anya csak egy sincs

a következő sorok nyomokban szomorúságot tartalmaznak, aki nincs beoltva ellene csak hagyja ki ezt a fejezetet



Miután apám meghalt először nagyon mérges voltam. sosem éreztem előtte különösebben okosnak, vagy éppen szépnek magam, de akkor a mérhetetlen harag megváltoztatta a szemeimnek a fényét; mohó kis tövisekké, és ez mintha felnyitotta volna kobakom ésszelencéjét is. Elkezdtem gondokodni és összefüggéseket találtam ott is ahol más nem. De még felnőtt sem. persze lehet hogy nekik van igazuk és nincs is, de ma is látom azokat szálakat és az értetlen arckifejezéseket, ha ilyen linkekre világítok..
Szóval azt gondolhatnók, hogy akkor én és anya egymásra maradtunk, de inkább csak egymás mellett.
Nem ismertem fel (vagy el) a felelősségemet, ugyanis amikor elveszítette apámat, magából is elvesztette azt a darabot, amit a NagyBergO népszerűségébe ágyazott. A barátait.

Volt neki ez a dühös furcsa kölyök, a munka meg egy csomó emlék. Ez a kis múlt sereg tizenkilenc évig mérgezte őt, és ahogy anyjától tanulta mindenkit elmart magamellől. Engem is.
Mikor majd tíz éve elküldött, én örömmel mentem. Furcsán félelemtelenül tartottam az ismeretlenbe. A bizonytalanság a barátommá szegődött. az emlékeket elűztem, így sem memóriám, sem rossz szájízem nem maradt; ezerszer égetett meg hát ugyan az a tűz ahogy az ő önpusztításba csomagolt fájdalma is. Azt vágtam a fejéhez, hogy "ne így anyu, mert nem mutatom be az unokáid.." nem így gondoltam és sajnálom azt is hogy mondtam, mint sok annyi férget mit odaköptem neki, mind szégyenlem.

ha jobb vagyok - vagy ha éppen rosszabb - még most is élsz. mert így csak annyira tudtál szeretni, hogy bántson, hogy bántassz és ez tovább keserítsen neked minden falat levegőt.

Valahogy ott akarok lenni akkor, amikor boldog vagy és felfogni igazán mitől és akkor elfogadom, hogy ilyen lassú volt és ilyen sokat fájt ami így alakult ahogy.

Nem haragszom rád nincs is miért. Te sem haragudhatsz, egyszerűen így volt és így is marad most már.

Ahogy ígértem 'az egyetem - óvoda - chicken shed - avagy a fészkes fene és a nyaralás' című fejezet következik

úgy értem az egyetem egy óvoda. lehet teremben papírt hajtogatni és bőlére eresztett mondókával elmondani, hogy miért hajtottad ketté a lapot, vagy éppen hetvenketté ha éppen ezzel hetvenkedtél, de az udvarra meg érthetetlen embertárolókat kellett építenünk, bambuszból, és mazzagból..
Mazzag M. a. z. z. a. g. Mazzag. Puck! (Snooopy)
ekkor jött az ötlet, hogy ahhhelyettt, hogy háromdében 'skiccelünk' előrántom a füzetemet és csinálok egy tervet.. a szívünkbe érzések költöztek és elkezdtünk dolgozni az évszázad építményén.. egyre többen verődtek hozzánk, ahogy Dzsó is (asszem ő máshogy írja de az mindegy, ezt el sem tudja olvasni, vagyis elolvasni még csak-csak de neki ez teljesen Kinai.. el is postázom neki az ArcKönyv nevű világ hálózati terméken.. ez lesz kicsinyes bosszúm azért amit tett) már állt a vár, egy leginkább football kapura emlékeztető pad köré font bambuszrács, amikor feltűnt ez a vöröses szőke angol fiú és tágra nyílt szemekkel könyörgött, hogy fogadjuk be, mert egy nappal később érkezett. akkor még csak én láttam át a szitán, a jól megválasztott hölgy társaságom kapott az alkalmon, hogy színesítse a hormon palettát, így mivel egyébként újabb két lány verúdött vele együtt hozzánk szemet húnytam az őrlángnak, ami azonnal felvibrál, mint a Pók ösztön Peter Parkernek, ha bármi veszély van kilátásban. szóval heten voltunk gonoszul a négy fős csoportban és szinte készre leheltük a remeket, mikor elkezdődött. fészkelődött. szuszogott. belélegzett.. nézte.. tüntetően állt, mire nem bírtam
- Mondjad!
még egy mély lélegzet és merengőre fókuszálva elkezdte:
- Hát, van itt nekem is egy rajz.
- Ühüm - mondtam 'ü'-vel, hogy értse, ha akarom egyszerűen csak nem értem amit mond, szóval óvatosan fogalmazzon. de a vázlat egész ügyeske volt és nem voltam én vezetője a csoportnak, senkit nem akartam elnyomni, szal végig néztem ahogy meggyőz mindenkit, hogy azt is bele kell szervezni az épületbe. de kifejezetten tetszett is , hogy egész épületkomplexummal raegálunk a feladatra.. mígnem újra kezdte.. először szuszogott, aztán nézte messziről közelről..
- Mi van már megint!? - kérdeztem színlelt türeémetlenséggel.
- Chicken shed - mi a fittyfenét hadoválsz össze? súgta ráncokat gyűrő homlokom alól, londoni napsütéstől villogó szemem,
- Fészkes fenét akarsz tákolni? (mondhatnók nesty beast - mint fészekes' fenevad) és már romboltuk is le egy hét verejtékes munkáját, mintha kötelező lett volna.. és közben nemmel feleltünk egy érdekes szavazásra ahol is mind nemet integettük a 'ki akarja lebontani az első építményt?' kérdésre.. azután mivel már egyetlen összecsomózott bambusszál sem maradt éptmény formájában és mindenki elhúzott haza, és nekem is volt elképzelésem, szlovák segítségemmel vállvetve meghúztam a kontúrjait az épületnek. Itt már érződött, hogy jóval lendületesebb lesz, ami jobban megfelel majd a brífingnek. és mondanom sem kell, hogy remek lett. az emberek használni kezdték a szörnyemet, amit egy elvetélt magzatból újra dizőjnoltam és összeállítottam rendesen stabil szerkezetűvé.. csodás érzés volt, mint szinpadról nézni az ellenfényen keresztül a boldog elégedett, vagy meghatott arcokat.. mellesleg eléggé komoly elismerést kaptam a tanároktól is.



nyári görögi balkáni

nagyon messze nyaraltunk a fene fészkelt arra, meg mi.. föleg időben kerültünk messze a jelenttől, mert eléggé 60 as évek izlés-ficamát kellett a napfényes tengerparti levegővel belélegezni.. Corfu. olyan mint a képeken, ha szigorúan egy irányba fordítod a fejed. mert ott ahol ember éri, azonnal hasznot húz rajta, vagy nem törődik vele.. ez veri tönkre arra a harmóniát.. de van ami nem olyan mint a képen.. pl.: a szállás, amit gondosan kifizettünk utazási iroda áron. de kisebb összekülönbözések és szét költözések árán kényelmet varázsoltunk oda ahol csak a hangulat volt első rendű. jól választod meg a barátaidat és garantált a jókedv.. bár ott lehetett volna mindenki akit szerettem volna.. igaz Te Gyurcsik?! pedig neked még a fekvésed is megvolt hozzá!! barackot koppantok a fejedre azzal, hogy rekeszizom és arcgörcs színezte a napjainkat.

a Quadok csak úgy verték a port amit a tengeri szél fújt a rossz utakra..
helyi rendezvények valahogy elkerültek, de azon úgyis csak a DJ érezte jól magát - nyilván a sok ingyen tudat módosítótól nem vette észre, hogy nincs vele a 'tömeg'.. aztán másnap mikor a parton megtaláltuk, mint fő állású Dzseccckí kölcsönzőst, akkor mondta nyájasan, hogy tudja, hogy a magyarok nem engedhetnek meg maguknak annyi milliárd és egy Ejurót, ezért kifejezetten magyaroknak össze állított Ő egy egy Ejuróval kevesebbeset, ha mindent egyszerre ki akarsz próbálni. amolyan vizisport menüt - epézgettem keserűn a rossz marketinget.. hisz' a magyar menü angolul lett szedve valamilyen okból, és úgy is még a 'Kuuuhrva drága' kategoria volt, egy vonallal a 'csak a pénzes balekoknak összeg alatt'.

Geodéééta tulajdonságokat ruháztunk egymásra meg magunkra, mítizáltuk mindezt és új vallást is alapítottunk belőle.. nagyjából. bejártuk keresztül-kasul a hegyeket a vonyító kis gépekkel és tízmilló fényképet készítettünk sziporkázó fiatalságunkról.
már rám fért egy kis alvás is.. még az is megvolt egyszer a nyolc nap alatt.
és eközben a rózsaszín párduc bítbokszos verzióját tudom elképzelni aláfestő zenének.. ahogy ezek a nyugati pénzekkel áthintett emberek rohangáltak a Kusturica féle díszletek között. és minden felirat egy egy METAXA reklámra emlékeztett.. egyrészt mert azt a betűcsaládot használták, másrészt, mert a metaxa szó anagrammái alkotják a görög nyelvet kivéve egyetlen egyet.. PINAO - 'éhes vagyok' sírom görögül üvöltve a naplementébe, mint egy holdat ugató magányos farkas, ott a fészkes fenében.