a bestia barlangjában (első rész)

néhányotoknak már meséltem a szitut, de szerintem megér pár szót az eset..

o-limp-ikoni kilakoltatásomat egy kisebb szabad esés követte.

kitaláltam, hogy elutazom haza, úgy két hétre, az alatt lezajlik az olimpiai hacacáré.. én is kicsit feltöltődöm, meg az ingatlan bérlemények köré fonódott feszültségek is csitulnak kicsit és engednek drákói áraikból..

volt néhány homályos körvonalú barátság ami ez alatt a két hét alatt kicsit jobban kikristályosodott. mindenféle meglepetés éri az embert amikor ez történik. Évekig lehet túl- és alulértékelni az embereket.

kalandok, sodródás, Írország, még több sodródás, bár érzelmeimben és a munkában egy egy horgonnyal próbáltam a pozíciómat kicsit rögzíteni..egyszer az egyiket engedtem el, olyankor a másik körül csapongtam ahogy az élet folyama cibálta a láncokat, máskor meg amabba kapaszkodva nyeltem a habokat.

egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy barátok kanapéját fekszem süppedősre esténként. Ez egy nagyon precíz operáció, rengeteg figyelmet igényel. Ezért nem csinálják az emberek. hogyan tudsz úgy nehezedni a barátaidra, hogy ne nyomjad őket. Egyszer próbáld ki. Számíthatsz rám ;)

ez volt az intró a történetünkhöz.

nem is olyan rég volt nekünk egy sofőrünk a bútor manufaktúrában. David Made in Britain. fiatalos lendülettel harsogó szivar levél mintázatú könnyen vörösödő arcú vékony dongájú pasas. Nehezen meghatározható korú az ürge, az orrnyergébe, fülébe, orrlyukaiba vert piercingek és az alkarján csuklótól könyökig húzódó Old English betűtípussal vésett "MADE IN BRITAIN" felirat mondhatni, hogy nem segítenek megtippelni hogy a fickó 52 éves. Az is eltartott egy ideig míg leesett, hogy nem azért kiabál, hogy népszerűbb legyen, vagy hogy feldobja a hangulatot a zúgó masinák között, hanem "visszafogott" Tourette szindrómával küszködik. vezetés közben: "F@CK OFFFF!! I'M A BIG VAN, LOVE!!" de semmi veszély helyzet nincs az utakon "ALL THESE CYCLISTS ARE A WAIST OF SKIN" "NANANAA I AM A PRETTY LADY - énekel valami dallamot - AND WE ARE OSCAR MIKE!" kiálltja végül a katonai kódot kelet londoni akcentussal.. következő pillanatban tiszta erőből ritmust püföl és varjú nevetéssel rád néz üveges kék szemeivel fülig érő mosollyal és várná a megfejtést.. a kocsi közben 60 mérföddel zúg a forgalomban. Egy ilyen alkalommal kérdeztem rá a Tourette-re kicsit meglepődött, de elmesélte, hogy így van, meg még egy pár pszichés zavarról is beszámolt, ami miatt 30 évvel ezelőtt leszerelték a seregből, ahol kiképző tiszt volt... de volt már kukás, fodrász, behajtó, hajléktalanoknak segítő szociális munkás és nyomozó asszisztens.. és az bár nem ennek a felsorolásnak a része, de mellesleg meleg is. Olyan szivárványos, hogy a kobold alá rejti a kincseket. Ebből amúgy semmi sem nem jön át a stílusán, csak néha meleg indulókat dalol, meg viccből csípőt ringatva, zászlózva-csettintgetve végig lejt az utcán varjas hahotával.. hangját a cigerettán' érlelte, és egyik nagy hiányossága - saját bevallása szerint (nekem egyáltalán nem hiányzik ez a képessége) - nem tud fej hangon énekelni. mondhatnám szerencsére.
Egyik nap megjelent frissen borotválva, de távolról sem precízen.. egy csomó lakatlan szőr-szigetet hagyott kesernyés keselyűs arcán.. éppen jó hangulatban élcelődtünk a műhelyben, mikor besétált.. próbált átrezegni a hangulatra, ő is mosolygott.. vicces megjegyzések röpködtek a szélfútta szőr szálakra, majd felnéztem egy asztal lába mellől láttam hogy elpirult arc- és nyak bőre sárgán hagyott egy régi fültől fülig húzódó heget a nyaki ráncai között: "veled meg mi történt? Egy másik rosszul sikerült borotválkozási kísérlet látszik a nyakadon?" mosoly lefagy.. mindenki érezte a műhelyben a fűrészpor súlyát ami hirtelen rátelepedett a csendre. "NOOOOO" kiáltotta.. tudtam, hogy belerúgtam a virág ágyásba és megpróbáltam hirtelen a gyepszőnyeg alá söpörni a földet: azt hittem valami baleset vagy ilyesmi
"De most komolyan, mi történt? Elvágtad a nyakad?"
"YESSSS!!" kiáltott kifordult szemmel
"Why would you do that?" kérdeztem megdöbbenve
"BECAUSE I FELT LIKE IT!" kiáltja, de már látom, hogy csak a varjakat riogatja a madár ijesztő
"örülök, hogy már nem így érzed, gyere ide" kitártam a karomat, belelépett a madár ijesztő és meglapogattuk egymást. szent lett a béke.
Hogy mondjam; egy finom úr, nah!

két hete csütörtökön már tudtam, hogy a hétvégén be tudok költözni egy helyre de még küszködtem a  napokkal (itt jelzem mindenki aki hallotta és a környéken lakik, mondta, hogy bármikor odatelefonálhatok ha baj van, vagy csak nyomjam meg a csengőt - Köszönöm nektek). a telefonom lemerült így már csak azt tudtam tisztázni, hogy akinél hittem hogy alszom aznap, valami olyasmit írt smsben, hogy ő nem az napra gondolt.. ok majd a műhelyben alszom gondoltam. volt már egyszer ilyen is, és van valami romantikus a holdfénytakarós bútorokban. aznap kiszállítottam, az annyit tesz, hogy szakemberként asszisztálok a kiszállításnál, így van egy szakszerű kéz/szó, ha arra kerül a sor.
aznap elhúzódott.. megérkezünk , éjfélt pittyegnek a helyi órák

"hol alszol? kérdezi szokatlanul halkan
"a műhelyben" igyekszem minél természetesebben válaszolni. nem akarok senki terhére lenni..
közben leáll az elektromos autó néma motorja a kapu előtt nyújtom a kezem a kulcsért
"nincs nálam AZT HITTEM NÁLAD VAN!"
 és itt kezdődik a történet..