Bristol
Nyugodt és csodaszép kis város.
Csendes, fehér karácsony után az angol módra megkeményített 26-a, amit úgy is hívnak, hogy boxing day..
Eleinte a dobozokra gondoltak, de aztán a kiskereskedelem kesztyűt húzott és a boltok rájöttek, hogy végül is karácsony másfeledik napján igazából kinyithatnának reggel ötkor és így egy 70%-os huszárvágással oda lehet csábítani a stuffingballázsugorodott agyú karácsonyi slágerektől mámoros angolt. Mentek is és esernyővel verekedtek meg a tulajdon jogért.. na míg az angolszászok így mulatnak mi addig csendben karácsonyi történeteket mesélünk egymásnak a Tóth-lakban eszegetünk DVD-zgetünk, fontolgatjuk, hogy játszunk a társasjátékkal vagy ne, amikor a telefon idegeset csörren..
Zsombi az egy Patológiából doktorált kollégája bűbájos kedvesem édesapjának.. kisült, hogy beázott.. ha kisült hát ide véle gondoltuk mi is bejgli gőzöktől fűtve, majd mi megmentünk, amíg te Magyarhonban henyélsz, Zsombor oda se neki.. nyakunkba is kaptuk a Bristol kicsiny várost, tökön-bokron át csikorgó gumikkal mentünk a patológiára felmarkolni a kulcsokat majd bevárva egy másik barátot megérkeztünk a helyszínre.
Az áram nyílván, lekapcsolva. Ilyen kései órán csak a kísértetiesen visszhangzó csepegés alapján tájékozódtunk.
A másik barát, nevezzük Csabának valamivel felkészültebb volt mint mi. Gondolom, betörő lehet főállásban, mert előkotort három elemlámpát és onnantól a sápadt sárga pászmák igazítottak minket el, a mocsárként süppedő szőnyegpadlón..
(e ponton jelzem, hogy ha voltál oly szerencsés, olvashattad e sorok eredetiét korábban, amit a technika egy ravasz kisördöge kicsavart a kezeink közül, s most csak a korábban írott szavak dőre árnyait láthatjátok)
Megkezdtük a kétkezi munkát, a betörő a professzor, meg a művész, de semmi vész. Hurcibálni kezdtük az elektromos berendezéseket és a szekrényeket. Ami nem ázott el azt szétvertük vagy vízbe raktuk. Minden lépésünkre egy vízhullám sodorta tova a széthagyott játékokat. Ezeken a leszakadt plafon mocska trónolt. Ahogy az emeletre értünk ott volt aztán igazán látványos a vízesés, ahogy a mennyezett teljes felületéről bluggyogva hullott alá a víz. A hálószoba közepén egy pőre villanykörte lógott keservesen és egykedvűen hagyta, hogy a víz csorogjon rajta keresztül, mint valami öngyilkosoknak tervezett csapon át, egyenesen a királyi méretű ágy matracának közepére. Az alvó körtén villogó elemlámpák egy ideig elidőztek a látványom amikor hirtelen majdnem megmagyarázhatatlanul jó kedvem lett. Douglas Adams talán harmadik kötetének egy villanása az ötrészes trilógiából, mikor ama bizonyos szuper számítógép bolygóján élő egyik létforma, a Mocsári Matrac találkozott az ábécé sorrendben sértegető örökéletűvel, s egészen pontosan az a pillanat mikor azt láthattuk hogy hogyan is reagált a rá kiosztott sértésre e furcsa lény:
„A matrac csöpött és nyeccsent egyet. Zsuppogott, cuppant és micsongott, ez utóbbit meglehetősen csullogva tette.”
Aztán mikor mindent megmentve láttunk elhagytuk a terepet. Na ez volt a Meleg helyzet.
A minap mikor újra csak Bristol felé vettem az utam az én szerető kedvesemmel kézen fogva már a buszra szálltunk mikor egy hófehér galambot lestem ahogy a pocsolyában fürdőzik. Békegalamb a sárban. Remek gondoltam ezt még Picasso is megirigyelné… a buszsofőr riasztott a réveteg pillanatból amikor a központnak beszólt, hogy indulásra készen áll:
- Did you count them? – Megszámoltad őket? – kérdezi kedvesen a diszpécser és kurta kérdésével az utasokra utalt.
- Most certainly yes, indeed, 53. – természetesen igen, 53 – hangzik a meggyőző válasz
- 53. that’s lovely! – ötvenhárom. ez imádni való! – turbékolta a diszpécser hölgy
Purrrrrrr
Még senki nem örült ennyire az ötvenháromnak. Mi is nevettünk ezen Ziívvel.
Veriinglis
2010. december 29., szerda
2010. december 22., szerda
víz alól feltörve, levegő után kapkodva
egy csomo ideje nem írtam. rengeteg időtök volt behozni a lemaradást a régebbi bejegyzésekkel :)
itt a karácsony.. mondhatnám, hogy karácsony lesz mire újra pötyögök egy pár szellemes szót ide..
'ha már legutóbb partra vetettem ama ámbrás czetet, akkor most folytatom ábrándozásaimat a kalandjaimról, meg kalandjaimat az ábráimról, mint ahogy Ábrahám Lincoln is megmondta - Áj hev ö drím! - így kiabálta magyaros kiejtéssel, de lehet hogy valamit megint összekevertem. Na az az ábra, hogy egy kicsit ábraháborodott vagyok.
pbbbhhhh...
bocs
képzeld ha belém szorul.. ez nem fordulhat elő.. velem semmiképp:) minden lukamból folyik az önkifejezés.
lássuk lássuk.. mit írjak a nehány hónap káoszából ami magával ragadott..
kezdjuk uncsi dolgokkal.. vagyis nem uncsi, de mindenkivel megesnek ilyesmik, épp csak nem mindenki látja így:
nah, van tapifonom 'ingyen'.. vagyis nem ingyen. Megígéretem hogy két évig fizetek kevesebbet mint az előző két évben és lehet egy első generációs tapifónom. Mondtam: - Jó. Nem vicceltek, küldték is és én már karistoltam is. így megy ez. Ha esetleg telefonáltok, akkor lehet hogy nem fogom felismerni a számotokat és akkor annak a fél egészségem az oka(lustaság) mert még mindig csak az 'N'-ig vittem be a neveket a régiből..
Az ’Egyik Mama’ mondta mindig, mikor megkértem, hogy masszírozzon meg és meg is tette, de már elfáradt a keze, hogy:
- Kész! Kész vége hatszáz!
Máig nem tudom, hogy mi ez a hatszáz a végén, de gyanítom, hogy titkon utalhatott a Sumér numerológia hatos számrendszerére.
Elég sokáig kussoltam.
A csend oka az interNyet. Vagyis annak hiányosságai (duplatagadás?).
Mert emitt, nem minden arany ami kolbászból van. Képzeljétek
Anglia felfedezte, hogy a kábel optika kábelbarátságosabb mint a betárcsázós módszer. Beszarsz. Elköltöztem Angliába, ahol most fedezik fel a spanyol viaszkos sújtófát – nézz utána érdekes – és most, hogy kirepültem az edmontoni fészkemből és a legfelfuvalkodottabb környék legfelfuvalkodottabb házai közé vonultam, hogy a legfelfuvalkodottabb szomszédjaim le mosolyogjanak a felfuvalkodott autóikból.. nem volt ez szó ismétlés?.. na mégegy nyelvtan es lepuffantom magam:)
Szóval e környék fennhéjázós kipárolgásaitól emelkedetten azt mondtam az (első) telefon társaságnak:
- Hellll óhh, Lackó őméltósága tesséklik egy telefon hálományt könyörögni tetszik a
környéken új vagyok, azért.. - erre azt mondta ugyanaz az egykedvű pakisztáni hang, mint aki mindegyik bankban van a telefonoknál napi 'buszon négy órában:
- Lehetne angolul pliz.
- Őő köhm! áj mín.. internetet szeretnék, fénycsöveset.
- Ah.. az irányító számát!
- Az számit?
- Csak ez számít, ha ez nem számít akkor semmi.. (süsüszerűségeket beszélek)
Itt éreztem, hogy nem vagyok ellenfél.. Na jó. Kezdtem mondani engedelmesen, s még csak a második betűig jutottam amikor:
- Ohh, felhő ország? Na ott nincs. Csak rossz és drága?
- Mi van? akkor mitől olyan felfuvalkodott mindenki?
- Hagyományból.
- Ha? Hagymázas hagyományból inkább lassabb interneten kötnek milliós üzleteket a szomszédunkban döngető dögös Dél-Amerikai születésű üzletasszonyok (Zílijánka üzenem, hogy nem dögös, csak így érdekesebb amit írok)
de dögös.
- Na jó akkor egy olyat kérek - itt nézem, hogy akkor az ennyi lesz ugye?
- Az annyi nem annyi, hanem sokszor annyi a sebesség pedig sokkal kevesebb..
Hívtam is a következőt, meg a következőt.. És ezt minden egyes szolgáltató pofátlanul végigjátszotta. Persze hogy a bekötés az extra, de csak különböző kombókkal amihez szét kellene fúrni a bérelt lakást, amiért meg alkudozni kellett a sosem látott tulajjal, aki végül beleegyezett azzal, a felhanggal, hogy ‘megfizetsz’. Aztán kiderült, hogy a tetőn való pókemberkedés újabb engedélyekhez kötött, (itt megjegyzem, hogy nem véletlen hogy pókember nem Londonban lakik. Egyrészt mert kellene minden féle engedély, másrészt mivel a Gerkin Tower uborkája körül kellene kőröznie egész nap és mikor bemegy az irodista fapofák közé a levélhordó fiú, aki reméli, hogy egyszer majd kap ő is egy bőr fotelt a cápák között és azt mondja – woooow spi-der-man.. - mire a nagykutyák ránéznek: - Te új vagy mi?) engedély megtagadva. Vissza az egész.. Újabb telefonálás és és taglalom, hogy miért mondom le mire közbevág.
- Ja?!? meg tudjuk csinálni anélkül is..
- Mi? Mi van? Itt alkudozom ugyanazzal a pakisztánival minden egyes társaságnál és mondom, hogy nekem csak net kell, de nem, nem! Vennem kell tv-t telefont mindent vagy kapjam be és mondom hogy akkor bekapom. Aztán mondják, hogy jó akkor nagyon sokára kijönnek és akkor mondom, hogy jöjjenek hamarabb vagy elégedetlen leszek és mondják, hogy nagyon sajnálják, de nem lehet. Majd még a felettessel is beszélnek és ott is lepattanok a bürokrácia betonná keményedett faláról. Végül mit tehettem, beleegyeztem aztán kiküldenek e-mailt, smst és egy automatizált telefon hívást és postát is, hogy mikor kell otthon lenni mégis egy héttel korábban jönnek, persze hogy senki sincs otthon és mindenek utána kiderül hogy nem is kell ??? – ővöltöm torkom szakadtából és kétségbeesetten és bosszútól kiforduló szemekkel csapkodom az atom rakétákat indító gombot.. majd egy nővér elvezet, hogy nem sokára hat a nyugtató..
Oké a vége nem egészen így volt de itt volt valahol a lényeg. és most van net.
Phűűű.
By the way, Köszi Atti (Dancsó, Dancsó Atti 007), gyenge 4 órás installálás töltögetés és egyéb high IT szuper session után sikerült a laptopot a rúterrel összekötni mazz’ag nélkül is ehhez csak a jóistennek kellett leszállnia a TALKTALK társaság programozó guruinak legfelsőbb székéről – igen Atti, ez te vagy – és belemasszíroznia a lelket a hurciszámítógép és a fali doboz közé szorult étherbe. Biztos minden egyéb londoni háziasszonynak meg van a saját kapcsolata… vagy vesz egy új gépet.
azt hiszem, hogy itt kellene azt mondanom, amit Eddie Izzard mondana egy hosszú monológ utáni gyér tapsikolásra, hogy 'fenk jú tvelv pípól'
valamit jegyzeteltem, hogy majd leírok ide nektek.. nem emlékszem mire írtam..
Jellemző jegyzeteljen, aki emlékszik mire ír..
na de sebaj..
Itt van ez a konyha.. igen még mindig semmi változás. Komfortzóna. Vagyis inkább arról van szó, hogy nem zsonglőrködsz, amikor eleve kötél táncolsz. Jó én néha, de most nagyobb dobásra készülök, mint eddig bármikor, szóval csak nyugisan.
Tehát van ez a konyha és van ez a főszakács, nagyon nagy csávó, vagyis a feje az nagyon nagy (ráadásul ez még vicces, mert errefelé a fő szakács a head chef titulusra hallgat:D) Luke Blown. Felettébb érdekes figura.. a neve annyi mintha magyarra durván fordítva úgy hívnának hogy Elcseszve Lukács nyilván a humorérzéke fejlett, mert túlélte a pubertáskort öngyilkolás nélkül. Gyakorlatilag folyton röhögök vele. Angol humor nem tudom igazán lefordítani. Egyszerűen nem működik. Valami ilyesmi: két őrát beszélünk teljesen komolyan arról, hogy nem helyes, hogy a melegeket megkülönböztetik. Fejtegetjük azt kulturális-antropológia szempontból, történetekkel támasztjuk alá, majd kifogyunk a szuszból és mondom, hogy írom azt a könyvet – tudjátok, amiből idéztem múltkor – erre megszólal fitymálóan:
- Írsz, de hiszen az buziknak való mesterség! Ezt idézd a könyvedben!
Na mindegy én rommá nevettem magam..
Na jó tényleg elég belőlem.
Kész vége hatszáz.
itt a karácsony.. mondhatnám, hogy karácsony lesz mire újra pötyögök egy pár szellemes szót ide..
'ha már legutóbb partra vetettem ama ámbrás czetet, akkor most folytatom ábrándozásaimat a kalandjaimról, meg kalandjaimat az ábráimról, mint ahogy Ábrahám Lincoln is megmondta - Áj hev ö drím! - így kiabálta magyaros kiejtéssel, de lehet hogy valamit megint összekevertem. Na az az ábra, hogy egy kicsit ábraháborodott vagyok.
pbbbhhhh...
bocs
képzeld ha belém szorul.. ez nem fordulhat elő.. velem semmiképp:) minden lukamból folyik az önkifejezés.
lássuk lássuk.. mit írjak a nehány hónap káoszából ami magával ragadott..
kezdjuk uncsi dolgokkal.. vagyis nem uncsi, de mindenkivel megesnek ilyesmik, épp csak nem mindenki látja így:
nah, van tapifonom 'ingyen'.. vagyis nem ingyen. Megígéretem hogy két évig fizetek kevesebbet mint az előző két évben és lehet egy első generációs tapifónom. Mondtam: - Jó. Nem vicceltek, küldték is és én már karistoltam is. így megy ez. Ha esetleg telefonáltok, akkor lehet hogy nem fogom felismerni a számotokat és akkor annak a fél egészségem az oka(lustaság) mert még mindig csak az 'N'-ig vittem be a neveket a régiből..
Az ’Egyik Mama’ mondta mindig, mikor megkértem, hogy masszírozzon meg és meg is tette, de már elfáradt a keze, hogy:
- Kész! Kész vége hatszáz!
Máig nem tudom, hogy mi ez a hatszáz a végén, de gyanítom, hogy titkon utalhatott a Sumér numerológia hatos számrendszerére.
Elég sokáig kussoltam.
A csend oka az interNyet. Vagyis annak hiányosságai (duplatagadás?).
Mert emitt, nem minden arany ami kolbászból van. Képzeljétek
Anglia felfedezte, hogy a kábel optika kábelbarátságosabb mint a betárcsázós módszer. Beszarsz. Elköltöztem Angliába, ahol most fedezik fel a spanyol viaszkos sújtófát – nézz utána érdekes – és most, hogy kirepültem az edmontoni fészkemből és a legfelfuvalkodottabb környék legfelfuvalkodottabb házai közé vonultam, hogy a legfelfuvalkodottabb szomszédjaim le mosolyogjanak a felfuvalkodott autóikból.. nem volt ez szó ismétlés?.. na mégegy nyelvtan es lepuffantom magam:)
Szóval e környék fennhéjázós kipárolgásaitól emelkedetten azt mondtam az (első) telefon társaságnak:
- Hellll óhh, Lackó őméltósága tesséklik egy telefon hálományt könyörögni tetszik a
környéken új vagyok, azért.. - erre azt mondta ugyanaz az egykedvű pakisztáni hang, mint aki mindegyik bankban van a telefonoknál napi 'buszon négy órában:
- Lehetne angolul pliz.
- Őő köhm! áj mín.. internetet szeretnék, fénycsöveset.
- Ah.. az irányító számát!
- Az számit?
- Csak ez számít, ha ez nem számít akkor semmi.. (süsüszerűségeket beszélek)
Itt éreztem, hogy nem vagyok ellenfél.. Na jó. Kezdtem mondani engedelmesen, s még csak a második betűig jutottam amikor:
- Ohh, felhő ország? Na ott nincs. Csak rossz és drága?
- Mi van? akkor mitől olyan felfuvalkodott mindenki?
- Hagyományból.
- Ha? Hagymázas hagyományból inkább lassabb interneten kötnek milliós üzleteket a szomszédunkban döngető dögös Dél-Amerikai születésű üzletasszonyok (Zílijánka üzenem, hogy nem dögös, csak így érdekesebb amit írok)
de dögös.
- Na jó akkor egy olyat kérek - itt nézem, hogy akkor az ennyi lesz ugye?
- Az annyi nem annyi, hanem sokszor annyi a sebesség pedig sokkal kevesebb..
Hívtam is a következőt, meg a következőt.. És ezt minden egyes szolgáltató pofátlanul végigjátszotta. Persze hogy a bekötés az extra, de csak különböző kombókkal amihez szét kellene fúrni a bérelt lakást, amiért meg alkudozni kellett a sosem látott tulajjal, aki végül beleegyezett azzal, a felhanggal, hogy ‘megfizetsz’. Aztán kiderült, hogy a tetőn való pókemberkedés újabb engedélyekhez kötött, (itt megjegyzem, hogy nem véletlen hogy pókember nem Londonban lakik. Egyrészt mert kellene minden féle engedély, másrészt mivel a Gerkin Tower uborkája körül kellene kőröznie egész nap és mikor bemegy az irodista fapofák közé a levélhordó fiú, aki reméli, hogy egyszer majd kap ő is egy bőr fotelt a cápák között és azt mondja – woooow spi-der-man.. - mire a nagykutyák ránéznek: - Te új vagy mi?) engedély megtagadva. Vissza az egész.. Újabb telefonálás és és taglalom, hogy miért mondom le mire közbevág.
- Ja?!? meg tudjuk csinálni anélkül is..
- Mi? Mi van? Itt alkudozom ugyanazzal a pakisztánival minden egyes társaságnál és mondom, hogy nekem csak net kell, de nem, nem! Vennem kell tv-t telefont mindent vagy kapjam be és mondom hogy akkor bekapom. Aztán mondják, hogy jó akkor nagyon sokára kijönnek és akkor mondom, hogy jöjjenek hamarabb vagy elégedetlen leszek és mondják, hogy nagyon sajnálják, de nem lehet. Majd még a felettessel is beszélnek és ott is lepattanok a bürokrácia betonná keményedett faláról. Végül mit tehettem, beleegyeztem aztán kiküldenek e-mailt, smst és egy automatizált telefon hívást és postát is, hogy mikor kell otthon lenni mégis egy héttel korábban jönnek, persze hogy senki sincs otthon és mindenek utána kiderül hogy nem is kell ??? – ővöltöm torkom szakadtából és kétségbeesetten és bosszútól kiforduló szemekkel csapkodom az atom rakétákat indító gombot.. majd egy nővér elvezet, hogy nem sokára hat a nyugtató..
Oké a vége nem egészen így volt de itt volt valahol a lényeg. és most van net.
Phűűű.
By the way, Köszi Atti (Dancsó, Dancsó Atti 007), gyenge 4 órás installálás töltögetés és egyéb high IT szuper session után sikerült a laptopot a rúterrel összekötni mazz’ag nélkül is ehhez csak a jóistennek kellett leszállnia a TALKTALK társaság programozó guruinak legfelsőbb székéről – igen Atti, ez te vagy – és belemasszíroznia a lelket a hurciszámítógép és a fali doboz közé szorult étherbe. Biztos minden egyéb londoni háziasszonynak meg van a saját kapcsolata… vagy vesz egy új gépet.
azt hiszem, hogy itt kellene azt mondanom, amit Eddie Izzard mondana egy hosszú monológ utáni gyér tapsikolásra, hogy 'fenk jú tvelv pípól'
valamit jegyzeteltem, hogy majd leírok ide nektek.. nem emlékszem mire írtam..
Jellemző jegyzeteljen, aki emlékszik mire ír..
na de sebaj..
Itt van ez a konyha.. igen még mindig semmi változás. Komfortzóna. Vagyis inkább arról van szó, hogy nem zsonglőrködsz, amikor eleve kötél táncolsz. Jó én néha, de most nagyobb dobásra készülök, mint eddig bármikor, szóval csak nyugisan.
Tehát van ez a konyha és van ez a főszakács, nagyon nagy csávó, vagyis a feje az nagyon nagy (ráadásul ez még vicces, mert errefelé a fő szakács a head chef titulusra hallgat:D) Luke Blown. Felettébb érdekes figura.. a neve annyi mintha magyarra durván fordítva úgy hívnának hogy Elcseszve Lukács nyilván a humorérzéke fejlett, mert túlélte a pubertáskort öngyilkolás nélkül. Gyakorlatilag folyton röhögök vele. Angol humor nem tudom igazán lefordítani. Egyszerűen nem működik. Valami ilyesmi: két őrát beszélünk teljesen komolyan arról, hogy nem helyes, hogy a melegeket megkülönböztetik. Fejtegetjük azt kulturális-antropológia szempontból, történetekkel támasztjuk alá, majd kifogyunk a szuszból és mondom, hogy írom azt a könyvet – tudjátok, amiből idéztem múltkor – erre megszólal fitymálóan:
- Írsz, de hiszen az buziknak való mesterség! Ezt idézd a könyvedben!
Na mindegy én rommá nevettem magam..
Na jó tényleg elég belőlem.
Kész vége hatszáz.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
