elszaLA'Ztani

Közepesen késő van. A kanális partján sétálunk Giorgioval az új lakó társammal.. ja ja, ő is majdnem olyan csinos mint az előző lakó társ, de nem az esetem.. miután a fagyott békák néma kuruttyolása nem elég kielégítő megtöröm a jeges csendet így tél víz idején:
- Szóval itt ha felmegyünk.. gyere - rohanok előre a kis ösvényen, mire a trapéz artista edzéseket látogató bungyuli hajú barátom is mellém érkezik és mered rám előre tolt állal ahogy csak ő tud. Némán mélázik, hogy befejeztem amit akartam, és csak az ő angolja rosszabb mint az enyém, vagy igaz lehet a sejtése és néha sosem fejezek be mondatokat.. igen angolul is ugyanolyanvagyok, de valahogy felkapom a fonalat ahogy nézem a horgas orrát ennek az olasz fiúnak - szóval itt kell bemenni a Victoria parkba és 10 perc séta alatt a.. - nagyjából eddig jutottam a mondatban amikor az események roham lépteket vettek. Minden kicsit lelassult az én szemszögemből nézve és a következő történések a valóságban 3 másodperc eseményei:
hangom elnyújtva rezeg bele az esti csendbe: -paaaarkbaaaaa ééés - itt felemelem a karom és illusztrálom a sétát egy kar lengetéssel.. miközben ezzel párhuzamosan, a kanális parti kis kocsma fából ácsolt asztalainak egyikén, egy félig részeg sörhasú angol tróger (úgy értem  alsó osztálybeli munkás - a helyiek chav-nek becézik az ilyet) Bull Terrier kutyáját hergelte csak az idő elütése végett.. mikoris az eb a hangomra felkapta fejét, felhegyezte fülét és alkarom roppanó csontjainak elképzelt hívő szavára, teljes sprintbe kezdett.. Az állat minden izma egy organikus gyilkoló gép iramát diktálta. Lenyűgözőnek találtam volna a kimért ívet, ahogy a ragadozók becserkésző sarló vágásával, eszeveszett vágtával száguldott... épp csak ott volt a bökkenő..  hogy felém. A szemem sarkából láttam, hogy az olasz is felismerte a vesztem.. szinte láttam, hogy szánakozó pillantással mérte végig az új kabátomat. Ezen a ponton az álom szerű lassított jelenet visszakapcsolt teljes fokozatra.. a görbe pályán haladó harci kutya ugyanis a betonon futott ami történetesen az úttest volt. Egy motoros úgy 60-70Km/órával neki robogott a szembe rohanó felém néző állatnak. a motor mintha sziklának ütközött volna. A motoros kis ívű szaltóval átlendült a támadómon. A motor földet érése pillanatában felpattant a kutya és úgy futott tovább, mint ahogy a parancs utoljára diktálta az agy kéregből.. az első pár rezzenésben, mintha mi sem történt volna a kutyával úgy iszkolt felém teljes gőzzel.  Ám az utolsó pillanatban a harci transz lefoszlott merev tekintetéről és picit elfordult egy méterrel előttem leszáguldott a kanális partra.. egy bicajos is arra gurult ő lehúzta a miszlikbe reccsent motort az útról a kutya tulajdonosa a törvényt reszketve felpattant a padról és a motorost terelgette aki csodával határos módon lábon állt majd egyre jobban bicegett és végül leült.. az esetet gyorsan kielemezve Giorgioval megbeszéltük, hogy a kutya még a baleset után is egyértelműen a karomat célozta amikor a fejébe eljutott a durva csattanás követő fájdalom.. (nem mintha a mozgásán ez bármit változtatott volna - csak az irányon..) mondtam is az olasznak:
- Let's go, before it comes back!
- Andiamo!
Értett velem egyet a mediterrán, mediterránúl.