akkor egy újabb a régiek közül.. a Tündöklőnek ajánlom ezt a kiadást

A CSUDABUGÁR


Ő Tom.
Bármilyen furcsán hangozzék is ő a Messiás. Mindent tud amit egy átlagos Messiásnak tudnia kell. Megnyerő, reményt ad az elesetteknek, felnyitja a szemét a tévelygőknek és persze csodát tesz. Egyébként asztalosként dolgozik a saját műhelyében. Minden deszkalap, amit kiad a kezei közül elkel a kis Pensylvaniaban, ahol él. Pont annyit keres, amivel a szobakonyhás házát és személyes igényeit képes fenntartani. Az, hogy undorodik a rovaroktól az egyetlen gyengesége, amivel meg kell küzdjön az élete során. Ez az egyetlen feladat, amivel meg kell birkóznia – azon felül, hogy az embereket segíti (bár... mint ahogyan a csalogánynak sem nehézség trillázni a fán, Tom is élvezetből segít)
Tudnunk kell azt is, hogy a vonzások elvén; élt Tom közelében egy másik csodálatos lény. Bug.

Bug egy napon felkelt és miután kinyújtóztatta lábait, kiment a veranda alá, a reggelt csodálni. Imádta ahogy a napfény átszűrődik a deszkák között és jó volt figyelni ahogyan a felkavarodó porban az atkagyerekek játszanak.
Az ember. Nos az emberről Bugnak eszményi képe volt... ők azok a lények, akik megannyi csodát és csodálatosat tesznek. Kiszárítják a fákat és nagyszerű strukturájú építményeket húznak belőle a szúvak örömére, hogy azok étvágyukat kielégíthessék és egyben szúvas lakóparkjaiknak is remek alapot adjanak ezzel. Ők azok akik olyan bőkézzel szórják a szemetet a csotányoknak, és poratkák milliárdjait táplálják hámsejtjeikkel, és alkalmasint szúnyogokat táplálnak a vérükkel. Persze félelmetes hatalmuknál fogva, ha mohóságon kapnak egy kapzsi elkorcsosult hangya kolóniát –mint ez a legutóbbi Szodoma és Gomorzsai eset is volt - irgalmatlanul megbűntetik – elpakolják az asztalról az egy éjszakán keresztül ott hagyott kenyérszeletet – ezzel íhnséget okozva, vagy épp egyenesen elpusztítják a hangya fiát.
Az ember útjai kifürkészhetetlenek, de az bizonyos, hogy igazságosságuk teremti az egyensúlyt.
Ezen a napon, mikor Bug-ot ilyen fennkölt és teológikus gondolatok járták át, elhatározta, hogy megteszi, amit rovar még sosem ezelőtt – legálabbis az ő kollektív, generációkat átfedő emlékezetében nem szerepelt eleddig ilyesféle eset – kifejleszti a „jótét csípést”. A dolog lényege az volna, hogy szellemi erőfeszíteseivel eléri, hogy csípése nyomán az ember valamely kellemetlensége megoldódjon. Egy fájdalom alább hagyjon, vagy akár csak kedélyállapota javuljon. Igen. Minél többet morfondírozott a dolgon, annál elszántabb lett. El is kezdett gyakorolni, s ahogy fejlődött, egyre színpompásabb lett külső kitinváza, ezzel igazolva, hogy jó úton halad, hála az embernek.

Tom egy napon miután felélesztette egy asszony holt gyermekét, egy öregúr horgászbalesetben kificamított vállát visszasimította, a verandáján űlt hintaszékében és azt mondta magában: „Oh Istenem te olyan igazságos vagy, olyan csodálatos hogy szolgálhatlak téged és közben furcsán kellemes, hogy a kedvedben akarok járni és közben semmit nem várok cserébe...”
A gondolatmenet végén egy önkéntelen mozdulatttal agyoncsapta azt a kis színes rovart ami megcsípte...
Azután meglátta, hogy az út túloldalán egy vak asszony akart átkelni. Tom hirtelen ötlettől vezérelve felpattant székéből és gyors léptekkel – mámorítóan vidám hangulatban – elindult, hogy segítsen, mikor egy kamion dudálva robogott keresztül az úton, és Tom reccsenve felkenődött a hűtőrácsra. Közben a háttérben a vak néni kérdő arccal fordult a nyikorgó egyre lassuló hintaszék felé...

Budapest, 2006. 09. 14.

A hintaszék, a teremtő felemelt mutatóujjaként mutatja nemtetszését, és hát persze, hogy miután – a rovar szemében – isten-ember által szétlappadt, a körülmények úgyrendeződtek hogy Tom is Isten által szétlappadjon. A dolgot tovább bonyolíthattnám azzal, hogy Bug indulás lőtt elrágott egy fűszálat, ami a rovar-világ legcsodálatraméltóbb fűszálává készült válni. Ez jobban szemléltetné a körforgást, vagy amolyan kauzalitásra utalhatna. De ez egy újabb sík lenne amivel csak elterelném a figyelmet a lényegről. Agyon nyomnád-e a bogarat, ha te volnál a messiás? És így? Akkor miért várod el, hogy Isten – vagy bármi amit képes vagy felsőbb hatalomnak elfogadni – jó maradjon veled, ha te mint alkalmi isten nem vagy képes rá. Ez egyébként remek magyarázat az isteni igazságtalanságra. Egyfajta –deizmus, ahol Isten véletlenszerűen bűntet. És mit szólnál vajon, ha mindezt a felelősséget a te kezedbe adnám azzal, hogy te magad vagy az, aki azzal, hogy nem fogadja el ezt a felelősséget, magára hagyod a világot. A világod! Te deista isten.

karácsony kettő

ez igen sokkal remekebb. nincsenek ábrándok, csak a kedves valóság.. előétel csirkemájpástétom, házikészítésű kenyérrel, gomba pástétom a gyengébbek kedvéért (volt egy vega srác is) aztán a pulyka, a krumpisali, a hásgombócok szalonnaszeletekbecsabarva, borban karamellizált lila hagyma, vegyes zöldség kombó, rozmaringos barnarizs, sült gomba fej (nem volt türelmem töltögetni) a gyökér leves - legyen gyökérleves (paszternák, répa, kolompér, valami gumó és zeller), na meg a Rákóczi Túrós, és emellett Nóri féle sajtos süti.. másnap töltött káposzta - dunántúli savanyúkápposztás fajta. amit forralt ciderrel öblítettek az alkoholt kedvelők.. bár az alkohol nagyja a levegőben úszott
karácsonyi vacsi semmi feszkó.. csak a csendes éj.

karácsony

itt vagytok nektem barátaim és véreim. hiába húz bárki is homályt a szememre - azért az a sok minden, amit szétkürtöltem, hogy milyen sokat ér belőlem azért visszaköszön a világomból - amikor a hangotokat hallom és érzem, hogy szerettek; elképzelem hogy a kis csokor lényeket körülöttem, mind felduzzasztjátok egy ezer arcú mennyországgá.. nincs már benne királynő ilyen világ 'ez' a felhő. nem érdemlitek a sót amit párálok magam köré, hát magamhoz húzlak mindőtöket amíg tehetem és édes illattal mosolygom rátok.

mi ta ka ra nő

hogy viselkedik egy érett férfi?
nem ír blogot; gondolom.. nem rajzolgat és nyugalmat magabiztosságot sugároz.. sosem tudom hol a határ a magabiztosság és az önelégültség ingoványos mezsgyéin. sajnos a megfigyeléseim valóban az egyetlen terep ahol nem félek tudni a jövőt és így harmóniát árasztok, mert ezt tudom, hogy velem marad és állandó. tehát rajz marad. a blog - nem is tudom, hogy jogot formálhatok-e egy nyilvános eszme futtatásra az érzékeny gondolataimból. talán igaz, kicsit olyan,mintha vendégek lennének a szomszéd szobában és közben hangosan szexelni.
amíg "előkerítjük" a legújabb csecsebecsét Malayziából.. mosolyogjatok

idő

azt írta az eszter, hogy:

"..szeretem hallani, hogy van még idő. szeretem ha biztosan tudom, hogy a percek vannak-lesznek még. hogy nem az az utolsó. szeretem hinni, hogy van-lesz még idő. szeretem hinni...hinni? nem. szeretem ezt is tudni."

és akkor rájöttem:

'azt hiszem az idő ez lehet. valami kell hogy.. hogy diktálja a tempót, hogy ne torlódjunk fel, mert akkor csak egyre többet és többet akarunk belesűríteni az adott pillanatba.

igen ez a következő szint.. köszönöm, hogy megmutattad, hogy hová kell elérjek. '

eképpen véstem a kommentemet a blogjába, de valójában egyész hosszan írtam, csak gondoltam hogy nem veszem el a barátaitól az 'időt', inkább az enyéimnek tartom a gondolataimat:

kipattanunk, majd elkezdünk fejlődni és közben várjuk, hogy ki be csöngessenek és egyre csak azt érezzük, hogy mennyire függünk az időtől, pedig néha gyorsasbban telik, néha meg vánszorog. - hajh! - ki kellene valamit találni..

azután végre ráébredünk, hogy idő nincs. nincs is hiszen hogy lehetne, csak az anyag viszonyítása az idő szigorúan nézve. és lázadunk megkezdjük a legnagyobb lázadásunkat az életben, azt mondjukk a világnak:
- bármi legyen is; most van!

és egy ideig csodás a megvilágosodás. mozdulatlan ragyogó aranyló halak az ár sodrában, s minden elrepül mellettünk. és jó érzés. és akkor kinyitjuk a szemünket és azt látjuk, hogy minden zúgva robog mellettünk, minden ami a fontos, mimnden ami számít ugyanúgy és csak látszólag vagyunk sérthetetlenek. valójában a vágyaink megérintenek és mint sosem volt filmkockák, elillannak mint ha sosem léteztek volna. hiába hisszük, hogy a pillanatok örökké ott rezegnek körülöttünk, az nem azt jelenti, hogy örökké élhetjük, csak nyomot hagy a lelkünkön és így mindig jelen marad.. csakis azon a szűrőn, amivel feldolgozni próbáljuk a világot.

erre találtuk ki az időt. hogy egység lehessünk, hogy egyszerre dobbanjon a lábunk, na meg hogy a Balázs ne cseszegessen a studió felvételek alkalmával, hogy "ritmus, Hülyeúr! ".. erre én: - Mi van?!? az valami idő darabka, mi? - vágom az arcába nagyképűen, tudom hogy neki van igaza, csak nem kényelmes, mert nem azt gyakoroltam, hanem épp ellenkezőleg..

mint a legutóbbi vizsgámon itt ez a pár lap - mondja a tanerő - ezt fogom kérdezni és ne izguljatok csak ki kell váasztani a helyes választ. nem ész kell hozzá, inkább csak magadnak írod, hogy emlékezz, hgoy minek kell még utánna nézni.
mondom: zsír (csak angolul:)), akkor átfutom - még tesztelem is az osztálytársakkal. elégedetten hátra dőlök.. ide azzal a papírkupaccal, had látom úgy mond mennyit ér asztkúvaélet.. jaja itt a téma amit meg kellett nézni egy fotó formájában, de amit a képen látsz azt írd le 50 szóval 1 sorba, hogy az adott korszaknakmiért votl fontos és hogy oldotta meg az LCC - bocsánat, a micsoda?? - kérdezem félve, mert lehet, hogy titkon ezt is tudni kellett volna - ja - mondja - Csacsi fiú, az a London Council.. ohh.. mondom ott lent tetszett megütni.. angolul fogalmazgassak? én kérem nem is ezt gyakoroltam.. arcom rezzenéstelen, csak mosoly, meg álmos szemek és közben továbbra is csodálom ezt a energikus nőt, még ha éppen arcomba dobta is a kesztyűt. figyeljünk most erre a vizsga meg majd adja magát.. 'máj néjm íz Rudi' ismételgetem Krupp tanár úr jeles szavait, hogy az mint egy biztos angol bázis el nem vehető, majd erre építem az írásom :D

nem várom az eredményt :)))

idővel persze kiderül :D

Mélyen tisztelt nagy érdemű!!

nehogy végig nézzétek az egészet, csak 21:57től 22:46ig.. őőőő az éééén nagybátyám!!
( is:) )

http://www.rtlklub.hu/most/6349_fokusz_12-04

olyan zavarban volt :) igazi remek fickó..