2012. december 14., péntek
elmesélem hogy elmeséltem, hogy elmesélte amit elmesélt neki.. egy mese
Bergovecz László
[02/12/2012 12:20:36] Bergovecz László: tegnap Adeen mesélt egy gyönyörű ír mítoszt
[02/12/2012 12:20:46] Bergovecz László: elmondjam? vagy beírjam a blogba?
[02/12/2012 12:20:54] Bergovecz László: vagy leírom neked és beírom a blogba
[02/12/2012 12:20:54] Szomszéd Anita: mondd
[02/12/2012 12:20:56] Bergovecz László: :)
[02/12/2012 12:20:59] Szomszéd Anita: jóó
[02/12/2012 12:25:19] Bergovecz László: na hát tegnap este, mikor a gyár épületből kialakított lakások furcsa eklektikája közepén nevetgéltünk, a fiúk elkezdtek gitározni, meg dobolni. Mivel már elmúlt éjfél, viszonylag halkan tették. Adeen, bűbájos ír teremtés rám nézett azokkal a varázslatos, titokzatos, szemekkel; Éreztem, hogy a múlt egy jelenbe úszó pillanattá kezd kristályosodni. Mint mikor a teába loccsan a tej:
- Mesélj nekem Adeen - kértem - mesélj a druidákról, vagy azokról a történetekről, amit az ír Kelták őriznek!
[02/12/2012 12:25:36] Bergovecz László: - Titkokat akarsz hallani? - kérdezte csalafinta mosollyal
[02/12/2012 12:25:39] Szomszéd Anita: :D
[02/12/2012 12:27:46] Bergovecz László: - Hát jó.. - olyan érzés volt mintha a zene lehalkult volna és feltámadt volna a szél. Az asztalon égő mécsesek lángja megremegett és hirtelen magasba szökött
[02/12/2012 12:29:59] Bergovecz László: - a nagypapám mesélte amikor még icike-picike kislány voltam - szememben a valóság fátyolos szövétneke megborzongott és Adeen fiatalodott, a terem méretű raktárból kialakított hippi stúdió-lakás körbe pördült és egy gerendás mennyezetű vityillóvá zsugorodott. Láttam ahogy a piciny vöröses-szőke kislány hatalmas szemeivel, az öreg megkérgesedett bőrű, őszbevegyülő vörös szakállú ember térdének támaszkodik. Az öreg éppen egy bicskával, sípot faragott a gyermeknek - Tudni akarod a neved honnan ered?
[02/12/2012 12:30:13] Szomszéd Anita: tebenned Andersen veszett el ma bébi
[02/12/2012 12:30:25] Bergovecz László: a kislány csak bólintott, mire az öreg elmosolyodva kifújta a levegőt, hogy magába szippantsa a ház zeg-zugainak titkokat rejtő illatát és érces hangon erős ír tájszólással mondani kezdte a történetet amit kitudja honnan hallott..
[02/12/2012 12:30:44] Bergovecz László: - A Régiek Ateen-nek ejtették
[02/12/2012 12:33:43] Bergovecz László: és azt jelenti hogy "sosem alszik egyedül!" - a kislány fintorgott, és bár nem értette mit is jelent ez igazán, de az ötlet idegen volt neki. A nagyapja felkacagott az eltorzult kis pofi láttán és folytatta - bizony mostantól sosem alszol egyedül, no hiszen már tudod. De azt is elmondom miért.. Egy tündér hercegnő neve volt ez. Az erdők mélyén még ma is ismerik a lombok..
[02/12/2012 12:34:17] Bergovecz László: Ateen ragyogó lény volt, és egy csodálatos bölcs herceg vette feleségül.
[02/12/2012 12:34:56] Bergovecz László: de szépsége, Ateennek veszte is volt egyben. Mint ahogy az már lenni szokott. Bármikor találtak rá méltatlan szemek, örökkön háború tört ki érte.
[02/12/2012 12:35:11] Szomszéd Anita: :D
[02/12/2012 12:35:12] Bergovecz László: egy napon Ateen megelégelte a vérontást és pillangóvá változott.
[02/12/2012 12:35:12] Szomszéd Anita: tökjó
[02/12/2012 12:36:27] Bergovecz László: csodaszép volt így is a herceg szerette így is, és csak kettejük magányában változott vissza, hogy a herceget úgy szeresse, ahogy megérdemli.. - a kislány belepirult, az öreg érces hangon folytatta..
[02/12/2012 12:37:33] Bergovecz László: száz és száz békés nap telt el az erdőkben, mígnem egy napon utazók haladtak át a Rengetegen
[02/12/2012 12:39:19] Bergovecz László: egy királynőt kísértek harcosok. szép volt az ember asszony és fiatal. Lovon utazott, nyeregben, ahogy férfiak. Még kardja is volt, ahogy valódi királyok asszonyaihoz illik
[02/12/2012 12:40:11] Bergovecz László: Méz sört ivott de királyi termés volt és messziről hozatták az összetevőit (a méz amúgy sosem romlik meg tudtad?). Az édes nedű ízes fűszereinek aromája messzire elkalandozott az erdő mélye felé.
[02/12/2012 12:41:04] Bergovecz László: Ateent megbabonázta az illat és csodás kis pillangó formában fától fáig libegve sodródott a szél szárnyán
[02/12/2012 12:42:57] Bergovecz László: látta hogy emberek felé igyekszik, érezte hogy bajban lesz, de nem bírt ellen állni
[02/12/2012 12:43:21] Bergovecz László: apróra zsugorodott hát, de pillangóként tovább úszott az arany sújtásos kupa felé
[02/12/2012 12:43:53] Bergovecz László: bele is röppent hogy megízlelje, ám a ragadós léből nem volt kiút.
[02/12/2012 12:45:19] Bergovecz László: a királyné nem vett észre semmit, és húzott még egyet kupájából mielőtt útra keltek, hogy eljusson a királyához.
[02/12/2012 12:48:07] Bergovecz László: Ateent megitta a királyné és teherbe esett vele. A királynak nem tűnt fel semmi, hiszen hitvese csodás nő volt és szerették egymást. azonban a születő gyermek szépségéhez nem volt senki fogható. Mikor Ateen újra megszületett, már félig ember volt nem tudott átváltozni, és eszébe sem jutott, hiszen az emberek között nevelkedett. Csodás szépsége heted hét határon túl eljutott. Ahová csak belépett a terem felragyogott.
[02/12/2012 12:49:09] Szomszéd Anita: úr ég. már attól teherbe lehet esni ha megisszuk?????? :^)
[02/12/2012 12:49:33] Szomszéd Anita: egyre bizarrabb a druida sztori
[02/12/2012 12:50:21] Bergovecz László: a tündér király eközben minden nap rágondolt. Tudta, hogy szerelme nem halt meg, csak várnia kell.
[02/12/2012 12:50:31] Bergovecz László: örök életében ezek voltak a leghosszabb évek.
[02/12/2012 12:50:43] Bergovecz László: (legalább nem a gólya hozza a gyereket)
[02/12/2012 12:52:21] Bergovecz László: amikor a királylány kilovagolt a közeli rengetegbe, a vadak megszelidülni látszottak, de sosem mentek közel.
Mikor a lány nővé vált a Király összehívta a tanácsot és a közeli királyságoknak bejelentette, hogy a lánya eladó sorba került
[02/12/2012 12:54:35] Szomszéd Anita: már csak a Tyrrex hiányzik a sztoriból :D
[02/12/2012 12:54:48] Bergovecz László: és egy nap egy tyrex érkezett
[02/12/2012 12:54:51] Bergovecz László: csak vicc
[02/12/2012 12:55:22] Szomszéd Anita: ;)
[02/12/2012 12:57:36] Bergovecz László: Ateent a legrátermettebb királyfi vette el aki kiállta a próbákat amiket szabtak Ateen szülei. A lakodalmat a rengetegben ülték ahol a tündér király békésen várt nem avatkozott közbe, csak nézte csodálta szerelmét, ahogy az ősi oltárhoz vezeti szerető férje.
[02/12/2012 12:58:03] Bergovecz László: majd mikor a dínom-dánom véget ért, elősétált a rengetegből.
[02/12/2012 12:58:16] Szomszéd Anita: és azóta boldogan élnek, míg meg nem haltak , HÁRMASBAN :D ez az én mesém!!!
[02/12/2012 12:59:00] Bergovecz László: medvék és vadak kísérték lépteit és egy ősi sakk tábla volt a kezében.
[02/12/2012 12:59:57] Bergovecz László: Ateen hirtelen emlékezni kezdett. de egyik szemében öröm könnyek voltak míg másikban zavarodottság cikázott
[02/12/2012 13:00:18] Bergovecz László: a tündér király megszólalt
[02/12/2012 13:00:37] Bergovecz László: - Halandók Királya, szeretsz e sakkozni?
[02/12/2012 13:01:16] Bergovecz László: - Egy méltó ellenfelet sosem utasítanék vissza Tündér Király!
[02/12/2012 13:02:11] Bergovecz László: sakkozni kezdtek és Tündér Király felajánlotta, hogy ha veszít egy nagy szeletet megkap az erdőből, ahonnan eltünteti a fákat, hogy megművelhesse az ember a földjét..
[02/12/2012 13:02:39] Bergovecz László: játszottak de a tündér veszített..
[02/12/2012 13:02:58] Bergovecz László: reggelre a fák eltűntek hatalmas területről és mind az emberé lett
[02/12/2012 13:03:57] Bergovecz László: a tündér újra kihívta a Királyt. Itt is volt tét, még pedig az, hogy ha veszít akkor egy sziklás szakaszról elhordja a köveket és azt is megművelheti a király.
[02/12/2012 13:04:21] Bergovecz László: a tündér megint alul maradt, másnapra egy hatalmas szakaszon eltűntek a kövek.
[02/12/2012 13:04:55] Bergovecz László: a tündér király nem akart játszani, de az ember újra kihívta őt.
[02/12/2012 13:05:45] Bergovecz László: A tündér király a feleségét kérte a királytól, aki - mivel már kétszer is legyőzte sakkban a Tündért - bele egyezett.
[02/12/2012 13:06:27] Bergovecz László: De a Tündér király nagyon hamar nyert. Az ember azonnal megértette, hogy eleddig csak tetette hogy trükk volt a korábbi vereség.
[02/12/2012 13:06:41] Bergovecz László: az ember felborította a táblát és kardot rántott
[02/12/2012 13:06:47] Bergovecz László: háború kezdődött nyomban
[02/12/2012 13:10:06] Bergovecz László: a forgatagban, a Tündér eltaszította magától a az embert aki a földre hullt és ekkor Ateen a Tündér király karjaiba rohant. Amint összeölelkeztek Ateen és a Tündér király fényességgé változtak és eltűntek az ember szeme elől.. Azóta sosem látta többé ember Ateent, de minden éjszaka tündér formában a tündér király ágyába bújik és úgy szereti őt az örökké valóságig.
[02/12/2012 13:11:18] Bergovecz László: a kislány nagyokat pislogott és ólmos szemeit lehúzta az álom. Nagyapja már a mese felénél az ágyába cipelte és ágya szélén ülve betakarta az apró teremtést.
ennél a pontnál a srácok kiabálni kezdtek, hogy hol van az énekes. felálltam az ágyról és zavartan megköszöntem a szép történetet.. dzsemmelni kezdtek a srácok, és én egy pillangóról énekeltem, bár valószínűleg senki nem figyelte a szöveget..
2012. december 1., szombat
a bestia barlangjában (második felvonás)
Szóval az első hideg éjszakáról beszélünk az őszben.
Az ajtó zárt rostélya mögött van a kabátom, a kulcsom a biciklim.. gyakorlatilag minden mobil holmim ami egy ilyen kényszer mobil élethez szükséges. Miközben a motorban cikázó feszültségek szép lassan alábbhagynak, titkon az üléseken keresztül belénk szöktek. Tudom mi következik és tudom hogy David Made in Britain is úgy érzi, hogy nem hátrálhat meg, most rajta a sor hisz szinte senki nem kezeli emberként, csak én figyelek arra amit gondol, akkor is ha halkan mondja.. én vagyok neki a legközelebbi valami a baráthoz. "Kutya" kötelessége hogy felajánlja:
- Nem hagyom hogy kint sétálgass a hidegben, és egyébként is itt lakom az utca túloldalán, késő van, fáradt vagyok és ne is húzd az időt magyarázkodással.
- Listen that thing is, that I'm afraid of your dog - eddig nem említettem a harci kutyát, mert eszembe sem jutott.. vagyis a történet bonyolódásakor nem jutott eszembe. Most hirtelen belekapaszkodtam, mert tudtam hogy ami most következik, az nem teljesen kényelmes.
- JUST STOP IT! A KUTYUSKA A SZOBÁMBAN ALSZIK AHOGY MINDIG IS ALSZIK MIÓTA HAZAHOZTAM, VAGY DEROGÁL EGY ÖREG BUZINÁL ALUDNI?!?!
na ezen a ponton nem lehetett visszautasítani az ajánlatot. éjfélkor homo fóbiáról, vagy geronto fóbiáról vitázni, tizenöt óra munka után, valahogy nem ideális.
A lépcsőn egy csavargó aludt a kapu aljban, köszöntek egymásnak. Valahogy szép volt.. és igazságtalan, mert gyakorlatilag én is éppen egy voltam a hajléktalanok közül, de én bemehettem valaki fedele alá, míg az a másik nem.
Valaki fedele alatt..
az ajtó kinyílt, sötét előtérből kimenekült a levegő és szinte hallani véltem ahogy súg szél.. "menj innen" súgta.
- GYERE MÁR BELJEBB A FENÉBE IS (God damn it!) - beljebb csoszogok, de látom hogy a szoba ajtajában só bálvánnyá dermedt. Valamit látott - Look.. LOOK AT THIS! YOU F@KIN' DOG! - tudtam hogy szembe kell vele néznem. Ott volt a 30 kilós kis harci kutya egy szerte terített szemétkupac közepén.. lihegett nyelvét kiöltve, fogsorán a sárga fényű lámpa villogott hidegen, mint a csillagok először az évben, odakint az égen.
- MIT CSINÁLTÁÁÁÁL? - üvölti torkaszakadtából .. az elkövetkező egy órán keresztül folyamatosan..
közben én többször próbálok kommunikálni, amire szelíden válaszol, aztán figyelme újra a kutyára terelődik és megint űűűjvőlt.
a takarítás a következő volt: megfogott egy partvist és kikotorta az egészet a nappaliból nyíló konyhába.
pont - se kuka se csá- csak mikor mondtam, hogy én szívesen megcsinálom, akkor nagy nehezen..
de közben győzködtem, hogy bármennyire szereti is ez egy állat, ami a zsákban érezte azokat az illatokat, amik a gazdihoz kötik (cigaretta csikk, konzerv dobozok, tea filterek, újságok, krumplihéj) ezek neki nem más mint a múlt felvételei egy zacskóban..
- DEHOGY. PONTOSAN TUDJA HOGY MIT NEM SZABAD..
- persze és ha kicsit később jövünk szét is válogatta volna a szemetet..
hát voltak kétségeim a kutya képességeit illetően.
de a felépítését nézve szemernyi kétségem nem volt afelől, hogy az állat hibátlan gépezet. A reccsenés visszhangzott a fülemben amiről korábban írtam, de az kép a fejemben lassan átalakult. A robogó roppanása a csont porcogása lett.
megtudtam az "ágyam" az a kanapé lesz amin a kutya hever egész nap.
lefordítva kutyára; itt egy idegen emberi lény mióta itt van üvölt velem a gazdi, és most odakuporodik a helyemre.. minden okom meg van rá hogy párbajra hívjam és akkor majd látja a gazdi, hogy én vagyok az alfa hím
- STOP LOOKING AT ME!! - ordított a gazdája, mikor felé sandított a kutya. aztán megint rám emelte a kis disznó szemeket.
Aztán 2h körül aludni tértünk.. vagyis ők. mert én hajnal négyig mozdulatlanul ültem a bútor takarókon amiket magammal vittem, a hideg ellen, de inkább magam alá raktam, kettőt 4 rét hajtogatva, csak hogy nehogy a mocskos felülethez érjek.
Mert azt nem említettem, hogy a lakás állapota egy tökéletes hajléktalan hajlék volt.. a plafonról odatapadó porcicák lógtak és a csupasz lámpafényben olyanok voltak mint ezer fős csoport, akik a napfelkeltét nézik hipnotizáltan. Árnyékuk szétfutott a plafonon és a néha feltámadó fuvallat, ami áthúzott a doh- és kutya szagú szobán csak ekkor mozfdultak megfagyott pillanatukból. Akkor riadtam fel a merengésemből és jöttem rá, hogy az ellenség területén vagyok. 4 óra körül úgy döntöttem, hogy lehet alszom még is, akkor előrehajoltam hogy akkor kibújok bakancsomból és behúzom a lábam a takaró alá... mikor az kerevet megnyekkent, és a kutya csaholva berontott.. szememet összeszorítottam, mint a gyerek amikor már látja hogy az eldobott kő biztos biztos biztos betöri az ablakot.. a fejemben a stratégia következő volt a következő 30 percben: ha megérzem az állkapcsokat a bokámon villámgyorsan a megmozdulok és belecsavarom a pokrócba az ebet és az ablakon kihajítom a 3. emeltről. Ez volt a legmagasabb esély a viszonylagos sérülés mentes incidensre, ez a három emeletnyi esély. Persze ezekben az ólmos percekben a szobájából kurjongató kétes értékű barátomat azonnal elveszíteném..
az állat végül visszament én még két órát feszengtem és a közelben elhaladó kocsik mozgásakor mozogtam, hogy a nyikorgó ágy ne hallatszódjon a remegő ablakoktól.. és végre mint a megváltó harsonája felrecsegett a rádiós óra és abban egy prédikátor azt kiabálta:
- Praise the LORD! Amen.. - mikor az ébredő pszichoszomata és szimata felébredtek.. kaptam teát, amit még rettentő forrón ittam, hogy a bögréről lecsúszó tisztátalan részek a szám néhány sejtjével ugyan de leforrázódjanak és így sterilizáljam valamelyest.
aztán másnap David nem jött dolgozni és végül kirúgta a főnököm.
én beköltöztem egy lakásba.. ahonnan ezt a bejegyzést írom.
Az ajtó zárt rostélya mögött van a kabátom, a kulcsom a biciklim.. gyakorlatilag minden mobil holmim ami egy ilyen kényszer mobil élethez szükséges. Miközben a motorban cikázó feszültségek szép lassan alábbhagynak, titkon az üléseken keresztül belénk szöktek. Tudom mi következik és tudom hogy David Made in Britain is úgy érzi, hogy nem hátrálhat meg, most rajta a sor hisz szinte senki nem kezeli emberként, csak én figyelek arra amit gondol, akkor is ha halkan mondja.. én vagyok neki a legközelebbi valami a baráthoz. "Kutya" kötelessége hogy felajánlja:
- Nem hagyom hogy kint sétálgass a hidegben, és egyébként is itt lakom az utca túloldalán, késő van, fáradt vagyok és ne is húzd az időt magyarázkodással.
- Listen that thing is, that I'm afraid of your dog - eddig nem említettem a harci kutyát, mert eszembe sem jutott.. vagyis a történet bonyolódásakor nem jutott eszembe. Most hirtelen belekapaszkodtam, mert tudtam hogy ami most következik, az nem teljesen kényelmes.
- JUST STOP IT! A KUTYUSKA A SZOBÁMBAN ALSZIK AHOGY MINDIG IS ALSZIK MIÓTA HAZAHOZTAM, VAGY DEROGÁL EGY ÖREG BUZINÁL ALUDNI?!?!
na ezen a ponton nem lehetett visszautasítani az ajánlatot. éjfélkor homo fóbiáról, vagy geronto fóbiáról vitázni, tizenöt óra munka után, valahogy nem ideális.
A lépcsőn egy csavargó aludt a kapu aljban, köszöntek egymásnak. Valahogy szép volt.. és igazságtalan, mert gyakorlatilag én is éppen egy voltam a hajléktalanok közül, de én bemehettem valaki fedele alá, míg az a másik nem.
Valaki fedele alatt..
az ajtó kinyílt, sötét előtérből kimenekült a levegő és szinte hallani véltem ahogy súg szél.. "menj innen" súgta.
- GYERE MÁR BELJEBB A FENÉBE IS (God damn it!) - beljebb csoszogok, de látom hogy a szoba ajtajában só bálvánnyá dermedt. Valamit látott - Look.. LOOK AT THIS! YOU F@KIN' DOG! - tudtam hogy szembe kell vele néznem. Ott volt a 30 kilós kis harci kutya egy szerte terített szemétkupac közepén.. lihegett nyelvét kiöltve, fogsorán a sárga fényű lámpa villogott hidegen, mint a csillagok először az évben, odakint az égen.
- MIT CSINÁLTÁÁÁÁL? - üvölti torkaszakadtából .. az elkövetkező egy órán keresztül folyamatosan..
közben én többször próbálok kommunikálni, amire szelíden válaszol, aztán figyelme újra a kutyára terelődik és megint űűűjvőlt.
a takarítás a következő volt: megfogott egy partvist és kikotorta az egészet a nappaliból nyíló konyhába.
pont - se kuka se csá- csak mikor mondtam, hogy én szívesen megcsinálom, akkor nagy nehezen..
de közben győzködtem, hogy bármennyire szereti is ez egy állat, ami a zsákban érezte azokat az illatokat, amik a gazdihoz kötik (cigaretta csikk, konzerv dobozok, tea filterek, újságok, krumplihéj) ezek neki nem más mint a múlt felvételei egy zacskóban..
- DEHOGY. PONTOSAN TUDJA HOGY MIT NEM SZABAD..
- persze és ha kicsit később jövünk szét is válogatta volna a szemetet..
hát voltak kétségeim a kutya képességeit illetően.
de a felépítését nézve szemernyi kétségem nem volt afelől, hogy az állat hibátlan gépezet. A reccsenés visszhangzott a fülemben amiről korábban írtam, de az kép a fejemben lassan átalakult. A robogó roppanása a csont porcogása lett.
megtudtam az "ágyam" az a kanapé lesz amin a kutya hever egész nap.
lefordítva kutyára; itt egy idegen emberi lény mióta itt van üvölt velem a gazdi, és most odakuporodik a helyemre.. minden okom meg van rá hogy párbajra hívjam és akkor majd látja a gazdi, hogy én vagyok az alfa hím
- STOP LOOKING AT ME!! - ordított a gazdája, mikor felé sandított a kutya. aztán megint rám emelte a kis disznó szemeket.
Aztán 2h körül aludni tértünk.. vagyis ők. mert én hajnal négyig mozdulatlanul ültem a bútor takarókon amiket magammal vittem, a hideg ellen, de inkább magam alá raktam, kettőt 4 rét hajtogatva, csak hogy nehogy a mocskos felülethez érjek.
Mert azt nem említettem, hogy a lakás állapota egy tökéletes hajléktalan hajlék volt.. a plafonról odatapadó porcicák lógtak és a csupasz lámpafényben olyanok voltak mint ezer fős csoport, akik a napfelkeltét nézik hipnotizáltan. Árnyékuk szétfutott a plafonon és a néha feltámadó fuvallat, ami áthúzott a doh- és kutya szagú szobán csak ekkor mozfdultak megfagyott pillanatukból. Akkor riadtam fel a merengésemből és jöttem rá, hogy az ellenség területén vagyok. 4 óra körül úgy döntöttem, hogy lehet alszom még is, akkor előrehajoltam hogy akkor kibújok bakancsomból és behúzom a lábam a takaró alá... mikor az kerevet megnyekkent, és a kutya csaholva berontott.. szememet összeszorítottam, mint a gyerek amikor már látja hogy az eldobott kő biztos biztos biztos betöri az ablakot.. a fejemben a stratégia következő volt a következő 30 percben: ha megérzem az állkapcsokat a bokámon villámgyorsan a megmozdulok és belecsavarom a pokrócba az ebet és az ablakon kihajítom a 3. emeltről. Ez volt a legmagasabb esély a viszonylagos sérülés mentes incidensre, ez a három emeletnyi esély. Persze ezekben az ólmos percekben a szobájából kurjongató kétes értékű barátomat azonnal elveszíteném..
az állat végül visszament én még két órát feszengtem és a közelben elhaladó kocsik mozgásakor mozogtam, hogy a nyikorgó ágy ne hallatszódjon a remegő ablakoktól.. és végre mint a megváltó harsonája felrecsegett a rádiós óra és abban egy prédikátor azt kiabálta:
- Praise the LORD! Amen.. - mikor az ébredő pszichoszomata és szimata felébredtek.. kaptam teát, amit még rettentő forrón ittam, hogy a bögréről lecsúszó tisztátalan részek a szám néhány sejtjével ugyan de leforrázódjanak és így sterilizáljam valamelyest.
aztán másnap David nem jött dolgozni és végül kirúgta a főnököm.
én beköltöztem egy lakásba.. ahonnan ezt a bejegyzést írom.
2012. október 14., vasárnap
a bestia barlangjában (első rész)
néhányotoknak már meséltem a szitut, de szerintem megér pár szót az eset..
o-limp-ikoni kilakoltatásomat egy kisebb szabad esés követte.
kitaláltam, hogy elutazom haza, úgy két hétre, az alatt lezajlik az olimpiai hacacáré.. én is kicsit feltöltődöm, meg az ingatlan bérlemények köré fonódott feszültségek is csitulnak kicsit és engednek drákói áraikból..
volt néhány homályos körvonalú barátság ami ez alatt a két hét alatt kicsit jobban kikristályosodott. mindenféle meglepetés éri az embert amikor ez történik. Évekig lehet túl- és alulértékelni az embereket.
kalandok, sodródás, Írország, még több sodródás, bár érzelmeimben és a munkában egy egy horgonnyal próbáltam a pozíciómat kicsit rögzíteni..egyszer az egyiket engedtem el, olyankor a másik körül csapongtam ahogy az élet folyama cibálta a láncokat, máskor meg amabba kapaszkodva nyeltem a habokat.
egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy barátok kanapéját fekszem süppedősre esténként. Ez egy nagyon precíz operáció, rengeteg figyelmet igényel. Ezért nem csinálják az emberek. hogyan tudsz úgy nehezedni a barátaidra, hogy ne nyomjad őket. Egyszer próbáld ki. Számíthatsz rám ;)
ez volt az intró a történetünkhöz.
nem is olyan rég volt nekünk egy sofőrünk a bútor manufaktúrában. David Made in Britain. fiatalos lendülettel harsogó szivar levél mintázatú könnyen vörösödő arcú vékony dongájú pasas. Nehezen meghatározható korú az ürge, az orrnyergébe, fülébe, orrlyukaiba vert piercingek és az alkarján csuklótól könyökig húzódó Old English betűtípussal vésett "MADE IN BRITAIN" felirat mondhatni, hogy nem segítenek megtippelni hogy a fickó 52 éves. Az is eltartott egy ideig míg leesett, hogy nem azért kiabál, hogy népszerűbb legyen, vagy hogy feldobja a hangulatot a zúgó masinák között, hanem "visszafogott" Tourette szindrómával küszködik. vezetés közben: "F@CK OFFFF!! I'M A BIG VAN, LOVE!!" de semmi veszély helyzet nincs az utakon "ALL THESE CYCLISTS ARE A WAIST OF SKIN" "NANANAA I AM A PRETTY LADY - énekel valami dallamot - AND WE ARE OSCAR MIKE!" kiálltja végül a katonai kódot kelet londoni akcentussal.. következő pillanatban tiszta erőből ritmust püföl és varjú nevetéssel rád néz üveges kék szemeivel fülig érő mosollyal és várná a megfejtést.. a kocsi közben 60 mérföddel zúg a forgalomban. Egy ilyen alkalommal kérdeztem rá a Tourette-re kicsit meglepődött, de elmesélte, hogy így van, meg még egy pár pszichés zavarról is beszámolt, ami miatt 30 évvel ezelőtt leszerelték a seregből, ahol kiképző tiszt volt... de volt már kukás, fodrász, behajtó, hajléktalanoknak segítő szociális munkás és nyomozó asszisztens.. és az bár nem ennek a felsorolásnak a része, de mellesleg meleg is. Olyan szivárványos, hogy a kobold alá rejti a kincseket. Ebből amúgy semmi sem nem jön át a stílusán, csak néha meleg indulókat dalol, meg viccből csípőt ringatva, zászlózva-csettintgetve végig lejt az utcán varjas hahotával.. hangját a cigerettán' érlelte, és egyik nagy hiányossága - saját bevallása szerint (nekem egyáltalán nem hiányzik ez a képessége) - nem tud fej hangon énekelni. mondhatnám szerencsére.
Egyik nap megjelent frissen borotválva, de távolról sem precízen.. egy csomó lakatlan szőr-szigetet hagyott kesernyés keselyűs arcán.. éppen jó hangulatban élcelődtünk a műhelyben, mikor besétált.. próbált átrezegni a hangulatra, ő is mosolygott.. vicces megjegyzések röpködtek a szélfútta szőr szálakra, majd felnéztem egy asztal lába mellől láttam hogy elpirult arc- és nyak bőre sárgán hagyott egy régi fültől fülig húzódó heget a nyaki ráncai között: "veled meg mi történt? Egy másik rosszul sikerült borotválkozási kísérlet látszik a nyakadon?" mosoly lefagy.. mindenki érezte a műhelyben a fűrészpor súlyát ami hirtelen rátelepedett a csendre. "NOOOOO" kiáltotta.. tudtam, hogy belerúgtam a virág ágyásba és megpróbáltam hirtelen a gyepszőnyeg alá söpörni a földet: azt hittem valami baleset vagy ilyesmi
"De most komolyan, mi történt? Elvágtad a nyakad?"
"YESSSS!!" kiáltott kifordult szemmel
"Why would you do that?" kérdeztem megdöbbenve
"BECAUSE I FELT LIKE IT!" kiáltja, de már látom, hogy csak a varjakat riogatja a madár ijesztő
"örülök, hogy már nem így érzed, gyere ide" kitártam a karomat, belelépett a madár ijesztő és meglapogattuk egymást. szent lett a béke.
Hogy mondjam; egy finom úr, nah!
két hete csütörtökön már tudtam, hogy a hétvégén be tudok költözni egy helyre de még küszködtem a napokkal (itt jelzem mindenki aki hallotta és a környéken lakik, mondta, hogy bármikor odatelefonálhatok ha baj van, vagy csak nyomjam meg a csengőt - Köszönöm nektek). a telefonom lemerült így már csak azt tudtam tisztázni, hogy akinél hittem hogy alszom aznap, valami olyasmit írt smsben, hogy ő nem az napra gondolt.. ok majd a műhelyben alszom gondoltam. volt már egyszer ilyen is, és van valami romantikus a holdfénytakarós bútorokban. aznap kiszállítottam, az annyit tesz, hogy szakemberként asszisztálok a kiszállításnál, így van egy szakszerű kéz/szó, ha arra kerül a sor.
aznap elhúzódott.. megérkezünk , éjfélt pittyegnek a helyi órák
"hol alszol? kérdezi szokatlanul halkan
"a műhelyben" igyekszem minél természetesebben válaszolni. nem akarok senki terhére lenni..
közben leáll az elektromos autó néma motorja a kapu előtt nyújtom a kezem a kulcsért
"nincs nálam AZT HITTEM NÁLAD VAN!"
és itt kezdődik a történet..
o-limp-ikoni kilakoltatásomat egy kisebb szabad esés követte.
kitaláltam, hogy elutazom haza, úgy két hétre, az alatt lezajlik az olimpiai hacacáré.. én is kicsit feltöltődöm, meg az ingatlan bérlemények köré fonódott feszültségek is csitulnak kicsit és engednek drákói áraikból..
volt néhány homályos körvonalú barátság ami ez alatt a két hét alatt kicsit jobban kikristályosodott. mindenféle meglepetés éri az embert amikor ez történik. Évekig lehet túl- és alulértékelni az embereket.
kalandok, sodródás, Írország, még több sodródás, bár érzelmeimben és a munkában egy egy horgonnyal próbáltam a pozíciómat kicsit rögzíteni..egyszer az egyiket engedtem el, olyankor a másik körül csapongtam ahogy az élet folyama cibálta a láncokat, máskor meg amabba kapaszkodva nyeltem a habokat.
egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy barátok kanapéját fekszem süppedősre esténként. Ez egy nagyon precíz operáció, rengeteg figyelmet igényel. Ezért nem csinálják az emberek. hogyan tudsz úgy nehezedni a barátaidra, hogy ne nyomjad őket. Egyszer próbáld ki. Számíthatsz rám ;)
ez volt az intró a történetünkhöz.
nem is olyan rég volt nekünk egy sofőrünk a bútor manufaktúrában. David Made in Britain. fiatalos lendülettel harsogó szivar levél mintázatú könnyen vörösödő arcú vékony dongájú pasas. Nehezen meghatározható korú az ürge, az orrnyergébe, fülébe, orrlyukaiba vert piercingek és az alkarján csuklótól könyökig húzódó Old English betűtípussal vésett "MADE IN BRITAIN" felirat mondhatni, hogy nem segítenek megtippelni hogy a fickó 52 éves. Az is eltartott egy ideig míg leesett, hogy nem azért kiabál, hogy népszerűbb legyen, vagy hogy feldobja a hangulatot a zúgó masinák között, hanem "visszafogott" Tourette szindrómával küszködik. vezetés közben: "F@CK OFFFF!! I'M A BIG VAN, LOVE!!" de semmi veszély helyzet nincs az utakon "ALL THESE CYCLISTS ARE A WAIST OF SKIN" "NANANAA I AM A PRETTY LADY - énekel valami dallamot - AND WE ARE OSCAR MIKE!" kiálltja végül a katonai kódot kelet londoni akcentussal.. következő pillanatban tiszta erőből ritmust püföl és varjú nevetéssel rád néz üveges kék szemeivel fülig érő mosollyal és várná a megfejtést.. a kocsi közben 60 mérföddel zúg a forgalomban. Egy ilyen alkalommal kérdeztem rá a Tourette-re kicsit meglepődött, de elmesélte, hogy így van, meg még egy pár pszichés zavarról is beszámolt, ami miatt 30 évvel ezelőtt leszerelték a seregből, ahol kiképző tiszt volt... de volt már kukás, fodrász, behajtó, hajléktalanoknak segítő szociális munkás és nyomozó asszisztens.. és az bár nem ennek a felsorolásnak a része, de mellesleg meleg is. Olyan szivárványos, hogy a kobold alá rejti a kincseket. Ebből amúgy semmi sem nem jön át a stílusán, csak néha meleg indulókat dalol, meg viccből csípőt ringatva, zászlózva-csettintgetve végig lejt az utcán varjas hahotával.. hangját a cigerettán' érlelte, és egyik nagy hiányossága - saját bevallása szerint (nekem egyáltalán nem hiányzik ez a képessége) - nem tud fej hangon énekelni. mondhatnám szerencsére.
Egyik nap megjelent frissen borotválva, de távolról sem precízen.. egy csomó lakatlan szőr-szigetet hagyott kesernyés keselyűs arcán.. éppen jó hangulatban élcelődtünk a műhelyben, mikor besétált.. próbált átrezegni a hangulatra, ő is mosolygott.. vicces megjegyzések röpködtek a szélfútta szőr szálakra, majd felnéztem egy asztal lába mellől láttam hogy elpirult arc- és nyak bőre sárgán hagyott egy régi fültől fülig húzódó heget a nyaki ráncai között: "veled meg mi történt? Egy másik rosszul sikerült borotválkozási kísérlet látszik a nyakadon?" mosoly lefagy.. mindenki érezte a műhelyben a fűrészpor súlyát ami hirtelen rátelepedett a csendre. "NOOOOO" kiáltotta.. tudtam, hogy belerúgtam a virág ágyásba és megpróbáltam hirtelen a gyepszőnyeg alá söpörni a földet: azt hittem valami baleset vagy ilyesmi
"De most komolyan, mi történt? Elvágtad a nyakad?"
"YESSSS!!" kiáltott kifordult szemmel
"Why would you do that?" kérdeztem megdöbbenve
"BECAUSE I FELT LIKE IT!" kiáltja, de már látom, hogy csak a varjakat riogatja a madár ijesztő
"örülök, hogy már nem így érzed, gyere ide" kitártam a karomat, belelépett a madár ijesztő és meglapogattuk egymást. szent lett a béke.
Hogy mondjam; egy finom úr, nah!
két hete csütörtökön már tudtam, hogy a hétvégén be tudok költözni egy helyre de még küszködtem a napokkal (itt jelzem mindenki aki hallotta és a környéken lakik, mondta, hogy bármikor odatelefonálhatok ha baj van, vagy csak nyomjam meg a csengőt - Köszönöm nektek). a telefonom lemerült így már csak azt tudtam tisztázni, hogy akinél hittem hogy alszom aznap, valami olyasmit írt smsben, hogy ő nem az napra gondolt.. ok majd a műhelyben alszom gondoltam. volt már egyszer ilyen is, és van valami romantikus a holdfénytakarós bútorokban. aznap kiszállítottam, az annyit tesz, hogy szakemberként asszisztálok a kiszállításnál, így van egy szakszerű kéz/szó, ha arra kerül a sor.
aznap elhúzódott.. megérkezünk , éjfélt pittyegnek a helyi órák
"hol alszol? kérdezi szokatlanul halkan
"a műhelyben" igyekszem minél természetesebben válaszolni. nem akarok senki terhére lenni..
közben leáll az elektromos autó néma motorja a kapu előtt nyújtom a kezem a kulcsért
"nincs nálam AZT HITTEM NÁLAD VAN!"
és itt kezdődik a történet..
2012. június 4., hétfő
vak lány, vak fiú
..a negyvenhetesen zökögök, múltat, jövőt zokogok fejben.. időt álmodok, miközben kikerülöm a jelenségeket.
Fejbe zárva - szokatlan távolság tartó voltam és - elvonultam a harci kutyás punk mellett.. Leültem. Előttem hely, baba kocsinak - de a villamoson nyoma sincs a cseperedő generációnak. Pillanat depressziómból ocsúdva rámosolygok a Szabadság Híd Hydrára. Körül fordulok, a nap ragyog, a színek harsányan pompáznak a poros város finom takarója alatt. Szemem szaturációján állítva harsány híd zöldek és Duna-szín tinta ömlik, a villamos dallamos drapp mintái alá. Villognak a napfényei és a punk tetkóját nézem, koponyák és halak tarka mély harsány színei lüktetnek az alkaron, ami egyáltalán nem férfias sőt.. hiszen ez egy női kéz..
A tenyér a kutya feje felé nyúl kissé tétován a kutya lehunyja a szemét és várja a bizonytalan mozdulat beteljesülését. E beige eb nem volt harci, hanem ellenkezőleg. Egy vak vezető kutya volt. De itt is én voltam a vak, hogy ezt nem láttam.
Visszatereltem a tekintetem ami a bot, a fedetlen, fénytelen szemek, a szép ívű arcvonások között cikázott, vissza frissen gyógyult mély színekben pompázó félelmet kelteni akaró bőr takaróra. Hiába nincs karóra itt már se idő, se szín nem támasztja alá a létet.
Ez az alányírt hajú lány feldíszítette magát úgy, hogy a számára kedves közeg jobban elfogadja őt. Hiszen sosem látja a tetoválását. Tán nem is akarja látni.. Láttatni akarja. nem neki, hanem nekem szól.. nekünk. Hiszen ha a hátán lenne a rajz, vagy a derekán, vagy a popsiján majdhogynem sosem látná, még ha szemei egészségesek volnának is.. ilyet azért már többet láttunk.
a kezdeti sajnálat csodálatba csapott.
Nagybátyámmal futottam össze, alig pár órával később.
Ő a képek ismerője, a lélek intellektusának sűrű szövevénye. Mondtam is neki a vak lányt. Mire ő Károlyról beszélt. Vakarcsi, mondtuk szinte egyszerre..
az ő története így kezdődött:
A piac melletti kis kávézó ahol majdnem olyan jó a kávé, mint ahol találkoztunk volna (jó kávé kifejezésen gyermekkorom óta gondolkodom.. a kávé alapvetően rossz és akkor vannak a fantasztikus helyek ahol a kávé jó) De ő csak folytatja: Mikor érkezett már nem volt hely. Neki amúgy is nehézkes, mert a kerekes széke miatt nehezen tud jó helyet választani. az egyetlen opció egy olyan rész volt, ahol már volt valaki. Név szerint: Karcsi.
- Szabad? - kérdezi látatlanban a vaktól, mire ő - Csak tessék..
szó szót követ, vaktában puffogtatnak és ekkor az örök téma, a nők is verbálba áll.
Itt már lassan illusztrálni kell, a lány - a barátnője Karesznek - mozgás korlátozott volt, szakítottak, s közben Karcsi a zsebben csak úgy kotor, oda se néz. Kirántja a telefonját és kikeresi a fényképet. (Na itt még egyszer hangsúlyozom, Karcsi nem lát. Tök vak.) Aztán tárgyalják hogy Fark is nehéz helyzetű.. a vak bólogat hogy; ja és igen és ő is végig csinálta a lánnyal és tudja hogy nem cserélne. Inkább vak mint béna. Hahotáznak mind a ketten és közben a vak lengeti a telefont rajta a képpel amit ő sosem látott.
És mi is nevettünk és a Szabadság hidat néztük a Gellért Szálló étterméből ahol nem volt olyan jó a kávé, de nem is azért fizettünk annyit, hanem a por lepte régi vágású felszolgálók félszeg mosolyáért, a szélfútta napsütésért a hegyoldalért és a sziréna szó dallamáért, a fantázia rétes gyűjtemény falatért, azért hogy most azt sem tudom hova nézzek csak hogy vak ne legyek, ha már így megbénít minden kis érzés
Fejbe zárva - szokatlan távolság tartó voltam és - elvonultam a harci kutyás punk mellett.. Leültem. Előttem hely, baba kocsinak - de a villamoson nyoma sincs a cseperedő generációnak. Pillanat depressziómból ocsúdva rámosolygok a Szabadság Híd Hydrára. Körül fordulok, a nap ragyog, a színek harsányan pompáznak a poros város finom takarója alatt. Szemem szaturációján állítva harsány híd zöldek és Duna-szín tinta ömlik, a villamos dallamos drapp mintái alá. Villognak a napfényei és a punk tetkóját nézem, koponyák és halak tarka mély harsány színei lüktetnek az alkaron, ami egyáltalán nem férfias sőt.. hiszen ez egy női kéz..
A tenyér a kutya feje felé nyúl kissé tétován a kutya lehunyja a szemét és várja a bizonytalan mozdulat beteljesülését. E beige eb nem volt harci, hanem ellenkezőleg. Egy vak vezető kutya volt. De itt is én voltam a vak, hogy ezt nem láttam.
Visszatereltem a tekintetem ami a bot, a fedetlen, fénytelen szemek, a szép ívű arcvonások között cikázott, vissza frissen gyógyult mély színekben pompázó félelmet kelteni akaró bőr takaróra. Hiába nincs karóra itt már se idő, se szín nem támasztja alá a létet.
Ez az alányírt hajú lány feldíszítette magát úgy, hogy a számára kedves közeg jobban elfogadja őt. Hiszen sosem látja a tetoválását. Tán nem is akarja látni.. Láttatni akarja. nem neki, hanem nekem szól.. nekünk. Hiszen ha a hátán lenne a rajz, vagy a derekán, vagy a popsiján majdhogynem sosem látná, még ha szemei egészségesek volnának is.. ilyet azért már többet láttunk.
a kezdeti sajnálat csodálatba csapott.
Nagybátyámmal futottam össze, alig pár órával később.
Ő a képek ismerője, a lélek intellektusának sűrű szövevénye. Mondtam is neki a vak lányt. Mire ő Károlyról beszélt. Vakarcsi, mondtuk szinte egyszerre..
az ő története így kezdődött:
A piac melletti kis kávézó ahol majdnem olyan jó a kávé, mint ahol találkoztunk volna (jó kávé kifejezésen gyermekkorom óta gondolkodom.. a kávé alapvetően rossz és akkor vannak a fantasztikus helyek ahol a kávé jó) De ő csak folytatja: Mikor érkezett már nem volt hely. Neki amúgy is nehézkes, mert a kerekes széke miatt nehezen tud jó helyet választani. az egyetlen opció egy olyan rész volt, ahol már volt valaki. Név szerint: Karcsi.
- Szabad? - kérdezi látatlanban a vaktól, mire ő - Csak tessék..
szó szót követ, vaktában puffogtatnak és ekkor az örök téma, a nők is verbálba áll.
Itt már lassan illusztrálni kell, a lány - a barátnője Karesznek - mozgás korlátozott volt, szakítottak, s közben Karcsi a zsebben csak úgy kotor, oda se néz. Kirántja a telefonját és kikeresi a fényképet. (Na itt még egyszer hangsúlyozom, Karcsi nem lát. Tök vak.) Aztán tárgyalják hogy Fark is nehéz helyzetű.. a vak bólogat hogy; ja és igen és ő is végig csinálta a lánnyal és tudja hogy nem cserélne. Inkább vak mint béna. Hahotáznak mind a ketten és közben a vak lengeti a telefont rajta a képpel amit ő sosem látott.
És mi is nevettünk és a Szabadság hidat néztük a Gellért Szálló étterméből ahol nem volt olyan jó a kávé, de nem is azért fizettünk annyit, hanem a por lepte régi vágású felszolgálók félszeg mosolyáért, a szélfútta napsütésért a hegyoldalért és a sziréna szó dallamáért, a fantázia rétes gyűjtemény falatért, azért hogy most azt sem tudom hova nézzek csak hogy vak ne legyek, ha már így megbénít minden kis érzés
2012. március 27., kedd
közkívánomra
gellert kaptam ti is kaptok belőlem
toNpa vagyok és az összes ilyen göNbölyű gondolat elgurul. még akkor is ha goNba mód nőnek kruNpli fejemben goroNba gondolatjaim, mind-mind tovaszalad, beMmeg semmi sem marad. csak baNba arccal bámulok.. ezt olvasd (j)újra..
bocs a betű karaNból egyenesen jött a fejemből..
toNpa vagyok és az összes ilyen göNbölyű gondolat elgurul. még akkor is ha goNba mód nőnek kruNpli fejemben goroNba gondolatjaim, mind-mind tovaszalad, beMmeg semmi sem marad. csak baNba arccal bámulok.. ezt olvasd (j)újra..
bocs a betű karaNból egyenesen jött a fejemből..
2012. március 20., kedd
semi-, ez minden
Mikor megértettem, hogy az angyalok még, a tündérek meg már nem játszanak velem, elmentem a mosdóba.
Ki hallott már olyat, hogy mosógéptől nem tudsz oda állni a kagylóhoz. Ez még görög mítosznak sem elég stílusos, - eszembe jutott az én öreg Portugál barátom aki ha elégedetlen volt valamivel ezt a költőien rasszista kérdést tette fel "Am I black?" - Afro-detto, mosógépre támaszkodik hetykén.. a tükör felé fordulva láttam ahogy mellkasomon macska-ezüst szőrök kuszálódnak, pont úgy mint megrepedt gondolataim. Erre a csap harmonikus kecsességgel marok szkanderre invitált.. Mikor kiléptem az Alighieri-i vizesblokkból, láttam, hogy a wurlitzer ma éjszaka egy húsdaráló a polcon. Ott foglaltam helyet a tölcsérben és minden szavammal saját magam gyömöszöltem befelé a Bonobo-w ívein.
Angolul a közép az egyben fél. De mitől.. se(N')mi-től
Én vagyok a Jézusom és íkú keresztre feszülök, miközben egyre erőszakosabban nem döntöttem el semmit sem. Közben a kérdezés; erre szavak és emlékek katyvasza, hebereg fel a torkomon. Monoton motorikus mozdulatok idétlen értetlenkedése keretezi címeres szavaim.
hát, ha valamit nem, akkor ezt.. ezt biztosan nem vállalom. Ez nem is én vagyok.
Halovány árnyék és karok.. kaparok, mint elégedetlen ágyék és farok.
Haldokló ehj'de'királyfi, ébredező sárkány.. a királyi sarj még nem halott teljesen és a tüzes mellkasú hüllő még remegő szemhéjak mögött gyors szem mozgással kutatja álmai visszhangjait. Hah' tűz helyett lám csak böfög.
De lyaly vigyázz ha az elmacskásodottság a rosszat kelti újra fel, lehet hogy az ebség kutyául fog visít'ni. Kéjtől, majd a kevélytől.
akkor most ki intsen óva kit?
Ki hallott már olyat, hogy mosógéptől nem tudsz oda állni a kagylóhoz. Ez még görög mítosznak sem elég stílusos, - eszembe jutott az én öreg Portugál barátom aki ha elégedetlen volt valamivel ezt a költőien rasszista kérdést tette fel "Am I black?" - Afro-detto, mosógépre támaszkodik hetykén.. a tükör felé fordulva láttam ahogy mellkasomon macska-ezüst szőrök kuszálódnak, pont úgy mint megrepedt gondolataim. Erre a csap harmonikus kecsességgel marok szkanderre invitált.. Mikor kiléptem az Alighieri-i vizesblokkból, láttam, hogy a wurlitzer ma éjszaka egy húsdaráló a polcon. Ott foglaltam helyet a tölcsérben és minden szavammal saját magam gyömöszöltem befelé a Bonobo-w ívein.
Angolul a közép az egyben fél. De mitől.. se(N')mi-től
Én vagyok a Jézusom és íkú keresztre feszülök, miközben egyre erőszakosabban nem döntöttem el semmit sem. Közben a kérdezés; erre szavak és emlékek katyvasza, hebereg fel a torkomon. Monoton motorikus mozdulatok idétlen értetlenkedése keretezi címeres szavaim.
hát, ha valamit nem, akkor ezt.. ezt biztosan nem vállalom. Ez nem is én vagyok.
Halovány árnyék és karok.. kaparok, mint elégedetlen ágyék és farok.
Haldokló ehj'de'királyfi, ébredező sárkány.. a királyi sarj még nem halott teljesen és a tüzes mellkasú hüllő még remegő szemhéjak mögött gyors szem mozgással kutatja álmai visszhangjait. Hah' tűz helyett lám csak böfög.
De lyaly vigyázz ha az elmacskásodottság a rosszat kelti újra fel, lehet hogy az ebség kutyául fog visít'ni. Kéjtől, majd a kevélytől.
akkor most ki intsen óva kit?
2012. március 19., hétfő
Durva ez a semmi
Egy nap mikor kiderült, hogy az ívheggesztés parti téma is lehet, megismertem
Tündit.
Életének viharvert perceiben meg pillantotta a kikötőt, egy Peruban töltött különös nyaraláson. Egy valamire koncentrált, hogy felismerje a következő lépést.. nem mintha el lenne anyátlanodba. majd 10 éve (lehet több is már) erre felé éldegél, kenyeret keres, tanul, állampolgárrá válik, majd kiröppenni készül.. na ezen a ponton elvonul, hogy szembenézzen a félelmekkel, nem jelképesen, hanem hús valóságban. Dzsungelbe költözött 3 hétre, hogy értse.. értse meg azt a személyt aki élete filmkockáiban minden pillanatban jelen van. Ennen magát. A különös utazásról nem írok, csak egyetlen pillanatról, ami szerintem mindent jelképesen magába foglal.
A lány haja oldalt felnyírva, világos tincseit a pára hullámokba rendezi. Macska vágású szeme kedves, még most is hogy eldöntötte nem lesz mindenáron kedves. Fából épített bennszülött épület ablak párkányának vette a vállát és szelíden kinéz az ablakon.. a dzsungel még világos, de hangos - talán madár - rikítás jelzi, hogy másodpercek és a fényre sötétség függöny hull és ekkor majd az eső erdő feléled. A vadból préda lesz és a préda mérge csorogni kezd..
A naplójába akart írni, hogy tanulhasson belőle mikor majd feledni véli a vad színekbe tekert élményeket. Gondolatit akarta rendszerezni, de fülelnie kellett a belső hangokra, mert teljesen néma volt a csivitelő elméje.. a sötétség beúszott a nyirkos illatú függönytelen fa oszlopok között, mikor hirtelen valami neszezni kezdett a teremben. Még nem volt sem olaj lámpás sem más fény forrás, így ő inkább csak tudta, mint látta, hogy a földön a sötét foltok a szürkeségben, körbe rendezett fekhelyek és melléjük készített hány tálak.. ekkor mintha látott volna a keresztül zuhanni az árnyakon egy foltot..
minden lépés véglegesség félelmével töltötte el, ahogy közeledett a tálhoz, felismerte, hogy ez neki a meditációs fekhelye, és a dolog az ő táljába hullott. Beért a terembe a sámán, kezében alacsony fényű olaj lámpás és a tálat tartó lányhoz lépett. A dzsungel tarka zsivajba kezdett ahogy az ijedt lány felé emelte a lámpást. a terpentin erős szaga majdnem könnyeket facsart a lány szeméből. a sárga fény végül erőt vett a kopott árnyékokon és a tálban meglátszott annak árnyékba varrt rabja.
Egy kolibri volt. A sámán a bennszülöttek nyelvén kedveseket mondott, miközben lápás lángja sárgás fényekkel játszott naptól cserzett bőrén. a lány úgy értelmezte, hogy ez szerencsét jelent. néhány másodperc alatt mindenki köréjük gyűlt és lelkendeztek, hogy ez micsoda véletlen, vagy inkább jel, de biztos hogy szerencse. De a lány nem tudott örülni még. Aggódott. A madár mozdulatlan volt mint egy tollas kis kő. Tollai gyönyörűek voltak. Apró volt madárnak, mint egy nagyobb bogár az eső erdőből.
A lány apró tenyerébe fogta a lényt. Markába zárva érezte pihe súlyát. Mutatta a többieknek akik szinte ünnepeltek, de az ő öröme elveszett az aggodalomban. Az apró lény nem mozdult. A néhány fős kavalkád a legrangosabb sámán felé terelte, hiszen neki is látni kell.
A bennszülött vezető előbújt pálma levelekkel fedett házából, nem mosolygott de mégis nyugodtság áradt szét körülötte mindenhol. A dzsungel is lehalkult. a lány felemelte a markába zárt súlytalan terhét hogy megmutassa a jelet. tenyerében egy pillanatra bizsergés támadt majd a diónyi csoda mint egy szitakötő elillant az éjszakában.
(valahol biztosan eltérek a valóságtól, de a történet igaz és így esett)
Tündit.
Életének viharvert perceiben meg pillantotta a kikötőt, egy Peruban töltött különös nyaraláson. Egy valamire koncentrált, hogy felismerje a következő lépést.. nem mintha el lenne anyátlanodba. majd 10 éve (lehet több is már) erre felé éldegél, kenyeret keres, tanul, állampolgárrá válik, majd kiröppenni készül.. na ezen a ponton elvonul, hogy szembenézzen a félelmekkel, nem jelképesen, hanem hús valóságban. Dzsungelbe költözött 3 hétre, hogy értse.. értse meg azt a személyt aki élete filmkockáiban minden pillanatban jelen van. Ennen magát. A különös utazásról nem írok, csak egyetlen pillanatról, ami szerintem mindent jelképesen magába foglal.
A lány haja oldalt felnyírva, világos tincseit a pára hullámokba rendezi. Macska vágású szeme kedves, még most is hogy eldöntötte nem lesz mindenáron kedves. Fából épített bennszülött épület ablak párkányának vette a vállát és szelíden kinéz az ablakon.. a dzsungel még világos, de hangos - talán madár - rikítás jelzi, hogy másodpercek és a fényre sötétség függöny hull és ekkor majd az eső erdő feléled. A vadból préda lesz és a préda mérge csorogni kezd..
A naplójába akart írni, hogy tanulhasson belőle mikor majd feledni véli a vad színekbe tekert élményeket. Gondolatit akarta rendszerezni, de fülelnie kellett a belső hangokra, mert teljesen néma volt a csivitelő elméje.. a sötétség beúszott a nyirkos illatú függönytelen fa oszlopok között, mikor hirtelen valami neszezni kezdett a teremben. Még nem volt sem olaj lámpás sem más fény forrás, így ő inkább csak tudta, mint látta, hogy a földön a sötét foltok a szürkeségben, körbe rendezett fekhelyek és melléjük készített hány tálak.. ekkor mintha látott volna a keresztül zuhanni az árnyakon egy foltot..
minden lépés véglegesség félelmével töltötte el, ahogy közeledett a tálhoz, felismerte, hogy ez neki a meditációs fekhelye, és a dolog az ő táljába hullott. Beért a terembe a sámán, kezében alacsony fényű olaj lámpás és a tálat tartó lányhoz lépett. A dzsungel tarka zsivajba kezdett ahogy az ijedt lány felé emelte a lámpást. a terpentin erős szaga majdnem könnyeket facsart a lány szeméből. a sárga fény végül erőt vett a kopott árnyékokon és a tálban meglátszott annak árnyékba varrt rabja.
Egy kolibri volt. A sámán a bennszülöttek nyelvén kedveseket mondott, miközben lápás lángja sárgás fényekkel játszott naptól cserzett bőrén. a lány úgy értelmezte, hogy ez szerencsét jelent. néhány másodperc alatt mindenki köréjük gyűlt és lelkendeztek, hogy ez micsoda véletlen, vagy inkább jel, de biztos hogy szerencse. De a lány nem tudott örülni még. Aggódott. A madár mozdulatlan volt mint egy tollas kis kő. Tollai gyönyörűek voltak. Apró volt madárnak, mint egy nagyobb bogár az eső erdőből.
A lány apró tenyerébe fogta a lényt. Markába zárva érezte pihe súlyát. Mutatta a többieknek akik szinte ünnepeltek, de az ő öröme elveszett az aggodalomban. Az apró lény nem mozdult. A néhány fős kavalkád a legrangosabb sámán felé terelte, hiszen neki is látni kell.
A bennszülött vezető előbújt pálma levelekkel fedett házából, nem mosolygott de mégis nyugodtság áradt szét körülötte mindenhol. A dzsungel is lehalkult. a lány felemelte a markába zárt súlytalan terhét hogy megmutassa a jelet. tenyerében egy pillanatra bizsergés támadt majd a diónyi csoda mint egy szitakötő elillant az éjszakában.
(valahol biztosan eltérek a valóságtól, de a történet igaz és így esett)
2012. március 18., vasárnap
2012. február 16., csütörtök
minden egybeesés a valósággal csakis a szerencsétlen véletlen műve. szerencsétlen véletlen
Hétfőn Linda nap volt. Tegnap meg - Valentin nap.
De a dolog 19 éve kezdődött. Kis-tinédzserként még nem tudtam mi is az szeretni egy lányt máshogy, mint a kis-tinédzser szívemmel. Semmi más testrész nem volt bevonva., csak a gyönge gyermek szív. Csók egy misztérium volt. Pandora Szelencéje. Nem mertem kinyitni, még kijön a sok gonosz a reménnyel megkoronázva. Egyszerűbben szólva: féltem csókolózni.. nem tudtam igazán mitől. Sosem kellett megmagyarázni neki, kislány volt ő is. Aztán hirtelen ő nagylány lett és a románcunk véget ért. Elmaradtak a hosszú, vicces levelek.
Évek teltek el, míg újra láttam. Nő lett. Humora még mindig sziporkázó volt, és huncut nevetése, megnyugtató hangja azzal az édes akcentussal, még varázsos külsején is túltett. Gyerek korunk két nagy vágya teljesült be. Elmentünk egy vidéki diszkóba, ahová nekünk nem volt szabad menni amikor még akartunk. A másik a csók. Hosszú, nyálas csók. Semmi másról nem szólt, csak a gyerek korunk elbicsaklott szavainak kijavításáról. Közben is csak nevettünk. Másnappal megint elfelejtettük egymást úgy 6 évre. Illetve dehogy felejtettük el..
Már meg volt a jegy, hogy mindent újra kezdjek. Londonba készültem, hogy leszámoljak a megalázó jövő képekkel. Majd az egyik internetes fénykép gyűjtőn hugicájába botlottam és általa belé. A kutyusát nézegettem, mert magáról nem töltött fel képet.. levlezni kezdtünk.. újra. Most a tinta, a képernyőn feketén felejtett pixel volt. A humor a régi, bár mindketten változtunk. Míg szépségén puha csorbát ejtett az idő, addig bajnok lett csocsóban, nekem meg újszerű vicc volt a vízszintesbe rendezett piros-kék figurák superman-repülő alap állása. Alaposan kikaptam. Aztán késő lett. Már nem akartam hogy hazamenjen. Talán nem is tudott volna. Nálam maradt reggelig. Búcsúzkodtunk, mert azt hittem halni megyek.
Nem így lett. Míg én élni jöttem, új utat kijárni, ő maradt. Ritkábbak lettek a levelek, vagyis én nem tudtam küldeni míg gyökértelenül sodródtam. Talán néhányan emlékeztek, ha nagy ritkán internet kávézóba beültem, egy blog szerű levelet küldtem úgy 200 izgatott "na mi van veled? élsz még?" fél szavasakat válaszolva meg. Erre volt csak lehetőségem. Tudom hogy ez bántotta. Most meg engem bánt. Nem tudtam volna másképp csinálni. Azután már sohasem sikerült találkozni. Nagyritkán ha dobtam rá egy SMS-t hogy megyek, vagy vagyok, rendszerint válaszolt rá. De csak az első 3 évben. Aztán nem.
Azt hittem örökre megbántottam valami vigyázatlan szóval..
hétfőn Linda nap volt
és tegnap - Bálint napon - megtudtam, hogy valójában meghalt.
De a dolog 19 éve kezdődött. Kis-tinédzserként még nem tudtam mi is az szeretni egy lányt máshogy, mint a kis-tinédzser szívemmel. Semmi más testrész nem volt bevonva., csak a gyönge gyermek szív. Csók egy misztérium volt. Pandora Szelencéje. Nem mertem kinyitni, még kijön a sok gonosz a reménnyel megkoronázva. Egyszerűbben szólva: féltem csókolózni.. nem tudtam igazán mitől. Sosem kellett megmagyarázni neki, kislány volt ő is. Aztán hirtelen ő nagylány lett és a románcunk véget ért. Elmaradtak a hosszú, vicces levelek.
Évek teltek el, míg újra láttam. Nő lett. Humora még mindig sziporkázó volt, és huncut nevetése, megnyugtató hangja azzal az édes akcentussal, még varázsos külsején is túltett. Gyerek korunk két nagy vágya teljesült be. Elmentünk egy vidéki diszkóba, ahová nekünk nem volt szabad menni amikor még akartunk. A másik a csók. Hosszú, nyálas csók. Semmi másról nem szólt, csak a gyerek korunk elbicsaklott szavainak kijavításáról. Közben is csak nevettünk. Másnappal megint elfelejtettük egymást úgy 6 évre. Illetve dehogy felejtettük el..
Már meg volt a jegy, hogy mindent újra kezdjek. Londonba készültem, hogy leszámoljak a megalázó jövő képekkel. Majd az egyik internetes fénykép gyűjtőn hugicájába botlottam és általa belé. A kutyusát nézegettem, mert magáról nem töltött fel képet.. levlezni kezdtünk.. újra. Most a tinta, a képernyőn feketén felejtett pixel volt. A humor a régi, bár mindketten változtunk. Míg szépségén puha csorbát ejtett az idő, addig bajnok lett csocsóban, nekem meg újszerű vicc volt a vízszintesbe rendezett piros-kék figurák superman-repülő alap állása. Alaposan kikaptam. Aztán késő lett. Már nem akartam hogy hazamenjen. Talán nem is tudott volna. Nálam maradt reggelig. Búcsúzkodtunk, mert azt hittem halni megyek.
Nem így lett. Míg én élni jöttem, új utat kijárni, ő maradt. Ritkábbak lettek a levelek, vagyis én nem tudtam küldeni míg gyökértelenül sodródtam. Talán néhányan emlékeztek, ha nagy ritkán internet kávézóba beültem, egy blog szerű levelet küldtem úgy 200 izgatott "na mi van veled? élsz még?" fél szavasakat válaszolva meg. Erre volt csak lehetőségem. Tudom hogy ez bántotta. Most meg engem bánt. Nem tudtam volna másképp csinálni. Azután már sohasem sikerült találkozni. Nagyritkán ha dobtam rá egy SMS-t hogy megyek, vagy vagyok, rendszerint válaszolt rá. De csak az első 3 évben. Aztán nem.
Azt hittem örökre megbántottam valami vigyázatlan szóval..
hétfőn Linda nap volt
és tegnap - Bálint napon - megtudtam, hogy valójában meghalt.
2012. január 25., szerda
elszaLA'Ztani
Közepesen késő van. A kanális partján sétálunk Giorgioval az új lakó társammal.. ja ja, ő is majdnem olyan csinos mint az előző lakó társ, de nem az esetem.. miután a fagyott békák néma kuruttyolása nem elég kielégítő megtöröm a jeges csendet így tél víz idején:
- Szóval itt ha felmegyünk.. gyere - rohanok előre a kis ösvényen, mire a trapéz artista edzéseket látogató bungyuli hajú barátom is mellém érkezik és mered rám előre tolt állal ahogy csak ő tud. Némán mélázik, hogy befejeztem amit akartam, és csak az ő angolja rosszabb mint az enyém, vagy igaz lehet a sejtése és néha sosem fejezek be mondatokat.. igen angolul is ugyanolyanvagyok, de valahogy felkapom a fonalat ahogy nézem a horgas orrát ennek az olasz fiúnak - szóval itt kell bemenni a Victoria parkba és 10 perc séta alatt a.. - nagyjából eddig jutottam a mondatban amikor az események roham lépteket vettek. Minden kicsit lelassult az én szemszögemből nézve és a következő történések a valóságban 3 másodperc eseményei:
hangom elnyújtva rezeg bele az esti csendbe: -paaaarkbaaaaa ééés - itt felemelem a karom és illusztrálom a sétát egy kar lengetéssel.. miközben ezzel párhuzamosan, a kanális parti kis kocsma fából ácsolt asztalainak egyikén, egy félig részeg sörhasú angol tróger (úgy értem alsó osztálybeli munkás - a helyiek chav-nek becézik az ilyet) Bull Terrier kutyáját hergelte csak az idő elütése végett.. mikoris az eb a hangomra felkapta fejét, felhegyezte fülét és alkarom roppanó csontjainak elképzelt hívő szavára, teljes sprintbe kezdett.. Az állat minden izma egy organikus gyilkoló gép iramát diktálta. Lenyűgözőnek találtam volna a kimért ívet, ahogy a ragadozók becserkésző sarló vágásával, eszeveszett vágtával száguldott... épp csak ott volt a bökkenő.. hogy felém. A szemem sarkából láttam, hogy az olasz is felismerte a vesztem.. szinte láttam, hogy szánakozó pillantással mérte végig az új kabátomat. Ezen a ponton az álom szerű lassított jelenet visszakapcsolt teljes fokozatra.. a görbe pályán haladó harci kutya ugyanis a betonon futott ami történetesen az úttest volt. Egy motoros úgy 60-70Km/órával neki robogott a szembe rohanó felém néző állatnak. a motor mintha sziklának ütközött volna. A motoros kis ívű szaltóval átlendült a támadómon. A motor földet érése pillanatában felpattant a kutya és úgy futott tovább, mint ahogy a parancs utoljára diktálta az agy kéregből.. az első pár rezzenésben, mintha mi sem történt volna a kutyával úgy iszkolt felém teljes gőzzel. Ám az utolsó pillanatban a harci transz lefoszlott merev tekintetéről és picit elfordult egy méterrel előttem leszáguldott a kanális partra.. egy bicajos is arra gurult ő lehúzta a miszlikbe reccsent motort az útról a kutya tulajdonosa a törvényt reszketve felpattant a padról és a motorost terelgette aki csodával határos módon lábon állt majd egyre jobban bicegett és végül leült.. az esetet gyorsan kielemezve Giorgioval megbeszéltük, hogy a kutya még a baleset után is egyértelműen a karomat célozta amikor a fejébe eljutott a durva csattanás követő fájdalom.. (nem mintha a mozgásán ez bármit változtatott volna - csak az irányon..) mondtam is az olasznak:
- Let's go, before it comes back!
- Andiamo!
Értett velem egyet a mediterrán, mediterránúl.
- Szóval itt ha felmegyünk.. gyere - rohanok előre a kis ösvényen, mire a trapéz artista edzéseket látogató bungyuli hajú barátom is mellém érkezik és mered rám előre tolt állal ahogy csak ő tud. Némán mélázik, hogy befejeztem amit akartam, és csak az ő angolja rosszabb mint az enyém, vagy igaz lehet a sejtése és néha sosem fejezek be mondatokat.. igen angolul is ugyanolyanvagyok, de valahogy felkapom a fonalat ahogy nézem a horgas orrát ennek az olasz fiúnak - szóval itt kell bemenni a Victoria parkba és 10 perc séta alatt a.. - nagyjából eddig jutottam a mondatban amikor az események roham lépteket vettek. Minden kicsit lelassult az én szemszögemből nézve és a következő történések a valóságban 3 másodperc eseményei:
hangom elnyújtva rezeg bele az esti csendbe: -paaaarkbaaaaa ééés - itt felemelem a karom és illusztrálom a sétát egy kar lengetéssel.. miközben ezzel párhuzamosan, a kanális parti kis kocsma fából ácsolt asztalainak egyikén, egy félig részeg sörhasú angol tróger (úgy értem alsó osztálybeli munkás - a helyiek chav-nek becézik az ilyet) Bull Terrier kutyáját hergelte csak az idő elütése végett.. mikoris az eb a hangomra felkapta fejét, felhegyezte fülét és alkarom roppanó csontjainak elképzelt hívő szavára, teljes sprintbe kezdett.. Az állat minden izma egy organikus gyilkoló gép iramát diktálta. Lenyűgözőnek találtam volna a kimért ívet, ahogy a ragadozók becserkésző sarló vágásával, eszeveszett vágtával száguldott... épp csak ott volt a bökkenő.. hogy felém. A szemem sarkából láttam, hogy az olasz is felismerte a vesztem.. szinte láttam, hogy szánakozó pillantással mérte végig az új kabátomat. Ezen a ponton az álom szerű lassított jelenet visszakapcsolt teljes fokozatra.. a görbe pályán haladó harci kutya ugyanis a betonon futott ami történetesen az úttest volt. Egy motoros úgy 60-70Km/órával neki robogott a szembe rohanó felém néző állatnak. a motor mintha sziklának ütközött volna. A motoros kis ívű szaltóval átlendült a támadómon. A motor földet érése pillanatában felpattant a kutya és úgy futott tovább, mint ahogy a parancs utoljára diktálta az agy kéregből.. az első pár rezzenésben, mintha mi sem történt volna a kutyával úgy iszkolt felém teljes gőzzel. Ám az utolsó pillanatban a harci transz lefoszlott merev tekintetéről és picit elfordult egy méterrel előttem leszáguldott a kanális partra.. egy bicajos is arra gurult ő lehúzta a miszlikbe reccsent motort az útról a kutya tulajdonosa a törvényt reszketve felpattant a padról és a motorost terelgette aki csodával határos módon lábon állt majd egyre jobban bicegett és végül leült.. az esetet gyorsan kielemezve Giorgioval megbeszéltük, hogy a kutya még a baleset után is egyértelműen a karomat célozta amikor a fejébe eljutott a durva csattanás követő fájdalom.. (nem mintha a mozgásán ez bármit változtatott volna - csak az irányon..) mondtam is az olasznak:
- Let's go, before it comes back!
- Andiamo!
Értett velem egyet a mediterrán, mediterránúl.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
