elmesélem hogy elmeséltem, hogy elmesélte amit elmesélt neki.. egy mese

Bergovecz László
[02/12/2012 12:20:36] Bergovecz László: tegnap Adeen mesélt egy gyönyörű ír mítoszt
[02/12/2012 12:20:46] Bergovecz László: elmondjam? vagy beírjam a blogba?
[02/12/2012 12:20:54] Bergovecz László: vagy leírom neked és beírom a blogba
[02/12/2012 12:20:54] Szomszéd Anita: mondd
[02/12/2012 12:20:56] Bergovecz László: :)
[02/12/2012 12:20:59] Szomszéd Anita: jóó
[02/12/2012 12:25:19] Bergovecz László: na hát tegnap este, mikor a gyár épületből kialakított lakások furcsa eklektikája közepén nevetgéltünk, a fiúk elkezdtek gitározni, meg dobolni. Mivel már elmúlt éjfél, viszonylag halkan tették. Adeen, bűbájos ír teremtés rám nézett azokkal a varázslatos, titokzatos, szemekkel; Éreztem, hogy a múlt egy jelenbe úszó pillanattá kezd kristályosodni. Mint mikor a teába loccsan a tej:
- Mesélj nekem Adeen - kértem - mesélj a druidákról, vagy azokról a történetekről, amit az ír Kelták őriznek!
[02/12/2012 12:25:36] Bergovecz László: - Titkokat akarsz hallani? - kérdezte csalafinta mosollyal
[02/12/2012 12:25:39] Szomszéd Anita: :D

[02/12/2012 12:27:46] Bergovecz László: - Hát jó.. - olyan érzés volt mintha a zene lehalkult volna és feltámadt volna a szél. Az asztalon égő mécsesek lángja megremegett és hirtelen magasba szökött

[02/12/2012 12:29:59] Bergovecz László: - a nagypapám mesélte amikor még icike-picike kislány voltam - szememben a valóság fátyolos szövétneke megborzongott és Adeen fiatalodott, a terem méretű raktárból kialakított hippi stúdió-lakás körbe pördült és egy gerendás mennyezetű vityillóvá zsugorodott. Láttam ahogy a piciny vöröses-szőke kislány hatalmas szemeivel, az öreg megkérgesedett bőrű, őszbevegyülő vörös szakállú ember térdének támaszkodik. Az öreg éppen egy bicskával, sípot faragott a gyermeknek - Tudni akarod a neved honnan ered?
[02/12/2012 12:30:13] Szomszéd Anita: tebenned Andersen veszett el ma bébi
[02/12/2012 12:30:25] Bergovecz László: a kislány csak bólintott, mire az öreg elmosolyodva kifújta a levegőt, hogy magába szippantsa a ház zeg-zugainak titkokat rejtő illatát és érces hangon erős ír tájszólással mondani kezdte a történetet amit kitudja honnan hallott..
[02/12/2012 12:30:44] Bergovecz László: - A Régiek Ateen-nek ejtették
[02/12/2012 12:33:43] Bergovecz László: és azt jelenti hogy "sosem alszik egyedül!" - a kislány fintorgott, és bár nem értette mit is jelent ez igazán, de az ötlet idegen volt neki. A nagyapja felkacagott az eltorzult kis pofi láttán és folytatta - bizony mostantól sosem alszol egyedül, no hiszen már tudod. De azt is elmondom miért.. Egy tündér hercegnő neve volt ez. Az erdők mélyén még ma is ismerik a lombok..
[02/12/2012 12:34:17] Bergovecz László: Ateen ragyogó lény volt, és egy csodálatos bölcs herceg vette feleségül.
[02/12/2012 12:34:56] Bergovecz László: de szépsége, Ateennek veszte is volt egyben. Mint ahogy az már lenni szokott.  Bármikor találtak rá méltatlan szemek, örökkön háború tört ki érte.
[02/12/2012 12:35:11] Szomszéd Anita: :D
[02/12/2012 12:35:12] Bergovecz László: egy napon Ateen megelégelte a vérontást és pillangóvá változott.
[02/12/2012 12:35:12] Szomszéd Anita: tökjó
[02/12/2012 12:36:27] Bergovecz László: csodaszép volt így is a herceg szerette így is, és csak kettejük magányában változott vissza, hogy a herceget úgy szeresse, ahogy megérdemli.. - a kislány belepirult, az öreg érces hangon folytatta..
[02/12/2012 12:37:33] Bergovecz László: száz és száz békés nap telt el az erdőkben, mígnem egy napon utazók haladtak át a Rengetegen
[02/12/2012 12:39:19] Bergovecz László: egy királynőt kísértek harcosok. szép volt az ember asszony és fiatal. Lovon utazott, nyeregben, ahogy férfiak. Még kardja is volt, ahogy valódi királyok asszonyaihoz illik
[02/12/2012 12:40:11] Bergovecz László: Méz sört ivott de királyi termés volt és messziről hozatták az összetevőit (a méz amúgy sosem romlik meg tudtad?). Az édes nedű ízes fűszereinek aromája messzire elkalandozott az erdő mélye felé.
[02/12/2012 12:41:04] Bergovecz László: Ateent megbabonázta az illat és csodás kis pillangó formában fától fáig libegve sodródott a szél szárnyán
[02/12/2012 12:42:57] Bergovecz László: látta hogy emberek felé igyekszik, érezte hogy bajban lesz, de nem bírt ellen állni
[02/12/2012 12:43:21] Bergovecz László: apróra zsugorodott hát, de pillangóként tovább úszott az arany sújtásos kupa felé
[02/12/2012 12:43:53] Bergovecz László: bele is röppent hogy megízlelje, ám a ragadós léből nem volt kiút.


[02/12/2012 12:45:19] Bergovecz László: a királyné nem vett észre semmit, és húzott még egyet kupájából mielőtt útra keltek, hogy eljusson a királyához.
[02/12/2012 12:48:07] Bergovecz László: Ateent megitta a királyné és teherbe esett vele. A királynak nem tűnt fel semmi, hiszen hitvese csodás nő volt és szerették egymást. azonban a születő gyermek szépségéhez nem volt senki fogható. Mikor Ateen újra megszületett, már félig ember volt nem tudott átváltozni, és eszébe sem jutott, hiszen az emberek között nevelkedett. Csodás szépsége heted hét határon túl eljutott. Ahová csak belépett a terem felragyogott.
[02/12/2012 12:49:09] Szomszéd Anita: úr ég. már attól teherbe lehet esni ha megisszuk??????  :^)
[02/12/2012 12:49:33] Szomszéd Anita: egyre bizarrabb a druida sztori
[02/12/2012 12:50:21] Bergovecz László: a tündér király eközben minden nap rágondolt. Tudta, hogy szerelme nem halt meg, csak várnia kell.
[02/12/2012 12:50:31] Bergovecz László: örök életében ezek voltak a leghosszabb évek.
[02/12/2012 12:50:43] Bergovecz László: (legalább nem a gólya hozza a gyereket)
[02/12/2012 12:52:21] Bergovecz László: amikor a királylány kilovagolt a közeli rengetegbe, a vadak megszelidülni látszottak, de sosem mentek közel.
Mikor a lány nővé vált a Király összehívta a tanácsot és a közeli királyságoknak bejelentette, hogy a lánya eladó sorba került
[02/12/2012 12:54:35] Szomszéd Anita: már csak a Tyrrex hiányzik a sztoriból :D
[02/12/2012 12:54:48] Bergovecz László: és egy nap egy tyrex érkezett
[02/12/2012 12:54:51] Bergovecz László: csak vicc

[02/12/2012 12:55:22] Szomszéd Anita: ;)
[02/12/2012 12:57:36] Bergovecz László: Ateent a legrátermettebb királyfi vette el aki kiállta a próbákat amiket szabtak Ateen szülei. A lakodalmat a rengetegben ülték ahol a tündér király békésen várt nem avatkozott közbe, csak nézte csodálta szerelmét, ahogy az ősi oltárhoz vezeti szerető férje.
[02/12/2012 12:58:03] Bergovecz László: majd mikor a dínom-dánom véget ért, elősétált a rengetegből.
[02/12/2012 12:58:16] Szomszéd Anita: és azóta boldogan élnek, míg meg nem haltak , HÁRMASBAN :D ez az én mesém!!!
[02/12/2012 12:59:00] Bergovecz László: medvék és vadak kísérték lépteit és egy ősi sakk tábla volt a kezében.
[02/12/2012 12:59:57] Bergovecz László: Ateen hirtelen emlékezni kezdett. de egyik szemében öröm könnyek voltak míg másikban zavarodottság cikázott
[02/12/2012 13:00:18] Bergovecz László: a tündér király megszólalt
[02/12/2012 13:00:37] Bergovecz László: - Halandók Királya, szeretsz e sakkozni?
[02/12/2012 13:01:16] Bergovecz László: - Egy méltó ellenfelet sosem utasítanék vissza Tündér Király!
[02/12/2012 13:02:11] Bergovecz László: sakkozni kezdtek és Tündér Király felajánlotta, hogy ha veszít egy nagy szeletet megkap az erdőből, ahonnan eltünteti a fákat, hogy megművelhesse az ember a földjét..
[02/12/2012 13:02:39] Bergovecz László: játszottak de a tündér veszített..
[02/12/2012 13:02:58] Bergovecz László: reggelre a fák eltűntek hatalmas területről és mind az emberé lett
[02/12/2012 13:03:57] Bergovecz László: a tündér újra kihívta a Királyt. Itt is volt tét, még pedig az, hogy ha veszít akkor egy sziklás szakaszról elhordja a köveket és azt is megművelheti a király.
[02/12/2012 13:04:21] Bergovecz László: a tündér megint alul maradt, másnapra egy hatalmas szakaszon eltűntek a kövek.
[02/12/2012 13:04:55] Bergovecz László: a tündér király nem akart játszani, de az ember újra kihívta őt.
[02/12/2012 13:05:45] Bergovecz László: A tündér király a feleségét kérte a királytól, aki - mivel már kétszer is legyőzte sakkban a Tündért - bele egyezett.
[02/12/2012 13:06:27] Bergovecz László: De a Tündér király nagyon hamar nyert. Az ember azonnal megértette, hogy eleddig csak tetette hogy trükk volt a korábbi vereség.
[02/12/2012 13:06:41] Bergovecz László: az ember felborította a táblát és kardot rántott
[02/12/2012 13:06:47] Bergovecz László: háború kezdődött nyomban
[02/12/2012 13:10:06] Bergovecz László: a forgatagban, a Tündér eltaszította magától a az embert aki a földre hullt és ekkor Ateen a Tündér király karjaiba rohant. Amint összeölelkeztek Ateen és a Tündér király fényességgé változtak és eltűntek az ember szeme elől.. Azóta sosem látta többé ember Ateent, de minden éjszaka tündér formában a tündér király ágyába bújik és úgy szereti őt az örökké valóságig.
[02/12/2012 13:11:18] Bergovecz László: a kislány nagyokat pislogott és ólmos szemeit lehúzta az álom. Nagyapja már a mese felénél az ágyába cipelte és ágya szélén ülve betakarta az apró teremtést.

ennél a pontnál a srácok kiabálni kezdtek, hogy hol van az énekes. felálltam az ágyról és zavartan megköszöntem a szép történetet.. dzsemmelni kezdtek a srácok, és én egy pillangóról énekeltem, bár valószínűleg senki nem figyelte a szöveget..

a bestia barlangjában (második felvonás)

Szóval az első hideg éjszakáról beszélünk az őszben.
Az ajtó zárt rostélya mögött van a kabátom, a kulcsom a biciklim.. gyakorlatilag minden mobil holmim ami egy ilyen kényszer mobil élethez szükséges. Miközben a motorban cikázó feszültségek szép lassan alábbhagynak, titkon az üléseken keresztül belénk szöktek. Tudom mi következik és tudom hogy David Made in Britain is úgy érzi, hogy nem hátrálhat meg, most rajta a sor hisz szinte senki nem kezeli emberként, csak én figyelek arra amit gondol, akkor is ha halkan mondja.. én vagyok neki a legközelebbi valami a baráthoz. "Kutya" kötelessége hogy felajánlja:
- Nem hagyom hogy kint sétálgass a hidegben, és egyébként is itt lakom az utca túloldalán, késő van, fáradt vagyok és ne is húzd az időt magyarázkodással.
- Listen that thing is, that I'm afraid of your dog - eddig nem említettem a harci kutyát, mert eszembe sem jutott.. vagyis a történet bonyolódásakor nem jutott eszembe. Most hirtelen belekapaszkodtam, mert tudtam hogy ami most következik, az nem teljesen kényelmes.
- JUST STOP IT! A KUTYUSKA A SZOBÁMBAN ALSZIK AHOGY MINDIG IS ALSZIK MIÓTA HAZAHOZTAM, VAGY DEROGÁL EGY ÖREG BUZINÁL ALUDNI?!?!
na ezen a ponton nem lehetett visszautasítani az ajánlatot. éjfélkor homo fóbiáról, vagy geronto fóbiáról vitázni, tizenöt óra munka után, valahogy nem ideális.

A lépcsőn egy csavargó aludt a kapu aljban, köszöntek egymásnak. Valahogy szép volt.. és igazságtalan, mert gyakorlatilag én is éppen egy voltam a hajléktalanok közül, de én bemehettem valaki fedele alá, míg az a másik nem.

Valaki fedele alatt..

az ajtó kinyílt, sötét előtérből kimenekült a levegő és szinte hallani véltem ahogy súg szél.. "menj innen" súgta.
- GYERE MÁR BELJEBB A FENÉBE IS (God damn it!) - beljebb csoszogok, de látom hogy a szoba ajtajában só bálvánnyá dermedt. Valamit látott - Look.. LOOK AT THIS! YOU F@KIN' DOG! - tudtam hogy szembe kell vele néznem. Ott volt a 30 kilós kis harci kutya egy szerte terített szemétkupac közepén.. lihegett nyelvét kiöltve, fogsorán a sárga fényű lámpa villogott hidegen, mint a csillagok először az évben, odakint az égen.
- MIT CSINÁLTÁÁÁÁL? - üvölti torkaszakadtából .. az elkövetkező egy órán keresztül folyamatosan..
közben én többször próbálok kommunikálni, amire szelíden válaszol, aztán figyelme újra a kutyára terelődik és megint űűűjvőlt.
a takarítás a következő volt: megfogott egy partvist és kikotorta az egészet a nappaliból nyíló konyhába.
pont - se kuka se csá- csak mikor mondtam, hogy én szívesen megcsinálom, akkor nagy nehezen..

de közben győzködtem, hogy bármennyire szereti is ez egy állat, ami a zsákban érezte azokat az illatokat, amik a gazdihoz kötik (cigaretta csikk, konzerv dobozok, tea filterek, újságok, krumplihéj) ezek neki nem más mint a múlt felvételei egy zacskóban..
- DEHOGY. PONTOSAN TUDJA HOGY MIT NEM SZABAD..
- persze és ha kicsit később jövünk szét is válogatta volna a szemetet..
hát voltak kétségeim a kutya képességeit illetően.

de a felépítését nézve szemernyi kétségem nem volt afelől, hogy az állat hibátlan gépezet. A reccsenés visszhangzott a fülemben amiről korábban írtam, de az kép a fejemben lassan átalakult. A robogó roppanása a csont porcogása lett.

megtudtam az "ágyam" az a kanapé lesz amin a kutya hever egész nap.

lefordítva kutyára; itt egy idegen emberi lény mióta itt van üvölt velem a gazdi, és most odakuporodik a helyemre.. minden okom meg van rá hogy párbajra hívjam és akkor majd látja a gazdi, hogy én vagyok az alfa hím

- STOP LOOKING AT ME!! - ordított a gazdája, mikor felé sandított a kutya. aztán megint rám emelte a kis disznó szemeket.

Aztán 2h körül aludni tértünk.. vagyis ők. mert én hajnal négyig mozdulatlanul ültem a bútor takarókon amiket magammal vittem, a hideg ellen, de inkább magam alá raktam, kettőt 4 rét hajtogatva, csak hogy nehogy a mocskos felülethez érjek.

Mert azt nem említettem, hogy a lakás állapota egy tökéletes hajléktalan hajlék volt.. a plafonról odatapadó porcicák lógtak és a csupasz lámpafényben olyanok voltak mint ezer fős csoport, akik a napfelkeltét nézik hipnotizáltan. Árnyékuk szétfutott a plafonon és a néha feltámadó fuvallat, ami áthúzott a doh- és kutya szagú szobán csak ekkor mozfdultak megfagyott pillanatukból. Akkor riadtam fel a merengésemből és jöttem rá, hogy az ellenség területén vagyok. 4 óra körül úgy döntöttem, hogy lehet alszom még is, akkor előrehajoltam hogy akkor kibújok  bakancsomból és behúzom a lábam a takaró alá... mikor az kerevet megnyekkent, és a kutya csaholva berontott.. szememet összeszorítottam, mint a gyerek amikor már látja hogy az eldobott kő biztos biztos biztos betöri az ablakot.. a fejemben a stratégia következő volt a következő 30 percben: ha megérzem az állkapcsokat a bokámon villámgyorsan a megmozdulok és belecsavarom a pokrócba az ebet és az ablakon kihajítom a 3. emeltről. Ez volt a legmagasabb esély a viszonylagos sérülés mentes incidensre, ez a három emeletnyi esély. Persze ezekben az ólmos percekben a szobájából kurjongató kétes értékű barátomat azonnal elveszíteném..

az állat végül visszament én még két órát feszengtem és a közelben elhaladó kocsik mozgásakor mozogtam, hogy a nyikorgó ágy ne hallatszódjon a remegő ablakoktól.. és végre mint a megváltó harsonája felrecsegett a rádiós óra és abban egy prédikátor azt kiabálta:
- Praise the LORD! Amen.. - mikor az ébredő pszichoszomata és szimata felébredtek.. kaptam teát, amit még rettentő forrón ittam, hogy a bögréről lecsúszó tisztátalan részek a szám néhány sejtjével ugyan de leforrázódjanak és így sterilizáljam valamelyest.

aztán másnap David nem jött dolgozni és végül kirúgta a főnököm.

én beköltöztem egy lakásba.. ahonnan ezt a bejegyzést írom.