akkor egy újabb a régiek közül.. a Tündöklőnek ajánlom ezt a kiadást

A CSUDABUGÁR


Ő Tom.
Bármilyen furcsán hangozzék is ő a Messiás. Mindent tud amit egy átlagos Messiásnak tudnia kell. Megnyerő, reményt ad az elesetteknek, felnyitja a szemét a tévelygőknek és persze csodát tesz. Egyébként asztalosként dolgozik a saját műhelyében. Minden deszkalap, amit kiad a kezei közül elkel a kis Pensylvaniaban, ahol él. Pont annyit keres, amivel a szobakonyhás házát és személyes igényeit képes fenntartani. Az, hogy undorodik a rovaroktól az egyetlen gyengesége, amivel meg kell küzdjön az élete során. Ez az egyetlen feladat, amivel meg kell birkóznia – azon felül, hogy az embereket segíti (bár... mint ahogyan a csalogánynak sem nehézség trillázni a fán, Tom is élvezetből segít)
Tudnunk kell azt is, hogy a vonzások elvén; élt Tom közelében egy másik csodálatos lény. Bug.

Bug egy napon felkelt és miután kinyújtóztatta lábait, kiment a veranda alá, a reggelt csodálni. Imádta ahogy a napfény átszűrődik a deszkák között és jó volt figyelni ahogyan a felkavarodó porban az atkagyerekek játszanak.
Az ember. Nos az emberről Bugnak eszményi képe volt... ők azok a lények, akik megannyi csodát és csodálatosat tesznek. Kiszárítják a fákat és nagyszerű strukturájú építményeket húznak belőle a szúvak örömére, hogy azok étvágyukat kielégíthessék és egyben szúvas lakóparkjaiknak is remek alapot adjanak ezzel. Ők azok akik olyan bőkézzel szórják a szemetet a csotányoknak, és poratkák milliárdjait táplálják hámsejtjeikkel, és alkalmasint szúnyogokat táplálnak a vérükkel. Persze félelmetes hatalmuknál fogva, ha mohóságon kapnak egy kapzsi elkorcsosult hangya kolóniát –mint ez a legutóbbi Szodoma és Gomorzsai eset is volt - irgalmatlanul megbűntetik – elpakolják az asztalról az egy éjszakán keresztül ott hagyott kenyérszeletet – ezzel íhnséget okozva, vagy épp egyenesen elpusztítják a hangya fiát.
Az ember útjai kifürkészhetetlenek, de az bizonyos, hogy igazságosságuk teremti az egyensúlyt.
Ezen a napon, mikor Bug-ot ilyen fennkölt és teológikus gondolatok járták át, elhatározta, hogy megteszi, amit rovar még sosem ezelőtt – legálabbis az ő kollektív, generációkat átfedő emlékezetében nem szerepelt eleddig ilyesféle eset – kifejleszti a „jótét csípést”. A dolog lényege az volna, hogy szellemi erőfeszíteseivel eléri, hogy csípése nyomán az ember valamely kellemetlensége megoldódjon. Egy fájdalom alább hagyjon, vagy akár csak kedélyállapota javuljon. Igen. Minél többet morfondírozott a dolgon, annál elszántabb lett. El is kezdett gyakorolni, s ahogy fejlődött, egyre színpompásabb lett külső kitinváza, ezzel igazolva, hogy jó úton halad, hála az embernek.

Tom egy napon miután felélesztette egy asszony holt gyermekét, egy öregúr horgászbalesetben kificamított vállát visszasimította, a verandáján űlt hintaszékében és azt mondta magában: „Oh Istenem te olyan igazságos vagy, olyan csodálatos hogy szolgálhatlak téged és közben furcsán kellemes, hogy a kedvedben akarok járni és közben semmit nem várok cserébe...”
A gondolatmenet végén egy önkéntelen mozdulatttal agyoncsapta azt a kis színes rovart ami megcsípte...
Azután meglátta, hogy az út túloldalán egy vak asszony akart átkelni. Tom hirtelen ötlettől vezérelve felpattant székéből és gyors léptekkel – mámorítóan vidám hangulatban – elindult, hogy segítsen, mikor egy kamion dudálva robogott keresztül az úton, és Tom reccsenve felkenődött a hűtőrácsra. Közben a háttérben a vak néni kérdő arccal fordult a nyikorgó egyre lassuló hintaszék felé...

Budapest, 2006. 09. 14.

A hintaszék, a teremtő felemelt mutatóujjaként mutatja nemtetszését, és hát persze, hogy miután – a rovar szemében – isten-ember által szétlappadt, a körülmények úgyrendeződtek hogy Tom is Isten által szétlappadjon. A dolgot tovább bonyolíthattnám azzal, hogy Bug indulás lőtt elrágott egy fűszálat, ami a rovar-világ legcsodálatraméltóbb fűszálává készült válni. Ez jobban szemléltetné a körforgást, vagy amolyan kauzalitásra utalhatna. De ez egy újabb sík lenne amivel csak elterelném a figyelmet a lényegről. Agyon nyomnád-e a bogarat, ha te volnál a messiás? És így? Akkor miért várod el, hogy Isten – vagy bármi amit képes vagy felsőbb hatalomnak elfogadni – jó maradjon veled, ha te mint alkalmi isten nem vagy képes rá. Ez egyébként remek magyarázat az isteni igazságtalanságra. Egyfajta –deizmus, ahol Isten véletlenszerűen bűntet. És mit szólnál vajon, ha mindezt a felelősséget a te kezedbe adnám azzal, hogy te magad vagy az, aki azzal, hogy nem fogadja el ezt a felelősséget, magára hagyod a világot. A világod! Te deista isten.

karácsony kettő

ez igen sokkal remekebb. nincsenek ábrándok, csak a kedves valóság.. előétel csirkemájpástétom, házikészítésű kenyérrel, gomba pástétom a gyengébbek kedvéért (volt egy vega srác is) aztán a pulyka, a krumpisali, a hásgombócok szalonnaszeletekbecsabarva, borban karamellizált lila hagyma, vegyes zöldség kombó, rozmaringos barnarizs, sült gomba fej (nem volt türelmem töltögetni) a gyökér leves - legyen gyökérleves (paszternák, répa, kolompér, valami gumó és zeller), na meg a Rákóczi Túrós, és emellett Nóri féle sajtos süti.. másnap töltött káposzta - dunántúli savanyúkápposztás fajta. amit forralt ciderrel öblítettek az alkoholt kedvelők.. bár az alkohol nagyja a levegőben úszott
karácsonyi vacsi semmi feszkó.. csak a csendes éj.

karácsony

itt vagytok nektem barátaim és véreim. hiába húz bárki is homályt a szememre - azért az a sok minden, amit szétkürtöltem, hogy milyen sokat ér belőlem azért visszaköszön a világomból - amikor a hangotokat hallom és érzem, hogy szerettek; elképzelem hogy a kis csokor lényeket körülöttem, mind felduzzasztjátok egy ezer arcú mennyországgá.. nincs már benne királynő ilyen világ 'ez' a felhő. nem érdemlitek a sót amit párálok magam köré, hát magamhoz húzlak mindőtöket amíg tehetem és édes illattal mosolygom rátok.

mi ta ka ra nő

hogy viselkedik egy érett férfi?
nem ír blogot; gondolom.. nem rajzolgat és nyugalmat magabiztosságot sugároz.. sosem tudom hol a határ a magabiztosság és az önelégültség ingoványos mezsgyéin. sajnos a megfigyeléseim valóban az egyetlen terep ahol nem félek tudni a jövőt és így harmóniát árasztok, mert ezt tudom, hogy velem marad és állandó. tehát rajz marad. a blog - nem is tudom, hogy jogot formálhatok-e egy nyilvános eszme futtatásra az érzékeny gondolataimból. talán igaz, kicsit olyan,mintha vendégek lennének a szomszéd szobában és közben hangosan szexelni.
amíg "előkerítjük" a legújabb csecsebecsét Malayziából.. mosolyogjatok

idő

azt írta az eszter, hogy:

"..szeretem hallani, hogy van még idő. szeretem ha biztosan tudom, hogy a percek vannak-lesznek még. hogy nem az az utolsó. szeretem hinni, hogy van-lesz még idő. szeretem hinni...hinni? nem. szeretem ezt is tudni."

és akkor rájöttem:

'azt hiszem az idő ez lehet. valami kell hogy.. hogy diktálja a tempót, hogy ne torlódjunk fel, mert akkor csak egyre többet és többet akarunk belesűríteni az adott pillanatba.

igen ez a következő szint.. köszönöm, hogy megmutattad, hogy hová kell elérjek. '

eképpen véstem a kommentemet a blogjába, de valójában egyész hosszan írtam, csak gondoltam hogy nem veszem el a barátaitól az 'időt', inkább az enyéimnek tartom a gondolataimat:

kipattanunk, majd elkezdünk fejlődni és közben várjuk, hogy ki be csöngessenek és egyre csak azt érezzük, hogy mennyire függünk az időtől, pedig néha gyorsasbban telik, néha meg vánszorog. - hajh! - ki kellene valamit találni..

azután végre ráébredünk, hogy idő nincs. nincs is hiszen hogy lehetne, csak az anyag viszonyítása az idő szigorúan nézve. és lázadunk megkezdjük a legnagyobb lázadásunkat az életben, azt mondjukk a világnak:
- bármi legyen is; most van!

és egy ideig csodás a megvilágosodás. mozdulatlan ragyogó aranyló halak az ár sodrában, s minden elrepül mellettünk. és jó érzés. és akkor kinyitjuk a szemünket és azt látjuk, hogy minden zúgva robog mellettünk, minden ami a fontos, mimnden ami számít ugyanúgy és csak látszólag vagyunk sérthetetlenek. valójában a vágyaink megérintenek és mint sosem volt filmkockák, elillannak mint ha sosem léteztek volna. hiába hisszük, hogy a pillanatok örökké ott rezegnek körülöttünk, az nem azt jelenti, hogy örökké élhetjük, csak nyomot hagy a lelkünkön és így mindig jelen marad.. csakis azon a szűrőn, amivel feldolgozni próbáljuk a világot.

erre találtuk ki az időt. hogy egység lehessünk, hogy egyszerre dobbanjon a lábunk, na meg hogy a Balázs ne cseszegessen a studió felvételek alkalmával, hogy "ritmus, Hülyeúr! ".. erre én: - Mi van?!? az valami idő darabka, mi? - vágom az arcába nagyképűen, tudom hogy neki van igaza, csak nem kényelmes, mert nem azt gyakoroltam, hanem épp ellenkezőleg..

mint a legutóbbi vizsgámon itt ez a pár lap - mondja a tanerő - ezt fogom kérdezni és ne izguljatok csak ki kell váasztani a helyes választ. nem ész kell hozzá, inkább csak magadnak írod, hogy emlékezz, hgoy minek kell még utánna nézni.
mondom: zsír (csak angolul:)), akkor átfutom - még tesztelem is az osztálytársakkal. elégedetten hátra dőlök.. ide azzal a papírkupaccal, had látom úgy mond mennyit ér asztkúvaélet.. jaja itt a téma amit meg kellett nézni egy fotó formájában, de amit a képen látsz azt írd le 50 szóval 1 sorba, hogy az adott korszaknakmiért votl fontos és hogy oldotta meg az LCC - bocsánat, a micsoda?? - kérdezem félve, mert lehet, hogy titkon ezt is tudni kellett volna - ja - mondja - Csacsi fiú, az a London Council.. ohh.. mondom ott lent tetszett megütni.. angolul fogalmazgassak? én kérem nem is ezt gyakoroltam.. arcom rezzenéstelen, csak mosoly, meg álmos szemek és közben továbbra is csodálom ezt a energikus nőt, még ha éppen arcomba dobta is a kesztyűt. figyeljünk most erre a vizsga meg majd adja magát.. 'máj néjm íz Rudi' ismételgetem Krupp tanár úr jeles szavait, hogy az mint egy biztos angol bázis el nem vehető, majd erre építem az írásom :D

nem várom az eredményt :)))

idővel persze kiderül :D

Mélyen tisztelt nagy érdemű!!

nehogy végig nézzétek az egészet, csak 21:57től 22:46ig.. őőőő az éééén nagybátyám!!
( is:) )

http://www.rtlklub.hu/most/6349_fokusz_12-04

olyan zavarban volt :) igazi remek fickó..

nohát-nohát

na hát ez nem aratott osztatlan sikert..

:D
tehát ha jól értem nem támogattok novelláim gyarapításában.. akkor ezt ki is veszem, az önéletrajzomból :D

- és mit csinálsz a szabadidődben? - jövendőbeli munkáltató gyanútlanul
- novel.. - köhm - nem sok érdekeset.. - merengek a csillagok felé.. már' ahol sejtem őket, mert 'így' városi gyerek vagyok, olyat nem sokat látok.

Hahaha

M from Metro

háp háp háp.. hát ígértem klotyót, sanfrancisco második felét, volt itt szó novelláról, meg miegymást.. ide írom az egyik régit.. talán akad közületek aki már olvasta, na de hogy az se unatkozzon, előtte írom, hogy mi történt.

Dórinál voltunk; Adri, Brigi, Nóri, Baki, Matya, Zsolt és én. (figyelitek, hogy a felsorolásban a nemi sorrend mellett alfabetiukusat is tartottam? :))
nehéz nap volt. Először is a ,isztikusan eltűnő PowerPoint File amit egy KV szünetben kreatív eleganciával áthidaltam, majd egy a vezénylésemre ugráló fotó labor összes technikusa leste ahogy az állam dörgölgetve hímezek hámozok a dolgok felett és komoly döntéseket hozok, hogy egy egyedülálló project szülessen vetítő vászonra.. aztán haza lemosni a nap fáradalmait és vissza a ár sszívébe, a Gerkin Tower mellett magasodó 23 emeletes ház legfelső emeleti lakásába. gondolhatnátok, hogy egy túlzás tupííroozok, de annak aki ismer tudhatja, hgoy semmi túlzás, ez csak így van a legeslegmagasabb szobák egyikében él Dóri. Róla még sosem beszéltem - lévén, hogy nem is ismertem - a formás kis teremtés sziporkázó elméjét a 'Mekkinzíí' nevű multinál kamatoztatja, a HR-es osztály rangos tagjaként. miután kiosztottuk a kis lakás összes székét, viszonylagosan igazságosan - csak mert voltak jobb szék falatok, de mivel én nem aludtam egész éjszaka, hogy befejezzem a fényölelés nevű alkotásom(jól hangzik mi:)) csak elaludtam volna a first class fotelben ami terhelés hatására hátra dőlt veled és tomporodadt lágyan megemelte, hogy még kényelmesebb pozícióba sakkozzon - mindegy is, több sem kell hozzá, kacagások, csipegetés iszogatás (kaptam milkshake-et késsve érkeztem és Nóri figyelmes volt a gyerekkel is a társaságban ' mit adjunk szegénkémnek hát nem iszik.. NARANCSOSCSOKIMILKSÉK' - jól éreztük magunkat naaa, hát jól egybe gyűltünk.. mikor is már a pulpituson bemutatkoztam a három ismeretlen karakternek, hogy sziasztok, nagyon sok mindennel foglalkozom, hogy érdekes maradjak a saját szórakoztatásomra, mikor is hogy hogy nem csipetnyi klikkesedés után Brigi (Zsolt barátnője) mögött a narancsos csokimat újratöltöm, és ő a 23. emelet legkényelmesebb ülőhelyébe süppedve igy félre billenti a fejét és meg sem fordulva annyit kérdez, bele látni engedve ezzel a néma másodpercekbe amit épp némán élt meg cikázó mámoros gondolataival '..akkor te szakács vagy?' 'Mondjuk..' hangzik tőlem szokatlan szerénységgel, erre ő: 'kenyeret tudsz?' kipukkantam a röhögéstől. milyen suhanc stílusban kérdezett már és mit is? 'oszt kenyeret tucc-e fijú' replikáztam itt már ő is nevetett mert ő is felfogta, hogy milyen viccesen hangzott. kijöttem ide 'angolba, hogy belekeverjek az élesztő bizniszbe' nem pék vagyok, hanem szakács.. azt is csak másodállásban még ha teljes munkaidőben is' de éppenséggel a Ricsi megtanított.. épp ma is azzal kedveskedett mikor haza értem a partit megelőző órában.
így nevetgéltünk ma.. majd haza felé egy kis úttörő dallal kedveskedtünk a kései járat féléber utasainak.. aztán piromkodva Vukra váltottunk, meg Süsüre. ti is váltsatok 'M'-re
tehát mégegyszer korábbi írásom, felvállalomminden hibájával és bájával:

M

Gondoltam folyok egyet a város pulzáló erén.
Akkor figyeltem fel rájuk. Ott lengtek, együtt ringtak a finom ritmusra, amit a városi lét lüktetett beléjük.
Némelyek szürkén, mások, meg színes ruhát bújtattak magukba. Mert hát őket a ruha teszi… színessé.
Azután libegésük lassult, majd megállt… Csend. Feszült csend, és várakozás. Tátott szájuk némán kiáltott és egyre vártak. A beteljesedésre.
Nekik csak ez számított. Nem a tánc, vagy a rövid dallamra újra induló ütem.
Ők csak a szájukba nyúló kezet várták, hogy végre beteljesíthessék kétes, semmilyen küldetésüket, hogy bizonytalan függesztékekké válva, amolyan kifordított támaszuk lehessenek a kapaszkodni vágyóknak. Hiszen ők a kapaszkodók a Metrón.

Budapest, 2003. ~08.


Meglepődtem a dátumon.. azt hiszem hogy a másik ilyen témájúra gondoltam azt is ide másolom, most van kedevem. most nézem az még régebbi, még megjegyzést is írtam hozzá annak idején, zavarta az egómat, hogy egy véletlen árnyéka vetül az írásra ha nem is plágiumot látok mögötte, de mosom magam hogy én voltam előbb :) gyerekek:

Metró 2

Az emberek furcsák. Figyelnek, és a figyelőket is figyelik. Hosszú járatokat vájnak a föld alá, és vibráló neonfények között várakoznak, praktikus szerkezetre, hogy helyszínt váltsanak a színdarabjaikban. Amíg állnak, jól látszik, hogy az emberek furcsák. Figyelnek és a figyelőket is figyelik. Rendszerint unott arccal, sokat-keveset mondó szemekkel figyelnek. A falak kékek, a neonok sárgásak, az emberek, meg rezzenéstelen bambulnak körbe.
Épp egy ilyen rezzenés rezeg most is, mikor egy fiatal férfi kezd futni a peron szélére, ahonnan nem érkezhet, csak a metró sínpárai közé. Csak a léptei adnak zajt. És a szerelvény. Hangján kívül a szele is jelez. Feltűnik az ívesen forduló járat, majd a sötétből kiszúró fény pár. Az emberek zavartan, zavartalan figyelik az eseményt. Tekintetük a halkat huppanó, s nyögő, landolóra szegeződik. Egykedvűen figyelik, ahogy a sínek közt a férfi egyre hangosabban kiáltva szembe rohan a két, felé száguldó reflektorral. Nem próbál kitérni, cselezni. A lassan ocsúdó metróvezető álmos pillantásába kapcsolódik az ő elszánt, vádló tekintete, majd jól látszik a kétségbeesés a dolgozó arcán.
Aztán…
keresztül robban…
a kocsit fékező pofák csikorgásán a nedves roppanás, ahogy bogárként kenődik a Metró elejére. A reflektor fénye vörös lesz, így festi meg az aluljáró új hangulatát.
Szomorú… az emberek pedig furcsák.

Budapest, 2002. ~09.

Megjegyzés: a kéziratból történő átirat, kissé csalódott hangulatú volt, mert az eredetiségét a történetnek, picit befelhőzi az időközben nagyközönség elé tárt Kontroll című film. Az élet sokat viccel velem.

a szemfülesek láthatják, hogy bár a dátum régebbi, de a cím egy kronológia későbbiségre utal. az az oka, hogy sokkal később leltem meg a jegyzeteim között, és nem is akartam törődni vele, végül mégis begépeltem

superstar

Nohát, sok ember térült fordult már a konyhában, de ilyen mint ez a Roberto, nem sok akadt..
- Mí nó dzséniusz! bá.. Lázzzló..- itt kezével az irányba bök amiről azt gondolja, hogy hülyeség és folytatja - stjúpid. wohóó..
- Mí fémusz, ju má kórusz. ju má seffo.. csao milánó! - fejét hátra veti félhosszú haja meglebben, száját lányosan kitátja, a kis töpszli macsó, majd hirtrtelen karjait Mig Jaggeresen csirke-pózba rántja és elindul csoszogva előre.. aztán: - Forsze kredo kéé oooohooooh ohhh, bébi rádzsóóne téi.. - ilyet még nem láttál. - 12 óra után 5 nap egyfolytában és miután kiosztotta a bár alkalmazottjait, akik persze nem értették, elneveti magát és azt mondja - mi bjútifullo - megdobja a tincseit és már fujja is - bábábá bábbááá, bábábá bábbá! - és nevet
- pusszi lot of pusszi.. disz bár Mámmá mijjá! lászt nájtö dzsigi dzsigi. ju dzsigi dzsigi? vájjö? ju bjútifullo..
és nagyjából ez a lemez megy mindig más sorrendben, néha nagyobb hagsúlyt fektetve a" dzsigi dzsig"-ire..

- bosszo, Méjbi iz it posszibüll to smók van szigarette! no bízzi, no bízzi!
erre én - na, menj! menj már! :)

nem lesz ez így jó

hirtelen semmi. az űr sikoltó némaságba torzult. nem támaszt alá semmi, és nem is feszít semmi széttárt pózomba. Csak az ernyedt izmaim ágaznak szerte engem az iránytalan sodrásban. Mit mer tenni innen az akiben nincsen félsz..

Califronia.. azt kell neki kalliforrnia

mind ket labam zsibbadt.. erre mondjak, hogy jet leg? a repteren Mineapolisban elgemberedett labakkal tipegtem mezitlab a csipogos kapuk kozott, persze, hogy szirenazott. erre kaptam egy intim masszazst, pedig csak a nikkel tartalmu gombjaim a farmeromban enekeltek a femerzekelokre.. a gepen egy nagy marek indiai szarmazasu emebrszabasu koreinek kozepen ultem es a fejemen keresztul hablatyoltak egymasnak.. a mellettem ulo pasi ugy erezte, hogy nem csak a kozos karfank illeti meg, hanem a labterm egy resze is. anyu hibajabol ugy voltam vele, hogy udvarias leszek es amig el nem zsibbad a labam nem szolok. persze eljott az ido, ovatosan neki tamasztottam a terdem az ovenek, hogy erzekelje, hogy most mar kerem vissza a teret. persze az semmit nem vett eszre a meleg utalasbol, de erre mintha ossze beszeltek volna, az elottem ulo oreg - akinek egyebkent mindenki korusban tolmacsolt, barmikor igyekezett kedveskedni a sztyuardesz - lazan hatra vagta az uleset, amin TV-m volt (az uj Russel Crow filmet neztem - State of Lie(?)) egy par masodpercig rebootoltam az agyam, gyozkodtem magam, hogy: "most nem robbansz fel, az nemzetkozi incidenshez vezetne.." hiszen egy magyar egy angliabol amerikaba tarto gepen terror cselekmenyt kovetett el egy csapat indiai miatt.. csak a kenguruk nem szalltak volna hadba emiatt.. ok.. levego kifuj, TV megigazit, hangos - No worries! - megjegyzesem kozben kacsintok a mellettem ulore, hogy forditson az oregnek, kozben megfogtam az asztalom sarkat a huvelykujjammal, alatta okolbe szoritottam a kezem es lendulettel lenyitottam az asztalomat. a levagodo asztal az oklomet elegansan a mellettem terpeszkedo terdere iranyitotta, - Pardon - vigyorgok es kozben oklomet a terden felejtem. meg grimaszol a tehen idomar. en mar mosolygok, s kozben szemoldokom fenyegetoen osszevonom}:)
hamarosan egy vega menuvel es egy fel StarTreck kesobb a gep kerekei siman csikordultak a Mineapolis allamba. a vegen persze osszehaverkodtam az egyik indivel, meg egy par amerikaival is beszelgettem.

a masik gepen egy szinten indoamerikai fiu melle szegultem. megmutattam neki a tajat, es valahol kozben elaludtam, mint ha kihuztak volna a konnektorbol..

megerkezetem helyi ido szerint egy par perccel ejfel elott.. ket vigyorgo lany nyalabolt fel a repteren behuppantam a kocsiba.. es mar repesztettunk is San Francisco utcain.. kineztem balra es semmi vilagitas.. talan pusztasag lehet, vagy.. hoppa osszeraktam a kepet.. ez az Ocean.. epp most repultem at a haverja a masik ocean felett.. mar messzirol sotetben megismerem.. epp a tema, hogy a repterre fele eltevedtek, tehat ugy voltam vele, hogyide vag a tema ami paralel porog a fejemben, szal. kerdezem is a benszulotteket - Iz det do o'so:n?

- I don't know.. never been here - remek, mondom akkor megint eltevedtunk :D

na nem igazibol, mert a kovetkezo sarkon hetvenszer balra, majd szazszor jobbra fordultunk es mar ott is voltunk egy hegyoldalban, ahol a legjobb a kilatas az obolre, a hazakra.. de jo mondom legalabb egy ejszakai varoskep a varos felett, de hamarosan kisoportek a homalyt a fejembol, mert hogy megerkeztunk.. nnneee!! mar megint a legszebb helyen lakok a Fold nevu bolygon..

Masnap elkezdodott a jovet menet.. fel, le, nap sut, meleg van a a meleg negyedben, meg van kikoto is a vizparton, meg halaszok, meg csokigyar, meg sos forro csoki!! ezt mindenkinek forron javaslom.. tehat egy klasszikus sikamlos forro csoki, tejszinhab, ahogy dukal majd egy par szem so.. nekem 29 evet kellett elnem anelkul, hogy ezt felfedeztem volna, vagy bemutattak volna. isteni.. sos csoki, S. o. S. Save Our Ship. Voltam Operaban, ahol is az ariak mint haloszoba sejtelmes fatylai folytak korem es vegre az ido eltolodas karjan ringtam es puha alomba szenderultem.. csak 10 percre.. persze idoerzekem elveszett, es operaban is partnerem, szemelyes serteskent elte meg a lebucskazo fejem, holott Salome engem is nagyon erdekelt, ritkan jarok operaba, de akkor mindig lenyugoz, hogy mindaz amit annak idejen FarkasKa talintol tanultam milzen szepen kikristalyosithato.. mindegy ketnap csend buntetett a szendergesemert.

aztan haza.. ami egy nyaralo.. a tulaj a hazban a megbecsult professzora az egyetemnek. kedves inelligens alak az 56-os magyarok kozul. az a generacio, bolcs es vegtelen turelmes, rugalmas, sportos.. egy peldakep tipus.
aztan szoba maganyunkban, kifejtos kapcsolatunk eppen kifejlik, s mint a borsok kifordulunk egymas kotelekebol, meg nem tudjuk hova vezet: igy, pontosan az amire szamitottam, mindenki elmondja, a magaet, en jovok a nagy okos elmeleteimmel, o meg belegyezik az igazi gondolatok a szonyeg alatt varnak meg mindig. gondolom az utolso napra.. persze nem tudok varni es akarom mar most hallani, minek varni, legyunk mar felnottek. de nem akarunk felnottek lenni, inkabb fiatalok maradunk, valami van - senkinek nem jo, de legalabb valamihez hasonlit amire vagyunk.. arra is varni kell. az is eljott. meg jo is volt es meg mindig tart..
aztan valamelyik masnap egyetem begyetem tenger tanc.. latom a hazigazdat igazi amerikai professzorkent filmet oktat.. errol talan maskor.. most megyek meg elek egy kicsit, hogy legyen meg mirol irni..

sziasztok.

amerika..

amikor gyerek voltam én is átestem az agymosáson és rájöttem, hogy a csattogós lepkénél sokkal jobb a Dzsíáj Dzsó, nem csak mert lőni is tud, hanem azon egyszerű oknál fogva, hogy amerikai.. mintha rémlene kisbetükkel belenyomva a műanyagoldalába, hogy made in Taiwan. mindig az amerikaiak nyernek a véres sportokban, - pláne, hogy ugyanazt a filmet sikerült megnéznem vagy 1000szer. akkor nagyon akartam menni. mindegy hova, csak a vizen túl legyek. kicsit mint a gyűrűk ura Tündéi.. volt biciklim is amibe az amerika bele volt hímezve, de sajnos nem mentem vele messzebb Csepel határánál. az a kisgyerek most le lenne nyúgözve, ha ismerné ezt a nagyot itt..
hát most megnézem a kolbász kerítéseket.. holnap.. vagyis ma mármegyek is.. nem tudom mit várjak ettől az utazástól..
annak a pár embernek aki hozzá járult alkalmi segítséggel (köszönet Tóthnak Horváthnak) gondolom remek lesz, de most volt az első felhőtlen pillanatom az utat illletően. és aztán novemberben elmondom hogy visszajövök vagy maradok :) csak játszok, mert az Egyetemet be akarom fejezni rendfesen aztán a költözködés..

éccakát

jobbra látok

kedvenc Jóbarátok rész?

Figyász, kéz, tűűűűűűsz!!

paintball

a gömbök csak úgy úsznak süvitenek. csattannak éleset és fröccsen a pacája, nem Lacafacázok megbököm a mellettemkuporgót és mondom: - 3-ra kirontok előre a következő palánkhoz - egy ideig eltart míg a maszk mögött rebegő arcba lassan értés és bátorság költözik. bólint, 1, 2, kihajol és megdöngeti a barikádját az ellenfélnek és az használ, mert nem tesznek ez ellen - félnek, hát futok, ahogy csak a lábam bírja futok és mikor látom, hogy a szög változik és sok másik puskások vesznek célba, akkor a golyó röptét szinte órákig látom ívelni és szépen elugrálok előlük, mert magam is meglepem milyen gyors vagyok, és akkor látom már, hogy a fedezék árnyéka egyre közelebb ér, hallom ahogy a sár szomjasakat nyel mikor belé csapom a lábam és nyomán kis színes töltények érkeznek a pálya túlsó oldaláról. és ekkor.. zutty. bevágódok a lucskos talaj ívébe ahol egykét nagyobbacska kő a térdembe zúz, de még az adrenalin zúgása nem engedi hallani az agyam hogy a térdem sír! sehol egy lövés: zsír!

na nézzük mi van itt: - kettő a ház jobb sarkában!! - üvöltöm tele torokból és hangom mint harcosé. csak remélem hogy az enyéim hallják, de folytatom, mert azt akarom hinni, hogy minden szavam megnyerheti nekünk a játszmát - a baloldali hordók mögött kettő, nem három van. jobb oldalon a fákközött egy hasal! figyeld a baloldalt készülnek valamire!! balra a hordó, a hordónál. jön fel a baloldalon, keresztbe tüzelj - és a jobbszárnyunktől ritkás golyózápor zubog a futó lila karszalagos fekete overálos maszkos alakra. alakra lány lehet, mozgása nem is futás, inkább iszkolás, mert egyre többen fogják fel , hogy valaki feltűnt a színen ebből látom, hogy nem mindenki hall rendesen folytatom hát és üvöltök. sajnos innen lőni nem tudok, vagyis igen de abba belehalnék.. engem soroznak az övéik, mert veszélyesen közel vagyok.. de hirtelen egy sárga töltény a maszkjára csattan és a festék folyékony kézként megsimítja a plexit. a mé' kapta a mékapot? fej nem ér ebben a játékban, így próbálják visszafogni az ösztönt ami ilyenkor arra késztet, hogy a maszk lekerüljön, hiszen akadályoz és egyszerűen csak lerántanád, de a százmérfölddel száguldó lövedék azonnal örökre megvakítana, ha tehetné és az senkinek sem kell. szóval a lövés nem érvényes, de futni nem tud tovább a lány, mert nem lát.. megtorpan - biztos meg is ilyedt, mert nem a pályát nézte. Olyan lehetett, mint a rossz gyerek mikor röhög még a megtréfált társán, de a tasli már úton van így megrontja a kárörömöt az ilyedt döbbenet. És két újabb találat siet az előző nyomába, az egyik megint egy fejes, a másik comb. az első csak beroppant a száj körüli rácsoknál keserű szájízet hagyva maga után, a másik piros folt lesz mikor az irodában mutatja majd a kolegináknak a vad nap harci sérüléseit. akkor ez meg van. közben valaki fel húzódott mellém egy pár tíz méterre még nincs teljesen velem egy vonalban, de szerencsére jó stratégiai pontokon vagyunk. az óra pörög, hátulról hallom valaki kiállt - Hit! - angolul mondja és az itt rossz. halálsikoly ha úgy tetszik. az eső szürkét szemerkél, s ahogy a társamra nézek ő bólint, hogy látja, hogy készülök. mutatom, mert már innen hallanak az alkalmi gonoszok: III, II, I.. már ki is ugrottam és látom ahogy a szögek újra változnak, hogy most aztán készültek rám és a meredek helyzeteknek, jaj a mértékegysége.. ez itt egy tipikus : ajjajajajajajj. két golyó megüt. egyiket látom ahogy lepattan (20-ból egy valahogy nem pukkan szét, puha felület, vagy valahogy a sors lehet, szerencse kártya) emiatt nem látom a következőt, ami amúgy is a hátamra ívelt, mivel összekuporodva lépkedtem gázlómadárként a csúszós talajon: - már csak egy méter a kivágott fa - mondom magamnak - érdd el, aztán megnézed mivan..
gyónás Jónás, mert ez már-már csalás. hirtelen amolyan rögbisként a vállammal a tönknek zuhanok így fékezek. csak úgy sajog az a bordám amit már a gokart meg igazított egy pár napja a lépcsőn való zuhanás után. most a fa meg a csillagok amiket csak én látok. de a találatot nem látom hiába tekergek.. intek a mögöttem lévőnek aki 8 méterről méreget, széttárom kezem mivan? böködök a hátamra.. az meg utánozza a széttárt kezeimet fegyverét oldalra lendíti, kesztyűs tenyerét ő is felém tárja. dupla mázli, a találat nem érvényes. nincs nyoma. nincs festék nincs paintball találat. hiszen ha érne így is akkor csak ball lenne a neve a játéknak.
fejemen az erek pumpálnak.. túl sokat várakozom, akkor most mi a pálya: egy fickó hátát látom. rendben akkor nem vagyok én kezdő jóval fölé célzok, mert elsőre szinte úgy sincs találat, viszont, ha meglövöm valahol a fedezékét azon kiszúrja, hogy itt vagyok.. látom a a sárga labdacsot az égre ugrani, azonnal érzem a puskám milyen irányba áll a következő három mind oldalba kapja: - hit! - hallom a halk kiáltást a távolból kezei az égbe lendülnek és már vonul is le sietve a tűzvonalból. a felbukkanó embert mindig meglövik.. sajnos ez a büntetés, ha meglőnek.. amíg kisétálsz addig bizony kapni fogsz. nem direkt, csak hát a harc heve. a pálya ugyan az, a lila szallagosok nem mozdulnak beágyazódtak. kivárnak, azt akarják, hogy mi jöjjünk fel. hát mi aztán jövünk is. valaki egy füst gránátot dob. sajnos hülyeség volt, mert annyira gyér a füst, hogy a hangulat fokozásán kívül, meg a kicsit kaparó szagán kívül nincs hatása, azt is csak én érzem.. nohiszen szépre száll :) persze ha épületbe dobta volna. látom, hogy most a gránát után készül felfutni az egyik társam. najó, könyék le-, fog meg összeszorít. magam elé húzott lábakkal oldalra billenek és megkezdem a fedezék püfölését. nem vagyok egyedül pulzálva vérezni látszik a ház oldala, sárga és élénk piros csobbanásokat. egyre jobban érnek be az emberek én innen nem tudok előbre menni, mert már így is kilátszom néha mögöttem fröcsög a sár, ha hagyom szétcsúszni a zárt tartásomat, valaki biztosan lát. de most túl sokan indultak meg ezt most már nem fogják meg a lilák. - game over!!, gAAAme OOOver - kiálltja a két Marshall - gém óver - ismétlen gépiesen a többiekkel. mindenki feláll és látom, hogy sárgák rázzák a hujjogva a puskáikat az égnek. megnézem a karszalagom: nálam sosem lehet tudni. Sárga.
- Yellow Team win! - egy sárga megveregeti a vállam távolban egy puska csattog egy ember üvölt, ne lőj lila vége a játéknak! egy másik lila ott terem és a kezem egy kézrázásra megemeli hogy ellensúlyozza a csalódottságát és érezze, hogy ez csak játék. én is érzem és nagyon jó. Megint boldog vagyok. pedig:
gém óver

vasárnap 10-16 óráig Cobham közelében 45 fonttért töltényben szűkösen, de Matyával, Zsófival, Chris-szel, Ricsivel és kisTyirivel (feliratkozási sorrendben) feszitettünk Janosh jóvoltából, Dezső szülinapján.. köszönöm nektek srácok, nagyon jól éreztem magam :D

elkezdődött

neked tartogattam ezt a szót..
csak gondoltam lássátok hogy miaz ami engem üdvözöl mikor kezdek egy új bejegyzést.. az jelenik meg alapban, hogy 'neked tartogattam ezt a szót'. mintegy emlékeztetem magam arra, hogy a gondolataimra nem mindig kíváncsiak az olvasóim mert mindig az a panasz, hogy 'hogy lehet ilyen hosszú', szal tartsd meg magadnak - mondom magamnak. de engem sosem érdekel mivel intem magam előre és csak írok hogy itt meg itt fáj. és lám mindenki értetlenül mered hogy mi lesz ezzel a sokat nevető fiúval hová kopott el a humorérzéke :D
nem nem kedves emberek nincs veszve semmi.
már
http://www.youtube.com/watch?v=Tk-phtS2mv0
mondom hogy
http://www.youtube.com/watch?v=Tk-phtS2mv0

jelentem elkezdődött..
minden pörög megint mint ahogy még sosem eddig. megint kezdem lélegzet visszafojtva figyelni, hogy már megint hogy zúgok le az éeletem folyómedrének vízesés szakaszászával..
ez nem egy lefelé zuhanás itt hibázik a kép. mert ott lent ott teljesedik ki.
kezdem a viccesekkel. legalábbis amin én sokat nevettem..
megalapítotuk Ricsivel a saját harcművészetünket. manga alapokon nyugszik így a felvételi tagsághoz elengedhetetlen a helyből való 4 méter emelkedésének képessége. nekünk persze nem kel feltétlen tudni hiszen mi vagyunk az alapítók. azután a következő a beavató szertartás, mivel hogy ez egy urban style, a legendás 'egy ütésre üss kómába egy felvadított bikát' felváltotta 'az előző megállóból jóllátható buszt fusd le míg odaér a következő megállóba' aztán következik, hogy a mozgó jármű belsejében a touch screent megérintve az érvénytelen Oyster kártyáddal dupla sípolás elhangzásának időintervallumában az összes stopgomb megnyomása után (kezek lábak egyaránt használhatóak - kósza utasok, értetlen útba kerülése esetén maguk is felhasználhatók meghosszabbításként a cél érdekében) a sofőrnek egy grimaszt szorítassz az utastérre néző ablakára és még ugyanannál a megállónál leszálsz. jelezzétek ha megvolt és megkapjátok a fehér övet.
egyenlőre ennyi és azt hiszem hogy ezt nem is fogjuk továbbfejleszteni. viszont ezzel most elveszítettem a maradék olvasóimat is :D

aztán jártam urániában is egy nevetés erejéig, ezt nem is tudom már kifejteni igazán. egy pécsi lakótelep A szocreálban magára aggatott nevéből sugárzó boldogsággá változott itt a közelnyugati éjszakák egyikében ahol Ágikával kacarásztunk az éjszakai leves kostólonkon.. mert hát jó barát-e akinek éjszaka 2 kor üzenete érkezik hogy 'főztem levest megkostolod?' erre a tag energiát nem kímélve, alvásidőt kiterjesztve, a tömegközlekedésekkel iránytváltoztat egy áttivornyázott éjszaka után, ahol már megint valami narancslé gyár zsebébe vándorolt a nehezen megkeresett 3 fontja és így.. kétórával később felbukkantam és megkostoltam a koriander levest :D jó volt. sokkkot kaptam, de jó volt. :)
itt megjegyzem, hogy lekem továbbra is hó tiszta. igazából szórakoztat a cölibátus..
nna nem mikor éjszaka felriadok hogy magányos vagyok és gyűlölöm a távollétet, mint igazi személyt, mint zsidó az SS tisztet mikor az a puskatussal kiválasztott népre jellemző karaktert egyengeti saját képére és közben nevet rajta. ilyen viszonyban vagyunk mi.. én és a távolság. na akkor nekem nincs kedvem neveteni. akkor semmit nem szótrakoztató benne, de amikor a megpróbáltatások, kísértések, csábítások után a tükörbe nézek az jól esik. ezzel együtt nem hajtok a szentté avatásra, inkább csak a határaimat keresem. de van-e értelme az önigazoláson felül. teljes szívemből hiszem, hogy nincs. nem fogok elismerésre lelni azokban a szemekben ahol tündér tó tükrét keresem.. romantikus intermezzó vége.

akkor itt egy újabb öröm. Mi az Anglikán Brancs megbeszéltük, hogy találkozunk a város egy bizonyos pontján. E ponton Ricsi új munkahelye büszkékedik, ahol az eklektika a tetőfokára hág. ahol a csodák egyszere tükröződnek a Temze vizén.. az ezernyolcszázas évek végének építészeti szépségeivel az ultramodern acélüvegkolosszusokkal tarka város fénylő , tehát a Tower Bridge, Majorház Temze folyó háromszögének kékégre úszó koránkelő teliholdja alatt egy Scoop nevű szabdtéri színterének kivetítő vásznán a Dzsordzs Kúlni és Dzsoni Tórtúró alakításával az O Brother, Where Art Thou? az örömtől remegtem mint a kiskutya aki rohangál a gazdi és a kedves járókelő

tegnap pedig GOOOO KKAAARRRRTT!! kaptunk mindent kocsit sisakot, ruhát.. a teljes ancúgban feszítve igazi profinak éreztem magam.. adrenalin és adrenalin.. ugráltam kacagtam kiabáltam! óriási volt a pálya remek volt középmezőnyben végeztünk félprofik között.. nagyon büszke voltammagunkra..
Ricsi, Matya, Baki, BergO volt 2*2 párba osztva. mi a hatos rajtszámmal indultunk Ricsivel. a beavatott száma.. a hermetika persze magával hozza a magasabb elvárásokat.. különösen miután erőből a falnak verődtem és egy másodperc alatt 40 mérföldről nullára lassultam.. csak sokkal később fogtam fel, hogy azért fáj a kelleténél jobban a hátam, mert pont ott vertem be ahol a lépcsőről való zakózáskor.. nem mondom hogy jó volt, viszont annál jobban fájt. :D
teljesen véletlen volt el tudtam menni.. mert hát az anyagi gondokat nem sikerült teljesen megoldani. és egyébként is dolgoznom kellett volna este.. erre csörög a telefon: Hi LAz! Zup' Dude? - kezdi májkül miközben a telefon digitálisra fordította a fáradt hangját.. mondom mivan, erre ő, hogy ne menjünk ma be takarítani,majd holnap.. merthogy a pub kényszerpihenőt osztott le, mivel felújítják a padlót, gondolták, ha senki nem tud bejönni, akkor senkinek nem kel kaja.. és igazuk lehet. a rossz a jóban, hogy ez nem fizett szabi.. na de.. oké mondom majd holnap.. gondoltam csinálom a suli projecteket, mert már több van a kelleténél.. leteszem a telefonom máris zizeg. MAtya: akkor jössz ma gokartozni? mivan? megyek! erre ő akkor 6kor. órára nézek 5 óra.. mondom: hol? mondja.. nem tudom az hol van de biztos hogy számolj bele..
ingyenes? persze céges lettt volna, lefoglalva kifizetve a pálya csak éppen a kollégák közül mindenki lemondta.. remek. MAtyi összeszedte a leg tökösebb gyerekeket és petrolvénákkal végig kapartuk a padlót a kipörgő kerekekkel. a pálya és a kocsik, a felszerelés minden profi.. egyedülálló élmény.. mindenki legszélesebb mosollyal sétált hazafelé a fejenként 50 perc tiszta vezetésidő után.. óriási volt

na most megyek - oskola

csak egy szelet képzelet - helyett

nem teljesen tudom milyen megfontolásból, de úgy döntöttem hogy leírok egy pár sort a legújabb novellámból.. ide magyarul írom amúgy meg angolul.. nyílván az angol nyelvtanom helytelen, de azt már lezsíroztam egy kreatív író szakos barátommal, aki nagyon kedvesen mosolyogva, a haját igazgatva, lopva a barátjára pislogva elvállalta, hogy korrektúrázza.. (Britta Leffler, California)
the present címmel, in medias res:

bocs
elment a kedvem.. itt gyömöszöltem simogattam, csinosítgattam, de a finom lelkem ami rezdülésekre van hangolva sajnos durván megtiportatott. hát nincs regény. túl bonyolult volt úgy is
és nem is értené senki, mert angolul úgy sem beszélek

kit érdekel amúgy is.

nem az zavar hogy hibázok és rámutattok (dehogynem az nagyon zavar) hanem hogy nem segítetetek, hogy túllépjek, csak szaroztok. egyetlen emberről beszélek

de itt megjegyzem, hogy Juditom alias Amál,
ki elhagyott kommentjeivel mostanra már -

kedvesen felajánlotta, hgoy átfutja és helyenként megfeddve kijavítgatja az angol megjegyzéseimet az arc könyv nyitott fórumán. ez úton nagy nyílvános FEnkkjú neki és igen - ez angolul volt - neki lehet - majd kijavítja a helyesírását..

arrrrrgh

már megint dühös vagyok igaziból.. nem akarok zsörtölődő vén ember lenni hol az elégedettségem,
és ez csak a tiszta tűzzépiszkált parázs... és az a vicces, hogy nem is kellett, hogy lassan megmérgezze az agyam ez a lány - mert hát ki más lehetne, mint Ő? csak egy halvány megjegyzés.. és kész
és újra játszom és újra jászom és újrajátszomésújrajátszomújraújraújra és megint elképzelem, hogy már mióta ég a pír a kis csábos arcán miattam, mintha németül kezdenék énekelni annak akiről tudom hogy beszél németül.. bár ott az volt a vicces, hogy csak nyomokban vágtam, hogy miről hablatyolok.. meg a váratlansága.. ezt meg majd egyszer lefordítom nektek magyarra..

hah
igazából akármikor írok olyan mintha fellépnék. mindig gondosan kieszelem hogy mitől milyen reakciót várok.. tudom hol koptatom le a lustább fejeket, és tudom hogy mivel csigázok fel szíveket, kavarok emlékeket.. mint egy rendező.

na hát angolban nem így van

még az igeidőkkel sem vagyok tisztában és mikor Balázs bácsi átküldött egy linket ránéztem az igeidők struktúrájára, (vagy ahogy műszóval élve mondjuk viccesen suktúlájára) azonnal vágtam, hogy ezt hiába értem simán, a táblázat szépen felsorolt szavakat mint a szimpül tenz, meg fassetuggyamimég - egymást követik az időskálán és átfedik egymást árnyaltan, de hogy ez mitől nem keverhető, vagy hogy egyáltalán mi a rákos szalonna az a prezönt szimpől arról meg aztán végképp fogalmam sem volt. szal jól látszik, hogy remekül folyékonyan társalgok ezen a nyelen, de tudora már nem leszek.. még ha meg is próbálom az egyetemet most kiforgatni az angolságommal, mert feliratkozok a segítséget igénylők listájára.

nem tanulni félek csak egyszerűen felhúz az egész, hogy bárkit ledumálok a lábáról és tudom, hogy közben a nyelvtanom helytelen. a konyha még rá is dob egy lapáttal mivel állandan búg az elszívó ezért kicsit ráöblösítek mintegy 'besötétítem' a hanghordozásom.. mármint szellemileg hangzik egy kicsit ostobán, csak hogy át bírjam sipítani a rotorokat. pont mintha a bunkót próbálod alakítani. 'ééted?!' ehhez még hibásan is farsognak a nyelvtani hibáim a konyha csempéi között..

érdekes módon az ostobaság palástja nem riasztja vissza a fehérnépet, hogy hosszan félpityókásan merengjenek a konyha pultom mögé, és tétova bárgyú vigyorral viszonozzák ahogy felnézek a bicskámról..

***

semmi ősszefüggés
ja mutatom, hogy kivel kollaboráltam össze, munka ügyileg.

http://www.lullatic.com/

a fotókon az ékszereket érdemes megfigyelni, az a profilja a kisasszonynak. A tehtségéről ódákat zengek teljesen megérdemelten.. mellesleg a Linkek között megtaláltok egy ismerős nevet.. nem véletlen az valóban én vagyok és néhány kacska betűvel érdemelttem ki.. neked is köszönöm Luca igazán jól esett és őszintén nem is számítottam rá, hogy ilyen szépen megjelölsz..

akkor most magamra húzom a csend süvöltését..

http://www.youtube.com/watch?v=eZGWQauQOAQ

asztal alatt aszalt atlasz

a beton dzsungel beton tarzanja valószagú verejtékében úszva.. sikerült a százharmincharmadik duplaműszak végére érnem. mert nyaralás előtt nincs pofád kevesebbet dolgozni, mint millió óra, utána pedig meg vagy büntetve - és akkor.. hányat is, hányat is? ja igen - millió órát kell kompenzálásként a munkahelyeden tölteni, hiszen úgyis kipihented magad, neked akkor a válladra lehet állítani egy bolygót, majd szólok atlasz ha vége és akkor majd leválthatsz, ahogy Herkivel annak idején? akkor nem neked kéne hogy.. óó össze zavarodtam, mindegy addig is tartom ezt a bolygót :) és majd csinálom amihez értek utána.. ha valaki véletlenül levált..

enumeráció

most hogy negyven napja a sivatagban vagyok és szembe kell nézzek a sátán seregével. kissé foghíjjasan bár, de először nevetek hosszú ideje.. mert hát mi is vonult itt fel:

jaja elment az a lány egy másik országba, egy másik földrészre, egy másik bolygóra, egy másik galaxismásikdimenziójánakmásikidejébe. egynek jó.. ütős.. mint az az előző bejegyzésen is látszott.. aztán.
a lovasságot a fogászat fúró búgása jelképezi, ahol is hosszú furmányos és költséges eljárás után, egy laza műhiba után egy másik laza műtéttel eltávolították az egyik laza kis rágómat.. egyenlőre tegnap óta vérzek, de gondolom ez így normális.. vérivó vega.. kontradikció addikcióm így válik valósággá.. csak semmi para, mejd ez..
a lakók eddig bírták.. kicsit hátulról, kicsit fejvakargatva, kicsit lemondták a következő holnapot.. kicsit megszívtam vele, mert a terv szerint végre jobban figyelek az egyetemre ez évben, mert akkor kevesebbet dolgozom, beszámítva így a magyar bevételeket, amivel kinulláznám az adósságom.. de nem úgy.. három és fél.
mert közben az egyetem bürokráciáján nem sikerült még keresztül préselnem magam, mert még nem kaptam meg a lelkes invitálást, hogy gratulálunk, akkor csak így tovább, hanem egy elpostázott fekete lyukban sejtem csak a sikereimet, ahol elmondták, hogy de ügyes, meg hogy még fizessek kicsit..
most hogy érzelmileg ilyen stabil vagyok, olvastam soraikat. néztem zavaruk.. igen az x-ek és nem római számok ők, hús vér lények.

tegnap megajándékoztam Pusit, egy vacsorával. Bartha úr jelezte, hogy hülyeség, de azt hitte enni nem tuok majd a trófeában. azt éppen tudtam, csak maga az étterem volt kissé kevés és a meglepetés spontaneitása.. és a hangulatom meg még kevesebb.. hogy is mondjam, nem segített a vaskos tréfáink visszhangjaiba keveredő nyugdíjasoknak elfojtott nevetései, a szocreál ízléssel berendezett teremben egy panelház tövében.. épp csak a terítő nem volt kockás.. de raktáron volt az tuti. Putyi azért remekül irányított.

na ezt hozta itt össze a sátán, hogy majd ezzel földbe döngöl.. ugyan.. tanulhatna az öreg.

máris nevetek.



hah :D

miért sírt ha elhagyott magától

most ezt írjam ide?

ezt akarja valaki olvasni

azt hogy a vérem kása és forr és kifolyik a torkomon és fetrengenék de van bennem büszkeség üszke szóval inkább csak állok és ülök, ahogy szokás, és minden mosoly mögött ott van a pusztítani vágyás?
tudom, hogy minden rombolás belülről szakad fel mert magunkat nem tudjuk tovább elviselni, hát akkor tépjük fel az ereink folyassuk az öklendező savót a világra, nem kell társ mellém nem kell semmi ami felvidít, minden vesszen. vesszen a vidámság a sötét űrbe ahol csak pörög bolyong, nem is tudja mi van merre nem táncol csak szédül a véghetetlen éjszakába.. semmi más csak a mérges gázok mesterséges böffenései követik, ahogy egy vagány túráztatja a motort, céltalan kéjeink közül ez az egyik legutálatosabb. bár suhintásommal mindennek végetvethetnék és tudnám egyedül a semmiben lógva, hogy igazam volt, mert mindenkinek megvan az esélye az igazságra..
akkor adjátok ide a vörös gombot, had tenyereljek a közepébe, had érezzem ahogy a síró silók nehéz ajtaji hatalmas motorokkal rázzák a földet, hogy a beállított uránium töltetek színes szivárványos ívekben behálózzák az eget és válaszul újabb és újabb rejtekek tárulnak fel és jelekkel telerótt alsóvégükkel fogó ceruzák ugornak az égre, hogy a földre hulljanak végre és pusztítsanak minden élőt hamuvá.. és a sok szép, a harmat, az utolsót nyíló virágok a rétek szélrázta zöld szőrein a magasban szálló madarak, akik sejtik már hogy valami változik, de nem tudnak hova repülni előle, a patakban aranyat fröccsentő halak a hajnalban valamelyik görbületén a bolygónak, mind forrjon hamuvá, szakadjon sugárzó füstté, ahogy a hónapokig tartó zúgás második nappá változtatja ezt az emberrel belakott retket, és a neutron vihar végre mindent elcsendesít..

akkor majd millió és millió és millió év múlva újra böffenjen egy molekula lánc oxigént. amikor már tehetetlen haragom visszhangja csak szembeötlő de már nem írt tovább.

gyula is back

tegnap előtt elutaztam Norwichba, csak hogy a lelkem ép maradjon.. és reggel miközben egy igencsak felkapott kávézó láncolatnál reggelire adtam fejem és azon kezdtem fillózni hogy ezek az angolok érthetetlenek.. eltudnád képzelni hogy bemész egy kávézóba ma 2009-ben és zabkásával kínálnak a menün.. végül is rendeltem egyet, vicces.. hogy égne egy valamire való jó lelkű paraszt, ha ezzel kellene kínálnia valakit egy 400 évvel ezeleőtti helyzetgyakorlatban.. miközben papír pohárból pusztítom a pompás porridge pempőt, arra gondolok hogy "ilyen íze lehet a csirkének" /Matrix/ meg arra, hogy nem igen reagált senki Dzsulára.

pedig egy kicsit van tovább is ám..

történt másnap, hogy mindenki előtt megérkezik Dzsuliusz, mi meg mindenki után. Nevetgélve érkezünk Ricsivel.. még viccelgetünk tegnapról mikor is a támolygó dzsuszkát kipenderítettem.. és nekünk kellett kitakarítani mindent a birka úr helyett.. fénylő konyhát hagytunk magunk után és fénylő konyhába érkezünk.. csak máshogy.. és valahogy mégsem olyan fényes mindenhol..
szóval Dzsu bácsi a konyha közepén imbolyog és vigyorog.. minden fogszilánkját megmutatva.. ezt próbálod feldolgozni, meg azt hogy miért van az összes tálca sütő belsejéből az asztalokra dobálva, mikor felfogod mi ez a csillogás.. olajban ázik a padló. hirtelen látod mintegy demonstrálni leguggol a félhülye és egy rongyal gyömöszöli a sarkok felé az olajat.. Ricsi hirtelen felteszi a kérdést:
- Mi ez? mi ez, Gyula? - kezével kis konyhánk romjaira suhint.. dzsula olajozottan vissza áll előző pózába és magyárzni kezd
- Én próbáltam melegvízzel összeszedni.. - elbizonytalanodott, mert most ránézzett arra amit csinált és hát tisztán látszik, bármi volt is a szándék, biztos, hogy nem sikerült neki, én meg még mindig nyakamat vakargatom, és akkor jön a hónap kérdése: - így jóu lesz? - mire Ricsi:
- Micsoda? Nem lesz jó!!
- Na várjunk egy pillanatot - csitítom céltalanul Ricsi barátomat - akkor most nem sikerült kijózanodnod?
- kettőkor feküdtem le - ah kettőkor ez mindent megmagyaráz.. ekkor belép John Da Costa menedzser cimbi és annyit kérdez:
- 'Everything all right? - itt bevillan "így jó lesz?". nincs jól Janibá, nem látsz?
- what do You mean?
- Jyula kérdezett reggel valamit - kezdi zavartan - azért kérdezem, hogy rendben van e minden..
- ja hogy a gyula, ja.. kettőkor feküdt le..
- jól van de érzem az alkoholt a lehelletén.. - tátogja és mutogatja, miközben kihátrál a konyhából..
Visszafordulok szánakozó ábrázattal. ezt elb*sztad tökfilkó. nézem ahogy még mindig eszméletlen gyors mozdulatokkal tolja-huzza azt a rongy darabot, amit ötletem nincs honnan szerzett. persze a haszontalan mozdulatokkal csak a lelki ismeretét masszírozza, mert értelme az vajmi' kevés.
- csak kíváncsiságból kérdezem, hogy ezt hogy sikerült? - megint követhetetlen sebességgel fepattant, csak pillázok.
- azt úgy kell elképzelni, hogy - felemeli a kezét homlok magasságba, mintha szalutálni akarna - 'valaki' túltöltötte.. - két és féléve használom azt az átok verte olajsütőt, egyszerűen hülyeséget beszél.
- erre kíváncsi leszek, folytasdd kérlek - vigyorgok kajánul már le is könyököltem az egyik asztalra és teljes oda adással nézem végig ahogy:
- itt van a normál - emeli fel a kezét ugyanúgy homlok magasba - aztán 'valaki' - igen ezért a szóért képes volnék meg folytani téged egy konyhányi olajban - valaki túltöltötte..
- azt tudod hogy most kib*szott nagy hülyeséget mondassz! - röhög végre Ricsi pajti.. na jó én megyek átöltözni és nem hallhattam ahogy Ricsi azt üvölti az arcába, hogy :- Takarodj, húzzál innen el! égetsz nem érted?
és aztán köddé vált állítólag még visszajött pár nappal később és azt kéérdezte, hogy mikor kell elkezdenie dolgozni.. de Ross azt mondta hogy semmikor, csak menjen el és ne is várjon fizetést.

úúh, na Ross egy másik fajankó.. de mamár arról nem beszélek.


alszom szevasztok

április 3

április 3 ra vonatkozó bejegyzést akkor elfelejtettem közzétenni a piszkozatból, pedig ott párizs feketén fehéren..
most megtörtént

most aztán van mit
olvassatok drágáim olvassatok

balázs alszik

a következő bejegyzés erős nyelvezetet tartalmaz, öt éves kor alatt e szöveg olvasása nem ajánlott! Amúgy figyu kisöreg, a pornó CD-ket apád zoknijai között találod. anyádnak ne mondd el frászt kap.

lábujjhegyen írok (nem az nem egy település, hanem a módja) mert Balázs alszik.. ő tehet róla, mert megmutatott egy pár bloggert, akik ugyan kevesebb igekötőtírnak (nem tudom hogy érzed-e de tökre egybeírtam az igével az 'igekötőt' :)) külön a siettségben de - mégha alpári is a hangnem remekül szórakoztam 6 ig.. alvás helyett már megint..
azt hiszem ébercholic vagyok.. van függőségem. :D akármi..

tisztelt GYulát klaviatúra végre kapom..

tisztelt gyula mondja:
'szevasztok magyarok' hangja mint a döngő palánk, na nem olyan mély de olyan egyszerű.. felnézek a késről egy hegyeset, hogy 'ki ez a majom?'.. ne már megint kezdem, nem is ismerem máris elítélem.. hogy lehetek ilyen rossz.. legalább adnék egy esélyt.. na jó..
- na cső, te vagy az újfiú? - jegyeztem meg, éles elmével.. mert hát engem sem ejtettek a fejem lágyára.. de a keményére..
se gáz.
kisűl, hogy igen, tényleg ő a próbanapos, akit Ricsi 'felvett' ahogy akkor még kompetenciájának büszke fényében még félvállról oda vetette nekem pár nappal korábban..
nézek, néz.. nézek mégmindig néz.. mit lát ő daliás termetem megvékonyult tincseim pánkos sodrása alól sandító róka tekintetem, talpig szakácsnak álcázva, kezemben alkarnyi kés villog baljósan..
még mindig néz.. még mindig nézek és egy foghijjasan vigyorgó szőrös krumplit látok, ahogy izgatottságában tátott szájjal még mindig néz.. hát akkor kezdem én az ezredmásodpercek olmos ritmusa után.. végülis én vagyok itthon
- Lackó vagyok az ott Ricsi, és megmutatom a tücsköket a föld alatt..
- van tücsök?
- én így hívom a csótányt.. - ugratom bemelegítés képpen.
lemegyünk, megy a nagy ciripelés, közben a lármában elmondom, hogy figyu, na az van, hogy ez zsír, hogy magyarkodunk, de ha bárki bejön udvariasságból angolul próbálj beszélni..
- tuok angoul!
- ááh! - nem úgy nézel ki, ránézek és látom, hogy: ennek igazán primitív tekintete van. gyermekien tiszta nézd ezt a mosolyt.. igazi gyökér. lehet, hogy csak egyszerűen hazaküldöm.
jaaaaj, nem lehetsz már megint ilyen bergovecz.. adj neki egy esélyt, nem hülye ez csak.. bazzeg tutti hülye csak nézz rá.. mindegy - bocsi, én nem tudok.
- én néégy éjvig vóutam Canadában, meg négye vagyok itt - azt mondta kapa, vagy traktor? merengtem magamban miközben a monológ csak jött elő belőle, persze ez a bemutatkozó fázis - és a királynének is dolgoztam.
- mi van? - ej ej itt tódítassz nekem? gyulának nézel? - Erről beszélj még..
- a MézönenLájön..
- üühüm - fingom sincs ez mi volt, de jobb nem felidegesíteni.. örültnek látszik, lehet, hogy nagyon erős.. az őrültek nagyon erősek - Itt van ruha ezt vedd csak fel, aztán szakítsuk szét a házat. Én fennt várok.
Felmentem mondtam Ricsinek ez tuti beteg, mire ő mondta, hogy jó lesz az nekünk.. már ott is volt. egész jól kezdődött minden.. mondtam neki, hogy "ezt a tégla falat kellene lebontanod az arcoddal," egyet sem teketóriázott ilyen esetekben, minél jobban fáj annál jobb. még mosolygott is.. azok a fogak.
aztán gondoltam barátkozom, mert untam, hogy azt ismételgeti, hogy "adjál valami munkát - holott ott volt előtte a halom csetresz - és addig sem gondolok a cigire!"
- most nem kell dógozni, ozt katona vótále? - már az ő stílusában kérdeztem, hogy érezze, hogy barátilag közeledek..
- Vótam.. - rövid csend, gondoltam gondolkozik - aztán nem nagyon bírtam.. mikor anyám meghaat.. - csend.. úúú már megint belenyúltam.. nem tudom hogy csinálom de a kínos dolgokra mindig rá nyúlok, mondom, hogy az szar nem lihegtem túl, mert hát mégis csak négy éve itt négy meg canada, tehát az legalább nyolc éve volt.
- Anyám meghaat - szemöldök fel valami nincs rendben..
- ühüm
- Anyám meghaat - ez bazzeg kész,mindjárt megfog egy kést és megdöf - anyám meghaat! - mondj valamit, bármit..
- sajnálom haver, tudom az milyen az enyém is, meg az apám is, meg a kutyám is, meg a hörcsögöm - hadarom, hogy a dráma érzékét meghassam. működött, mert újra fókuszálni láttam.
na ez is megvolt, és még nagyon sokat kell itt eltöltenem ezzel az időzített bombával.. nem tudtam mi lesz, csak hogy valami történni fog. vannak ilyenjeim. amolyan fiúba zárt női megérzés. a rezgések, meg a varázslat.. én se vagyok normális de gyula, akarom mondani Dzsúliusz..

- helló! - kezdi Christinanak mosatlan tányérok ételmaradványitól mocskos kezét tartja előre ahogy még anyja tanította amikor még nem látszott mi lesz a gyerekből - máj néjm iz Gyula! but kall mí Dzsúliusz - itt röhögtem, de még folytatja - Lájk Dzsúliusz cézár - képzelheted - koz inglis pípöl kent széj máj néjm..
- olrájt, méjt.. si gedit! - próbálom megakadályozni hogy..
- Ájm from hángöri - tudtam, hogy ez jön - lájk disz iz - tök égés. háttérben fejtövem vakargatva félmosollyal bólogatok. aztán mentem a menthetőt és megbillegetem a fejem mint aki nem teljesen ért egyet. talán nem fognak utálni.
- pleasure to meet you! - mondja Miss Colorado és még mindig tág szemekkel homlok középre csúsztatott szemödökkel kihátrál a konyhából..
- Dzsúliusz? én is így hívjalak? - viccelek
- igen - nem viccel. ez gyökér.
- nekem ez nem áll a számra, de van egy ötletem, majd a kettő között szólitalak, mondjuk Dzsulának!

aztán olyan kedves dolgokat csinált, mint:
képzeld, hogy -röviden - Káosz, (hosszabban: 4 csirke, különböző időközökben forgatásra várva 7 burger igazi tehén darálék, rotyog a szalamander kékfényében, a Merisefben 5 féle pite, hozzájuk 3 hoz krumplipüré melegszik, és 2höz borsó is rotyog a többi vegyesen sültkrumplival meg salátával tálalandó, de hogy melyik mivel már meg sem próbálod emmorizálni, és akkor látod, hogy egy sztékkel hozakodik elő a masina, amihez grillezel egy paradicsomot egy billegő tálcán a zsúfolt szalamanderben, a sztéken serpenyőre csapod, had sercegjen, meg a bors szószt se felejtsd el hozzá, közben az első csirke lehet hogy elkészült akkor látod, hogy nincs még hozzá burger zsemle preparálva, azt megpróbálod át tuszakolni Dzsula úr fején, hogy légyszilégyszi csináld már, de eközben eszedbe jut, hogy a merri sefben , hogy egy büdös angol hurka is 100 fokon lehet, mert már betöltötte a levegőt az a rossz szag, amit kiiii nem állhatsz, ehhez már meg van a püréd, de valaki máshová tette a karamellizált hagymádat egy másik hútőbe, vagy csak elfogyott és elfelejtették felírni az előző műszakot zárók a preparációs listára, tehát akkor itt vagy megfürödve, és a csipsz is másodperceken belül ropivá szenesedik, nem baj sóval elmegy gondolod, de a merri sef már piiipel is, amikor hallod, hogy a liftet leküldték felülről és akkor szólsz, hogy "hagyd azt a csirkeburgerzsemlét kivennéd a koszos tányérokat a liftből?" és akkor már biztos hogy most ki kell venned az első csirkét, de már a második is kezd kiszáradni, persze még találsz egy kezet amiről eddig fogalmad sem volt és megfordítod vele a sztéket a serpenyőben ami elégedetten serceg, - ekkor a megkésett reakció "Mi van?" - persze hogy megint lefröcskölted magad a forró olajjal.. kell a hely az asztalon, mert ez a barom elölhagyta a csipsz vágót, arrébb dobod, de csak úgy félkézzel, egyértrtelmű, hogy valahogy rosszul fogod meg és kis felületi bemetszést ejt rajtad, nem annyira vérzik inkább csak rossz helyen van -ott az ujjperced hajlatában összeszorítod a fogad, miért anyáznál. még egy burger érkezik, pusztakézzel megfogsz egy fémtálcát a tehénhúsnak és ekkor rájössz, hogy az előbb vetted ki azzal az egyik pitét a merrisefből, ezért az még izzó meleg, így aztán serceg a bőröd.. mindössze egy "oh"-val konstatálod a felszálló megperzselt disznó szagot, ebből hójag lesz, na ekkor kapcsolsz, hogy akkor most kiveszed a csirkét és..) és, megbillen a fémtányér

páccs leesett

remek ez az első csirke egy megrendelő cetlin van 4 pitével az egyik salátával a szoszidzsal, most minden csúszik.. és krvára ég az ujjad, csíp a vágás a másikon, tényleg mindjárt szétpattansz az idegtől, amikor..

- valaki nagyon ügyes! - hangosan erősen tapsol ez a fasz Dzsula. nem kettőt, amit még tolerálhatnál, számolod, hátha mégsem tolod a pólója alá az izzó forró fém tányért. a szakács csipeszt meg a szemüregébe.. 25-nél belátod, hogy arra vár ebben a tapsikoló pózban, hogy reagálj.
- Dzsula bazdmeg! nem hagynád abba? - vissza fojtod a hangod, mert tényleg csak egy hajszál választ el attól kibaszottúl kirúgd a pulton keresztül.. őszintén mondom, hogy az segített, hogy végig gondoltam, hogy hogyan helyezem egyik lábamról a másikra a testsúlyomat, majd teljes csípőm beleadva egy tolórúgást mérek a mellkasára, ahol a bordakosár töve van, minden apró izület csavarását aprólékosan elképzeltem, és azt is hogy hogyan zuhan át a szervíz pulton - Tényleg hagyd abba hidd el, hogy nincs bele kalkulálva egy ilyen hiba és így sem vagyok boldog - ezen a ponton még mindig tapsol az idióta - hát még hogy te mindennek örülsz is. nagyon nem fasza - csend. megúsztad.

amint kilépnek az angolok elkezdi nyomni magyarul nekem a fass'ágait, mint például:
- szereted a Fantasit?
- mi? - nyilván épp a négy egymást követő megrendelést olvasom, tehát pontosan ez volt ami ide vágott a kibaszott gyűrűkúra - ja iiigen! - adj neki esélyt, mondja a legmarhább kisangyal a jobb vállamon - Igazából nagyon szeretem. mi van vele?
- én is nagyon szeretem. az a Bogaras.. Láttad a bogaras filmet? - ebből nem teljesen vágtam mi rákról beszél.
- mia.. m.. melyiket?
- azt a bogarast. Bogár invázió vagy hogy hívják! az a kedvencem.
- az melyik, az a pókos? - itt már teljesen hátat fordítottam a megrendeléseknek karjaim egymásba fonva, mert amíg a végére nem járunk a csótányoknak addig ezt én már meg nem jegyzem az biztos.
- az az - lelki szemeim előtt egy Z kategóriás halivúdi szégyenfilm bemutatójának kockái peregtek amint egy ló méretű pók egy kocsira ugrik az meg behorpad alatta.
- öszintén szólva én ezt kicsit tudatosan hagytam ki.. de a filmeket szeretem. a mozi igazi varázs az ilyen..
- az az bogaras meg űrhajós..
- várjunk csak! űrhajós? az nem fantazi. Talán inkább szájenszfiksön.
- inkább fantazi
- végülis te láttad..

másnapra behozta nekem a starshiptroopers-t. ugat nekem itt bogárinvázióról.. erre ez. na mindegy törődésem jeléül vittem neki hozzá egy cd tokot, hogy ne sérüljön neki a becses erekje.

- megnézted? - hagyjál!!!!
- nem most. már korábban. azt hiszem akkor tetszett - ez a legbiztosabb..
néhányszor még tapsolt, néhányszor még bemutatta magát Dzsuliuszként. 18 pultosunk van mindannyiszor ugyan úgy rossz angolsággal. dzsula úr. azt mondja a font helyett a magyar szövegkörnyezetben hogy pánd. tényleg nem értettem hogy minek volt 2 pántja, az valami különleges cigaretta lehet. épp ezt a zsákmányt hencegte az illegális piacról valahonnan déllondonból.

azt mondja egyszer "én nem ezt a szar angolt beszélem, hanem magyarú'!"
- nem baj Dzsula úr!
- neked van interneted?
- a..ham? - mit akarhat?
- mennyi a barométer? - ricsit röhögés rázza
- mi a fasz? - vigyorgok hülyén.
- mennyi a barométer. - ezt már csak így kijelentette határozottan. szemöldököm a homlokomra csúszik és óvatosan próbálom kérdezni s egyben magyarázni..
- úgy érted, hogy nézzem meg neked a levegő páratartalmát, amit amúgy a barométer mutat?
- nem hanem hogy a barométer mennyi - ez egy barom..
- nem tudom nem néztem - mondom és fordulnék el amikor látom, hogy türi fel az ujját ricsi közben félrenyelt vagy mi mert a feje lila..
- van ez az óurám - ja már hallottam 40 font volt - 50 pánd volt - mondja, nézem ez most egy másik? nem ez ugyanaz a szar "karcóra" - aztán ez tudja a barométert.. vagyis csak tudná hajaz internet megmondaná neki.
- az baró.. tedd közel egy laptophoz had beszélgessenek.

kemény nap után John ad egy kis jattot mert tudja, hogy a törődés jól esik az embernek.. mondom Ricsinek, adjunk már egy pár fillért ennek a gyökérnek, mert nem fog fizetést kapni, még egy jó ideig és mondta már százezerszer hogy le van égve.

két nappal később meg kellett volna jelennie reggel korán.. nem sikerült, délre betévedt, majd mondták, hogy most akkor menj haza, majd holnap korán kezdessz, de jobb lenne ha vissza jönnél este és segítenél annek a két magyarnak, mert egy kis időzített halál van kilátásban.
- okéj!
visszajött
- szevasztok magyarok! - de jó már nyolc óra.. éppenséggel fél kilenc. mindegy mindjárt jön aztán kidzsuláz mindent a mosogatóból, már tök zavaró volt..
bejön. ránézek. na neee!!!! Ricsi meg csak pörög elől.
- Most mi legyen? - kérdezem, mert az én baromméterem kiakadt.
- Miért mi van? - tolja fel a szemüvegét Ricsi.
- Bazzeg Dzsula úr csuma részeg! - mondom.
- Mondhatnáá valami ujabbat is, hehe! - vigyorog a fogaival. át gondolom, megint megint közben pörögnek a husok meg a piték, na jó..
- Na jó! te csak mosogass, ha bárki bejön ne szólj egy szót sem, csak mosogass. próbálj meg ne is lélegezni - Ricsi befigyel oldalról, mikor levágja, hogy nem viccelek - ez tényleg.. - súgja nevetve, és hüvelykjével odabök Dzsulára aki közben mozdulatlan mosolyra dermedt a fogroncsaival.
- oké. mosogass! - nem mozdul. én közben jövök fel le kezemben a forró és éles dolgok.. végre elkezdi. biztos ami biztos kiabálok, hogy "vigyázz jövök!" nehogy megégessem egy tétova balga hátralépés miatt, vagy ilyesmi. Ricsi meg azt játsza, hogy
- Gyula! - erre egy másodperces késéssel az állat, üveges tekintettel, vigyorogva ferdül felé, egyenes derékkal .
- hagyjad már Ricsi bá! - látom kifogy valami szósz, elkezdem tölteni amit tölteni kell ebböl abba. erre mögöttem a mosogatógépből gőz csap fel majd..
- vigyázzat, jövök! - a j-nél úgy hátba lökött, ahol ha akar elfért volna játszva piruettekel.. az asztalon a weetchilli szósz vastag vörös vértócsába a lökés nyomán lassan terjed szét. ránézek Ricsire, ő rám néz. most először komolyan. mindketten tudjuk ha ez kés a kezemközött akkor az ott nem csiliszósz, hanem a vérem és az ujjam. szemöldök összeránt:
- Nna Dzsula úr, ennyi volt! mész haza!
- nem ezt még elmosom..
- nem öcsém, semmit nem mosol el. mész le felé és öltözhetsz.
elkezdett furdalni a lelki ismeret, bár eldöntöttem hogy kifizetjük azt a pár órát neki ami itt kellett volna töltenie, de akkor is itt keménykedek vele, pedig nekem is van múltam.
utána siettem.
- mondjad csak Dzsula úr, mi van?
- Hát megyek én haza.
- azt tudom, de miért vagy ilyen állapotban? történt valami?
- nagyon nehéz az élet.. - ezt már hallottam menthetetlen. meg van hogy hova lett a túléléshez szükséges agya. elillant a rövidek páráiban..

másnap vissza jött de ezt msjd legközelebbre hagyom..

szétfúrtak, kedvem elment az élettől is. inkább itt maradtam négyfalközött, mint hogy kódorogtam volna a cudarban..
Zií ápolgatott, mert ő átérezte.. mert ő tudta, mert én még mindig nem tértem magamhoz a maszkra fröcsenő vérem azóta a tudatomban visszhangzik. vizuális echo. én meg vizuális gekkó vagyok.. nna mára ennyi is elég..
ez is kis nyuszi farkinca tudom, de ez most nem otthon van. és sietek mert ketyeg a net, meg kotyog a klavi.. szóval a hosszabbakat későbbre időzítem

lehúzás: a Vista káfé kiesett a kegyeimből. kedveltem, bár borsos volt, ha nem is az étel de az ár, de amit ma löktek elénk, "egyé' teéé.." felhanggal.. az valami katasztrófa. Zií tányérján a saláta bomlásnak indult az avokádó okádék volt és a túrógombóc az avas mandulától elkezdve minden volt csak nem jó..

kihisztériáztam magam, most már megmaradok :D

múzz -eum

van egy ötletem. elmegyek a múzeumba, mer' az Andrássy út szép, bent meleg van, kint cudar sötét lesz.. gyertek ti is..

hamár vasút

itt nem megy mindig a metro.. tjúb, bocsánat.. két nap sztrájk és besz*rsz.

amikor még ment, akkor utaztam is rajta.
szóval cső szabású kocsi emberek kissé ívbe hajolva álldogálnak az ajtók mellé szorulva a tömegben, én a szerencsés, vállaimat két oldalról befeszítem egy unott ájpodoló feka kosaras és egy muszlim asszony közé, akinek olyan az arca, mintha én terveztem volna a szerelvényt. nesze egy nyertes öttalálatos szerelvény, váltsd ki a patikában mosoly gyógyszerre.. mindegyis
szemben vázolom kókadó öreg proletár valahonnan keletről, kezei koszosak ruhája modern, mellette csinos intellektuel vörös hullámok falják egy könyv tinta sorait.. valami lágyság volt abban ahogy a fürtjei a könyv lapjaira omoltak. meg egy öltönyös indiai, hizásnak induló alig harminc, színe még curry(köri) szaga már szusy (sushi), öltönye Armany (armani), cipője piacy (piaci), ízlése finoman szólva merész - azt akartam írni hogy falusi, de az valójában hízelgő lett volna /folk fontos, that's all folks/Na de azt magyarázza el valaky, hogy ha valaki megfogadja, hogy mostantól egész életében 3 ruhadarabot hord, úgy mint ing, nyakkendő, és öltöny .. (öltönj). mindegy is (mindedj) talán ne is mondjatok semmit. (Molnár Atti, Te pláne ne, mert emlékszem még a Ponti utcára, ami Pontj, de nem írhatják pontjos jével, mert az tök hűjeség.)
háttérben egyik megálló a másik után fénylik be az ablakon és a fülemben egyre csak Radiohead ritmusa lüktet, mikor hirtelen a gyömbér (ginger) fürtökről az ébredő öregre terelődik a figyelem..
- Hogyaza..! - hallatja álmától kótyagosan legyelül..(lendjel) a megálló amin le szálni készült egyre gyorsul és megállíthatatlanul kúszik: nekem balról jobbra, neki meg piros körök kékcsíkjai integetnek, amit ötven telet látott szemeivel, Nájtrájder vörös villogó fényeiként követ.. akkor látom, hogy ragyogó fekete pólója kanári sárgán mondja: PLAN B - nevettem.
a helyzethez öltözött.. a kamoflázs tökéletes, nem is emlékszem mikor cserélődött ki a kövér afro származású asszonyra.. vissza bújtam a fürtök közé és engedelmesen lapozódtam a szeplős ujjak nyomán..

aztán a sztrájk

gyuláról meséljek? nem Te.. te a Tea Gyula vagy, majd rólad is, de egy másikról..
ez a másik Dzsula; szereti a fantazit.. akármit is jelent.

A vasparipán

ott állok 16 óra zötykölődés után.. a s*ggem lapos nadrágom gyűrött fejem zsong, agyam a motor monoton zúgását visszhangozza, mikor megreccsen a hangosbemondó 'a Bécs Győr Budapest hipergyorsvonat előre láthatóan 10 percet késik.. tuuu tululuu tululuuu..' remek felnézek az órára, már tizenöt perce elmúlt az ígért érkezés, és e pontjáról a vágánynak véletlenül Bécsig ellátok és jól látszik, hogy a vonatnak gőze sincs.. ekkor történt a találkozás.

igazából már a második emberrel elegyedtem szóba - az elsőnek gyorsan kiderítettem, hogy simán csak rossz megállóban áll.
Éppen csak kicsomagolta alufóliába csévélt párizsis szendvicsét. a kenyér szikkadt volt, és percekkel a penészedés előtt.. Ezt szúrtam még ki futtában az egyetemista forma fiú kezei közé ragadott falatból. még éppen elérte a vonatot, hálásan intett az ablakból, mert ki sem derült volna, hogy rossz helyen várja vasparipát, ha nem szellemeskedtem volna valamit. Reakciójában rossz volt a válasz így jöttem rá élesésszel, hogy
- Figyu Emu, neked a négyes vágányról megy a vonatod, ez meg a mesebeli hármas..

a második valójában - furcsa, hogy ezt mondom, de - leszólított. fujtattam egyett lefelé görbülő mosollyal és megpróbáltam szellemeset válaszolni, de idétlennek éreztem. majd a pasas nagyon udvariasan bemutatkozott Dobra János.. várta a hatást, de - szégyen reám - ez elmaradt. Lövésem sem volt ki ő, csak hogy elég jó monológott nyomott. Így kezdetnek, még egy misztikus mestert is említett valami bölcs csengésű mondattal, ami egy ellentmondásra építi logikáját. Cssssssüsssssssssssssz mondta a vonat végre Bécsből.

beszáltunk az álom elillant a szemem zúgaiból, de figyelmeztettem Dobra urat, hogy még lehet, hogy visszajön. semmi személyes csak fáradt vagyok. biztosított, hogy semmi baj és elindult a bölcsesség. Csak úgy áradt. Bibliát még nem igen idézett nekem senki spontán élőszóban úgy, hogy annak kiegészítő és teljes értelme lett volna a beszélgetésben. 1501 indokom volt hogy miért, de megtörtént amire nem gondolnátok; egyszerően túlbeszélt. polihisztérikus képessége valójában lenyúgözött, még ha éreztem is hogy nem kiváncsi az álmos szemű fiú véleményére. akkor sem mikor elmesélte a zen történetet. veszem a bátorságot és úgy igazítom ahogy hallani akartam volna..

egy napon Kizuki (nem emlékszem az igazi névre, úgyhogy Murakami Haruki egyik kétes hősét hívtam ide helyettesül) elhatározta, hogy felkeresi a hegyekben élő íjász mestert. legendák jártak a mesterről, nagy megtiszteltetés volt, mikor napokig tartó meditációjából felnézve elfogadta az ifjat. Kizuki lelkes volt. mindent meg tett hogy rászolgáljon a mester bölcsességére, vizet hordott a hegy lábától, hogy legyen forró fürdője az elvénült testűnek, fát hasogatott, hogy ne fázzon a hegyek szelétől, kuporgatott pénzén új papucsot vett a mesternek. de a meseter csak nem szólt. egyetlen szót sem. Nem mutatta meg hogy húzza fel az ideget, vagy hogyan helyezze a nyilat az asszimetrikus íjra, mikor Kizuki elhúzott szájjal egyedül gyakorolt alig nézett felé.
Hat évig gyakorolt némaságot kapva válaszul. hat évig lapátolta telente a havat, hat évig szolgálta, hat évig fürkészte a talányos ábrázatú öreg néma ráncait a tudásért.. de hiába semmit nem kapott a mestertől, leszámítva, hogy néha kinevette Kizuki hibáit az öreg. aznap azonban esteledett kivonult a közeli hegyre, és felajzotta íját. az ideg megpendült a nyíl hasított és szépen telibe ütötte a célkör közepét.. a mesternek - ki most is rezzenédtelen arccal, lehunyt szemmel meditált - felpattantak keskeny szemei, elindult a céltáblához kihúzta a nyilat majd a fiúnak nyújtotta. a megrongálódott vesszőre meredt a fiú és tétován elvette
- Ma este én lövök - jelentette ki az öreg. Hangja határozott volt és egyáltalán nem olyan, mint amilyennek Kizuki képzelte.. bámulta a nyilat majd a távoldó mester után nézett és kisvártatva utána sietett.
házába érve a mester teljes némaságban egy teát készített Kizukinak és magának. hang nem hallatszott, miközben a teát itták. Kizuki a mester hangját próbálta felidézni, de már úgyzsongott a feje, hogy abban sem volt biztos, valóban hallotta szólani.

a mester a tea után elővette selyembe csomagolt íját, összeszerelte majd két nyilvesszővel kiment a ház elé... Kizuki követte, mindent próbált megjegyezni. a nap már a bolygó másik felére ragyogott, a hegyen teljes volt sötét. az egyetlen fényt Kizuki lámpása szórta erőtlen a hegyi éjszakába, a lámpás résein be-besiklott a csalafinta éjszakai szél és meg borzolta olykor a lángot. Kizuki itta a pillanatot. hirtelen rövid öszpontosítás után gyors lágy mozdulatokkal a mester felajzotta az íjat célratartott, a nemes fán halkat reccsent az ideg a markolaton feszülő bőrön megfeszültek az öreg kecses ujjak, a nyíl hegye rezzenéstelen állt szögben az égre meredve abba az irányba amerre a gyakorló táblája volt Kizukinak.. alig hogy megértette Kizuki, hogy ez a lövés az ő táblájára irányul, mire végig gondolta, hogy hiszen abból semmi sem látszik, még az irányban sem teljesen biztos, hogy arra van, mert egyenesen nem is lehet oda jutni a kis patak miatt, amin a bordó híd kel át délebre, és a szikla meredélyen egy két lejtésű szerpentinen kell oda sétálni.. de a nyíl ekkor elröpent a sötétbe. a süvítő vessző irányából kisvártatva egy tompa puffanás hallatszott.
A mester egyet se várt a mutatvány megismétlődött a nyíl beállt várakozó pozícióba, az ideg egyet reccsent, a markolat is finomat csikortdult, és a villám fénynélkül elcikázott az éjszakába. nyomában furcsa reccsenő puffanás válaszolt a sötétből.
a mester tanítványához fordult és azt mondta:
- Te a második nyilat keresd, - állával a fiú övére tűzött elrongálódott nyilvesszőre bökött - az első.. nem számít - azzal elindult befelé és csodás íjját még a fiú mellkasának nyomta. Kizuki tétován eszmélt a varázsból. kezei között a mester fegyverét szorította hasához másikban a pisla lámpást lógatta .. hirtelen futni kezdett a céltáblához, végig a sziklás szerpentinen át a feketének tűnő bordóó kis hidacskán a völgybe le és a dombra fel. a fénykör bevilágította a céltáblát, aminek közepén ott meredt egy vessző. az ecsettel felfestett kör kellős közepében, egy hüvelykkel balra a délutáni lövésnek a helyétől - így a táblának mértani közepében.
Meg van az első - gondolta - de hol lehet a második? - azzal lámpását kutatóan a magasba emelte. erőtlen fényében semmit nem látott a távolba meredve. miközben azonban a táblát meg kerülve sötétet kutató szemekkel tétován lépett, rálépett valami keményre puha sarujával.

A sárga fény egy hosszában elhasadt vesszőre vetült. már már lehajolt amikor eszébe jutott: 'az első.. nem számít'

szerettem volna ha így hangzik el, de azért én korrigáltam fejben úgy, ahogy azt hallani szerettem volna
nyílként robogtunk pest felé.. szeretett női hang rezgette meg a telefonom membránját, tudattam hogy kések kicsit, bár a masiniszta esküszik hogy 'nem lesz öt percnél több', úgy szedi számlálatlanul a kilómétereket, ahogy csak a vaslótól kitellik, s bár az igéret szép szó, de lóhalál ide vagy oda - halló halló... itt vagy el ment a vonal - jobb ha nem jön ki elém Kecses, mert minek állna ott a kétes biztonságú Keletiben, forgalom irányító tudja meddig. a poros olajszagú ajtóban telefonszámot cseréltem a hétpróbás életművésszel akinek komoly sikereket igazolt az élet, mint az kiderült a 169 km alatt. (Wikipeldaliásként megemlíttetik, mint ki 1999-ben LisztFerenc díjat kapott).. kezet ráztunk és két felé ballagtunk.

kiállás

ta damm, ta damm, ta dam ta dam, ta dam tadam tadamtadamm, tadamtadamm vuuuuhuuuuuu there we go. A vonaton..
ez a fejezet a következő szabad pilantban érkezik el.. Valójában még vívódom, hogy néven nevezzemüe a gyereket, vagy csak táncoljam körbe? politika, vagy szórakoztatás..
kösz Eszterthefabulous ;) én is téged

csak egy kicsit..

ha már a fogas kérdést feszegettem, most megértek - íme, az agyar szüret.. fogroppanástól neszező ajkaim mögött már két fogam csikordult ki. Nesze.. fogatlan fogat lett a be nem álló lópofám..

jóhír, hogy esztétikailag nem kavar be, és az egyiket kezeltettem is, mikor haza mentem.. hopplá. ezt megpróbáltam titokban tartani, mert a fog-óckodás mellett kismilliárd hivatalos ügynek kellett a végére járni.. az van hogy eddig csak félszemmel néztem a csekkjeim sárgájára, mert eltartott egy ideig míg szétválasztottam a fehérjétől (értsd: boríték) és most aztán visszafizethetetlen slamasztikában vagyok.. tegnap éjszaka alvókámat nem kímélve hajnal 6.30ig telefonommal számológépüzemódra váltottunk és vállt billentyűnek vetve gördítettük a problémát financiális megoldások felé, és fennhangon és büszkén jelenthetem; nyárközepére teljes grandzéróra kihozom azt a piti félmiskát amit nyakamba kaptam a múltamtól..

rasszista gyanús rész következik, de inkább csak szatírikus éles látás és írói ujjbegy gyakorlat indokolja a következő bejegyzést..

titokban voltam bár otthon - a húsvétot középpontba állítva - azért csak kiderült néhányótoknak, hogy Balázzsal haza autóztunk Londonból.. az eredeti ródtripből egy "szerintem még senki nem ért ilyen hamar haza egy sofőrrel" rendszerű utazásba már nem fért bele a városnézés.. gyakorlatilag várost nem is láttunk de még az országokkal is bajban voltunk. az éjszakai panoráma: " fekete beton fekete", nappal "zöld beton zöldre" változott.. a kedvenc idézetem a végeérhetetlen útból - ahol nyilván én beszéltem szinte végig, így hangzott;
Balázs: - láttad, hogy az előbb lehúzódtam?
BergO: - Igen?!
Balázs: - Na akkor elaludtam..
BergO: -KIAKAROKSZÁLLNÍÍÍííííííííii i i !!!!!!!

miután Bazsa kitette a szűrömet gyúrmosonsopronmegyében, lévén hogy ott lakik, annyira a határon, hogy ha a job oldali sarki boltba megy tejért, akkor útlevél kell és csüsszel köszönnek..

intermezzo vége, bár a vonatos utazás is rejtegetett fordulatokat, de nem mesélek most nagytiszteletú Dobra János úrról, bár megér egymisét.. talán később, vagy attól függ milyen megjegyzésekkel bombáztok, majd a bejegyzés után.. ez lesz aztán az interakció.. nullahozzászólás én meg itt sóhajtozok, mert ki akarom írni :D

végülis azt akartam mondani, hogy Pusi, Putyi, Zoli, Ancsi, Brigi, Ági, TóTh Lackó, Dobronyi Peti hivatalosan értesült látogatásomról.. félhivatalosan Petra és Lóri is de ők inkább úgy döntöttek, hogy negyedévig megvoltak nélkülem, akkor a következő negyed év is eltelllik valahogy ÍGY :D kössz szépen.. kacsintva a képernyőre böktem szarkazmusomat drámázva ezzel e ponton a fizikai gesztussal..

szaal - de nehéz tőlem szóhoz jutni - az első hat szervezett egy teve-szagú közös programot az egyik napfényes délutánra, az állatkertbe.. annyi cigányt!

nem viccelek.. azonkívül, hogy hős történeteim felének roma negatív főszereplői vannak semmi bajom a dzsipó srácokkal, a jó Isten, Zsiga és Henrik a megmondhatója, hisz mind hárman vérbő cigányok, a faji előítéletem az emberi fajnál villog pirosan, de a rassz az nem rossz, csak szín. annál is inkább, mert mindenhol máshol ahol gyermeki kalandjaim során vircsaftba csaptam és nem barna főgonosz volt, az mindmindazutolsószálig fehér volt.. majd azt kapom a végén hogy fehér gyűlölő vagyok..

szóval a kacsa hápogással körbelengett kis állatkerti kertecskében egy anya-kacsacsőrözött előre a vizen nyomában 12 apró szörmécskés kacsababa fodrozta a vizet sárga kis lábacskájával.. ekkor az idilli képet a kétméteres pocakos virányos mintás ingű sztereotipikus Lakatos Béla üvöltötte ketté: - Néjzed ott meg Kácsát! JÁÁJ! Ott vánnák a kiccsibécskéék!!
decibel ezer, fülem mellett közvetlen kicsihijján' fellökött,hogy megcsodálhassa amiért ő is fizetett.. és körül fordulván felfogtam, hogy az audiencia, egy busznyi különböző életkorú kis les misarebles statiszta volt, ameddig a szem ellát.. azt hittem kimenekültem, de
az új panoráma a következő volt: "roma, roma, pusi (nem teljesen éles a vizuális váltás én tudom :)) Brigi, roma, cigus, roma, Zoli, Ági, roma, orángután, roma, roma-kislány (próbálja szóra bírni az orángutánt, alkalmazva a dzsungelkönyvekettőből ellesett mozdulatokat), még két roma, Putyi, Anita roma, roma, brad pitt a blöffből és egy roma" hát ekkor mindenki savanyú ábrázatáról le lehetett olvasni, hogy "még nézzük meg azt a kib*szott zsiráfot és húzzunk innen, mielőtt ránk esteledik", így is lett. ettünk, ittunk, jól mulattunk, letörtem egy darabot a frissen kezelt fogamból és hazament mindenki amerre látott.

tovább is van mondjam még?
volt egy asztal meg egy szék
http://www.youtube.com/watch?v=HIDuidDpStc

délibábból déli lepke kél

csempe csimpánzzá váltam, de csak egy rövid időre.. egy 10x10-es ismétlődő elemet kellett terveznem, sokad magammal a middlesex szerte. alighogy megvolt az ötlet, mondták nagyonjó, de a csempe nem üt vissza, szóval akkor nyomuljatok 3Dbe annak alapján amit eddig összehoztatok.. mondván hogy op art os mélységekig le kellett ásni, ahol büszkén feszengtem szegedi túlkoros honfitársam neve hallatán Vásárhelyi Győző úr, azaz közismertebb nevén Monsieur Victor Vasarely, szóval Bridgite Riley is megvolt akkor jött a troturha.. az ország legjobban felszerelt műhelyében ahol a körfürésztől a lézervágóig minden megtalálható, a háromdés alkotók paradicsomában, ahol a faforgács és furnér miliméterre és kilóra is kapható, ahol mindez valóban csak egy karnyújtásra van és műanyag formázó, fém hengerelő, nyújtó és préselő és kitudja még mi minden van három szinten felhalmozva, na oda nem tehetem be a lábam, így nem volt olyan könnyű mindez.

na de engem sem kellett félteni: egyszer aztán történt, hogy-hogynem, besettenkedtem, miközben fejemben felcsendült a lehetetlen küldetés galangja - tidütű, tidütűű, tidütűűű, tüfü.. tidütííí, tiditííí tiditííí, tidi.. azaz http://www.youtube.com/watch?v=k55NuWQCh78 - besátánkodtam és középiskolás tapasztalataimra támaszkodva kivágtam amit ki kellett, izgultam, de azon kívül, hogy örökre megjegyezték az arcom és csak úgy emlegetnek egymásközt, hogy "a srác akinek nincs munkavédelmi oktatása" hosszú indiánnév, de nem ez a legrosszabb, Ranicska mindent elmond, csak faggassátok..

aztán megvákumformáztam, gipszből kiöntöttem, majd újra és újra aztán, közben jöttek az újabbnál újabb projectek. Filmet kellett csinálnunk, vágni meg minden, kamera, álvány világítás amit akarsz. a világ legfa-, vagy legku-szább művészfiljével robbnatam elő, csoportban kellett csinálni, de nem könnyítette meg a dolgot, lévén, hogy az erősszagú feka csaj nem igen jelent meg a szeánszokon, a másik meg azonkívúl, hogy a sajátjának érzi az ötleteimen, nem sokat csinált.. de azért csak elkészült a nagyja az ötleteknek.. baromira élveztem.. még a gázművek vezérigazgatójával is beszéltem telefonon és imélben jófej volt, bár őszintén szolva lekoptatott, mint hippi a farmert..

amellett popup múzeum, tudjátok a mesekönyvekből néha kifordulnak a figurák, egy kis origami trükkel, azon a nyomdokon elindulva kellett meghívót készíteni egy háromból választott múzeumnak.. Terry Ashton géniusza meggyilkolta az összes kreatív gondolatom.. azután, hogy láttam mit csinált egy sutaságot kezdtem végig csinálni és közben egyre csak azon járt az eszem, hogy hogy-hogy nem én találtam ki.. megpróbálom körül írni..

szóval karika.. papírból.. rajzolj koncentrikusan köröket, egy nagyobbat, meg egy mégnagyobbat... vágd körbe a vonalak mentén eredmény egy körgyűrű.. csinálj belőle mondjuk tízet. északon és délen egy egy ragasztó pöttyel ragaszd össze az első kettőt, majd keleten és nyugaton a másodikat a harmadikkal, majd észak dél 3-4, így tovább a végéig.. eredmény egy karika harmónika.. bezárható egy borítékba, de széthúzva egy méter is lehet.. már önmagában remek, de itt jön a csavar, az elsőt érintsd a tizedikhez, kapsz egy kövér gyűrűt, és ha rögzíted a már ismert módon és meg csavarod önmagába fordulón, akkor sorra más és más körök fognak kinyílni feléd, képekkel egy egész mozgó képregényt tudsz bele varázsolni, ha különböző színűek akkor még különböző színű virágok is nyílnak minden fordulatnál.. varázsos.. egyszerűen nem tudtam vele versenyezni, a játékkönyvem nevetségesen ostobának hatott mellette, pedig az artista csak úgy kipattan a lapokközül és úgy pörög, mint a rézfán fütyülő rézangyal.. javaslom csináljátok meg egy pár alkalmas üres pillanatban, mondjuk egy boltban ledolgozott vevő mentes napon, vagy a gyermeketekkel töltött délutánon, vagy művészi kíváncsiságból... vagy ne.

annyira sokkolt, hogy el is mentem egy hétre párizsba..

jó-jó csak öt nap volt ne irígykedjetek.. annyira cukor volt párizsban, hogy az ötből négynap korház.

úgy van, hogy ha azt mondják 3 ra, hogy menj nyugodtan - valaki ki akar veled masni. tehát

hogy jobban értsétek:

négyen felkerekedtünk kommunám szeretett tagjaival nem többen nem kevesebben.. Adri, Dóri, Matya,meg jómagam.

hozzá tartozik, Dóri épp csak kihevert egy csúnya influenzát, ami ágynak dobta egy hétre, mikor kikecmergett a betegágyból drasztikusan lefogyott. gondoltuk csak erőre kap. de nem igen sikerült. sejtettük, lesz valami a dolog mögött, mert a súlyának egy ötödét elveszítette, ötven körülbelülről számold ki mennyire..

Az a fele a Hajtunnak :D

el is ment párostól az orvoshoz ahol nem igazán láthatott orvost, de egy zsír feka ápolónőt helyette. elszámolt háromig és azt mondta ennyi a cukra. az mit jelent jövőhéten tavaszi nyaralás, mit tegyek? úúúgyann érezd jólmagad! ha vissza jöttél válassz az itt lévő listáról orvost..

hm jó..

szóval az azt jelenti,hogy gyakorlatilag bármikor bekómálhat amikor eljött a nap már nagyon szarul volt, de olyan erős volt, hogy mindannyiunkat megtévesztett. szemünkelőtt nem is igen láttunk mást lebegni,mint az ejfeltornyot. csak arra figyeltünk fel, hogy nem bírja tartani a lépést zihál, mint egy maratonfutó. másnapig ment így, mert akkor már nem maradt másmegoldás, csak a korház. a franciák tényleg nem beszélnek angolul, mi sem.. totál kóma veszélyben 6 óráig tartott, mire a portáról egy infúzióra került. aztán kettőkor hazamentünk a korházból, attól kezdve ujjat tördelve izgultunk a barátunkért, napi kétszer néztünk rá.. neki hosszabbra sikerült a nyaralás és Matyi lovag is tovább maradt. még hogy a szerelem városa.. vagyis nem így képzeltem. a hepiend azért az intermezóban Dórika, kis hősnőnk mára már remekül van bár az inzulin az étkezéseinél szúrásra készen kell heverjen karnyújtásnyira azért a vodka borral jókeverék..

vissza a pihenésből fáradtabban értem mint bármikor előtte.. az eddigi 4-5 órát valódi 1-3 órára kellett csökkentenem, ha be akartam hozni a lemaradást az egyetemen, de dolgoznom kellett mert eldorbézoltam a pénzem a rossz életű párizsi utcákon.. sajnos ez nem igaz, de a kiesett munkát megkeserültem..

de itthon várt még a sokszorosítás project: a viasz öntvényhez készített gipsz öntőforma, agyag sokszorosítás, fém öntés, a centrifugagépben, a faforma sokszorosítás, a műanyagból készített fémlap hajlító kézi gép megépítése és végül az adj értelemet a szemétnek sokszorosíts céllal.

nyílván több méteres szögeket álmodtam egy szobába, majd Ricsivel tovább finomítottuk egy önzáró ketreccé, mindezt meg kellett modelleznem, elég érdekes lett. de egy örökkévalóság volt megcsinálni, mármint volt hogy nem aludtam miatta.. elég durván kezdtem elpilledni minden pillanatban a konyhában volt elég veszélyes a lebukó fej, nehogy már serpenyőben piruljon a szép kis pofim.

közben több tíz kötelező kiállítás.. nyilván eseménynaplóval.. és egy essay, magyarul nem gond, mert a hellót is megfogalmazom egy oldalban, de angolul.. még mindig a máj néjm íz répa szinthez vagyok közelebb, mint Shakespeare-hez.

biztosan nem említettem meg mindent, hogy mi mindennel kell foglalkozzak, de higyjétek el elég kemény ha mondom..

Polarsheep: aki várja a kikívánkozó új albumot az nyugodtan kérdezze Gelencsér Tomit alias gt-t wiwen például az ismerőseim közül, hogy 'mi van már?'.. én már mindent megtettem a dologhoz ami tőlem tellett, elvileg most ő keveri. az eredeti ütem terv szerint, már rég az izgi honlapunkon böngésztek és hallgatjátok ahogy vonyítom, hogy Szájberszpész!!!

alázatos' elnézéstekért esdeklem..

jóóóól vagyok, de elképzelhetetlen mennyiségű dologgal foglalkozom, mint amikor a számítógépeden megnyitsz egy csomó ablakot és mindegyik egy 'nehéz' program, így aztán a gép leginkább semmit nem csinál.. legalábbis úgy tűnik - mert a led vibrál őrülten a házon..
részleteket jövő szerda után, akkorra ugyanis bekell villantanom a nagydolgokat a suliban.. mint a rövidebb nyakú zsiráf.. tudod követni? :)

mi az feldobod semmi, én meg lecsapom?!

felsírtak a fogtündérek

a bejegyzést jóval előbb kezdtem mint befejeztem, szóval van benne egy kis antedata, de azért mégis csak én vagyok, szóval olvassátok..

miután a lakás ilyen kelletlenül kiürült, el kellett döntenem mit tegyek vele. kiadatott.

ár alatt, és fűfelett.. de azért voltak nehéz döntések.. különösen mikor megérkezett fanyűvő kömorzsoló és a legkissebb koponyányi monyók.. szóval meghívtam fizetésre készen egy pár kedves embert hogy egykét a családom által fölhalmozott kincset használjanak fel sajátbelátásuk szerint.. megis érkeztek és mint a fehér lófejű esetlen mesében ott állt előttem fanyűvő, aki akár egy vezető - és amolyan nyugdíjazott lomtalanító - csak oda bökött vaskos ujjával valamire és a kömorzsoló ott nyomban pozdorjává zúzta, amint a szekrényt is, amiben gyermekkorom homályos perceit töltöttem a junoszt mellé bepréselődve.. de úgy hidd el ahogy mondom. puszta öklét lengette konok és a szekrény préselt falapjai alkalmi hungarocellként hullott millió felé.. belül sikoltottam.. a fehér arcommal körbe pásztáztam, a hétszőnyű koponyányi monyókra tévedt a tekintetem és azt kérdeztem magamban: - Neked mi a különleges képességed?
Amikor utoljára kérdeztem ezt, azt alighanem Soós Tomitól tettem és az volt a válasza
- El tudok tűnni - nem hazudott isten nyugosztalja a remek srácot.

na gatyából kiráztuk a lakást - köszönet Pusinak, Áginak, Margitkának, Anitának, Tóth Lacának és közvetve még azoknak is akik tervezték hogy jönnek és azoknak akiket elfelejtettem említeni mint Putyi pl.. neki sokkal több köszönet jár a belakoltatásért..

amikor megláttam őket mindjárt szimpatikusak voltak, Viki, meg a lovag.. és kérdezem akkor 'hogy is fogtok jönni?' erre Viki kedvesen 'hát mi meg a négy gyerek, Mickey, Ticky, Vicky...' wohohohooo ne is folytasd, a kétütemű agyam csak egy nevet tud megjegyezni hetente, szóval majd lassabban adagold.. a kedvességüket zongorázni lehet.. :D annál is inkább, mert azt a nagy rozzant zongorát a lakásban hagytam..


csak még egy pillanatra vissza az első színre: a lomtalanítás közepette miután a szekrények finom pora alol kivakartuk a kismillió könyvet és ugyanannyi haszontalan holmit, kezembe akadt egy üveg, kicsi szájú, kerek hasú tartó, talán váza eredeti funkcióval. de nem úgy nálunk, mert annak nem volt egyéb feladata, mint a tejfogaimat tárolni.. megforgattam a tartalmát, mint bort az értők és tudtam, hogy ez a pár apró csontszínű valami a szerves részem volt egykoron.. születésemkor a fejembenőve hordoztam őket és lassan, fájdalmasan kitörtek a húsomon át, hogy aztán pár rövidke évig megőröljék nekem gyermekkorom omlós ízeit - igen akkor még húst is ettem bazze, na és? (erről eszembe jut egy vicc, de majd a Molnár Feri elmeséli:))
végül kétujjammal eltartottam magamtól, nagylevegőt vettem és elejtettem a szemetesbe..
elég komoly érzés volt. szembe néztem párszor a halállal és csak ritkán féltem tőle, mégsem voltam felnőtt egészen addig a pillanatig -még nem voltam 29 de már elmúltam kevesebb - akkor abban a pillanatban ahogy az üveg flaska csörrenve az alma csutkák közé landolt, akkor váltam hivatalosan felnőtté.

furcsa ebbe belegondolnia egy olyan embernek aki évezredek terhét érzi vállára roskadni, aki százakat szagolt közelről, millókra mosolygott már, 4 et is szeretett (Freud nem számít), hű barátja száz is akad a 300 ismerősből akik az iwiwen vissza, vagy odajelölték, aki épp most is Tom Waitset hallgat, és Musical-ek diktálják a morált szívében. A tejfogam csak akkor hullott ki igazán.

istenem.. alszotok már?
akkor erre klikkelj oda és fejtsd meg a harmadik kifejezést a kibővített szótárban :D
http://szotar.sztaki.hu/dict_search.php?M=1&O=HUN&E=1&C=1&A=1&S=H&T=1&D=0&G=0&P=2&F=0&MR=100&orig_lang=HUN%3AENG%3AEngHunDict&orig_mode=1&orig_word=eln%C3%A9z%C3%A9s&flash=&sid=66968bd663a00d93364d863d9644ecc1&vk=&L=ENG%3AHUN%3AEngHunDict&W=to%20apologize

na jó éjt

a boldog újévben boldogulás

na csak még egy szó a kaucsuk keszkenőről, aztán lepattanok a témáról; beccó':
ép most ültem be a 'zuhanyzóba'.. Kamus Albert túl nyomasztónak ígérkezett, szóval nem olvastam el az utsó pár sorát, de amíg a szemem lefoglalatlan forgattam a remek kis kilátómról észrevettem a villogó sárga csodát, - a kanári- és a napsárga közötti ipari szín árnyalatot hívom így (kapja be a Pantone tónus összes számsora) - mintegy odamarkolja a törött zuhanyrózsatartóhoz a flexibilis locsoló végződményt.. óriási.. ha így folytatjuk, megtanulunk kesztyűbe dudálni :D bibbeep!
valahogy kificamította valamelyikünk - mivel nincs gazdája gondolom Karolina volt:) - és másikunk meg az értelmetlenné nyomorított félkezet használta fel hogy amig valaki elugrik a Teszkószerűboltocskák egyikébe újért, ne fityegjen a rózsa (minthogy nem kap már szilveszteri műsort sem az öreg). mivel rugalmas kreativitásra vall ezt gondolom Ricsi úr intézte.. ő a hendi menő manó errefelé - kéznél van a kesztyűhöz a hendimen.. hány bőrt lelehet erről húzni.? :D

aztán meg a zuhany meg is követelte, hogy elfoglaljam, s míg a hátamat a víz veri (és az jó), kézbe kaptam a borotvámat, amit a modern kor öt pengével is telezsúfolt.. veszélyes elemként kezelem hát, mert vág. na hiszen ha csak vágna, de miközben épp tollfosztom magam, hirtelen a kényes művelet közben felzizzen a kezemben, hátamat veri a víz (és az rossz), mivel komoly veszély kerekedik ha az ember fia a leglágyabb ráncait kopasztja és kapokodni támad reflexe..
mert ez rezegni is tud ám, de mindig elfelejtem bekapcsolni, mert anélkül is éles.. és miközben a fogásokat váltom előbb utóbb úgy is benyomom a gombot rajta.. para. eszembe jutott a helyi parkoló órák marketing üzenete: PAY HERE. majdnem azzal fizettem :)

amúgy ma megkoronáztam előre is a hét szavát, amihez sebtiben egy kis tréfát is gyártottam.
(te aki 'kivagy' a vicceimtől, most csukd be a szemed, mert viccelni fogok :))
szal mi a neve a szerelmi afférba faroló melegnek? RANDIÁTOR.

az elgépelést teljes ártatlansággal Ranics Ágika követte el, kiforgatta Bergo Lackó, rendezte Hofi Géza
isten abajgatja
mindörökké
á nem