christmas rescue

Bristol
Nyugodt és csodaszép kis város.
Csendes, fehér karácsony után az angol módra megkeményített 26-a, amit úgy is hívnak, hogy boxing day..
Eleinte a dobozokra gondoltak, de aztán a kiskereskedelem kesztyűt húzott és a boltok rájöttek, hogy végül is karácsony másfeledik napján igazából kinyithatnának reggel ötkor és így egy 70%-os huszárvágással oda lehet csábítani a stuffingballázsugorodott agyú karácsonyi slágerektől mámoros angolt. Mentek is és esernyővel verekedtek meg a tulajdon jogért.. na míg az angolszászok így mulatnak mi addig csendben karácsonyi történeteket mesélünk egymásnak a Tóth-lakban eszegetünk DVD-zgetünk, fontolgatjuk, hogy játszunk a társasjátékkal vagy ne, amikor a telefon idegeset csörren..
Zsombi az egy Patológiából doktorált kollégája bűbájos kedvesem édesapjának.. kisült, hogy beázott.. ha kisült hát ide véle gondoltuk mi is bejgli gőzöktől fűtve, majd mi megmentünk, amíg te Magyarhonban henyélsz, Zsombor oda se neki.. nyakunkba is kaptuk a Bristol kicsiny várost, tökön-bokron át csikorgó gumikkal mentünk a patológiára felmarkolni a kulcsokat majd bevárva egy másik barátot megérkeztünk a helyszínre.

Az áram nyílván, lekapcsolva. Ilyen kései órán csak a kísértetiesen visszhangzó csepegés alapján tájékozódtunk.

A másik barát, nevezzük Csabának valamivel felkészültebb volt mint mi. Gondolom, betörő lehet főállásban, mert előkotort három elemlámpát és onnantól a sápadt sárga pászmák igazítottak minket el, a mocsárként süppedő szőnyegpadlón..

(e ponton jelzem, hogy ha voltál oly szerencsés, olvashattad e sorok eredetiét korábban, amit a technika egy ravasz kisördöge kicsavart a kezeink közül, s most csak a korábban írott szavak dőre árnyait láthatjátok)

Megkezdtük a kétkezi munkát, a betörő a professzor, meg a művész, de semmi vész. Hurcibálni kezdtük az elektromos berendezéseket és a szekrényeket. Ami nem ázott el azt szétvertük vagy vízbe raktuk. Minden lépésünkre egy vízhullám sodorta tova a széthagyott játékokat. Ezeken a leszakadt plafon mocska trónolt. Ahogy az emeletre értünk ott volt aztán igazán látványos a vízesés, ahogy a mennyezett teljes felületéről bluggyogva hullott alá a víz. A hálószoba közepén egy pőre villanykörte lógott keservesen és egykedvűen hagyta, hogy a víz csorogjon rajta keresztül, mint valami öngyilkosoknak tervezett csapon át, egyenesen a királyi méretű ágy matracának közepére. Az alvó körtén villogó elemlámpák egy ideig elidőztek a látványom amikor hirtelen majdnem megmagyarázhatatlanul jó kedvem lett. Douglas Adams talán harmadik kötetének egy villanása az ötrészes trilógiából, mikor ama bizonyos szuper számítógép bolygóján élő egyik létforma, a Mocsári Matrac találkozott az ábécé sorrendben sértegető örökéletűvel, s egészen pontosan az a pillanat mikor azt láthattuk hogy hogyan is reagált a rá kiosztott sértésre e furcsa lény:
„A matrac csöpött és nyeccsent egyet. Zsuppogott, cuppant és micsongott, ez utóbbit meglehetősen csullogva tette.”

Aztán mikor mindent megmentve láttunk elhagytuk a terepet. Na ez volt a Meleg helyzet.

A minap mikor újra csak Bristol felé vettem az utam az én szerető kedvesemmel kézen fogva már a buszra szálltunk mikor egy hófehér galambot lestem ahogy a pocsolyában fürdőzik. Békegalamb a sárban. Remek gondoltam ezt még Picasso is megirigyelné… a buszsofőr riasztott a réveteg pillanatból amikor a központnak beszólt, hogy indulásra készen áll:
- Did you count them? – Megszámoltad őket? – kérdezi kedvesen a diszpécser és kurta kérdésével az utasokra utalt.
- Most certainly yes, indeed, 53. – természetesen igen, 53 – hangzik a meggyőző válasz
- 53. that’s lovely! – ötvenhárom. ez imádni való! – turbékolta a diszpécser hölgy

Purrrrrrr
Még senki nem örült ennyire az ötvenháromnak. Mi is nevettünk ezen Ziívvel.

Veriinglis

víz alól feltörve, levegő után kapkodva

egy csomo ideje nem írtam. rengeteg időtök volt behozni a lemaradást a régebbi bejegyzésekkel :)

itt a karácsony.. mondhatnám, hogy karácsony lesz mire újra pötyögök egy pár szellemes szót ide..

'ha már legutóbb partra vetettem ama ámbrás czetet, akkor most folytatom ábrándozásaimat a kalandjaimról, meg kalandjaimat az ábráimról, mint ahogy Ábrahám Lincoln is megmondta - Áj hev ö drím! - így kiabálta magyaros kiejtéssel, de lehet hogy valamit megint összekevertem. Na az az ábra, hogy egy kicsit ábraháborodott vagyok.
pbbbhhhh...
bocs

képzeld ha belém szorul.. ez nem fordulhat elő.. velem semmiképp:) minden lukamból folyik az önkifejezés.

lássuk lássuk.. mit írjak a nehány hónap káoszából ami magával ragadott..

kezdjuk uncsi dolgokkal.. vagyis nem uncsi, de mindenkivel megesnek ilyesmik, épp csak nem mindenki látja így:

nah, van tapifonom 'ingyen'.. vagyis nem ingyen. Megígéretem hogy két évig fizetek kevesebbet mint az előző két évben és lehet egy első generációs tapifónom. Mondtam: - Jó. Nem vicceltek, küldték is és én már karistoltam is. így megy ez. Ha esetleg telefonáltok, akkor lehet hogy nem fogom felismerni a számotokat és akkor annak a fél egészségem az oka(lustaság) mert még mindig csak az 'N'-ig vittem be a neveket a régiből..

Az ’Egyik Mama’ mondta mindig, mikor megkértem, hogy masszírozzon meg és meg is tette, de már elfáradt a keze, hogy:
- Kész! Kész vége hatszáz!
Máig nem tudom, hogy mi ez a hatszáz a végén, de gyanítom, hogy titkon utalhatott a Sumér numerológia hatos számrendszerére.

Elég sokáig kussoltam.
A csend oka az interNyet. Vagyis annak hiányosságai (duplatagadás?).
Mert emitt, nem minden arany ami kolbászból van. Képzeljétek
Anglia felfedezte, hogy a kábel optika kábelbarátságosabb mint a betárcsázós módszer. Beszarsz. Elköltöztem Angliába, ahol most fedezik fel a spanyol viaszkos sújtófát – nézz utána érdekes – és most, hogy kirepültem az edmontoni fészkemből és a legfelfuvalkodottabb környék legfelfuvalkodottabb házai közé vonultam, hogy a legfelfuvalkodottabb szomszédjaim le mosolyogjanak a felfuvalkodott autóikból.. nem volt ez szó ismétlés?.. na mégegy nyelvtan es lepuffantom magam:)
Szóval e környék fennhéjázós kipárolgásaitól emelkedetten azt mondtam az (első) telefon társaságnak:
- Hellll óhh, Lackó őméltósága tesséklik egy telefon hálományt könyörögni tetszik a
környéken új vagyok, azért.. - erre azt mondta ugyanaz az egykedvű pakisztáni hang, mint aki mindegyik bankban van a telefonoknál napi 'buszon négy órában:
- Lehetne angolul pliz.
- Őő köhm! áj mín.. internetet szeretnék, fénycsöveset.
- Ah.. az irányító számát!
- Az számit?
- Csak ez számít, ha ez nem számít akkor semmi.. (süsüszerűségeket beszélek)
Itt éreztem, hogy nem vagyok ellenfél.. Na jó. Kezdtem mondani engedelmesen, s még csak a második betűig jutottam amikor:
- Ohh, felhő ország? Na ott nincs. Csak rossz és drága?
- Mi van? akkor mitől olyan felfuvalkodott mindenki?
- Hagyományból.
- Ha? Hagymázas hagyományból inkább lassabb interneten kötnek milliós üzleteket a szomszédunkban döngető dögös Dél-Amerikai születésű üzletasszonyok (Zílijánka üzenem, hogy nem dögös, csak így érdekesebb amit írok)
de dögös.
- Na jó akkor egy olyat kérek - itt nézem, hogy akkor az ennyi lesz ugye?
- Az annyi nem annyi, hanem sokszor annyi a sebesség pedig sokkal kevesebb..
Hívtam is a következőt, meg a következőt.. És ezt minden egyes szolgáltató pofátlanul végigjátszotta. Persze hogy a bekötés az extra, de csak különböző kombókkal amihez szét kellene fúrni a bérelt lakást, amiért meg alkudozni kellett a sosem látott tulajjal, aki végül beleegyezett azzal, a felhanggal, hogy ‘megfizetsz’. Aztán kiderült, hogy a tetőn való pókemberkedés újabb engedélyekhez kötött, (itt megjegyzem, hogy nem véletlen hogy pókember nem Londonban lakik. Egyrészt mert kellene minden féle engedély, másrészt mivel a Gerkin Tower uborkája körül kellene kőröznie egész nap és mikor bemegy az irodista fapofák közé a levélhordó fiú, aki reméli, hogy egyszer majd kap ő is egy bőr fotelt a cápák között és azt mondja – woooow spi-der-man.. - mire a nagykutyák ránéznek: - Te új vagy mi?) engedély megtagadva. Vissza az egész.. Újabb telefonálás és és taglalom, hogy miért mondom le mire közbevág.
- Ja?!? meg tudjuk csinálni anélkül is..
- Mi? Mi van? Itt alkudozom ugyanazzal a pakisztánival minden egyes társaságnál és mondom, hogy nekem csak net kell, de nem, nem! Vennem kell tv-t telefont mindent vagy kapjam be és mondom hogy akkor bekapom. Aztán mondják, hogy jó akkor nagyon sokára kijönnek és akkor mondom, hogy jöjjenek hamarabb vagy elégedetlen leszek és mondják, hogy nagyon sajnálják, de nem lehet. Majd még a felettessel is beszélnek és ott is lepattanok a bürokrácia betonná keményedett faláról. Végül mit tehettem, beleegyeztem aztán kiküldenek e-mailt, smst és egy automatizált telefon hívást és postát is, hogy mikor kell otthon lenni mégis egy héttel korábban jönnek, persze hogy senki sincs otthon és mindenek utána kiderül hogy nem is kell ??? – ővöltöm torkom szakadtából és kétségbeesetten és bosszútól kiforduló szemekkel csapkodom az atom rakétákat indító gombot.. majd egy nővér elvezet, hogy nem sokára hat a nyugtató..
Oké a vége nem egészen így volt de itt volt valahol a lényeg. és most van net.
Phűűű.

By the way, Köszi Atti (Dancsó, Dancsó Atti 007), gyenge 4 órás installálás töltögetés és egyéb high IT szuper session után sikerült a laptopot a rúterrel összekötni mazz’ag nélkül is ehhez csak a jóistennek kellett leszállnia a TALKTALK társaság programozó guruinak legfelsőbb székéről – igen Atti, ez te vagy – és belemasszíroznia a lelket a hurciszámítógép és a fali doboz közé szorult étherbe. Biztos minden egyéb londoni háziasszonynak meg van a saját kapcsolata… vagy vesz egy új gépet.

azt hiszem, hogy itt kellene azt mondanom, amit Eddie Izzard mondana egy hosszú monológ utáni gyér tapsikolásra, hogy 'fenk jú tvelv pípól'

valamit jegyzeteltem, hogy majd leírok ide nektek.. nem emlékszem mire írtam..
Jellemző jegyzeteljen, aki emlékszik mire ír..

na de sebaj..
Itt van ez a konyha.. igen még mindig semmi változás. Komfortzóna. Vagyis inkább arról van szó, hogy nem zsonglőrködsz, amikor eleve kötél táncolsz. Jó én néha, de most nagyobb dobásra készülök, mint eddig bármikor, szóval csak nyugisan.
Tehát van ez a konyha és van ez a főszakács, nagyon nagy csávó, vagyis a feje az nagyon nagy (ráadásul ez még vicces, mert errefelé a fő szakács a head chef titulusra hallgat:D) Luke Blown. Felettébb érdekes figura.. a neve annyi mintha magyarra durván fordítva úgy hívnának hogy Elcseszve Lukács  nyilván a humorérzéke fejlett, mert túlélte a pubertáskort öngyilkolás nélkül. Gyakorlatilag folyton röhögök vele. Angol humor nem tudom igazán lefordítani. Egyszerűen nem működik. Valami ilyesmi: két őrát beszélünk teljesen komolyan arról, hogy nem helyes, hogy a melegeket megkülönböztetik. Fejtegetjük azt kulturális-antropológia szempontból, történetekkel támasztjuk alá, majd kifogyunk a szuszból és mondom, hogy írom azt a könyvet – tudjátok, amiből idéztem múltkor – erre megszólal fitymálóan:
- Írsz, de hiszen az buziknak való mesterség! Ezt idézd a könyvedben!

Na mindegy én rommá nevettem magam..
Na jó tényleg elég belőlem.
Kész vége hatszáz.

budapesti bálnák

Nohát egy kicsit Magyarország. Hosszú poros nap végén a saját izzadságodba pácolva sétálsz a Határ úti Metró megálló alulárójában. Mikoris azt látod, hogy a fagyasztós pékség orrfacsaró bukéjába és egy régi rossz takaróba csavarva egy idősödő pár fekszik egymás mellett karton dobozokkal kijelölt fekvőhelyen. a BKV utasai felfelé özönlenek a lépcsőn, a kéregetni lusta nicstelenek között, akikből akad egy néhány a fekhelyen kívül is.. Nem bírtam levenni a szemem a 'hálószobában' szunyókálni készülő hajléktalanokról. Éppen a torkom elszorult, hogy milyen nehéz lehetett szembenézni az arcokkal, először mi minden omlott le. És az mennyivel rosszabb amikor már nem volt nehéz. Mígnem egy sorstárs állt elő a sokaság sodrából, előjük lépett és rövid információ csere után, udvariasan, hangosan ahogy még édesanyja taníthatta neki azt mondta: - Nyugodalmas jó éjszakát kívánok!
Csak pislogtam. Nem volt szép, de nevettem.

Másnap elmentem a Dunapartra és egy lelményes barátommal sétáltam, miközben beszélgettünk elakadtam, mert megláttam azt a nagy szürke fekete madarat, erős csőrrel, okos szemekkel. Ritkán látok ilyen volumenű lényt. az én barátom azonnal észre vette hogy a szavam rekedt, de nem teljesen értette mi olyan nagyszerű, hogy így leköti a figyelmem. Gyorsan magyarázni kezdtem és mondtam:
- Az a madár! Ott! - a misztikum szürke fekete fellegébe vontam az állatot, fejemben ősi jóslatok hirnökét láttam és...
- Ja a dolmányos varjúra gondolsz? - kérdezi és hangjában ott rezget a tanítás és a megértés. Mintha 4 éves kislányától kérdezte volna. A dolmányos varjúra gondoltam.
Pár perccel később rámutatott egy ívesen felépített háromszögekből vont halmazra, ami hozzávetőleg egy épület méreteiben készült. Valami modern üvegház acélszerkezete lehetett és annyit kérdezett:
- Láttad a Bálnát?
- Ez egy bálna? - kérdeztem vissza. Naívnak érztem magam, mert ha valakinek, akkor nekem illene felismerni a háromdimenziós stilizált allegóriákat - nem is vettem észre, hogy ez bálna.
- Hülyék! - válaszolja felindultan - A Duna parton Bálnát - nyomatékosította ugyanazzal a megvető hangsúllyal - Miért nem viza? Néhány éve a Duna tele volt vizával.
Úgy tűnt hogy valakik építik. Valakik akik, akik szándékosan nem értik hogy nem bálna hanem viza úszik ezekben a vizekben, akármi is az a viza.
- Kik építik? - kérdeztem és négy éves kislány voltam megint
- Hát a hülyékbazdmeg! - nevettünk.

én meg álmos vagyok

"Nyugodalmas jó éjszakát kívánok!"

Camden dude

- Hi! Are you a camden dude?
Körülnéztem az utca péntek esti forgata körülöttem, de a tag egyenesen hozzám beszél. A csaja méreget, mint piacon a falatot.
- I guess I am.. - mondtam magabiztos bizonytalansággal. 'Camden dude' azt jelenti hogy egy olyan fajta laza de furcsa figura akik a camdeni utcákon kavarognak, akkor azt hiszem igen, de nem igen tetszik hogy az individualitásomat valamilyen halmazba sorolta egy ilyen első randis fiú.
- A LockSide nevű kocsmát keressük.. itt van valahol - folytatja a fiú angolul és közben esdeklően néz rám, a szemében azzal a kifejezéssel, hogy "ez az első randink, tiszta hülyének tűnök mert a barátaim mondták hogy az egy jó kis ivó és akkor majd tutti elájul a csaj tőlem milyen stílusos vagyok.. ugye tudod, hogy merre van?" ez volt a szemében.
millió válasz cikázott át az agyamon át.. úgy mint.
- "When you are hunting secrets, Tom, make sure you go after the right one" - reggel olvastam The Peculiar Menories of Thomas Pennman című könyvben Bruce Robinsontól. Kötelező olvasmánnyá tenném. Írtó szellemes.
Arra is gondoltam, hogy esetleg azt kéne mondanom hogy:
- Go home, and show your real self! - mert én biztos ezt tenném és nem cikáznék a 'furcsa környéken' hogy ettől a misztikum sörszagú fátylát magamra tekerhessem. Hiszen csak belegabalyodsz. (ez jó szó)
- Egy csomó jó hely van itt, épp az ajtajában állsz egynek. Miért nem választasz egy másikat?
- Csinos csaj, nagy étvággyal. Jobb ha oda figyelsz rá.
- Sohasem tudhatod hogy melyik sarok mögött vár rád amit keresel.. - és itt akaratlanul a lány tűsarkúira néztem.
De végül egy másik igazat mondtam:
- Nem tudom hol van, de nem ezen a környéken az biztos - oldalról vállon lapogattam és mosolyogva elsétáltam. Miközben egyre csak az járt a fejemben, hogy valamelyik bölcseletet kellett volna mondanom. Furcsán jó kedvem lett. De méghogy Camden Dude..

A napokban hazaért a barátom Japánból. Luca. Rengeteget mesélt. Minden film igaz erről az országról, vagy legalábbis megerősíteni látszik mindenik ismerősöm. A Tóth lányok emlékei, a Tóthlaci barátom friss képei és persze Lucinka is egy teljesen kifordított világról regélnek..
Miután Luca üdvözölt, félvállról nyugtázta, hogy felszedtem egy két kilót.. azt hiszem, hogy nem is. De az biztos hogy az ideális rólam élő képek a 'magas vékony fiú' csak nyomokban igaz. A választottam is időnként utal rá, hogy nem én vagyok az álom hapsi. Formára legalábbis. Abból gondolom, hogy Vegasban Chip and Dale fiúkat fotózott a kirakati posterről. Ezt még tetézi most, hogy láttam amint az én Jucikám belehabarodott egy testbe, hiszen a másnyelven hadaró intellektus nagyrésze rejtve marad, de nem úgy a G.I. Joe-s alka - rájöttem, hogy a férfi csinosság igenis számít. Dzsiáj Jóska leszek:)
Egy hete rizst eszem hát.
Főleg barna rizst. Igen ám, de tegnap kifogytam a tartalékokból és mivel az alkotási lázban nem fért bele, hogy vásárolgassak, találtam puding rizst. Gondoltam mi lehet a nagy különbség megfőzöm. Bugyog már ahogy illik és mivel kicsinyke fazekat választottam az egyszeméllyes lakomához a fakanál bele sem fért. Marokra kaptam hát egy pár evőpálcikát és azzal kanyargattam a fazekam fenekét.
Mikor kihúztam a pálcákat első pár kavarintás után a két pálca közül mintha nyál ömlött volna vissza a lábasomba.
Később a trunya sűrűsödött a rizs körül - nem merem ideírni, hogy az állaga tisztára olyan volt mint az ondó.. nem hangolódtam rá annyira a hamira

jóétvágyat Camden Dude!

Álmok, avagy az álmodó üzenete

Az úgy van, hogy vannak az álmodók, meg az álmodozók. Az első csoport azok köre akik ötleteikkel megformálják a valóságot és valami gazdagabbat kreálnak a korábbinál. ők vannak kevesebben. A második meg azoké akik valahol elakadnak a folyamatban. Hirtelen valami vágy gyúl valami nyomán és a pislafény el is lobban az élet palást csattogtató szelében. Mert az álmodók palástot hordanak, mellkasukon nagy skarlát Á villog és körbe vannak véve kifordult ernyős álmodozókkal, akik épp a kalapjuk után szaladnak botladozva a kövecses utcán.
Jobb napokon, mint amilyen a mai, a kisebbik csoportba sorolom magam.
Hát te?
Oké és most gondold végig!
Csináld.. végig.

Tsókolom..

cogito BergO sum

na csak hallgatok itt közben titokban felpakoltam egy másik blogra egy pár mindenfélét ott nincsenek vicces sztorik, ami viszont van: mutatok egy párat a munkáimból..

http://bergolazdesign.blogspot.com/

nézzétek

kilenc nap San Franciscoban

californiahh...

nehányan szomorúan felhozzátok hogy nem is írok rólatok.. néha megvallom remeg az ujjam hogy írjak egy-kettőtök felöl három mosolygós szót.. de nem ritkán egyszerűen csak kihagy az agyam. tudom hogy valami vicces hangzott el de csak a hangulata maradt meg élesen bennem, a szavakat elfútta a szél.

napsütés lágyan omlik a völgy puha felhőcskéire és az egyszeri látogató csak sejti, hogy e felett a pamacs felett nyár lehet. igen köd végeláthatatlan és folyton hömpölygő buja felhő-hús öleli körül San Francisco dimbes-tágas utcáit. a szél ide fújja a homályos gondolatinkat jövőről, jelenről, döntéseinkről és az érzelmeinkből ébredő tejszín szín rengeteget.. esténként egy naplemente vagy néhajnalban egy hosszú árnyék még ráhajol az utca köveire a hegy felől, ám a pára egyre csak szorítja a város vidám falait. A hűvös, az csak estére bűvös. addig is kiskabát fonnyaszt mert levenni nem mered de fázni egy percig sem fáztál.

megyek megnézem a pamacsokat közelről es otthonról írok valami konkrétat is..

present

valamikor ígértem, hogy bejegyzek egy magyar fordítást az első angol novellámból és most eljött az ideje hogy tényleg iderakjam. nem tudom milyen időszámítás szerint, de mindenesetre itt van. Jó szórakozást:
PRESENT (egyelőre ezen a címen fut de még valmivel lehet hogy kiegészítem)

"Ránt rajtad egyet a busz. remek, már megint elaludtál. Így dorgálom magam és tovább figyelem azt a fickót, akit az énemnek hívok.
Ahogy tisztul a szemed, egy fekete néni arcában rálelsz a nagymamád jóságára. Elképzeled, a kis cappuccino fiúcska hogy szereti a nagyiját. Pont olyan őszintén és makacsul öleli, ahogy te ölelted a tiédet. szentimentális bolond vagy. Pont olyan haragos maszkba gyötört érzelmekkel fog állni a temetésén, ahogy te álltál érthetetlen halálok között. Amikor leengedik a testét, szinte hallod, ahogy recsegve hűlsz. Sírni szégyellesz - haragszol hát. Még nem értetted. Mára már sejted. Fáj, ahogyan halványul minden perc. Mintha nem is történt volna meg. Megérkeztél.
Ami furcsa, mert nem is emlékeztél, hogy hová tartottál. A nő mosolyog az ajtóban és a recepciós is.
- Üdvözlöm! Kész? – olyan természetesen kérdezte, mintha csak most beszéltünk volna. Még mindig nem jutott az eszembe a színésznőnek a neve, akire emlékeztet a nő – a laboratórium elő van készítve! – nem voltam igazán biztos abban, hogy jól értetem, amit mondott. Félelem és kíváncsiság húzott kötelet a fejemben. Végül követni kezdtem a tágas folyosón…"

BergO, London, 2010. 05. 24.
Részlet

csak röviden, mert tudom, hogy kivagytok a hosszú szusszantásaimtól :D

Giovanni Sozzi

képzeld el, hogy Olasz országból érkezel és egy szó nem sok, annyit sem tudsz mondani angolul, bár hasonló hangokat tudsz képezni. Bár közben folyamatosan saját magad paródiájaként világítasz az agyadban. Ekkor egy konyhába csöppensz, ahol egy arrogáns magyar szakács kérdezi, hogy "hogy hívnak?" no hiszen, erre tudod a választ és büszkén mondod is:
- Dzsovánni!
- a teljes neved Dzsovannínó?!
- Sorry! - gesztikulálsz hevesen kreol arccal féloldalt előre, mert nem vagy benne biztos hogy miért nem felelt meg a válasz..
- Csa-lád-név, ilyes féle dolgok? - artikulálja gúnyos mosollyal a magyar fattyú..
- Szocci!
- Hát ezzel a névvel 4 éve népszerűbb lettél volna magyarországon.. senki nem nevet csak ő. biztos viccelt.

Roberto egy ideje győzködte a konyha minden tagját, hogy van neki ez a barátja Giovanni(a fejünkben egy kétnemű lény villogott sok festékkel és szőrös nyuszifülekel, de a valóságban egy igazi márió és lujidzsiből a második és semmi meleg viszony nem köti őket össze, nem mintha ez számítana nekem egy cseppet is) és hogy keres munkát.. és nem veszik fel sehova.. nem ért a reklámhoz, a kiugrott halfeldogozó alias Joni Fish.
egyszer mikor hirtelen mindenki cserben hagyta a locktavern koszos kis konyháját, azt mondtam Robinak. itt az alkalom meggyőzöm Lukeot a főszakácsot és behívjuk a haverod.. ha esetleg nem felel meg akkor is lesz egy próbanapnyi penny a zsebében jó?
- Szí, szí!
felhívtam. jött is. lett is nagy nevetés..
leírom az egyik sarkot hátha nektek is vicces lesz a szitu: a falon egy papírtörlő adagoló doboz, a tetejéről lelóg egy szallaghoz kötozve a kulcsa ami a tűzjelző vörös kis ökölnyi dobozáig leng alá, körötte csend.
Nagy a sütés főzés. Termetes fekete vin diesel szakácsunk, szekrénnyi vállaival sodorja az olajos szelet, miközben bucka kis fejében próbálja tartani azt a három-négy ételt, amire éppen koncentrál. Hosszú latolgatás után Giovanni megszólal.
- Szorri, szorri.. - megvárja szépen kicsit riadtan a fekete tagot, aki végre felnéz és homlok ráncolta ábrázatta azt kérdezi "what!?"
- Háu? - "hogyan?" és utánozza az értetlen arcot a kicsi dígó. Lenny felméréri a szitut, hogy a papír törlő kifogyott az olasz fiú remegve egy papír tekercset szorongat és a tekercs a dobozba való ami még mindig zárva van. rábök hát a kulcsra értehetetlen nyelven elhadarja hogy ott a kulcs az orra előtt.. Sozzi megfordul és az irányba mered ahol látja a kis piros dobozt. valami nem stimmel:
- Vatt(ő)? - "mi?" kérdezi jellegzetes olasz akcentusán már nem fél annyira mert a fekete óriás háttal tötymög a gázrózsák körül, aki ebben a pillanatban hirtelen megperdül, kezében olajos serpenyő sisteregve fröcsköt hány, mögötte láng csap fel, valami gép hirtelen sípolni kezd és így kiállt a dobozfelé bökve egy késsel a másik kezével.
a kis olasz megperdül és gondolkodás nélkül veri be az üvegét a tűzjelzőnek.

na jó - hát amúgy meg az igyekezete, ott tartotta. mindannyian értékeltük az aranylelkét és közösen megtanácskoztuk, hogy tíz év múlva majd lesz nbeki 10 szó szókincse és ha szerencsések leszünk, akkor a punci meg a dögös mellett lesz krumpli és répa is a szótárában.. tehát maradhat.
"hát itt maradt"

már úgy második hete dolgozik velünk és gondoltam mivel ketten vagyunk kezdeményezek egy beszélgetést.. a változatosság kedvéért vele is, mert már reggel óta magamban beszélek :)
kérem, hogy meséljen valami érdekeset hogy mi volt gyerek korában vagy ilyesmi.. erre mondja, hogy nagyon szegények voltak a másodikon laktak és hogy anyukája folyton dolgozott. De azért, hogy valaki legyen a két gyerekkel egy babysitter kislány vigyázott rájuk 14 lehetett amikor a kis Sozzi hat sem volt még. Mondja hogy nagyon rossz volt. Miket csináltál - mi az hogy rossz? Az a jó, nem? A fiúknak rossznak kell lenni akkor életre valóak. nem nem ő nagyon rossz volt.. csak nézek erre folytatja, hogy a kislány egyszer amikor már nem bírt vele úgy döntött, hogy kiugrik az ablakon. És kiugrott.

a másodikról.. állítólag túlélte és a lába és a karja törött el. de azért jól volt ahhoz képest, hogy ebbe belehalnak az egyszeri nyolcadikosok. a szülők biztos ami biztos, nagyon megverték a kis Giovannit. nem mintha a fiú lett volna hibás a labilis kislány szuicid hajlamai miatt. de azért durva..

egy ilyen beszélgetéskor korábban mondja nekem:
- szorri?? - nem értettte amit mondtam
- mit nem értesz? tudom ám hogy csak időt akarsz nyerni amíg feldolgozod a hallottakat..
- Szorri? - kérdezi hangosabban még ráncosabb arccal
csak mosolygok vissza mert már sokszor elismételtem meg körül is írtam a témát. erre ő látja hogy nem boldogul odajön hozzám bizalmi közelségbe és azt mondja halkan :
- Lázlóó! if you talk to mi, talk.. - mondja minden szaván hosszan gondolkodva
- what?! Italian?
- Szííí szíí- kiálltja megkönnyebbülten
- Barbabietolli! - mondom beleegyezően

ami annyit tesz cékla. kiccsön szlengben ez bármire alkalmazható nálunk ha valami nem világos, vagy egyet értesz, vagy üdvözlés képpen is akár..

a kanál mindig sarkos kérdés a konyhában. A különböző szószokat, amiket mi kavarunk a finomságok ízesítéséhez ugyanis azzal szedjük ki - mint legtöbben. Igen ám de a konyhában mosatik az étkészlet is. Így a "mennyit tartsunk meg" az egy okos kérdés a mosogató srácok részéről.. legutóbb megdícsértem Giovannit hogy bent tartott egy párat, és onnantól mindig igyekezett figyelni hogy legyen.. na mindegy ez csak egy kis érdekes háttér infó a következő olaszos történethez..

- Lazlóó - látom nagyon aggodalmas az arca mert éppen egy durva pörgés közepette voltunk - elhagyom a posztom odahajolok, hisz gondolom ennyi barázdával a homlokán gondolom hogy a mondandója fontos lehet és hangsúly is bizalmasnak tűnt:
- do you want some - megállt egy pillanatra, mintha nem lenne biztos abban, hogy mondhatja-e vagy sem.. fejemben: drogok, fegyverek, k*rvák fekete listája pörgött..(?) Az egész olyan visszás volt valószerűtlen, mikor a kis szünet után újra kezdi még mindig a bizalmas hangon:
- do you want some.. spoon?
- How much? - kérdezem halkan. Mindketten nevetünk..

itt Roberto rohan be a konyhába és riadó szerűen ismételgeti a nevemet mármint ahhoz hasonlót:
Lázlóó, Lázlóóó! - oda fordulunk a kisebbik hiperaktív verónai olasz felé aki kalimpálva integet egy irányba a szervíz pulton túlra - Fákkin pusszi!! kvántá fígá, mámmmá mió.. - a kérdéses fronton egy valag szőke meg barna gomolyog az asztalok körül. csak a szokásos rohanás folytatódik

a kanálról csak annyit hogy:
http://www.youtube.com/watch?v=mu2aszSs3lI

csoki

apszulút apszúrt

kibotorkálok a zuhanyzóba.. nagyon késő van már.. tutti elaludtam.. minden zavaros. - ott nem tudtam átgondolni, mert az agyam nem funkcionált, de gondolom ilyen lehet egy másnaposság - leemeltem a zuhanyrózsát éssss' a jobbkezemben valami megmagyarázhatatlan zsibbadás. próbálom felidézni mi volt tegnap. konyha 8-23ig ott bármi lehet.. látom a lepergő kockákat - nem, nem halok meg semmi gond:) - felsercenő húsok és hólyag pukkasztó forró tálcákon guruló vajban pirult BurgOnyák hemperegnek saját levükben, majd a swede püré, meg a párolt répák, yorkshire pudding billeg a tetején, forró barna öntet csorog.. ettől nem zsibbadnék.. ez van minden vasárnap.. ja iiigen utánna a póker.. és azután.. :D hahahaha
éjszaka 3.30 perckor még részeg Üzbégekkel szkanderoztam.. ez az oka.
a kisnövésű, enyhén vágott szemű, huszonéves kölykök egyetlen gurítás lengyel "Wodkától" úgy berúgtak, hogy rossz volt nézni.. hát még pókerezni velük.. a szkander pedig a következő.. Lackó kifeszíti hátát (már azt ami van) leállítja könyökét.. hamar rájövünk hogy eleve vicces szögbe kell hajtaogatnom magam, hogy a könyöke leérjeln az asztalig Aliszernek, Hassannak, vagy Aligornak. aztán megkezdődött a nyomakodás.. itt a következőt képzeld el..a győzni akarás és az erős szesz hevében a kis kerti manók hirtelen kétkézzel rámarkolnak egyetlen odavetett karodra és klasszikus csimpaszkodások és elrugaszkodások közepette elkezdik lefelé pumpálni a karodat. nem viccelek, nem hogy a könyöke nem volt lent, de hogy a lent fogalma is elveszett. harsogva kacagtam Andrey márványos rezidenciája közepén üzbég és kazah népdalokat üvöltve túl amít a YouTube-on gépeltek be.. sajnos karakterek híján vagyok hogy konkrétan azt megmutassam nektek, de ilyesmi
http://www.youtube.com/watch?v=tlIHMdj8duc&feature=related
az egésznap messsze túl az abszurditáson :D

na jó megyek tanulni, hagyjatok :D

a török ért közérthez

bolt.. itt a török ízlés szerint berendezett boltocska ahol oliva bogyóból 1000 féle fanyarodik a pult mögött és kekszek százai sorakoznak a polcokon.. kenyér az nem igen akad.. ha van az is előbb lapos, aztán fonott de még mindig lapos, majd egy polszki kenyér száraz ahol kiszakadt a zacskó és valahol még akad a morzsás polcon egy king's mill szeletelt piritóssütőbarátfajta is.. na ebben a díszletben barangoltam ma Ágikával, merthogy a toalettek omlós papír anyaga megcsappant.. a nullafelé tendálva csúfos-gúnyoros kacagással meredtek rám az üres tekercsek. hogy a bajnak elejét vegyem, és hogy kellemes társaságban ne szenvedjek hiányt, felbújtottam Ranics kisasszonyt és felkerekedtünk WC papírért. mikor már a kosár tele volt padlizsánnal, tojással, hagymával, kimondhatatlan nevű török termékekkel kezünkben az örömteli szarás puha elsimogatásáról daloló gurigákkal álldogálunk az étolajakkal megrakott polc előtt, kérdezem:
- Olaj van? - mindketten meredten nézzük a sárgás varázsos nedveket majd pár másodperc múlva hallom bizionytalan hangon:
- ..van - inkább rámhagyólag hangzott ez a válasz mint meggyőzően.
- de most komolyan. tutti kelleni fog. csinálok majonézt - én meg szinte hencegek tudálékosan és majdnem elsoroltam a három összetevőt ami feltétlen szükséges egy majonézhez.. kizárólag az tartott vissza, hogy már 2szer mondtam egy perccel ezelőtt.
- tényleg van, ennyi - mutatja két ujja között a becsült mennyiséget lassan mindkettőnk szeme lecuppan a polcokról és egyszerre meredünk a kisaraszra amit feltartott rövidkis gyerek ujjaival Ágika.
- Az kevés - jelentem ki, mintha tudnám miről beszélek, pedig csak arra gondoltam, hogy most itt vagyunk és az már nem oszt nem szoroz10 font fölé mentünk a kosár tartalmával - veszek egyet.. - már megérintek egy palackot a sokféleségbe rendezett sorból, mikor
- ne olyat vegyél! - na most határozott volt.
- milyet? - bizonytalanodok el.
- olyat - a rövidke ujj egy sorra mutat ahol a káoszt elkerülendő egy sor ismétlődik a márkából.. lenézek a kezemre és elmosolyodva leveszem a polcról amit megérintettem. Felemelem a sor elé amit Ági választott. lám a palack megegyezik a termék ugyan az.
- oké tehát nem ilyet veszek, hanem olyat. visszaraktam a butéliát, majd megragadtam a nyakát a finom porral behintett fentisorból az egyiknek. Ági elmosolyodik mikor észreveszi a bakit és elegánsan annyit mond:
- azt veszel amit akarsz - és szépen faképnél hagy..

megint

miután kivettem a lavorból a telefont, lezuhanyoztam megborotválkoztam a tükörbe nézve nyugtáztam hogy szakállasabb vagyok mint valaha..

Urániában dráma van. Ranics kisasszony német segítséggel (mint ezer éve) kiveri a belső ellenségget a birtokról.

iskola iskola.. nekem ez az időmérő egység..
nem tudom ti hogy vagytok vele, de ha a munkahelyemmel akarom mérni az időt, ott csak egy hétig létezem

az iskola átível heteket, hónapokat; és szimultán én aki a munkahely dimenziójából szemlélem a dolgok valóságát mindig csak egy héttel előtte veszem észre, hogy már egy hónapja egy egy projecten kellene dolgoznom, és itt a bemutatás ideje.. na most mutasd meg.. őőőő upszi... megtudom magyarázni: - I was.. i did.. gods*ke can't even explain.. just too frikin' drawn.. that's what I am.

és hogy új kedvencemet Eddie Izzardot idézzem " azoknak akik nem beszélnek franciául: az kib*szottul vicces volt!"

na mindegy

a punk bemegy a kocsmába és rendel egy alaskai lazacot.. hogy dögölne meg persze, hogy a Lock Tavernbe :D

csak érdekesség képpen jegyzem meg mert az interkontinentális dolgok mindig felcsigáznak; az Angliában felszolgált 'Alaskan Salmon'-t (isten nyugosztalja) Taiwanból exportálják.. csak hogy tudd

na megyek
holnap utazunk valami tengerpartra, tanulmányi okokból, remélem az egyik kedvencem felé megyünk.. Antony Gromley:) de jellemzően elolvastam az "osztály kirándulás"-ról kifüggesztett papírt, és bár megszerveztem hogy ne kelljen dolgozni, de az információ részét elfelejtettem. áldott fehér foltok a memoriámban:)
ja itt egy kis vizuális oktatás azoknak akik nem vágják Gromley bácsit:

http://images.google.co.uk/images?um=1&hl=en&tbs=isch%3A1&sa=3&q=antony+gromley&btnG=Search+images

tényleg alszom egy keveset.. ja húsvétkor otthon.. jó időt rendelek és az angol számomon keressetek.
(a magyart vissza kell üzemelni)

dícsértessék

és a véreb rám vetette magát. hátulrol támadott. nem számítottam rá, így nem is féltem tőle. A csigolyak közé csikordult szilánk élesfoga és ott is felejtette.
bénán hevertem a földön. órákig a finom 4 napos port szipkáztam ahogy lihegtem arccal a padlónak feszülve. a démon fogatlan vigyorgott és azt hitte győzött.. elöntött a harag. megpróbáltam felállni. nem sikerült, cserébe kín hullám ömlött át a derekamból mindenirányba.
újabb óra telt a démon még mindig pattban tartott. senki sem győzöt én mégis vesztésre álltam. tehetetlenség könnyei folytak le fojtogatón az arcomon a famintás padlóra.
megcsikordult a sajgó fogam én sem fogtam fel hogy most fel fogok állni.
- ííííííhrrr... - nyögtem artikulátlanul. térdeltem. innen elérem a telefont.. a kezem remegett.. 'vigyél el korházba' kezdtem írni angolul a mondatot, hogy Lengyel barátom megértse, mit akarok. 10 perc alatt ott volt. újabbb 10 percet várt az ajtóban amíg odaértem. az arcán láttam, hogy így el sem tudott képzelni. nem tudtam beszélni mikorra elértem az ágyamig.. azt hittem, ha ledőlök majd enyhül.. de esze ágában sem volt. mindenki haza ért hirtelen, pedig csak neki mondtam, hogy a baj nagy. tárcsáztak mindent míg végül azt mondták: - Adjatok neki drogot 3 napig, aztán meglátjuk. ott hevertem 3 napig, bár Handler kezelő kezei kicsit meghajtogattak. vékony ajkai meg hajtogatttak elfeledni vélt technikákat. köszönet érte. aztán kád forró víz. lebegtem. lehunytam a szemem. és megláttam a vigyorgó pofát.
- Tudod hogy jobban leszek - kezdtem - máris sokat javultam.
szemében a válasz annyi volt 'majd meglátjuk'
- Konok vagy - folytattam - nem kegyelmet kérek csak jelzem, hogy ha meggondolod magad az sokat jelent majd neked és én sem söpörlek el ha legközelebb utamba állsz. sőt emlékezni fogok rád. csak lépj vissza.. - nem tágított foga mélyen a csigolyáimba ékelve, horgos és sorjás. minden mozdulatra fájt. felálltam. a víz zuhogott le rólam, a szemem előtt szikrák robbantak, majdhogynem levert a lábamról és a vér is kiszaladt a fejemből.. el is kezdtem kilépni a kádból, mint egy világot megváltó feladat, valahol az eszmélet határán. már semmit sem láttam teljesen fehér volt minden. csak emlékeztem hol kell legyen a talaj de már az emlékek is eloszlottak. és akkor hibázott. ahogy leért a lábam újabb fájdalomm nyilalt a hátamba, de az pont ellenkezőleg hatott. hirtelen kitisztult a kép. s bár gyenge voltam mint remegő víz tükrén a kontúr már tudtam hogy kiérek a fürdőből. kihívott és elfogadtam.
azután aludtam és a csatát megvívtam.. testemben haldoklott végül a démon. mostanra már csak tetem zavar de holnapra azt is kilököm.

idegbecsípődés, hagyjad már!

XXX

jó-e nekem itt? olyna mint máshol.
jó, nagyon jó. van jövőm.. van annyi pénzem hogy a világ egyik legdrágább országában nem maradok éhen.. nohiszen én főzök. és rossz-e nekem itt? ja az is. mert itt is vannak mély pontok. az otthon meg a szív, itt is azt okozza, mint amott tenné. de mindemellett, még nem felejtettem el nevetni és nem csak emlékből..
jó dolgok történnek velem
még ha olyan távol is van aki megölelne és még örülnék is neki.
a személyes minisztérium most inkább misztérium lett kedves Keszeg úr.

fittyet reá.. inkább azt nézd ahogy ide írom hogy tarka szónak vastag árja önti el a szívemet ha rá gondolok

barátim.. ti ott és ti itt mind olyan jól és jót írtatok, vagy szóltatok, vagy énkeltetek, hogy egyre csak az járt a fejemben, hogy megérdemlem-e.. vagyis persze, hogy megérdmemlem, de én nem tudok ilyesmit fejben tartani.

kaptam pulcsit, ecsetet, cetliket a lakás pontjain, van ezüst macskám és tortát és káposztás tésztát is ehettem.. cvekedlit :D masni tésztából, hogy ünnepi legyen.. porcukor és bors. pont amiket szerettem volna.

és nevettünk és mindent megettünk.. majdnem mindent..

hagytam egy falatot a holnapból

“Das Leben gehört den Lebenden an, und wer lebt, muss auf Wechsel gefasst sein.” /Goethe/

meg se próbáljatok kijavítani, nekem ez a következőt jelenti:

"az élet az élők része, és kik élnek, fel kell készüljenek a változásra"

hogy készülünk a változásra.. ti hogy készültök? kicsit az jut eszembe mikor a Brian Életében azt kérdezik a követők: 'dehát hogy menjünk a picsába mester..'
tökéletesedés, az volna az út? vagy a boldogság hajszolása, avagy az ideáink gondos kiválasztása a folyamat? gyűjtsünk, hogy elengedjünk?
egy biztos akármit is választunk azt nagyon jól kell csinálni, és akkor az elégedetlenségből születő elégedettség kísér az úton.


hisz egy másik idézet szerint a "hasztalan élet a korai halál"

ravasz volt az öreg gőte.. te öreg gőte, szala szalamander mandiner..
Szalamandra FarkasGengszeter János

Van-e

Nem keresem kegyed, ha ellöksz kegyetlen?
Azt kérem - Hagyj akkor elesve! - ez volna a séta rajtad?

Hát jól figyelj te zsenge lány, mert nővé váltál hirtelen
Már csak szemed az, mi tükör ezüstjén csillog akár a gyermeksérelem

Látod tükrödben az erdőt? Hatalmas fáit? Trillázó ezer hangjait hallod-e,
Hol tündérként jártál keltél? Beszívtad a sok illatot…

Hát látod-e hogy a tűz mit raktál, hogy szalad kacagva végig rajta.
Gyújtja, rontja a szép avart
Hogy hajtja vadját szerte lombnak, sikoltva nyalja durván
Bokrok árnyain hűsölő barátaid. És azt mikor a harmat
Zsenge, orr rebegtető csiklandját fordítja sistergő savvá az üszök,
Ott leszek

és hallgatom, ahogy hangodat fojtja el könnyed.
Míg ez serken a tűz nyomán, addig látom, hogy van miért

Hol az erdő van, ott felhasad az ég mikor fájdalom elszakítja
Mert asszony tiri-tarka szóitól őrizetlen láng riant
S az sír a szóra kánonban veled, Erdőm Tündére és oltja tüzeid mik megégettek
minden egyes betű cseppje hűs írként folyik rajtad.
ezek után láthatod csak ahogy táj fellélegzik.

20101201BergO


ha volt egyátalán, ha nekem szólt egyátalána az a pár sor ahol a nőt védelmezte a Talmud. "next to the heart" as it says.. right next to it, so why they don't know the neighbour of their ..

bűn

sok ember nem örvend köztiszteletnek, és ha azt mondom hogy a sárgák akkor ők egy ilyen halmaz.. nagyon helytelen. rengeteg hibát követ el mindenki, és minden második ember rettenetes dolgokat tesz.. de csak minden ötödik kínai, tehát a bolygó tízszázaléka bűnös kínai.. lenne, ha ez a kis spekuláció igaz lenne, de az azt jelentené, hogy a negyven százalék meg - nagyban fehér, nyomokban fekete és egyéb ázsiai - mind-mind bűnös és dobjuk őket tűzre, vagy ne.. vegyük a bűnösöket..
bűn-e valakit a pokolba küldeni.. ha egy még nem létező család kerül rosszabb helyzetbe általa. mert mondjuk elbocsátják az egyszeri szakácsot, akinek meg az iskola mellett kell állást találnia. egy idő után azonban, nehogy földön futó legyen, már bármi áron bármit dolgozik csak legyen betevő. így iskola dobva, álmok csúsznak, vagy örökre késnek, és az önértékelés alá zuhan..
na ez velem nem fordulhat elő.. mármint dehogynem hajtottam, egész a túlvilág rettentő bugyraig a vezető szakácsot. mint egyfajta opciót felajánlottam smsemben. Az megrettent és megfélmlítve és bemocskolva (ezeket a szavakat használta:D) a tulajdonosok legaljasabbikához futott, aki a cég pénzügyeit sikkasztgatva eljutott odáig, hogy felvásároljon egy szeletet a cégből így aztán egymás keblén hízó férgekként egymást védve engem fegyelmi elbeszélgetésre invitáltak..ott aztán mondtam is hogy sajnálom hogy a szavak amiket használok nem eu konform, de tudod ami igazazigaz lehettem volna okosabb és apám módjára úgy tereltem volna a pokol felé a gyíkot, hogy már csak ott kapjon észbe, hogy nagyon meleg van.. szóval diplomáciából leiskoláztam, de lojalitáson alapuló haragom gyakorlatilag következmények nélkül maradt.. mert mindezt a cég érdekeit védve pukkant ekkorát, és én voltam a jó oldalon. de nincs semmi..
leszámítva a temérdek állást amit a felfüggesztésem alatt böngésztem.. nincs visszajelzés, de még csak most kezdődött az év... és hiába ez csak az ébresztő volt, mert bár terveztem tervezgettem, és jövő időben mindent szépen kieszeltem korábban, de semmit sem tettem az ég egy adta világon semmit
vagy hát majdnem semmit.. volt ott minden..

mármint a szokásosak mellett; suli, meló, törött szív, írka firka, mi egymás, azért ért ilyen meglepetés, hogy:
egy nap azt mondja az olasz fiú:
- tegnap dzsigidzsiiigi!
- hú - mondom serpenyő lerak, most valami komoly magyarázat következik.. angol híjján lesz itt test beszéd.. na majd most.
- meen, bjutiful vómen - furcsa kézmozdulatok a test előtt.
nem gyúl a szikra a szememben intem hogy folytassa erre ő:
- MEn. bát bjutifúl vómen - megint valamit heseget az ágyéke előtt.. már hunyorítok erre ő:
- szí, szí.. hahaha szí, men bát vómen.
- mitis próbálsz nekem itt elmondani? mármint hogy egy férfi, de nő?? azt hittem hogy a men csak amolyan ember, ezt figyeld! kifejezés.. szal mi van vele?
- mi no popó, bát száki száki - na neeem ezt nem hallgatom tovább. - szíí szíí.
- mi.. de hogy.. de miért mondod ezt most itt nekem??
- barátom volt amikor kicsik voltunk valami nem volt jó.. belül nő! elment marokkóba és ott nyissz.
- jááj.. mármint tisztelet meg minden és.. jáááj.. és te? te hogy jöttél újra a képbe?
- meglátogatott.
- és te meg..
- bát bjutiful, bjutiful..
- na és? a barátod volt az istenért! ez azért több mint furi.. kicsit beteg vagy azt tudod Robi!
- mi no bát liszten.. - istenem tényleg hallom ahogy beszél hahaha - mondja nekem, hogy tatu tatu nem szép..
uuh mondom a tetoválásaira nagyon büszke a kis olasz cimborám mi lesz ebből.. - azt mondta?
- szíí, but liszten, tatu no gud.. tatu nem jó? kérdezem - folytatja rettenetes angollal - tatu nem jó? de te meg marokkó nyisz nyissz.. hahaha. aztán dzsigidzsigi!

isten az atyám! szerintem elfehéredtem, mert vállon veregetett és hirtelen komolyarccal azt kérdezte, hogy jól vagyok-e és hogy hozzon e egy kv-t
nem kértem, de hagytam hogy ki menjen flörtölni az igazi lányokkal a bárba - hozattam egy teát.

oké ez nem váktoztatta meg alapjaiban az életemet, de gondoltam elég vicces hogy ide írjam. rátok fér egy kis nevetés elvégre új év meg minden.. tuti hogy boldog lesz.. kiszámoltam:

2010 ergo 2+0+1+0= 3ergo

illik hozzám
na holnap korán kelek
csókolom