Oké, akkor itt egy metaf óra..
Most ezen az arabus őszön közvetlen a tél előtt egy kis vénasszonyok nyarát élvezek.. de nem élvezem. A nyárba vágyom vissza, ahol még az árnyék is sütött, de a napon persze megfagytam. Így is ment ez, mire rájöttem, hogy hiába csomagoltam hosszútávra, ez a nyár még ha a leghosszabb is volt de csak sokat vártam a legjobb részre, ami aztán végül sosem jött el. Odadobtam az életem a nap fényre, de a nap unottan elfordul, mint a hold. Úgy döntött felkel egy másik bolygón, mert azt gondolja, hogy ennél már az akármi is jobb lehet..
A tett halála..? a tettetés.
B@szki, milyen igazam van!
Köszi, ha lehet most nem kérek belőlem..
2011. október 5., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)