csak egy kicsit..

ha már a fogas kérdést feszegettem, most megértek - íme, az agyar szüret.. fogroppanástól neszező ajkaim mögött már két fogam csikordult ki. Nesze.. fogatlan fogat lett a be nem álló lópofám..

jóhír, hogy esztétikailag nem kavar be, és az egyiket kezeltettem is, mikor haza mentem.. hopplá. ezt megpróbáltam titokban tartani, mert a fog-óckodás mellett kismilliárd hivatalos ügynek kellett a végére járni.. az van hogy eddig csak félszemmel néztem a csekkjeim sárgájára, mert eltartott egy ideig míg szétválasztottam a fehérjétől (értsd: boríték) és most aztán visszafizethetetlen slamasztikában vagyok.. tegnap éjszaka alvókámat nem kímélve hajnal 6.30ig telefonommal számológépüzemódra váltottunk és vállt billentyűnek vetve gördítettük a problémát financiális megoldások felé, és fennhangon és büszkén jelenthetem; nyárközepére teljes grandzéróra kihozom azt a piti félmiskát amit nyakamba kaptam a múltamtól..

rasszista gyanús rész következik, de inkább csak szatírikus éles látás és írói ujjbegy gyakorlat indokolja a következő bejegyzést..

titokban voltam bár otthon - a húsvétot középpontba állítva - azért csak kiderült néhányótoknak, hogy Balázzsal haza autóztunk Londonból.. az eredeti ródtripből egy "szerintem még senki nem ért ilyen hamar haza egy sofőrrel" rendszerű utazásba már nem fért bele a városnézés.. gyakorlatilag várost nem is láttunk de még az országokkal is bajban voltunk. az éjszakai panoráma: " fekete beton fekete", nappal "zöld beton zöldre" változott.. a kedvenc idézetem a végeérhetetlen útból - ahol nyilván én beszéltem szinte végig, így hangzott;
Balázs: - láttad, hogy az előbb lehúzódtam?
BergO: - Igen?!
Balázs: - Na akkor elaludtam..
BergO: -KIAKAROKSZÁLLNÍÍÍííííííííii i i !!!!!!!

miután Bazsa kitette a szűrömet gyúrmosonsopronmegyében, lévén hogy ott lakik, annyira a határon, hogy ha a job oldali sarki boltba megy tejért, akkor útlevél kell és csüsszel köszönnek..

intermezzo vége, bár a vonatos utazás is rejtegetett fordulatokat, de nem mesélek most nagytiszteletú Dobra János úrról, bár megér egymisét.. talán később, vagy attól függ milyen megjegyzésekkel bombáztok, majd a bejegyzés után.. ez lesz aztán az interakció.. nullahozzászólás én meg itt sóhajtozok, mert ki akarom írni :D

végülis azt akartam mondani, hogy Pusi, Putyi, Zoli, Ancsi, Brigi, Ági, TóTh Lackó, Dobronyi Peti hivatalosan értesült látogatásomról.. félhivatalosan Petra és Lóri is de ők inkább úgy döntöttek, hogy negyedévig megvoltak nélkülem, akkor a következő negyed év is eltelllik valahogy ÍGY :D kössz szépen.. kacsintva a képernyőre böktem szarkazmusomat drámázva ezzel e ponton a fizikai gesztussal..

szaal - de nehéz tőlem szóhoz jutni - az első hat szervezett egy teve-szagú közös programot az egyik napfényes délutánra, az állatkertbe.. annyi cigányt!

nem viccelek.. azonkívül, hogy hős történeteim felének roma negatív főszereplői vannak semmi bajom a dzsipó srácokkal, a jó Isten, Zsiga és Henrik a megmondhatója, hisz mind hárman vérbő cigányok, a faji előítéletem az emberi fajnál villog pirosan, de a rassz az nem rossz, csak szín. annál is inkább, mert mindenhol máshol ahol gyermeki kalandjaim során vircsaftba csaptam és nem barna főgonosz volt, az mindmindazutolsószálig fehér volt.. majd azt kapom a végén hogy fehér gyűlölő vagyok..

szóval a kacsa hápogással körbelengett kis állatkerti kertecskében egy anya-kacsacsőrözött előre a vizen nyomában 12 apró szörmécskés kacsababa fodrozta a vizet sárga kis lábacskájával.. ekkor az idilli képet a kétméteres pocakos virányos mintás ingű sztereotipikus Lakatos Béla üvöltötte ketté: - Néjzed ott meg Kácsát! JÁÁJ! Ott vánnák a kiccsibécskéék!!
decibel ezer, fülem mellett közvetlen kicsihijján' fellökött,hogy megcsodálhassa amiért ő is fizetett.. és körül fordulván felfogtam, hogy az audiencia, egy busznyi különböző életkorú kis les misarebles statiszta volt, ameddig a szem ellát.. azt hittem kimenekültem, de
az új panoráma a következő volt: "roma, roma, pusi (nem teljesen éles a vizuális váltás én tudom :)) Brigi, roma, cigus, roma, Zoli, Ági, roma, orángután, roma, roma-kislány (próbálja szóra bírni az orángutánt, alkalmazva a dzsungelkönyvekettőből ellesett mozdulatokat), még két roma, Putyi, Anita roma, roma, brad pitt a blöffből és egy roma" hát ekkor mindenki savanyú ábrázatáról le lehetett olvasni, hogy "még nézzük meg azt a kib*szott zsiráfot és húzzunk innen, mielőtt ránk esteledik", így is lett. ettünk, ittunk, jól mulattunk, letörtem egy darabot a frissen kezelt fogamból és hazament mindenki amerre látott.

tovább is van mondjam még?
volt egy asztal meg egy szék
http://www.youtube.com/watch?v=HIDuidDpStc

délibábból déli lepke kél

csempe csimpánzzá váltam, de csak egy rövid időre.. egy 10x10-es ismétlődő elemet kellett terveznem, sokad magammal a middlesex szerte. alighogy megvolt az ötlet, mondták nagyonjó, de a csempe nem üt vissza, szóval akkor nyomuljatok 3Dbe annak alapján amit eddig összehoztatok.. mondván hogy op art os mélységekig le kellett ásni, ahol büszkén feszengtem szegedi túlkoros honfitársam neve hallatán Vásárhelyi Győző úr, azaz közismertebb nevén Monsieur Victor Vasarely, szóval Bridgite Riley is megvolt akkor jött a troturha.. az ország legjobban felszerelt műhelyében ahol a körfürésztől a lézervágóig minden megtalálható, a háromdés alkotók paradicsomában, ahol a faforgács és furnér miliméterre és kilóra is kapható, ahol mindez valóban csak egy karnyújtásra van és műanyag formázó, fém hengerelő, nyújtó és préselő és kitudja még mi minden van három szinten felhalmozva, na oda nem tehetem be a lábam, így nem volt olyan könnyű mindez.

na de engem sem kellett félteni: egyszer aztán történt, hogy-hogynem, besettenkedtem, miközben fejemben felcsendült a lehetetlen küldetés galangja - tidütű, tidütűű, tidütűűű, tüfü.. tidütííí, tiditííí tiditííí, tidi.. azaz http://www.youtube.com/watch?v=k55NuWQCh78 - besátánkodtam és középiskolás tapasztalataimra támaszkodva kivágtam amit ki kellett, izgultam, de azon kívül, hogy örökre megjegyezték az arcom és csak úgy emlegetnek egymásközt, hogy "a srác akinek nincs munkavédelmi oktatása" hosszú indiánnév, de nem ez a legrosszabb, Ranicska mindent elmond, csak faggassátok..

aztán megvákumformáztam, gipszből kiöntöttem, majd újra és újra aztán, közben jöttek az újabbnál újabb projectek. Filmet kellett csinálnunk, vágni meg minden, kamera, álvány világítás amit akarsz. a világ legfa-, vagy legku-szább művészfiljével robbnatam elő, csoportban kellett csinálni, de nem könnyítette meg a dolgot, lévén, hogy az erősszagú feka csaj nem igen jelent meg a szeánszokon, a másik meg azonkívúl, hogy a sajátjának érzi az ötleteimen, nem sokat csinált.. de azért csak elkészült a nagyja az ötleteknek.. baromira élveztem.. még a gázművek vezérigazgatójával is beszéltem telefonon és imélben jófej volt, bár őszintén szolva lekoptatott, mint hippi a farmert..

amellett popup múzeum, tudjátok a mesekönyvekből néha kifordulnak a figurák, egy kis origami trükkel, azon a nyomdokon elindulva kellett meghívót készíteni egy háromból választott múzeumnak.. Terry Ashton géniusza meggyilkolta az összes kreatív gondolatom.. azután, hogy láttam mit csinált egy sutaságot kezdtem végig csinálni és közben egyre csak azon járt az eszem, hogy hogy-hogy nem én találtam ki.. megpróbálom körül írni..

szóval karika.. papírból.. rajzolj koncentrikusan köröket, egy nagyobbat, meg egy mégnagyobbat... vágd körbe a vonalak mentén eredmény egy körgyűrű.. csinálj belőle mondjuk tízet. északon és délen egy egy ragasztó pöttyel ragaszd össze az első kettőt, majd keleten és nyugaton a másodikat a harmadikkal, majd észak dél 3-4, így tovább a végéig.. eredmény egy karika harmónika.. bezárható egy borítékba, de széthúzva egy méter is lehet.. már önmagában remek, de itt jön a csavar, az elsőt érintsd a tizedikhez, kapsz egy kövér gyűrűt, és ha rögzíted a már ismert módon és meg csavarod önmagába fordulón, akkor sorra más és más körök fognak kinyílni feléd, képekkel egy egész mozgó képregényt tudsz bele varázsolni, ha különböző színűek akkor még különböző színű virágok is nyílnak minden fordulatnál.. varázsos.. egyszerűen nem tudtam vele versenyezni, a játékkönyvem nevetségesen ostobának hatott mellette, pedig az artista csak úgy kipattan a lapokközül és úgy pörög, mint a rézfán fütyülő rézangyal.. javaslom csináljátok meg egy pár alkalmas üres pillanatban, mondjuk egy boltban ledolgozott vevő mentes napon, vagy a gyermeketekkel töltött délutánon, vagy művészi kíváncsiságból... vagy ne.

annyira sokkolt, hogy el is mentem egy hétre párizsba..

jó-jó csak öt nap volt ne irígykedjetek.. annyira cukor volt párizsban, hogy az ötből négynap korház.

úgy van, hogy ha azt mondják 3 ra, hogy menj nyugodtan - valaki ki akar veled masni. tehát

hogy jobban értsétek:

négyen felkerekedtünk kommunám szeretett tagjaival nem többen nem kevesebben.. Adri, Dóri, Matya,meg jómagam.

hozzá tartozik, Dóri épp csak kihevert egy csúnya influenzát, ami ágynak dobta egy hétre, mikor kikecmergett a betegágyból drasztikusan lefogyott. gondoltuk csak erőre kap. de nem igen sikerült. sejtettük, lesz valami a dolog mögött, mert a súlyának egy ötödét elveszítette, ötven körülbelülről számold ki mennyire..

Az a fele a Hajtunnak :D

el is ment párostól az orvoshoz ahol nem igazán láthatott orvost, de egy zsír feka ápolónőt helyette. elszámolt háromig és azt mondta ennyi a cukra. az mit jelent jövőhéten tavaszi nyaralás, mit tegyek? úúúgyann érezd jólmagad! ha vissza jöttél válassz az itt lévő listáról orvost..

hm jó..

szóval az azt jelenti,hogy gyakorlatilag bármikor bekómálhat amikor eljött a nap már nagyon szarul volt, de olyan erős volt, hogy mindannyiunkat megtévesztett. szemünkelőtt nem is igen láttunk mást lebegni,mint az ejfeltornyot. csak arra figyeltünk fel, hogy nem bírja tartani a lépést zihál, mint egy maratonfutó. másnapig ment így, mert akkor már nem maradt másmegoldás, csak a korház. a franciák tényleg nem beszélnek angolul, mi sem.. totál kóma veszélyben 6 óráig tartott, mire a portáról egy infúzióra került. aztán kettőkor hazamentünk a korházból, attól kezdve ujjat tördelve izgultunk a barátunkért, napi kétszer néztünk rá.. neki hosszabbra sikerült a nyaralás és Matyi lovag is tovább maradt. még hogy a szerelem városa.. vagyis nem így képzeltem. a hepiend azért az intermezóban Dórika, kis hősnőnk mára már remekül van bár az inzulin az étkezéseinél szúrásra készen kell heverjen karnyújtásnyira azért a vodka borral jókeverék..

vissza a pihenésből fáradtabban értem mint bármikor előtte.. az eddigi 4-5 órát valódi 1-3 órára kellett csökkentenem, ha be akartam hozni a lemaradást az egyetemen, de dolgoznom kellett mert eldorbézoltam a pénzem a rossz életű párizsi utcákon.. sajnos ez nem igaz, de a kiesett munkát megkeserültem..

de itthon várt még a sokszorosítás project: a viasz öntvényhez készített gipsz öntőforma, agyag sokszorosítás, fém öntés, a centrifugagépben, a faforma sokszorosítás, a műanyagból készített fémlap hajlító kézi gép megépítése és végül az adj értelemet a szemétnek sokszorosíts céllal.

nyílván több méteres szögeket álmodtam egy szobába, majd Ricsivel tovább finomítottuk egy önzáró ketreccé, mindezt meg kellett modelleznem, elég érdekes lett. de egy örökkévalóság volt megcsinálni, mármint volt hogy nem aludtam miatta.. elég durván kezdtem elpilledni minden pillanatban a konyhában volt elég veszélyes a lebukó fej, nehogy már serpenyőben piruljon a szép kis pofim.

közben több tíz kötelező kiállítás.. nyilván eseménynaplóval.. és egy essay, magyarul nem gond, mert a hellót is megfogalmazom egy oldalban, de angolul.. még mindig a máj néjm íz répa szinthez vagyok közelebb, mint Shakespeare-hez.

biztosan nem említettem meg mindent, hogy mi mindennel kell foglalkozzak, de higyjétek el elég kemény ha mondom..

Polarsheep: aki várja a kikívánkozó új albumot az nyugodtan kérdezze Gelencsér Tomit alias gt-t wiwen például az ismerőseim közül, hogy 'mi van már?'.. én már mindent megtettem a dologhoz ami tőlem tellett, elvileg most ő keveri. az eredeti ütem terv szerint, már rég az izgi honlapunkon böngésztek és hallgatjátok ahogy vonyítom, hogy Szájberszpész!!!