2010. június 3., csütörtök

kilenc nap San Franciscoban

californiahh...

nehányan szomorúan felhozzátok hogy nem is írok rólatok.. néha megvallom remeg az ujjam hogy írjak egy-kettőtök felöl három mosolygós szót.. de nem ritkán egyszerűen csak kihagy az agyam. tudom hogy valami vicces hangzott el de csak a hangulata maradt meg élesen bennem, a szavakat elfútta a szél.

napsütés lágyan omlik a völgy puha felhőcskéire és az egyszeri látogató csak sejti, hogy e felett a pamacs felett nyár lehet. igen köd végeláthatatlan és folyton hömpölygő buja felhő-hús öleli körül San Francisco dimbes-tágas utcáit. a szél ide fújja a homályos gondolatinkat jövőről, jelenről, döntéseinkről és az érzelmeinkből ébredő tejszín szín rengeteget.. esténként egy naplemente vagy néhajnalban egy hosszú árnyék még ráhajol az utca köveire a hegy felől, ám a pára egyre csak szorítja a város vidám falait. A hűvös, az csak estére bűvös. addig is kiskabát fonnyaszt mert levenni nem mered de fázni egy percig sem fáztál.

megyek megnézem a pamacsokat közelről es otthonról írok valami konkrétat is..