Giovanni Sozzi

képzeld el, hogy Olasz országból érkezel és egy szó nem sok, annyit sem tudsz mondani angolul, bár hasonló hangokat tudsz képezni. Bár közben folyamatosan saját magad paródiájaként világítasz az agyadban. Ekkor egy konyhába csöppensz, ahol egy arrogáns magyar szakács kérdezi, hogy "hogy hívnak?" no hiszen, erre tudod a választ és büszkén mondod is:
- Dzsovánni!
- a teljes neved Dzsovannínó?!
- Sorry! - gesztikulálsz hevesen kreol arccal féloldalt előre, mert nem vagy benne biztos hogy miért nem felelt meg a válasz..
- Csa-lád-név, ilyes féle dolgok? - artikulálja gúnyos mosollyal a magyar fattyú..
- Szocci!
- Hát ezzel a névvel 4 éve népszerűbb lettél volna magyarországon.. senki nem nevet csak ő. biztos viccelt.

Roberto egy ideje győzködte a konyha minden tagját, hogy van neki ez a barátja Giovanni(a fejünkben egy kétnemű lény villogott sok festékkel és szőrös nyuszifülekel, de a valóságban egy igazi márió és lujidzsiből a második és semmi meleg viszony nem köti őket össze, nem mintha ez számítana nekem egy cseppet is) és hogy keres munkát.. és nem veszik fel sehova.. nem ért a reklámhoz, a kiugrott halfeldogozó alias Joni Fish.
egyszer mikor hirtelen mindenki cserben hagyta a locktavern koszos kis konyháját, azt mondtam Robinak. itt az alkalom meggyőzöm Lukeot a főszakácsot és behívjuk a haverod.. ha esetleg nem felel meg akkor is lesz egy próbanapnyi penny a zsebében jó?
- Szí, szí!
felhívtam. jött is. lett is nagy nevetés..
leírom az egyik sarkot hátha nektek is vicces lesz a szitu: a falon egy papírtörlő adagoló doboz, a tetejéről lelóg egy szallaghoz kötozve a kulcsa ami a tűzjelző vörös kis ökölnyi dobozáig leng alá, körötte csend.
Nagy a sütés főzés. Termetes fekete vin diesel szakácsunk, szekrénnyi vállaival sodorja az olajos szelet, miközben bucka kis fejében próbálja tartani azt a három-négy ételt, amire éppen koncentrál. Hosszú latolgatás után Giovanni megszólal.
- Szorri, szorri.. - megvárja szépen kicsit riadtan a fekete tagot, aki végre felnéz és homlok ráncolta ábrázatta azt kérdezi "what!?"
- Háu? - "hogyan?" és utánozza az értetlen arcot a kicsi dígó. Lenny felméréri a szitut, hogy a papír törlő kifogyott az olasz fiú remegve egy papír tekercset szorongat és a tekercs a dobozba való ami még mindig zárva van. rábök hát a kulcsra értehetetlen nyelven elhadarja hogy ott a kulcs az orra előtt.. Sozzi megfordul és az irányba mered ahol látja a kis piros dobozt. valami nem stimmel:
- Vatt(ő)? - "mi?" kérdezi jellegzetes olasz akcentusán már nem fél annyira mert a fekete óriás háttal tötymög a gázrózsák körül, aki ebben a pillanatban hirtelen megperdül, kezében olajos serpenyő sisteregve fröcsköt hány, mögötte láng csap fel, valami gép hirtelen sípolni kezd és így kiállt a dobozfelé bökve egy késsel a másik kezével.
a kis olasz megperdül és gondolkodás nélkül veri be az üvegét a tűzjelzőnek.

na jó - hát amúgy meg az igyekezete, ott tartotta. mindannyian értékeltük az aranylelkét és közösen megtanácskoztuk, hogy tíz év múlva majd lesz nbeki 10 szó szókincse és ha szerencsések leszünk, akkor a punci meg a dögös mellett lesz krumpli és répa is a szótárában.. tehát maradhat.
"hát itt maradt"

már úgy második hete dolgozik velünk és gondoltam mivel ketten vagyunk kezdeményezek egy beszélgetést.. a változatosság kedvéért vele is, mert már reggel óta magamban beszélek :)
kérem, hogy meséljen valami érdekeset hogy mi volt gyerek korában vagy ilyesmi.. erre mondja, hogy nagyon szegények voltak a másodikon laktak és hogy anyukája folyton dolgozott. De azért, hogy valaki legyen a két gyerekkel egy babysitter kislány vigyázott rájuk 14 lehetett amikor a kis Sozzi hat sem volt még. Mondja hogy nagyon rossz volt. Miket csináltál - mi az hogy rossz? Az a jó, nem? A fiúknak rossznak kell lenni akkor életre valóak. nem nem ő nagyon rossz volt.. csak nézek erre folytatja, hogy a kislány egyszer amikor már nem bírt vele úgy döntött, hogy kiugrik az ablakon. És kiugrott.

a másodikról.. állítólag túlélte és a lába és a karja törött el. de azért jól volt ahhoz képest, hogy ebbe belehalnak az egyszeri nyolcadikosok. a szülők biztos ami biztos, nagyon megverték a kis Giovannit. nem mintha a fiú lett volna hibás a labilis kislány szuicid hajlamai miatt. de azért durva..

egy ilyen beszélgetéskor korábban mondja nekem:
- szorri?? - nem értettte amit mondtam
- mit nem értesz? tudom ám hogy csak időt akarsz nyerni amíg feldolgozod a hallottakat..
- Szorri? - kérdezi hangosabban még ráncosabb arccal
csak mosolygok vissza mert már sokszor elismételtem meg körül is írtam a témát. erre ő látja hogy nem boldogul odajön hozzám bizalmi közelségbe és azt mondja halkan :
- Lázlóó! if you talk to mi, talk.. - mondja minden szaván hosszan gondolkodva
- what?! Italian?
- Szííí szíí- kiálltja megkönnyebbülten
- Barbabietolli! - mondom beleegyezően

ami annyit tesz cékla. kiccsön szlengben ez bármire alkalmazható nálunk ha valami nem világos, vagy egyet értesz, vagy üdvözlés képpen is akár..

a kanál mindig sarkos kérdés a konyhában. A különböző szószokat, amiket mi kavarunk a finomságok ízesítéséhez ugyanis azzal szedjük ki - mint legtöbben. Igen ám de a konyhában mosatik az étkészlet is. Így a "mennyit tartsunk meg" az egy okos kérdés a mosogató srácok részéről.. legutóbb megdícsértem Giovannit hogy bent tartott egy párat, és onnantól mindig igyekezett figyelni hogy legyen.. na mindegy ez csak egy kis érdekes háttér infó a következő olaszos történethez..

- Lazlóó - látom nagyon aggodalmas az arca mert éppen egy durva pörgés közepette voltunk - elhagyom a posztom odahajolok, hisz gondolom ennyi barázdával a homlokán gondolom hogy a mondandója fontos lehet és hangsúly is bizalmasnak tűnt:
- do you want some - megállt egy pillanatra, mintha nem lenne biztos abban, hogy mondhatja-e vagy sem.. fejemben: drogok, fegyverek, k*rvák fekete listája pörgött..(?) Az egész olyan visszás volt valószerűtlen, mikor a kis szünet után újra kezdi még mindig a bizalmas hangon:
- do you want some.. spoon?
- How much? - kérdezem halkan. Mindketten nevetünk..

itt Roberto rohan be a konyhába és riadó szerűen ismételgeti a nevemet mármint ahhoz hasonlót:
Lázlóó, Lázlóóó! - oda fordulunk a kisebbik hiperaktív verónai olasz felé aki kalimpálva integet egy irányba a szervíz pulton túlra - Fákkin pusszi!! kvántá fígá, mámmmá mió.. - a kérdéses fronton egy valag szőke meg barna gomolyog az asztalok körül. csak a szokásos rohanás folytatódik

a kanálról csak annyit hogy:
http://www.youtube.com/watch?v=mu2aszSs3lI

csoki