen inkább a világ királya, vagy nemes elcsépeltséggel angyal.. de langyi. arkangyal.. de az meg Gábriel, sosem tudnám megmagyarázni a Gáboroknak és a Gabrielláknak, akik talán sosem fogják végül olvasni ezt amúgy sem. dilemma megoldva. solved.. ez a szó olyan mintha egy anagramma lenne, majdnem az 'oldva' szóé, de nem találok egyetlen értelmetlen facsart sem belőle..
csak hogy egyértelmű legyen.. a sok szó disznót győz címet az eredeti értelme miatt sem tarthattam meg, mert ez amolyan rejtett kihívás volt, hogy disznónak minősíttetsz, ha feladod olvasni a szó tengerem..
se gáz
testosteron
voltam edzeni.. edzőterem; vasak, fekete pogácsák lukkal, szürkére kopott vasrudak, csinos lányok, vicsorgó fiúk, minden ami kell.. izmaim égnek és a fejem meg azért, mert kevesebbet bírok mint a Kiwi gyerek akivel együtt mentem. Craig remek gyerek. Pakia, ahogy ő mondja fehérbőrű újzélandi, ha lefordítom a Mauiról.. néha, mikor beszólok neki, megigéri hogy megeszi a családom. Craig tanúságát megosztom veletek..
ne menjetek bulizni, ha másnap meló. vagy menjetek bulizni, de ne bulizzatok reggel hatig, ha nyolckor kell kezdeni. vagy bulizzatok reggel hatig, de ha beértetek ne egyetek munka előtt egy fincsi sült csirkemellet. mindamellett hogy vega életmódom, ellenére való, de ha véletlenül elalszol az asztalon elnyúlva és véredben még a drogok pulzálnak, szóval lábon álsz, de arcodat a konyha asztalra feszítve csorog a nyálad, az nem mutat túl jól, mikor a legeslegfőbb főnököd érkezik kétségbe esve szinte felfeszítve a bejárati ajtaját a gasztropabnak, mivel sűrű füst gomolyog ki pulzálva az ajtó résein, mert a csirke félre értve a polinéz akcentust, azt gondolta hogy füstjeleivel bevágódik az vélt amerikai őslakosnál és mégsem ő lesz a reggeli. mondjuk ez bejött. persze a vezetőnek kevésbbé. nem a kiscsirke performansza őnmagában, de a füstgomoly közepén alvó főszakács látványa összeredőzte a homlokát. a hepehupák alatt villogó szemmel nyált fröcsögő szájjal esküdözött ködösen hagyott következményeket előjelezve.. kirúgták. ne sírjatok szűzleányok, ne ríjjatok asszonyok. talpra áll a mosolygós szemű kiijwhi!
a négyszemélyes konyhánk, most hogyismondjam csak szárnya szegetten füstölög.. nem mintha igazi veszélybe került volna a konyha a tyúk akció után - hiszen a Salamander becenévre hallgató lánggrill eleve tűzzel operál - ez a képletes füst inkább csak a rámtörő félelem, pöffneései, mert attól tartok, hogy a konyha utálatossá fog válni.. most, hogy Craig megy Andrey a sulija miatt megy, Michael már ott sincs, Sergeit kirúgták - az mondjuk nem akkora veszteség, bár mindent tőle tanultam (épp csak nem hagyott előrébb lépni - féltette a jutalékját, amit kiadás bevétel különbség alapján osztogatnak.. vagyis csak későn fogta fel, hogy nekik is van jutalék, így aztán mindent elkövetnek, hogy ne tudja elérni a limiteket.. és ezt rámtászkodva próbálta megtenni, és eközben ígéretekkel és szerelmes megjegyzésekkel kápráztatott el egyre, hogy mindjárt, már mindjárt megemelem a fizudat.. aztán hirtelen..
- Te Szergely azt találtuk ki, hogy ezentúl fix fizetést kapsz nem órabért. mitszólsz! - a levegő megtelt a kapzsiság nehéz szagával.
- mennyire gondoltatok? - hangzott a gyanakvó okos emberekre jellemző visszakérdezés
- hát, ha elosztod az életbe vágóan munkában töltendő órákat a fizetéseddel akkor az kevesebb órabért fog jelenteni.. - a legkevésbbé sem ezekkel a szavakkal, de egy számológép nehézkes elő halászása után fehéroroszra fordította magának a belorus fiú
- aham.. tudjátok nekem van egy szerződésem erre az évre, addig is bekaphatjátok - ehhez már nem kellett számológép, és a félre értések elkerülése végett, moslygó arca elé tartotta felemelt középső ujját
tudtam, hogy ez nem marad annyiban.. két hét és kijöttek a megoldással
- Sergej, te ugye Vizaval tartózkodsz az országban, mert belorúszia nem tagja az Uniónak..
- hát igen is, meg nem is.. - kezdte kicsit zavartan magyarázni (ha angolul mondta akkor is mondhatom, hogy magyarázni? vagy az angolnarázás:) rájaráz:) ez vicces) - szóval volt egy vizumom, de bekellett kuldenem a Home officeba, ahol elkavarták erre jogi tanácsadóm azt mondta, hogy mostantól, ha nem válaszolok hét évig a homeoffice-os levelekre, akkor angol állampolgárrá változom, és még csak nem is kell haza mennem 1 éven belül és izgulnom, hogy kapok-e újra vizumot.. szóval ez a helyzet..
- sajnos nekünk ez most életbe vágóan fontos lett, hogy feltudjuk mutatni a nem létező kiváncsiskodó hivataloknak, hogy nincsenek feketén dolgozó munkásaink, nem rizkírozhatunk.. ugye megérted. kapsz két hét szabit, amig a végére jársz, jó?
többet nem láttam. mármint dolgozni nem jött be többet. az utolsó póker estünkre megjelent meghízottan és napbarnítottan. végzettsége ugyanis agrár mérnök, és gondolom kézenfekvőnek tűnt neki kertész kötényre váltani a szakács uniformist.
Filipe három hét szabadságával mindenen túl tesz, nekem meg keresztbe :D
ma volt próba napon Bob az új mosogató fiú.. mióta előléptettek nem volt a konyhának ilyen.. gondolták, hogy félfonttal többet kapok óránként, de egy emberrel kevesebbet fizetnek a konyhában - ez jó biznisz. bejött, mert maradtam.
főleg a suli miatt. hiszen reggel elhúztam suliba, majd négykor irány a dolog, hogy ötre átöltözve rotyoghasson a szték. aszték értitek.. jaj tudom, hogy az z-vel van, csak viccelek.
és mivel szeptemberben újra ez lesz sajnos a főszkácsi trónus nem rám vár. sebaj, ha meglátom milyen ritmusú lesz az új suli, akkor munkát váltok...
na egy újabb derű, kedves nagyérdemű. Annyi év fejlődésre lehetőséget adó év után London egyik legjobban felszerelt iskolája örömmel tárta ki előttem az ajtaját. az iskoláját. megvan. mondjuk ez a második volt a sorban ahogy a fontosságot választottam, mert a világonalegeslegeslegjobb lefricskázott a válláról, mint egy taknyot.. hozzá kell tegyem, hogy szerették a munkáim, de mikor meg kellett volna szólalnom angolul, sokáig semmi, aztán hanglish hablatyot öklendeztem fel, úgy rinyáltam. ez nem jött be annyira nekik.
tudom, hogy már megemlítettem néhányótoknak, de még most is vannak akik azt kérdezik, hogy milyen a suli.. és mindig magyarázkodom, hogy a diploma már postázva van, a másikért meg még egy padot sem koptattam. szóval mit akarsz tudni, a blog címemet?

a kocka lapos oldala

Alea iacta est, avagy az Alien atka egy estje!

kozmikos poratkák milliűrdjai vakarják tömpe fejüket, melső kacsos végtagjaikkal, hogy: 'honnan vette ez a fiú ezt a zagyvaságot?'
Megmondom én - szabad asszociáció.. persze az ilyenek miatt könnyen elveszíthetem nem létező olvasóimat és az lesz majd a szabad asszocializáció..

egy benn'-nem-lélegző, néma poéta von'ításának visszhangjai ezek gömbölyded műcsarnokának ívelt falaközül. ujjvégeim által kotyogott (ha)mis-másolás. fikció mivoltára való tekintettel mondhatom büszkén - saját hamvaim üszkén - tévedés kizárva.

azt hiszem mégsem, akartok mindent tudni

egyszeri bulizós estének indult.. úgy adom elő ahogy felfogtam, hogy mi is történik

tehát, nagyban tart a party, egyszer csak Kaya telefonál: olyasmiket mondott hogy "megőrült és széttört dolgokat a lakásban", ilyeneket beszélt a lakótársam a telefonba, meg hogy menjek "most azonnal.." na csak az kell még hozzá, hogy a lány fickója vendégségbe érkezett hozzánk Londonba, valami Ír kisvárosból.. útközben hívtam a lányt, hogy nyugi mindjárt hazaérek.. erre ő - Nagyon ideges vagyok hoznál nekem egy cigit.. - Persze - de hallottam, hogy a háttérben valami mély férfi hang beszél hozzá.. na mondtam is magamban, ha leverted a számítógépemet a vehemenciádban most elkezdheted ásni a sírod apám, mert kiverem belőled a sz*rt is.. na nem úgy volt ahogy sejtettem.. szerencsére, sajnos?! egy rendőrautó állt a ház előtt;

képzeld a f*szkalap totál részegen érkezett, összetörte a lány laptopját - nem túlzok, hogy ízekre zúzta - a kárcsak a TVt a szobámban, meg az egyik szobromat.. és az egyik széket, amit én asztalnak használok - ő meg a kockadoboz módszeres elpusztítására.. belépek ezt látom, hogy helyenként a tapéta, meg az ajtófesték megsérült.. meg, hogy a nagyszobában átrendezve a berendezés.. Kaya szégyenkezve ül az ágyon kisírt szemekkel a szobámban meg egy rendőr, ritka sikeres pillanat, mikor egy hivatalos közeg áll a szobádban - na nem mondom, hogy éhgyomorra, de durva.. mondom a pofának, hogy köszönöm, mire az leköszönt.. Kaya magyarázkodik, hogy mindent kifizet.. jól van jól van.. mi a kár, - csekkolom a gépem az sértetlen - Kaya meg elkezdi recsitálni, hogy a TV, a szék.. először nézek rá igazából és akkor fogom fel: össze verte ezt a szerencsétlen lányt, kezén mindenhol nyomok nyakán fojtogatás!ból eredő foltok.. ölni tudtam volna.. úgy bedurrant az agyam.. hogy tehet valaki ilyet?! tudod, ez az egyik gyengém.. Elkezdte sírva mesélni: miután valahogy kimenekült a lakásból a szembejövőknek kiabálta hogy "segítség! rendőrség!" szerencsére ki is hívták őket- a szomszédhoz később bekopogott a rendőr tiszt és kikérdezte őket(mindent hallottak rendőrt hívni ugyanmár) a gyík álomba zuhant egyik pillanatról a másikra - az ágyamon.. a hekusok kiértek felkeltették - valami szalmjákszeszt' tartottak az orra alá - aztán bilincsbe verve elvitték.
Othello kispályás a taghoz mérve..
nekem ilyen keretekkel telt az estém.. neked milyen napod volt?