Mikor megértettem, hogy az angyalok még, a tündérek meg már nem játszanak velem, elmentem a mosdóba.
Ki hallott már olyat, hogy mosógéptől nem tudsz oda állni a kagylóhoz. Ez még görög mítosznak sem elég stílusos, - eszembe jutott az én öreg Portugál barátom aki ha elégedetlen volt valamivel ezt a költőien rasszista kérdést tette fel "Am I black?" - Afro-detto, mosógépre támaszkodik hetykén.. a tükör felé fordulva láttam ahogy mellkasomon macska-ezüst szőrök kuszálódnak, pont úgy mint megrepedt gondolataim. Erre a csap harmonikus kecsességgel marok szkanderre invitált.. Mikor kiléptem az Alighieri-i vizesblokkból, láttam, hogy a wurlitzer ma éjszaka egy húsdaráló a polcon. Ott foglaltam helyet a tölcsérben és minden szavammal saját magam gyömöszöltem befelé a Bonobo-w ívein.
Angolul a közép az egyben fél. De mitől.. se(N')mi-től
Én vagyok a Jézusom és íkú keresztre feszülök, miközben egyre erőszakosabban nem döntöttem el semmit sem. Közben a kérdezés; erre szavak és emlékek katyvasza, hebereg fel a torkomon. Monoton motorikus mozdulatok idétlen értetlenkedése keretezi címeres szavaim.
hát, ha valamit nem, akkor ezt.. ezt biztosan nem vállalom. Ez nem is én vagyok.
Halovány árnyék és karok.. kaparok, mint elégedetlen ágyék és farok.
Haldokló ehj'de'királyfi, ébredező sárkány.. a királyi sarj még nem halott teljesen és a tüzes mellkasú hüllő még remegő szemhéjak mögött gyors szem mozgással kutatja álmai visszhangjait. Hah' tűz helyett lám csak böfög.
De lyaly vigyázz ha az elmacskásodottság a rosszat kelti újra fel, lehet hogy az ebség kutyául fog visít'ni. Kéjtől, majd a kevélytől.
akkor most ki intsen óva kit?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
hmmm...
...es oh jajjaj...
Maki Nirvánából
és
Kriszti Mennyből
onnan könnyű okosnak lenni
Megjegyzés küldése