felsírtak a fogtündérek

a bejegyzést jóval előbb kezdtem mint befejeztem, szóval van benne egy kis antedata, de azért mégis csak én vagyok, szóval olvassátok..

miután a lakás ilyen kelletlenül kiürült, el kellett döntenem mit tegyek vele. kiadatott.

ár alatt, és fűfelett.. de azért voltak nehéz döntések.. különösen mikor megérkezett fanyűvő kömorzsoló és a legkissebb koponyányi monyók.. szóval meghívtam fizetésre készen egy pár kedves embert hogy egykét a családom által fölhalmozott kincset használjanak fel sajátbelátásuk szerint.. megis érkeztek és mint a fehér lófejű esetlen mesében ott állt előttem fanyűvő, aki akár egy vezető - és amolyan nyugdíjazott lomtalanító - csak oda bökött vaskos ujjával valamire és a kömorzsoló ott nyomban pozdorjává zúzta, amint a szekrényt is, amiben gyermekkorom homályos perceit töltöttem a junoszt mellé bepréselődve.. de úgy hidd el ahogy mondom. puszta öklét lengette konok és a szekrény préselt falapjai alkalmi hungarocellként hullott millió felé.. belül sikoltottam.. a fehér arcommal körbe pásztáztam, a hétszőnyű koponyányi monyókra tévedt a tekintetem és azt kérdeztem magamban: - Neked mi a különleges képességed?
Amikor utoljára kérdeztem ezt, azt alighanem Soós Tomitól tettem és az volt a válasza
- El tudok tűnni - nem hazudott isten nyugosztalja a remek srácot.

na gatyából kiráztuk a lakást - köszönet Pusinak, Áginak, Margitkának, Anitának, Tóth Lacának és közvetve még azoknak is akik tervezték hogy jönnek és azoknak akiket elfelejtettem említeni mint Putyi pl.. neki sokkal több köszönet jár a belakoltatásért..

amikor megláttam őket mindjárt szimpatikusak voltak, Viki, meg a lovag.. és kérdezem akkor 'hogy is fogtok jönni?' erre Viki kedvesen 'hát mi meg a négy gyerek, Mickey, Ticky, Vicky...' wohohohooo ne is folytasd, a kétütemű agyam csak egy nevet tud megjegyezni hetente, szóval majd lassabban adagold.. a kedvességüket zongorázni lehet.. :D annál is inkább, mert azt a nagy rozzant zongorát a lakásban hagytam..


csak még egy pillanatra vissza az első színre: a lomtalanítás közepette miután a szekrények finom pora alol kivakartuk a kismillió könyvet és ugyanannyi haszontalan holmit, kezembe akadt egy üveg, kicsi szájú, kerek hasú tartó, talán váza eredeti funkcióval. de nem úgy nálunk, mert annak nem volt egyéb feladata, mint a tejfogaimat tárolni.. megforgattam a tartalmát, mint bort az értők és tudtam, hogy ez a pár apró csontszínű valami a szerves részem volt egykoron.. születésemkor a fejembenőve hordoztam őket és lassan, fájdalmasan kitörtek a húsomon át, hogy aztán pár rövidke évig megőröljék nekem gyermekkorom omlós ízeit - igen akkor még húst is ettem bazze, na és? (erről eszembe jut egy vicc, de majd a Molnár Feri elmeséli:))
végül kétujjammal eltartottam magamtól, nagylevegőt vettem és elejtettem a szemetesbe..
elég komoly érzés volt. szembe néztem párszor a halállal és csak ritkán féltem tőle, mégsem voltam felnőtt egészen addig a pillanatig -még nem voltam 29 de már elmúltam kevesebb - akkor abban a pillanatban ahogy az üveg flaska csörrenve az alma csutkák közé landolt, akkor váltam hivatalosan felnőtté.

furcsa ebbe belegondolnia egy olyan embernek aki évezredek terhét érzi vállára roskadni, aki százakat szagolt közelről, millókra mosolygott már, 4 et is szeretett (Freud nem számít), hű barátja száz is akad a 300 ismerősből akik az iwiwen vissza, vagy odajelölték, aki épp most is Tom Waitset hallgat, és Musical-ek diktálják a morált szívében. A tejfogam csak akkor hullott ki igazán.

istenem.. alszotok már?
akkor erre klikkelj oda és fejtsd meg a harmadik kifejezést a kibővített szótárban :D
http://szotar.sztaki.hu/dict_search.php?M=1&O=HUN&E=1&C=1&A=1&S=H&T=1&D=0&G=0&P=2&F=0&MR=100&orig_lang=HUN%3AENG%3AEngHunDict&orig_mode=1&orig_word=eln%C3%A9z%C3%A9s&flash=&sid=66968bd663a00d93364d863d9644ecc1&vk=&L=ENG%3AHUN%3AEngHunDict&W=to%20apologize

na jó éjt

a boldog újévben boldogulás

na csak még egy szó a kaucsuk keszkenőről, aztán lepattanok a témáról; beccó':
ép most ültem be a 'zuhanyzóba'.. Kamus Albert túl nyomasztónak ígérkezett, szóval nem olvastam el az utsó pár sorát, de amíg a szemem lefoglalatlan forgattam a remek kis kilátómról észrevettem a villogó sárga csodát, - a kanári- és a napsárga közötti ipari szín árnyalatot hívom így (kapja be a Pantone tónus összes számsora) - mintegy odamarkolja a törött zuhanyrózsatartóhoz a flexibilis locsoló végződményt.. óriási.. ha így folytatjuk, megtanulunk kesztyűbe dudálni :D bibbeep!
valahogy kificamította valamelyikünk - mivel nincs gazdája gondolom Karolina volt:) - és másikunk meg az értelmetlenné nyomorított félkezet használta fel hogy amig valaki elugrik a Teszkószerűboltocskák egyikébe újért, ne fityegjen a rózsa (minthogy nem kap már szilveszteri műsort sem az öreg). mivel rugalmas kreativitásra vall ezt gondolom Ricsi úr intézte.. ő a hendi menő manó errefelé - kéznél van a kesztyűhöz a hendimen.. hány bőrt lelehet erről húzni.? :D

aztán meg a zuhany meg is követelte, hogy elfoglaljam, s míg a hátamat a víz veri (és az jó), kézbe kaptam a borotvámat, amit a modern kor öt pengével is telezsúfolt.. veszélyes elemként kezelem hát, mert vág. na hiszen ha csak vágna, de miközben épp tollfosztom magam, hirtelen a kényes művelet közben felzizzen a kezemben, hátamat veri a víz (és az rossz), mivel komoly veszély kerekedik ha az ember fia a leglágyabb ráncait kopasztja és kapokodni támad reflexe..
mert ez rezegni is tud ám, de mindig elfelejtem bekapcsolni, mert anélkül is éles.. és miközben a fogásokat váltom előbb utóbb úgy is benyomom a gombot rajta.. para. eszembe jutott a helyi parkoló órák marketing üzenete: PAY HERE. majdnem azzal fizettem :)

amúgy ma megkoronáztam előre is a hét szavát, amihez sebtiben egy kis tréfát is gyártottam.
(te aki 'kivagy' a vicceimtől, most csukd be a szemed, mert viccelni fogok :))
szal mi a neve a szerelmi afférba faroló melegnek? RANDIÁTOR.

az elgépelést teljes ártatlansággal Ranics Ágika követte el, kiforgatta Bergo Lackó, rendezte Hofi Géza
isten abajgatja
mindörökké
á nem