how wonderful

"..I'm saying .."

éhes?

A férfi egyszerű. Én is te is. Meg a benned rejlő is.

Ha éhes eszik. És ha éhes megkérdezi, hogy kérsz-e.

Na hát, Csak azért mondom, mert tudom mondtam már.

Ha azt mondja hogy végülis tudna enni akkor  az azt jelenti, hogy bár mindig tud enni, de éppen nem éhes-éhes.
Nálam tudjuk máshogy van. Én mindig éhes vagyok. különös élni akarás

Hát, Csak azért mondom, mert tudom mondtam már.

Nem gondoltam nagy dolgokra, csak észrevettem ha nyűgös vagy, ha valami bánt.

nincsen pénzből merítettem, meghallgattam veled mentem.

Csak azért mondom, mert tudom mondtam már.

Nézlek hogy lássam amit a tested üzen, amit te nem is tudod hogy mondasz. Hallgatlak hogy halljam amit a szád mond amit nem is tudod hogy mondasz. Figyelem a dallamot amit azért mondasz mert valaki mondta valahol ahol igaznak tűnt, neked meg hitelesnek tűnt.
csak figyellek.

Azért mondom, mert tudom mondtam már.

neked adom az időt és a teret ez a legtöbb ami a tiéd lehet. na de idő nincs. akkor mi van? A pillanat. csak az a tiéd! de csak ha kell. mert nem tolom le a torkodon, mint egy érzéketlen Big Mekmester

Mondom,  mert tudom mondtam már.

Szeretsz, nem szeretsz, lehetne, nincs, majdnem az nem. na jól van elég ebből

 Tudom mondtad már.

be sem bírom fejezni olyan türelmetlen vagy. ez most ez.

elmesélem hogy elmeséltem, hogy elmesélte amit elmesélt neki.. egy mese

Bergovecz László
[02/12/2012 12:20:36] Bergovecz László: tegnap Adeen mesélt egy gyönyörű ír mítoszt
[02/12/2012 12:20:46] Bergovecz László: elmondjam? vagy beírjam a blogba?
[02/12/2012 12:20:54] Bergovecz László: vagy leírom neked és beírom a blogba
[02/12/2012 12:20:54] Szomszéd Anita: mondd
[02/12/2012 12:20:56] Bergovecz László: :)
[02/12/2012 12:20:59] Szomszéd Anita: jóó
[02/12/2012 12:25:19] Bergovecz László: na hát tegnap este, mikor a gyár épületből kialakított lakások furcsa eklektikája közepén nevetgéltünk, a fiúk elkezdtek gitározni, meg dobolni. Mivel már elmúlt éjfél, viszonylag halkan tették. Adeen, bűbájos ír teremtés rám nézett azokkal a varázslatos, titokzatos, szemekkel; Éreztem, hogy a múlt egy jelenbe úszó pillanattá kezd kristályosodni. Mint mikor a teába loccsan a tej:
- Mesélj nekem Adeen - kértem - mesélj a druidákról, vagy azokról a történetekről, amit az ír Kelták őriznek!
[02/12/2012 12:25:36] Bergovecz László: - Titkokat akarsz hallani? - kérdezte csalafinta mosollyal
[02/12/2012 12:25:39] Szomszéd Anita: :D

[02/12/2012 12:27:46] Bergovecz László: - Hát jó.. - olyan érzés volt mintha a zene lehalkult volna és feltámadt volna a szél. Az asztalon égő mécsesek lángja megremegett és hirtelen magasba szökött

[02/12/2012 12:29:59] Bergovecz László: - a nagypapám mesélte amikor még icike-picike kislány voltam - szememben a valóság fátyolos szövétneke megborzongott és Adeen fiatalodott, a terem méretű raktárból kialakított hippi stúdió-lakás körbe pördült és egy gerendás mennyezetű vityillóvá zsugorodott. Láttam ahogy a piciny vöröses-szőke kislány hatalmas szemeivel, az öreg megkérgesedett bőrű, őszbevegyülő vörös szakállú ember térdének támaszkodik. Az öreg éppen egy bicskával, sípot faragott a gyermeknek - Tudni akarod a neved honnan ered?
[02/12/2012 12:30:13] Szomszéd Anita: tebenned Andersen veszett el ma bébi
[02/12/2012 12:30:25] Bergovecz László: a kislány csak bólintott, mire az öreg elmosolyodva kifújta a levegőt, hogy magába szippantsa a ház zeg-zugainak titkokat rejtő illatát és érces hangon erős ír tájszólással mondani kezdte a történetet amit kitudja honnan hallott..
[02/12/2012 12:30:44] Bergovecz László: - A Régiek Ateen-nek ejtették
[02/12/2012 12:33:43] Bergovecz László: és azt jelenti hogy "sosem alszik egyedül!" - a kislány fintorgott, és bár nem értette mit is jelent ez igazán, de az ötlet idegen volt neki. A nagyapja felkacagott az eltorzult kis pofi láttán és folytatta - bizony mostantól sosem alszol egyedül, no hiszen már tudod. De azt is elmondom miért.. Egy tündér hercegnő neve volt ez. Az erdők mélyén még ma is ismerik a lombok..
[02/12/2012 12:34:17] Bergovecz László: Ateen ragyogó lény volt, és egy csodálatos bölcs herceg vette feleségül.
[02/12/2012 12:34:56] Bergovecz László: de szépsége, Ateennek veszte is volt egyben. Mint ahogy az már lenni szokott.  Bármikor találtak rá méltatlan szemek, örökkön háború tört ki érte.
[02/12/2012 12:35:11] Szomszéd Anita: :D
[02/12/2012 12:35:12] Bergovecz László: egy napon Ateen megelégelte a vérontást és pillangóvá változott.
[02/12/2012 12:35:12] Szomszéd Anita: tökjó
[02/12/2012 12:36:27] Bergovecz László: csodaszép volt így is a herceg szerette így is, és csak kettejük magányában változott vissza, hogy a herceget úgy szeresse, ahogy megérdemli.. - a kislány belepirult, az öreg érces hangon folytatta..
[02/12/2012 12:37:33] Bergovecz László: száz és száz békés nap telt el az erdőkben, mígnem egy napon utazók haladtak át a Rengetegen
[02/12/2012 12:39:19] Bergovecz László: egy királynőt kísértek harcosok. szép volt az ember asszony és fiatal. Lovon utazott, nyeregben, ahogy férfiak. Még kardja is volt, ahogy valódi királyok asszonyaihoz illik
[02/12/2012 12:40:11] Bergovecz László: Méz sört ivott de királyi termés volt és messziről hozatták az összetevőit (a méz amúgy sosem romlik meg tudtad?). Az édes nedű ízes fűszereinek aromája messzire elkalandozott az erdő mélye felé.
[02/12/2012 12:41:04] Bergovecz László: Ateent megbabonázta az illat és csodás kis pillangó formában fától fáig libegve sodródott a szél szárnyán
[02/12/2012 12:42:57] Bergovecz László: látta hogy emberek felé igyekszik, érezte hogy bajban lesz, de nem bírt ellen állni
[02/12/2012 12:43:21] Bergovecz László: apróra zsugorodott hát, de pillangóként tovább úszott az arany sújtásos kupa felé
[02/12/2012 12:43:53] Bergovecz László: bele is röppent hogy megízlelje, ám a ragadós léből nem volt kiút.


[02/12/2012 12:45:19] Bergovecz László: a királyné nem vett észre semmit, és húzott még egyet kupájából mielőtt útra keltek, hogy eljusson a királyához.
[02/12/2012 12:48:07] Bergovecz László: Ateent megitta a királyné és teherbe esett vele. A királynak nem tűnt fel semmi, hiszen hitvese csodás nő volt és szerették egymást. azonban a születő gyermek szépségéhez nem volt senki fogható. Mikor Ateen újra megszületett, már félig ember volt nem tudott átváltozni, és eszébe sem jutott, hiszen az emberek között nevelkedett. Csodás szépsége heted hét határon túl eljutott. Ahová csak belépett a terem felragyogott.
[02/12/2012 12:49:09] Szomszéd Anita: úr ég. már attól teherbe lehet esni ha megisszuk??????  :^)
[02/12/2012 12:49:33] Szomszéd Anita: egyre bizarrabb a druida sztori
[02/12/2012 12:50:21] Bergovecz László: a tündér király eközben minden nap rágondolt. Tudta, hogy szerelme nem halt meg, csak várnia kell.
[02/12/2012 12:50:31] Bergovecz László: örök életében ezek voltak a leghosszabb évek.
[02/12/2012 12:50:43] Bergovecz László: (legalább nem a gólya hozza a gyereket)
[02/12/2012 12:52:21] Bergovecz László: amikor a királylány kilovagolt a közeli rengetegbe, a vadak megszelidülni látszottak, de sosem mentek közel.
Mikor a lány nővé vált a Király összehívta a tanácsot és a közeli királyságoknak bejelentette, hogy a lánya eladó sorba került
[02/12/2012 12:54:35] Szomszéd Anita: már csak a Tyrrex hiányzik a sztoriból :D
[02/12/2012 12:54:48] Bergovecz László: és egy nap egy tyrex érkezett
[02/12/2012 12:54:51] Bergovecz László: csak vicc

[02/12/2012 12:55:22] Szomszéd Anita: ;)
[02/12/2012 12:57:36] Bergovecz László: Ateent a legrátermettebb királyfi vette el aki kiállta a próbákat amiket szabtak Ateen szülei. A lakodalmat a rengetegben ülték ahol a tündér király békésen várt nem avatkozott közbe, csak nézte csodálta szerelmét, ahogy az ősi oltárhoz vezeti szerető férje.
[02/12/2012 12:58:03] Bergovecz László: majd mikor a dínom-dánom véget ért, elősétált a rengetegből.
[02/12/2012 12:58:16] Szomszéd Anita: és azóta boldogan élnek, míg meg nem haltak , HÁRMASBAN :D ez az én mesém!!!
[02/12/2012 12:59:00] Bergovecz László: medvék és vadak kísérték lépteit és egy ősi sakk tábla volt a kezében.
[02/12/2012 12:59:57] Bergovecz László: Ateen hirtelen emlékezni kezdett. de egyik szemében öröm könnyek voltak míg másikban zavarodottság cikázott
[02/12/2012 13:00:18] Bergovecz László: a tündér király megszólalt
[02/12/2012 13:00:37] Bergovecz László: - Halandók Királya, szeretsz e sakkozni?
[02/12/2012 13:01:16] Bergovecz László: - Egy méltó ellenfelet sosem utasítanék vissza Tündér Király!
[02/12/2012 13:02:11] Bergovecz László: sakkozni kezdtek és Tündér Király felajánlotta, hogy ha veszít egy nagy szeletet megkap az erdőből, ahonnan eltünteti a fákat, hogy megművelhesse az ember a földjét..
[02/12/2012 13:02:39] Bergovecz László: játszottak de a tündér veszített..
[02/12/2012 13:02:58] Bergovecz László: reggelre a fák eltűntek hatalmas területről és mind az emberé lett
[02/12/2012 13:03:57] Bergovecz László: a tündér újra kihívta a Királyt. Itt is volt tét, még pedig az, hogy ha veszít akkor egy sziklás szakaszról elhordja a köveket és azt is megművelheti a király.
[02/12/2012 13:04:21] Bergovecz László: a tündér megint alul maradt, másnapra egy hatalmas szakaszon eltűntek a kövek.
[02/12/2012 13:04:55] Bergovecz László: a tündér király nem akart játszani, de az ember újra kihívta őt.
[02/12/2012 13:05:45] Bergovecz László: A tündér király a feleségét kérte a királytól, aki - mivel már kétszer is legyőzte sakkban a Tündért - bele egyezett.
[02/12/2012 13:06:27] Bergovecz László: De a Tündér király nagyon hamar nyert. Az ember azonnal megértette, hogy eleddig csak tetette hogy trükk volt a korábbi vereség.
[02/12/2012 13:06:41] Bergovecz László: az ember felborította a táblát és kardot rántott
[02/12/2012 13:06:47] Bergovecz László: háború kezdődött nyomban
[02/12/2012 13:10:06] Bergovecz László: a forgatagban, a Tündér eltaszította magától a az embert aki a földre hullt és ekkor Ateen a Tündér király karjaiba rohant. Amint összeölelkeztek Ateen és a Tündér király fényességgé változtak és eltűntek az ember szeme elől.. Azóta sosem látta többé ember Ateent, de minden éjszaka tündér formában a tündér király ágyába bújik és úgy szereti őt az örökké valóságig.
[02/12/2012 13:11:18] Bergovecz László: a kislány nagyokat pislogott és ólmos szemeit lehúzta az álom. Nagyapja már a mese felénél az ágyába cipelte és ágya szélén ülve betakarta az apró teremtést.

ennél a pontnál a srácok kiabálni kezdtek, hogy hol van az énekes. felálltam az ágyról és zavartan megköszöntem a szép történetet.. dzsemmelni kezdtek a srácok, és én egy pillangóról énekeltem, bár valószínűleg senki nem figyelte a szöveget..

a bestia barlangjában (második felvonás)

Szóval az első hideg éjszakáról beszélünk az őszben.
Az ajtó zárt rostélya mögött van a kabátom, a kulcsom a biciklim.. gyakorlatilag minden mobil holmim ami egy ilyen kényszer mobil élethez szükséges. Miközben a motorban cikázó feszültségek szép lassan alábbhagynak, titkon az üléseken keresztül belénk szöktek. Tudom mi következik és tudom hogy David Made in Britain is úgy érzi, hogy nem hátrálhat meg, most rajta a sor hisz szinte senki nem kezeli emberként, csak én figyelek arra amit gondol, akkor is ha halkan mondja.. én vagyok neki a legközelebbi valami a baráthoz. "Kutya" kötelessége hogy felajánlja:
- Nem hagyom hogy kint sétálgass a hidegben, és egyébként is itt lakom az utca túloldalán, késő van, fáradt vagyok és ne is húzd az időt magyarázkodással.
- Listen that thing is, that I'm afraid of your dog - eddig nem említettem a harci kutyát, mert eszembe sem jutott.. vagyis a történet bonyolódásakor nem jutott eszembe. Most hirtelen belekapaszkodtam, mert tudtam hogy ami most következik, az nem teljesen kényelmes.
- JUST STOP IT! A KUTYUSKA A SZOBÁMBAN ALSZIK AHOGY MINDIG IS ALSZIK MIÓTA HAZAHOZTAM, VAGY DEROGÁL EGY ÖREG BUZINÁL ALUDNI?!?!
na ezen a ponton nem lehetett visszautasítani az ajánlatot. éjfélkor homo fóbiáról, vagy geronto fóbiáról vitázni, tizenöt óra munka után, valahogy nem ideális.

A lépcsőn egy csavargó aludt a kapu aljban, köszöntek egymásnak. Valahogy szép volt.. és igazságtalan, mert gyakorlatilag én is éppen egy voltam a hajléktalanok közül, de én bemehettem valaki fedele alá, míg az a másik nem.

Valaki fedele alatt..

az ajtó kinyílt, sötét előtérből kimenekült a levegő és szinte hallani véltem ahogy súg szél.. "menj innen" súgta.
- GYERE MÁR BELJEBB A FENÉBE IS (God damn it!) - beljebb csoszogok, de látom hogy a szoba ajtajában só bálvánnyá dermedt. Valamit látott - Look.. LOOK AT THIS! YOU F@KIN' DOG! - tudtam hogy szembe kell vele néznem. Ott volt a 30 kilós kis harci kutya egy szerte terített szemétkupac közepén.. lihegett nyelvét kiöltve, fogsorán a sárga fényű lámpa villogott hidegen, mint a csillagok először az évben, odakint az égen.
- MIT CSINÁLTÁÁÁÁL? - üvölti torkaszakadtából .. az elkövetkező egy órán keresztül folyamatosan..
közben én többször próbálok kommunikálni, amire szelíden válaszol, aztán figyelme újra a kutyára terelődik és megint űűűjvőlt.
a takarítás a következő volt: megfogott egy partvist és kikotorta az egészet a nappaliból nyíló konyhába.
pont - se kuka se csá- csak mikor mondtam, hogy én szívesen megcsinálom, akkor nagy nehezen..

de közben győzködtem, hogy bármennyire szereti is ez egy állat, ami a zsákban érezte azokat az illatokat, amik a gazdihoz kötik (cigaretta csikk, konzerv dobozok, tea filterek, újságok, krumplihéj) ezek neki nem más mint a múlt felvételei egy zacskóban..
- DEHOGY. PONTOSAN TUDJA HOGY MIT NEM SZABAD..
- persze és ha kicsit később jövünk szét is válogatta volna a szemetet..
hát voltak kétségeim a kutya képességeit illetően.

de a felépítését nézve szemernyi kétségem nem volt afelől, hogy az állat hibátlan gépezet. A reccsenés visszhangzott a fülemben amiről korábban írtam, de az kép a fejemben lassan átalakult. A robogó roppanása a csont porcogása lett.

megtudtam az "ágyam" az a kanapé lesz amin a kutya hever egész nap.

lefordítva kutyára; itt egy idegen emberi lény mióta itt van üvölt velem a gazdi, és most odakuporodik a helyemre.. minden okom meg van rá hogy párbajra hívjam és akkor majd látja a gazdi, hogy én vagyok az alfa hím

- STOP LOOKING AT ME!! - ordított a gazdája, mikor felé sandított a kutya. aztán megint rám emelte a kis disznó szemeket.

Aztán 2h körül aludni tértünk.. vagyis ők. mert én hajnal négyig mozdulatlanul ültem a bútor takarókon amiket magammal vittem, a hideg ellen, de inkább magam alá raktam, kettőt 4 rét hajtogatva, csak hogy nehogy a mocskos felülethez érjek.

Mert azt nem említettem, hogy a lakás állapota egy tökéletes hajléktalan hajlék volt.. a plafonról odatapadó porcicák lógtak és a csupasz lámpafényben olyanok voltak mint ezer fős csoport, akik a napfelkeltét nézik hipnotizáltan. Árnyékuk szétfutott a plafonon és a néha feltámadó fuvallat, ami áthúzott a doh- és kutya szagú szobán csak ekkor mozfdultak megfagyott pillanatukból. Akkor riadtam fel a merengésemből és jöttem rá, hogy az ellenség területén vagyok. 4 óra körül úgy döntöttem, hogy lehet alszom még is, akkor előrehajoltam hogy akkor kibújok  bakancsomból és behúzom a lábam a takaró alá... mikor az kerevet megnyekkent, és a kutya csaholva berontott.. szememet összeszorítottam, mint a gyerek amikor már látja hogy az eldobott kő biztos biztos biztos betöri az ablakot.. a fejemben a stratégia következő volt a következő 30 percben: ha megérzem az állkapcsokat a bokámon villámgyorsan a megmozdulok és belecsavarom a pokrócba az ebet és az ablakon kihajítom a 3. emeltről. Ez volt a legmagasabb esély a viszonylagos sérülés mentes incidensre, ez a három emeletnyi esély. Persze ezekben az ólmos percekben a szobájából kurjongató kétes értékű barátomat azonnal elveszíteném..

az állat végül visszament én még két órát feszengtem és a közelben elhaladó kocsik mozgásakor mozogtam, hogy a nyikorgó ágy ne hallatszódjon a remegő ablakoktól.. és végre mint a megváltó harsonája felrecsegett a rádiós óra és abban egy prédikátor azt kiabálta:
- Praise the LORD! Amen.. - mikor az ébredő pszichoszomata és szimata felébredtek.. kaptam teát, amit még rettentő forrón ittam, hogy a bögréről lecsúszó tisztátalan részek a szám néhány sejtjével ugyan de leforrázódjanak és így sterilizáljam valamelyest.

aztán másnap David nem jött dolgozni és végül kirúgta a főnököm.

én beköltöztem egy lakásba.. ahonnan ezt a bejegyzést írom.

a bestia barlangjában (első rész)

néhányotoknak már meséltem a szitut, de szerintem megér pár szót az eset..

o-limp-ikoni kilakoltatásomat egy kisebb szabad esés követte.

kitaláltam, hogy elutazom haza, úgy két hétre, az alatt lezajlik az olimpiai hacacáré.. én is kicsit feltöltődöm, meg az ingatlan bérlemények köré fonódott feszültségek is csitulnak kicsit és engednek drákói áraikból..

volt néhány homályos körvonalú barátság ami ez alatt a két hét alatt kicsit jobban kikristályosodott. mindenféle meglepetés éri az embert amikor ez történik. Évekig lehet túl- és alulértékelni az embereket.

kalandok, sodródás, Írország, még több sodródás, bár érzelmeimben és a munkában egy egy horgonnyal próbáltam a pozíciómat kicsit rögzíteni..egyszer az egyiket engedtem el, olyankor a másik körül csapongtam ahogy az élet folyama cibálta a láncokat, máskor meg amabba kapaszkodva nyeltem a habokat.

egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy barátok kanapéját fekszem süppedősre esténként. Ez egy nagyon precíz operáció, rengeteg figyelmet igényel. Ezért nem csinálják az emberek. hogyan tudsz úgy nehezedni a barátaidra, hogy ne nyomjad őket. Egyszer próbáld ki. Számíthatsz rám ;)

ez volt az intró a történetünkhöz.

nem is olyan rég volt nekünk egy sofőrünk a bútor manufaktúrában. David Made in Britain. fiatalos lendülettel harsogó szivar levél mintázatú könnyen vörösödő arcú vékony dongájú pasas. Nehezen meghatározható korú az ürge, az orrnyergébe, fülébe, orrlyukaiba vert piercingek és az alkarján csuklótól könyökig húzódó Old English betűtípussal vésett "MADE IN BRITAIN" felirat mondhatni, hogy nem segítenek megtippelni hogy a fickó 52 éves. Az is eltartott egy ideig míg leesett, hogy nem azért kiabál, hogy népszerűbb legyen, vagy hogy feldobja a hangulatot a zúgó masinák között, hanem "visszafogott" Tourette szindrómával küszködik. vezetés közben: "F@CK OFFFF!! I'M A BIG VAN, LOVE!!" de semmi veszély helyzet nincs az utakon "ALL THESE CYCLISTS ARE A WAIST OF SKIN" "NANANAA I AM A PRETTY LADY - énekel valami dallamot - AND WE ARE OSCAR MIKE!" kiálltja végül a katonai kódot kelet londoni akcentussal.. következő pillanatban tiszta erőből ritmust püföl és varjú nevetéssel rád néz üveges kék szemeivel fülig érő mosollyal és várná a megfejtést.. a kocsi közben 60 mérföddel zúg a forgalomban. Egy ilyen alkalommal kérdeztem rá a Tourette-re kicsit meglepődött, de elmesélte, hogy így van, meg még egy pár pszichés zavarról is beszámolt, ami miatt 30 évvel ezelőtt leszerelték a seregből, ahol kiképző tiszt volt... de volt már kukás, fodrász, behajtó, hajléktalanoknak segítő szociális munkás és nyomozó asszisztens.. és az bár nem ennek a felsorolásnak a része, de mellesleg meleg is. Olyan szivárványos, hogy a kobold alá rejti a kincseket. Ebből amúgy semmi sem nem jön át a stílusán, csak néha meleg indulókat dalol, meg viccből csípőt ringatva, zászlózva-csettintgetve végig lejt az utcán varjas hahotával.. hangját a cigerettán' érlelte, és egyik nagy hiányossága - saját bevallása szerint (nekem egyáltalán nem hiányzik ez a képessége) - nem tud fej hangon énekelni. mondhatnám szerencsére.
Egyik nap megjelent frissen borotválva, de távolról sem precízen.. egy csomó lakatlan szőr-szigetet hagyott kesernyés keselyűs arcán.. éppen jó hangulatban élcelődtünk a műhelyben, mikor besétált.. próbált átrezegni a hangulatra, ő is mosolygott.. vicces megjegyzések röpködtek a szélfútta szőr szálakra, majd felnéztem egy asztal lába mellől láttam hogy elpirult arc- és nyak bőre sárgán hagyott egy régi fültől fülig húzódó heget a nyaki ráncai között: "veled meg mi történt? Egy másik rosszul sikerült borotválkozási kísérlet látszik a nyakadon?" mosoly lefagy.. mindenki érezte a műhelyben a fűrészpor súlyát ami hirtelen rátelepedett a csendre. "NOOOOO" kiáltotta.. tudtam, hogy belerúgtam a virág ágyásba és megpróbáltam hirtelen a gyepszőnyeg alá söpörni a földet: azt hittem valami baleset vagy ilyesmi
"De most komolyan, mi történt? Elvágtad a nyakad?"
"YESSSS!!" kiáltott kifordult szemmel
"Why would you do that?" kérdeztem megdöbbenve
"BECAUSE I FELT LIKE IT!" kiáltja, de már látom, hogy csak a varjakat riogatja a madár ijesztő
"örülök, hogy már nem így érzed, gyere ide" kitártam a karomat, belelépett a madár ijesztő és meglapogattuk egymást. szent lett a béke.
Hogy mondjam; egy finom úr, nah!

két hete csütörtökön már tudtam, hogy a hétvégén be tudok költözni egy helyre de még küszködtem a  napokkal (itt jelzem mindenki aki hallotta és a környéken lakik, mondta, hogy bármikor odatelefonálhatok ha baj van, vagy csak nyomjam meg a csengőt - Köszönöm nektek). a telefonom lemerült így már csak azt tudtam tisztázni, hogy akinél hittem hogy alszom aznap, valami olyasmit írt smsben, hogy ő nem az napra gondolt.. ok majd a műhelyben alszom gondoltam. volt már egyszer ilyen is, és van valami romantikus a holdfénytakarós bútorokban. aznap kiszállítottam, az annyit tesz, hogy szakemberként asszisztálok a kiszállításnál, így van egy szakszerű kéz/szó, ha arra kerül a sor.
aznap elhúzódott.. megérkezünk , éjfélt pittyegnek a helyi órák

"hol alszol? kérdezi szokatlanul halkan
"a műhelyben" igyekszem minél természetesebben válaszolni. nem akarok senki terhére lenni..
közben leáll az elektromos autó néma motorja a kapu előtt nyújtom a kezem a kulcsért
"nincs nálam AZT HITTEM NÁLAD VAN!"
 és itt kezdődik a történet..

vak lány, vak fiú

..a negyvenhetesen zökögök, múltat, jövőt zokogok fejben.. időt álmodok, miközben kikerülöm a jelenségeket.
Fejbe zárva - szokatlan távolság tartó voltam és - elvonultam a harci kutyás punk mellett.. Leültem. Előttem hely, baba kocsinak - de a villamoson nyoma sincs a cseperedő generációnak. Pillanat depressziómból ocsúdva rámosolygok a Szabadság Híd Hydrára. Körül fordulok, a nap ragyog, a színek harsányan pompáznak a poros város finom takarója alatt. Szemem szaturációján állítva harsány híd zöldek és Duna-szín tinta ömlik, a villamos dallamos drapp mintái alá. Villognak a napfényei és a punk tetkóját nézem, koponyák és halak tarka mély harsány színei lüktetnek az alkaron, ami egyáltalán nem férfias sőt.. hiszen ez egy női kéz..
A tenyér a kutya feje felé nyúl kissé tétován a kutya lehunyja a szemét és várja a bizonytalan mozdulat beteljesülését. E beige eb nem volt harci, hanem ellenkezőleg. Egy vak vezető kutya volt. De itt is én voltam a vak, hogy ezt nem láttam.
Visszatereltem a tekintetem ami a bot, a fedetlen, fénytelen szemek, a szép ívű arcvonások között cikázott, vissza frissen gyógyult mély színekben pompázó félelmet kelteni akaró bőr takaróra. Hiába nincs karóra itt már se idő, se szín nem támasztja alá a létet.
Ez az alányírt hajú lány feldíszítette magát úgy, hogy a számára kedves közeg jobban elfogadja őt. Hiszen sosem látja a tetoválását. Tán nem is akarja látni.. Láttatni akarja. nem neki, hanem nekem szól.. nekünk. Hiszen ha a hátán lenne a rajz, vagy a derekán, vagy a popsiján majdhogynem sosem látná, még ha szemei egészségesek volnának is.. ilyet azért már többet láttunk.

a kezdeti sajnálat csodálatba csapott.


Nagybátyámmal futottam össze, alig pár órával később.

Ő a képek ismerője, a lélek intellektusának sűrű szövevénye. Mondtam is neki a vak lányt. Mire ő Károlyról beszélt. Vakarcsi, mondtuk szinte egyszerre..
az ő története így kezdődött:
A piac melletti kis kávézó ahol majdnem olyan jó a kávé, mint ahol találkoztunk volna (jó kávé kifejezésen gyermekkorom óta gondolkodom.. a kávé alapvetően rossz és akkor vannak a fantasztikus helyek ahol a kávé jó) De ő csak folytatja: Mikor érkezett már nem volt hely. Neki amúgy is nehézkes, mert a kerekes széke miatt nehezen tud jó helyet választani. az egyetlen opció egy olyan rész volt, ahol már volt valaki. Név szerint: Karcsi.
- Szabad? - kérdezi látatlanban a vaktól, mire ő - Csak tessék..
szó szót követ, vaktában puffogtatnak és ekkor az örök téma, a nők is verbálba áll.
Itt már lassan illusztrálni kell, a lány - a barátnője Karesznek - mozgás korlátozott volt, szakítottak, s közben Karcsi a zsebben csak úgy kotor, oda se néz. Kirántja a telefonját és kikeresi a fényképet. (Na itt még egyszer hangsúlyozom, Karcsi nem lát. Tök vak.) Aztán tárgyalják hogy Fark is nehéz helyzetű.. a vak bólogat hogy; ja és igen és ő is végig csinálta a lánnyal és tudja hogy nem cserélne. Inkább vak mint béna. Hahotáznak mind a ketten és közben a vak lengeti a telefont rajta a képpel amit ő sosem látott.

És mi is nevettünk és a Szabadság hidat néztük a Gellért Szálló étterméből ahol nem volt olyan jó a kávé, de nem is azért fizettünk annyit, hanem a por lepte régi vágású felszolgálók félszeg mosolyáért, a szélfútta napsütésért a hegyoldalért és a sziréna szó dallamáért, a fantázia rétes gyűjtemény falatért, azért hogy most azt sem tudom hova nézzek csak hogy vak ne legyek, ha már így megbénít minden kis érzés

közkívánomra

gellert kaptam ti is kaptok belőlem

toNpa vagyok és az összes ilyen göNbölyű gondolat elgurul. még akkor is ha goNba mód nőnek kruNpli fejemben goroNba gondolatjaim, mind-mind tovaszalad, beMmeg semmi sem marad. csak baNba arccal bámulok.. ezt olvasd (j)újra..

bocs a betű karaNból egyenesen jött a fejemből..

semi-, ez minden

Mikor megértettem, hogy az angyalok még, a tündérek meg már nem játszanak velem, elmentem a mosdóba.

Ki hallott már olyat, hogy mosógéptől nem tudsz oda állni a kagylóhoz. Ez még görög mítosznak sem elég stílusos, - eszembe jutott az én öreg Portugál barátom aki ha elégedetlen volt valamivel ezt a költőien rasszista kérdést tette fel "Am I black?" - Afro-detto, mosógépre támaszkodik hetykén.. a tükör felé fordulva láttam ahogy mellkasomon macska-ezüst szőrök kuszálódnak, pont úgy mint megrepedt gondolataim. Erre a csap harmonikus kecsességgel marok szkanderre invitált.. Mikor kiléptem az Alighieri-i vizesblokkból, láttam, hogy a wurlitzer ma éjszaka egy húsdaráló a polcon. Ott foglaltam helyet a tölcsérben és minden szavammal saját magam gyömöszöltem befelé a Bonobo-w ívein.

Angolul a közép az egyben fél. De mitől.. se(N')mi-től
Én vagyok a Jézusom és íkú keresztre feszülök, miközben egyre erőszakosabban nem döntöttem el semmit sem. Közben a kérdezés; erre szavak és emlékek katyvasza, hebereg fel a torkomon. Monoton motorikus mozdulatok idétlen értetlenkedése keretezi címeres szavaim.
hát, ha valamit nem, akkor ezt.. ezt biztosan nem vállalom. Ez nem is én vagyok.

Halovány árnyék és karok.. kaparok, mint elégedetlen ágyék és farok.
Haldokló ehj'de'királyfi, ébredező sárkány.. a királyi sarj még nem halott teljesen és a tüzes mellkasú hüllő még remegő szemhéjak mögött gyors szem mozgással kutatja álmai visszhangjait. Hah' tűz helyett lám csak böfög.

De lyaly vigyázz ha az elmacskásodottság a rosszat kelti újra fel, lehet hogy az ebség kutyául fog visít'ni. Kéjtől, majd a kevélytől.

akkor most ki intsen óva kit?

Durva ez a semmi

Egy nap mikor kiderült, hogy az ívheggesztés parti téma is lehet, megismertem

Tündit.

Életének viharvert perceiben meg pillantotta a kikötőt, egy Peruban töltött különös nyaraláson. Egy valamire koncentrált, hogy felismerje a következő lépést.. nem mintha el lenne anyátlanodba. majd 10 éve (lehet több is már) erre felé éldegél, kenyeret keres, tanul, állampolgárrá válik, majd kiröppenni készül.. na ezen a ponton elvonul, hogy szembenézzen a félelmekkel, nem jelképesen, hanem hús valóságban. Dzsungelbe költözött 3 hétre, hogy értse.. értse meg azt a személyt aki élete filmkockáiban minden pillanatban jelen van. Ennen magát. A különös utazásról nem írok, csak egyetlen pillanatról, ami szerintem mindent jelképesen magába foglal.

A lány haja oldalt felnyírva, világos tincseit a pára hullámokba rendezi. Macska vágású szeme kedves, még most is hogy eldöntötte nem lesz mindenáron kedves. Fából épített bennszülött épület ablak párkányának vette a vállát és szelíden kinéz az ablakon.. a dzsungel még világos, de hangos - talán madár - rikítás jelzi, hogy másodpercek és a fényre sötétség függöny hull és ekkor majd az eső erdő feléled. A vadból préda lesz és a préda mérge csorogni kezd..
A naplójába akart írni, hogy tanulhasson belőle mikor majd feledni véli a vad színekbe tekert élményeket. Gondolatit akarta rendszerezni, de fülelnie kellett a belső hangokra, mert teljesen néma volt a csivitelő elméje.. a sötétség beúszott a nyirkos illatú függönytelen fa oszlopok között, mikor hirtelen valami neszezni kezdett a teremben. Még nem volt sem olaj lámpás sem más fény forrás, így ő inkább csak tudta, mint látta, hogy a földön a sötét foltok a szürkeségben, körbe rendezett fekhelyek és melléjük készített hány tálak.. ekkor mintha látott volna a keresztül zuhanni az árnyakon egy foltot..

minden lépés véglegesség félelmével töltötte el, ahogy közeledett a tálhoz, felismerte, hogy ez neki a meditációs fekhelye, és a dolog az ő táljába hullott. Beért a terembe a sámán, kezében alacsony fényű olaj lámpás és a tálat tartó lányhoz lépett. A dzsungel tarka zsivajba kezdett ahogy az ijedt lány felé emelte a lámpást. a terpentin erős szaga majdnem könnyeket facsart a lány szeméből. a sárga fény végül erőt vett a kopott árnyékokon és a tálban meglátszott annak árnyékba varrt rabja.

Egy kolibri volt. A sámán a bennszülöttek nyelvén kedveseket mondott, miközben lápás lángja sárgás fényekkel játszott naptól cserzett bőrén. a lány úgy értelmezte, hogy ez szerencsét jelent. néhány másodperc alatt mindenki köréjük gyűlt és lelkendeztek, hogy ez micsoda véletlen, vagy inkább jel, de biztos hogy szerencse. De a lány nem tudott örülni még. Aggódott. A madár mozdulatlan volt mint egy tollas kis kő. Tollai gyönyörűek voltak. Apró volt madárnak, mint egy nagyobb bogár az eső erdőből.

A lány apró tenyerébe fogta a lényt. Markába zárva érezte pihe súlyát. Mutatta a többieknek akik szinte ünnepeltek, de az ő öröme elveszett az aggodalomban. Az apró lény nem mozdult. A néhány fős kavalkád a legrangosabb sámán felé terelte, hiszen neki is látni kell.

A bennszülött vezető előbújt pálma levelekkel fedett házából, nem mosolygott de mégis nyugodtság áradt szét körülötte mindenhol. A dzsungel is lehalkult. a lány felemelte a markába zárt súlytalan terhét hogy megmutassa a jelet. tenyerében egy pillanatra bizsergés támadt majd a diónyi csoda mint egy szitakötő elillant az éjszakában.

(valahol biztosan eltérek a valóságtól, de a történet igaz és így esett)

100

kilencvenkilenc, kilencVennyolc, 97, kilnecven6, 9ven5, 9vennégy, különcwhenhárom..

minden egybeesés a valósággal csakis a szerencsétlen véletlen műve. szerencsétlen véletlen

Hétfőn Linda nap volt. Tegnap meg - Valentin nap.

De a dolog 19 éve kezdődött. Kis-tinédzserként még nem tudtam mi is az szeretni egy lányt máshogy, mint a kis-tinédzser szívemmel. Semmi más testrész nem volt bevonva., csak a gyönge gyermek szív. Csók egy misztérium volt. Pandora Szelencéje. Nem mertem kinyitni, még kijön a sok gonosz a reménnyel megkoronázva. Egyszerűbben szólva: féltem csókolózni.. nem tudtam igazán mitől. Sosem kellett megmagyarázni neki, kislány volt ő is. Aztán hirtelen ő nagylány lett és a románcunk véget ért. Elmaradtak a hosszú, vicces levelek.

Évek teltek el, míg újra láttam. Nő lett. Humora még mindig sziporkázó volt, és huncut nevetése, megnyugtató hangja azzal az édes akcentussal, még varázsos külsején is túltett. Gyerek korunk két nagy vágya teljesült be. Elmentünk egy vidéki diszkóba, ahová nekünk nem volt szabad menni amikor még akartunk. A másik a csók. Hosszú, nyálas csók. Semmi másról nem szólt, csak a gyerek korunk elbicsaklott szavainak kijavításáról. Közben is csak nevettünk. Másnappal megint elfelejtettük egymást úgy 6 évre. Illetve dehogy felejtettük el..

Már meg volt a jegy, hogy mindent újra kezdjek. Londonba készültem, hogy leszámoljak a megalázó jövő képekkel. Majd az egyik internetes fénykép gyűjtőn hugicájába botlottam és általa belé. A kutyusát nézegettem, mert magáról nem töltött fel képet.. levlezni kezdtünk.. újra. Most a tinta, a képernyőn feketén felejtett pixel volt. A humor a régi, bár mindketten változtunk. Míg szépségén puha csorbát ejtett az idő, addig bajnok lett csocsóban, nekem meg újszerű vicc volt a vízszintesbe rendezett piros-kék figurák superman-repülő alap állása. Alaposan kikaptam. Aztán késő lett. Már nem akartam hogy hazamenjen. Talán nem is tudott volna. Nálam maradt reggelig. Búcsúzkodtunk, mert azt hittem halni megyek.

Nem így lett. Míg én élni jöttem, új utat kijárni, ő maradt. Ritkábbak lettek a levelek, vagyis én nem tudtam küldeni míg gyökértelenül sodródtam. Talán néhányan emlékeztek, ha nagy ritkán internet kávézóba beültem, egy blog szerű levelet küldtem úgy 200 izgatott "na mi van veled? élsz még?" fél szavasakat válaszolva meg. Erre volt csak lehetőségem. Tudom hogy ez bántotta. Most meg engem bánt. Nem tudtam volna másképp csinálni. Azután már sohasem sikerült találkozni. Nagyritkán ha dobtam rá egy SMS-t hogy megyek, vagy vagyok, rendszerint válaszolt rá. De csak az első 3 évben. Aztán nem.
Azt hittem örökre megbántottam valami vigyázatlan szóval..

hétfőn Linda nap volt
és tegnap - Bálint napon - megtudtam, hogy valójában meghalt.

elszaLA'Ztani

Közepesen késő van. A kanális partján sétálunk Giorgioval az új lakó társammal.. ja ja, ő is majdnem olyan csinos mint az előző lakó társ, de nem az esetem.. miután a fagyott békák néma kuruttyolása nem elég kielégítő megtöröm a jeges csendet így tél víz idején:
- Szóval itt ha felmegyünk.. gyere - rohanok előre a kis ösvényen, mire a trapéz artista edzéseket látogató bungyuli hajú barátom is mellém érkezik és mered rám előre tolt állal ahogy csak ő tud. Némán mélázik, hogy befejeztem amit akartam, és csak az ő angolja rosszabb mint az enyém, vagy igaz lehet a sejtése és néha sosem fejezek be mondatokat.. igen angolul is ugyanolyanvagyok, de valahogy felkapom a fonalat ahogy nézem a horgas orrát ennek az olasz fiúnak - szóval itt kell bemenni a Victoria parkba és 10 perc séta alatt a.. - nagyjából eddig jutottam a mondatban amikor az események roham lépteket vettek. Minden kicsit lelassult az én szemszögemből nézve és a következő történések a valóságban 3 másodperc eseményei:
hangom elnyújtva rezeg bele az esti csendbe: -paaaarkbaaaaa ééés - itt felemelem a karom és illusztrálom a sétát egy kar lengetéssel.. miközben ezzel párhuzamosan, a kanális parti kis kocsma fából ácsolt asztalainak egyikén, egy félig részeg sörhasú angol tróger (úgy értem  alsó osztálybeli munkás - a helyiek chav-nek becézik az ilyet) Bull Terrier kutyáját hergelte csak az idő elütése végett.. mikoris az eb a hangomra felkapta fejét, felhegyezte fülét és alkarom roppanó csontjainak elképzelt hívő szavára, teljes sprintbe kezdett.. Az állat minden izma egy organikus gyilkoló gép iramát diktálta. Lenyűgözőnek találtam volna a kimért ívet, ahogy a ragadozók becserkésző sarló vágásával, eszeveszett vágtával száguldott... épp csak ott volt a bökkenő..  hogy felém. A szemem sarkából láttam, hogy az olasz is felismerte a vesztem.. szinte láttam, hogy szánakozó pillantással mérte végig az új kabátomat. Ezen a ponton az álom szerű lassított jelenet visszakapcsolt teljes fokozatra.. a görbe pályán haladó harci kutya ugyanis a betonon futott ami történetesen az úttest volt. Egy motoros úgy 60-70Km/órával neki robogott a szembe rohanó felém néző állatnak. a motor mintha sziklának ütközött volna. A motoros kis ívű szaltóval átlendült a támadómon. A motor földet érése pillanatában felpattant a kutya és úgy futott tovább, mint ahogy a parancs utoljára diktálta az agy kéregből.. az első pár rezzenésben, mintha mi sem történt volna a kutyával úgy iszkolt felém teljes gőzzel.  Ám az utolsó pillanatban a harci transz lefoszlott merev tekintetéről és picit elfordult egy méterrel előttem leszáguldott a kanális partra.. egy bicajos is arra gurult ő lehúzta a miszlikbe reccsent motort az útról a kutya tulajdonosa a törvényt reszketve felpattant a padról és a motorost terelgette aki csodával határos módon lábon állt majd egyre jobban bicegett és végül leült.. az esetet gyorsan kielemezve Giorgioval megbeszéltük, hogy a kutya még a baleset után is egyértelműen a karomat célozta amikor a fejébe eljutott a durva csattanás követő fájdalom.. (nem mintha a mozgásán ez bármit változtatott volna - csak az irányon..) mondtam is az olasznak:
- Let's go, before it comes back!
- Andiamo!
Értett velem egyet a mediterrán, mediterránúl.

a Laz csodaországban

Kimeredek az ablakon és látom hogy milyen meredek hogy a 2012 olimpia stadion itt kerekedik. milyen kár hogy 10 nap múlva el kell innen húznom.. innen is.

játszanék de nem merek. érzésekben nem bízom többé.. az enyéim csak nekem kellenek; Addig vagyok kúl amíg csak én tudok róluk.. másoké, meg mintha nem is létezne.

ezt most sajnálom hogy így elsiklott. Hülyeség.

ok itt egy példa. Te vagy a jóisten, csinálsz egy pár felhúzhatós ember figurát és egy asztalra rakod őket.. szabad akaratot adsz nekik és egy ilyen ön fejlesztő kompjuterrel könnyen eléred, hogy tanuljanak saját és mások hibáiból.. mindet szépen felhúzod és vársz hogy mi történik.. az első elér az asztal szélére lenéz, de még sosem esett le. Nem tudja, hogy mit jelent az leesni. Leugrik.. leesik, szétesik, overvan.. a többi látja.. ezt megtanulják, hogy ha leesnek akkor szevasz.. de kisvártatva a következő is ledobja magát.. hoppá.. tudod, hogy megtanulták, hogy nem szabad leesni mert "akkor annyi" de mégis leugrott a következő.. a program működik. pontosan tudják, hogy mi van ha leesnek. és nem hiszel az isteni szemednek, mert látod, hogy a következő is az asztal széle felé tart.. beavatkoznál?
A szabad döntés joggal, elvben levetted a felelősséget a válladról, gyakorlatban ez annyit jelent hogy azt csinálhatnak amit akarnak.. erre ezek, szépen meghalogatnak
van olyan hogy: "ja azt?! na azt azért neeeehem."

így néz minket is a szakállas pasas a vatta cukor kúp tetején.. "Szóljak, ne szóljak?"

na pontosan ezt hallottam én is amikor úgy döntöttem hogy vega leszek; bár én úgy hallottam, hogy "szója, ne szója?"

ha már kaja,
ma például két kulináris kellemetlenségen Dörmögtem és Mömötörögtem..

az egyik egy kínai étterem vega étlapja.. ahol minden, várj nyomatékosítom MINDEN vega fogás vagy csirke hús ízesítésű, vagy disznó, vagy bárány, vagy hal.. nem volt más vega opció.. hogy is tudnám elmagyarázni egy hús evőnek, hogy miért nem teljesen tetszett a gondolat, hogy vegaként csak hús ízű cuccokból válogathatok.. pl ennél úgy szarvas húst, hogy csak uborka, répa, hínár, vagy eper íze van? "A hínár ízű szarvas combból szeretnék, véresen ha lehet, szeretem ha a hínár tocsog egy kicsit" mondod a pincérnek kissé tudálékos hangon és feltolod nem létező szemüvegedet.. érted már?

a másik egy saját lefőzés volt..
bementem gyanútlanul a boltba, ahol még nem is sejtettem hogy a két megállóra lapuló uticélom mind 2 megállója gondosan le van zárva, hogy nehogy bárki csak egy percre is úgy érezze, hogy a havi 110 fontjáért remek szolgáltatást kap(havimetro bérlet 1-2 zónában).. vissza a kis üzletre, ahol rám vigyorognak az eladók, mindenki arany színbe hajló dél indiai az üzletben elterülő zöldségeket jól láthatóan egy másik bolygóról válogatták, mert egyszer csak megláttam ezt:

persze ez már csak feldolgozas alatt nézett ki így.. nyílván vettem belőle..az eladó szerint olyan mint a krumpli.
csináltam is belőle, két nagy férfias tál méretű adagot, a "jó sok" kategória. mindezt Adri Ricsi Matyi rezidenciában Nóri álldogált és mind izgatottan nézték ahogy fantazma receptet produkáló, kútfejből kotyvasztok.. baromi jól nézett ki, de valahogy a szaga.. mint a virág üzletekben van. nem rossz, de ilyen szagút még csak játékból ettem gyermekkoromban, mikor a fa leveleit rágcsáltam.. hosszas főzőcske és fűszerezés után ahol tevékenyen kezeltem a növény szagot fűszerek mindent elfedő illataival.. (a szerecsen dió egy csodaszer)
elkészültnek nyílváníttatott, mikor megpuhult..

befaltam a még forró darabot és a sütős meleg falatra teljes erővel levegőt inhaláltam, de nem baj ha éget olyan éhes vagyok, hogy akkor is elrágom, ha nyelvem és az ínyem el is forr a pofányi adagon.. de köütem is ki mikor beláttam, hogy az íze.. mintha gilisztát rágtam volna..

tudod milyen egy éhes férfi ha hoppon marad? olyan, mint egy kanos férfi ha hoppon marad.. GRRRRRRRRRRRRRRR.. az hogy okádék volt az íze semmit nem mond.. volt is nagy nevetés, de persze mindenki ki akarta próbálni és mindenki nyúlós nyállal kaparta ki a kis pofijából..
atom keserű volt.. még hogy krumpli.. lehet hogy mérgező volt az ízéből ítélve.. ha igen akkor ez az utsó blog bejegyzésem..

már a kikjurt késő volt.. mikor felfogtam, hogy nincs hely ott aludni a cimbiéknél. Ricsi már is a lecsukódó szemeim elé settenkedett, mikor eszméltem, hogy eszméletlen vagyok. A barátom vihogó arca egy centire előttem.. egyértelművé vált hogy mennem kell.. el is indultam haza..

de ez már egy másik történet..

mertaflóra

Oké, akkor itt egy metaf óra..

Most ezen az arabus őszön közvetlen a tél előtt egy kis vénasszonyok nyarát élvezek.. de nem élvezem. A nyárba vágyom vissza, ahol még az árnyék is sütött, de a napon persze megfagytam. Így is ment ez, mire rájöttem, hogy hiába csomagoltam hosszútávra, ez a nyár még ha a leghosszabb is volt de csak sokat vártam a legjobb részre, ami aztán végül sosem jött el. Odadobtam az életem a nap fényre, de a nap unottan elfordul, mint a hold. Úgy döntött felkel egy másik bolygón, mert azt gondolja, hogy ennél már az akármi is jobb lehet..

A tett halála..? a tettetés.

B@szki, milyen igazam van!

Köszi, ha lehet most nem kérek belőlem..

szünet a zene részeg..

Ki mondja, hogy a szünet a zene része.. ez most igaz is meg nem is teljesen meríti ki a valóság homályos ösvényeit. jah hát ha a Polarsheepről azt mondhatjuk, hogy zene, akkor amolyan EKG szünetjel hangzott fel és mielőtt újra éleszthettem volna egy másik szív is felmondta a szolgálatot. beszarok, hogy a belső motiváció hiányát, hogy lehet mások arcába vágni, mint a sz@rt. és mikor jól szét mázolta a mókamesterünk azt mondtam, hogy 'akkor legyen ez így, vagy úgy' nyerhetünk volna időt amíg megjön a jobbik eszed.. és kisvártatva ezután talán ettől függetlenül, talán erre egy dominókkal felállított óvatos sakkjátszmán a mikrométerek csavargatója kitekerte a az 'on' gombot.. 'Off' világít vérösen a 'standby'.. de a legnagyobb alázás úgy érkezik hogy - bandánk ötödik (mondhatnók kéretlen tagja) rosszallóan ingatja fejét, sosem zavart a lány aki, viccen kívül nagyon jó fej, meg még akár ügyes is (egy kicsit rá kellene hatnom hogy azon a vonalon mozduljanak az érzékei ami a bandánk fémjele volt.. akár a dubsteppen.. vagy akármin belül), inkább csak az hogy egyszer csak ott volt és a formáció neve ugyan az, éppen csak - a véleményem nem érdekes. na most vége van ennek.. ennek is. mindennek vége van egyszer és így aztán az élet idétlen kereke nyikegve tovagördül.. szó tavasszal szóvirágok sarjadnak, szótélen meg se levél se blog, mert szórekedés kerekedik, vagy valami ilyesmi

Hétfő, Hajnali Hét

sssssk,ssssk,sssk,ssssssk,sksksksk,ssssssssk sssssk.. szün
furcsa hang. inkább nem nyitom ki a szemem, biztos csak álmodom.
sssskssssssksssssk ssssk sskskskskssssksks... szün
ez most igaziból történik? kinyitom a szemem és eltűnik az egész..

a háló befüggönyözve, meztelen nyújtózom egyet a takaró alatt, morning glory ragyog fényesen, szobában kellemes hajnali pára, úgy 29 fok - hirtelen az ablak nagyot nyikordulva felhúzódik..
"that was it, simple!" recsegi bagón érlelt kelet-londoni akcentus
"mi a f@sz?!?!"
tör fel belőlem önkéntelenül.
fokuszálok és egy emberi árnyékot dereng körül a reggeli nap fénye.

eltartott pár másodpercig mire össze raktam, mi is történik..
a házat kívülről felújítják. A renoválás az ablakokra is kiterjed.. s bár szerdára kérték, hogy ne tekerjük be fölülről a csavaros zárat, valószínűleg jobban haladtak a munkával és előre szaladtak az ablak keretek csiszolgatásában..

skskskssssk ssssk sssksksksksks sssssk

Jó reggelt neked is! Mióta a bútoriparban hasítok nekem a vasárnap és a hétfő a hétvége. Thanks, mate!

lalaaallalaaaalaa sksksksksksksk.

még énekelni is elkezdett, de ne izguljatok csak addig amíg rá nem gyújtott.
na ezen a ponton kisétáltam a szobából és becsuktam magam mögött az ajtót..

nenézzhátrajönafarkastüzetviszamarkába

ezek a taknyos kölykök felforgattak mindent..
a rendőrség meg csak nézte. napokig..

azt mondták, hogy rendőri túlkapás volt, mert hogy agyonlőttek egy férfit aki nem is lőtt a rendőrökre.. és még négy gyerek apja is volt

jaj szegény, ha mondjuk asztalokat farigcsált volna, akkor biztos nem lövik le.. de neki más volt a munkája.. fegyvere volt és azt lengette a zsarubácsik előtt.. ki gondolta volna hogy lelővik.. négy gyerek nézte volna végig ahogy simán elviszi a balhét.. vagyis négy potenciális bűnöző nőtt volna fel mellette.. bár én sem lettem felszolgáló, meg ápolónő.. így vagy úgy a demonstrációt eleve nem kellett volna megengedni - ugye innen indult. Bár nem ez számított, hiszen nyilvánvaló volt, hogy ez csak ürügy volt a taknyosoknak akik ilyeyneket mondtak, hogy "azért vagyok itt mert utálom a rendőröket" gondolom, mert szigorúan néz amikor az öregeket inzultálod te hülye kis pondró..

szóval itt vagyok - gondolja a tinó - és demonstrálok és ha már erre járok megmutatom a világnak: felgyújtom, elrabolom.. nem értem, van valami követelésed?! persze sültcsirke.. aham hát ezen a ponton meneteltek volna a roham rendőrök sokkolókkal és altató lövedékekkel Laciországban.. de nem úgy a világ kultúrális fővárosában.

azért az vicces volt hogy a törökök hogy kivonultak seprűkkel tökéletes jelkép.. nem lapáttal, vagy baseball ütőkkel, mert biztos az is volt nekik.. seprűkkel, hogy kitakarítsák a szemetet az utcáikról.. tökéletes érzékkel álltak a témához.

szal ahogy azt a külföldiek egyből láthatják amikor utaznak a double dekkeren, hogy az oktatás úgy van elcseszve ahogy van.. nagyon ritka ha ezekben a ficsúrokban egy szemernyi tisztelet van.. és most nem azzal jövök, hogy az én időmben bezzeg.. csak egyszerűen ami itt megy az tényleg embertelen. ábra mellékelve a hírekben.

arra gondoltam, hogy ez egy gerilla reklám lehet titkon a most kijövő Majmok bolygója: lázadáshoz.

a boltok bedeszkázzák az ablakokat és a rendőrség végre kint áll mindenhol..

de az elmúlt pár napban Bethnal Green környékén, ahol a fát forgácsolom napjában, az utcákon mindenki gyanús volt akinek kapucnis pulcsija volt, még én is. ilyen várakozással teljes hangulat. nem is annyira félelem, inkább egy fajta készültség.. mint amikor a vihar még nem tombol, de a levegőben már ott van az az ozon szag, amikor szinte csikorog a lég. Ilyen volt.

Én biztobnságban voltam, míg a Lock Tavern ablakát (ahol évekig szakácsot játszottam) bezúzták. A város egy másik részében a barátaim az ablakból rettenetes képeket rögzítettek a ravasz telefonjaikkal. A mi utcánkban viszont békés kocogók futkároztak a lemenő nap sugarait mélyen belélegezve.

itt az idill töretlen

na ennyi a helyzet jelentés

Dzsepetto

Az utóbbi napokban, a Pinokkio aromájú desodorommal illatosítva, faszagúanérekhaza (egy 'sz' két szó) az úgy nevezett munkahelyemről..
Egy teljes hónapig teljesen ingyen faragok székeket, mint a jóisten egyetlen gyermekének nevelőapja, meg talán maga a kölyök Jézus. A helyiek szakmai gyakorlatnak hívják, én csak szivatásnak..
a meló amúgy tök jó! Számítógépen megtervezzük, (mármint egyenlőre ők) aztán a file bekerül egy CNC marógépbe, ami szépen körberadírozza a fölösleges faanyagot és a végén a bútorok darabjai hevernek a forgács alatt. Ezt aztán szépen összekopácsoljuk, és kész a szobadísze. Remek darabok. A cég 10 éve fut, kicsit retro, kicsit modern.
a bolt neve 'Unto This Last' biblikus idézet John Ruskintól, aki esszéjében lázadt az iparos forradalom negatív hatásai ellen.. ez megtetszett Olivier Geoffreynek, aki egy francia dizájner és megalapította egyetlen masinával működő, digitális műhelyét

http://www.untothislast.co.uk/

hát persze, hogy van ötletem hogy lehetne fejleszteni.. csak nem merem mondani, mert még új vagyok. a legjobb az egészben, hogy a munkafolyamat fejlesztséről, nem csak hogy mondhatom, de elvárják, hogy legyen ötletem. nagyon zsír.. vagyis olaj.. waxos olaj.. ezzel kell kezelni a fafelületeket.

Közben az egyetem véget ért. Két tök izgalmas hatalmas kiállításon kiraktam a cuccaimat.. egy párezer végzős diákkal egyetemben.. szét hízelegték az agyam az emberek.. senki nem karolt fel :) de még akármi lehet.. a riportot biztos láttátok már a dizájn blogomon

http://bergolazdesign.blogspot.com/

Egy másikat épp tegnap fejeztem be(Zií nem győzte javítgatni).. az utóbbi interjút leleveleztük :) interjú a vámpírral..

ja egy erős 4-est kaptam a diplomámra.. 2.1, ha ez nektek mond valamit,
itt egy kis segítség:

First-class Honours (1st)
Second-class Honours, upper division (2:1)
Second-class Honours, lower division (2:2)
Third-class Honours (3rd)
Ordinary-Degree (Pass)

más

a kedvesem nagyon ügyes a konyhában, elleste a recepteket és teljesen egyedül, nem is kérdez vissza, hogy is volt ez vagy az, csak lazán belehasít és szuper finom..

ezzel szemben nekem van egy kis szórás a minőségben.. többnyire, mikor elkezdek merészen improvizálni, na az nem jön be.. mindig ehető, de csak ritkán jobb mint az eredeti.. ha ragaszkodok a recepthez, akkor viszont elég fincsi

ja jövő hónapban összeállít egy könyvet rólam egy grafikus barátom. az utsó munkáját megnézhetitek itt.. persze a dizájner kislány jó alap volt, mert piszok tehetséges!

http://julianaroldao.com/#1565635/-Kristina-Gencaite-artist-book

most ezt olvassátok, megyek csinálom a polarsheep promo anyagot! még nem tudjuk ki nyeri a meglepit :D

tsók!

ritka mint a fehér holló

tehát bementem a Waitrose melletti indiai supermarketbe:
- jó napot! búzadara kéne!
- adj isten! már pedig nem légyen! - mondja az indiai sajátos akcentusán - emitt e egész búza bigyó!
- ej ej butuska mit gondoltál majd megtöröm? na jól van körül kémlelek hagyj nekem teret!
nem mókázok találtam minden féle csodás dolgot alig 1 fontért mérte a boltos.. de csodásokat mondom tápióka, dhal borsó, exotikus főszerek.. FEHÉR MÁK!?!
- elnézést! - mondom zavartan - erre az van írva, hogy mák.. igazából mi az?
- Mák - és néz mintha hülyét látna..
- Azt hittem az fekete..
- Mi így szeretjük.


nyílván megvettem hazafelé kreáltam néhány mondást, !klikkelj a címre! mint hogy "láttam én már fehér mákot", meg hogy "fehér mák van a fogaid között!" meg hogy "kicsi a mák de fehér"
mákszemnyi agyam hamar kimerült a rövid séta alatt, de már láttam a gőzölgő friss Fehér Mákos Beiglit, meg a Titkos Mákos Tésztát, meg megannyi apróságot hordozó dolgokat fejemben mákok táncoltak feketék fehérek kiabáltak a rasszizmus ellen és egyenjogúságért forogtak pepita táncot.. megálmodtam a zebra mákot, meg a kockásat amin homorú mikro sakkfigurákkal lehet sakkozni.. elmondtam a görög ábécét vele; "alfa" mák "béta" mák űr "gamma" mák, aztán a "ro" nál elbizonytalanodva nyeltem egyet, majd montam komák, dumák, pumák, punák, imák Irmák, Welsh mák, britt mák indiai mák ami fehér.. megnéztem hát a mindent tudó Wiki pédián és lám ők így szeretik: "In Indian cuisine, white poppy seeds are added for thickness, texture and also give added flavor to the recipe" ami szabad fordításban idézi az eladót

haaah

nohátnem csodás a világ? miért rontjuk mégis mindig el?

Rock and Roll

Szinte látom ahogy a világ összes blogírója belekapaszkodik a rettenettől a klaviatúrájába és klavia-túrára indul a távoli Japánba ahol "reng és üvölt a tenger".. meg "..hánykódnbak a hajók" beszarsz olyan durva..
igaz igaz.. ez úton jelzem Tóth Lackó jól van, aki ismeri és akit érdekel az most megnyugodhatott. nem úgy mint a Tszunami..

ezt azért nem lehet figyelmen kívül hagyni.. vagyis az én szociális érzékenységemnek nem sikerült.

és most egy kevésbbé szomorkás hír, ha eddig ez nem lett volna tiszta:
Megyek haza!!!

mivel tovább jutott a zenekar, melynek négylábú oszlopainak babéros korinthoszainak egyike engem koszorúz (úgy értem az én bandám, az enyéééém) ezért e hónap utolsó felében fellelhető vagyok Magyarországon: március 23. estétől 28 délig leszek otthon, de az idő nagyrészét próbálással fogom eltölteni, szal az a két ember aki olvassa a blogomat ne nehezteljen ha igényt tart rám és nem leszek kéznél.. azért hívjatok hátha mégis ráérek.
Koncert 27én
csődüljetek az A38ra nem tudom hányórára, de majd mondom.. mintha lenne beugró is dehát nem láttok minden nap énekelni.. pláne nem színpadon, überpláne nem a legeslegelső Polarsheep fellépéssel!

azoknak akik nem szeretnek olvasni:
hazamegyek bazze: 23-28ig, fellépek bazze A38on 27-én

nem a buszon, harmincnyolcadikán bamme, hanem fordítva.. neeem a víz alatt: Ordítva! A SZÍÍÍÍNPAAAADOOOON bigiribasszameg nem a padon... DE! éhéén igen én.. hiszen ez a én blogom
ááh inkább alszom rá még egyet

Budapest 30 London 27 Stockholm 31

na hát, na hát!

unatkoztok? mert én nagyon nem..
a rossz ebben hogy nem mindig azokra van ideje az ember fiának akire szeretné, a jó, hogy néhányan azért csak utolérnek (legalábbis úton) és igaziból is felráznak!

tehát voltam otthon, hogy egy vagyont adjak minden féle közszolgáltatónak.. amit leginkább "rohangálásként" tudok jellemezni, mert egyszerűen odatelefonálni, hogy "mennyit is akarsz? itt állok a bankban átutalnám a számládra kedves ilyen olyan művek rt!" na azt nem lehet, lehet helyette menni, aztán átrohanni, majd vissza és akkor várni, ahogy piszkálja a körmét az egyszeri dolgozó, majd megunni, megkopogtatni az ablakot, aztán megint csak csengetni, de most már kökemény fornittal.. amúgy sokkal erősebb volt az a fránya pengő is, hogy verejtékes óráim ne érjenek annyit akkor amikor kell. bahhh

mit sem érdekel, és a fogorvos is már rutin.. tátott száj szembe nyál, farag a faragatlan részekből, majd "csukja be mit tátja itt a száját" hápogok fogat csikorgatok, majd újra fúrja a fúria forró furfanggal.. oh vége van már kérdem én és markát tartja kedvesen. oda is teszek levest, hogy mindenki boldog legyen mert így a kecske is meg a káposzta fejem is egybe maradt..

aztán alig hogy páran átkaroltak ki jobban ki csak futtában, már repültem is vissza, hogy 27 verejtékes órát lehuzzak kezemmel a munka sziklájába szorultan fejemben szikra értelemmel. Ám mire kidugult a légnyomástól kerge fülem, s alig sütöttem meg az utsó roastokat, meg egyéb sületlenségeket, már mennem is kellett vissza egy reptérre.

igy kerültem Stockholmba hogy ott a menő világ tarka skandinávia alkotóinak hagymázas berendezés prototípusait megünnepeljem.. megnéztem több száz használati tárgyat hogy beépítsem a fejembe és így tapasztalok, ott ahol mások járták az utat ki.
na ekkor hirtelen 31 lettem..

Mennyi?
31!
Mi harmincegy?
Mi? Mennyí má...!

31313131313131313113131313131131313 13 tehát 13

nincs abban semmi rossz, személyim nincs még, az tényleg, mert lejárt és még azt is csináltatni kellett. meg hát a szakállamhoz öregszem, hogy stíl szerő maradjak, mint a fűrész fog. Fogalmatok sincs miről írkálok már megint.

a következő 3 nap

a következő 3 napban Budapest szerte felbukkanó jelenség leszek.

aztán London megint, aztán Stockholm..

na sietek, mert megy a repülőm.. :)

polarsheep talentomérföld

na hát mérföldekkel messzebb a talentométeren innen és túl, elindult a polarsheep a megméretetésen, ahová szavazatok egyeivel már 16 an is kinyilvánították tetszésüket :)

http://www.talentometer.hu/nevezettek/polarsheep

remélem mire hazaérek száz fölött lesz a 'rajongóink' száma

csak akkor szavazz, ha tetszik, mert a csapból is ez folyik majd! :)

dícsér, tessék?

christmas rescue

Bristol
Nyugodt és csodaszép kis város.
Csendes, fehér karácsony után az angol módra megkeményített 26-a, amit úgy is hívnak, hogy boxing day..
Eleinte a dobozokra gondoltak, de aztán a kiskereskedelem kesztyűt húzott és a boltok rájöttek, hogy végül is karácsony másfeledik napján igazából kinyithatnának reggel ötkor és így egy 70%-os huszárvágással oda lehet csábítani a stuffingballázsugorodott agyú karácsonyi slágerektől mámoros angolt. Mentek is és esernyővel verekedtek meg a tulajdon jogért.. na míg az angolszászok így mulatnak mi addig csendben karácsonyi történeteket mesélünk egymásnak a Tóth-lakban eszegetünk DVD-zgetünk, fontolgatjuk, hogy játszunk a társasjátékkal vagy ne, amikor a telefon idegeset csörren..
Zsombi az egy Patológiából doktorált kollégája bűbájos kedvesem édesapjának.. kisült, hogy beázott.. ha kisült hát ide véle gondoltuk mi is bejgli gőzöktől fűtve, majd mi megmentünk, amíg te Magyarhonban henyélsz, Zsombor oda se neki.. nyakunkba is kaptuk a Bristol kicsiny várost, tökön-bokron át csikorgó gumikkal mentünk a patológiára felmarkolni a kulcsokat majd bevárva egy másik barátot megérkeztünk a helyszínre.

Az áram nyílván, lekapcsolva. Ilyen kései órán csak a kísértetiesen visszhangzó csepegés alapján tájékozódtunk.

A másik barát, nevezzük Csabának valamivel felkészültebb volt mint mi. Gondolom, betörő lehet főállásban, mert előkotort három elemlámpát és onnantól a sápadt sárga pászmák igazítottak minket el, a mocsárként süppedő szőnyegpadlón..

(e ponton jelzem, hogy ha voltál oly szerencsés, olvashattad e sorok eredetiét korábban, amit a technika egy ravasz kisördöge kicsavart a kezeink közül, s most csak a korábban írott szavak dőre árnyait láthatjátok)

Megkezdtük a kétkezi munkát, a betörő a professzor, meg a művész, de semmi vész. Hurcibálni kezdtük az elektromos berendezéseket és a szekrényeket. Ami nem ázott el azt szétvertük vagy vízbe raktuk. Minden lépésünkre egy vízhullám sodorta tova a széthagyott játékokat. Ezeken a leszakadt plafon mocska trónolt. Ahogy az emeletre értünk ott volt aztán igazán látványos a vízesés, ahogy a mennyezett teljes felületéről bluggyogva hullott alá a víz. A hálószoba közepén egy pőre villanykörte lógott keservesen és egykedvűen hagyta, hogy a víz csorogjon rajta keresztül, mint valami öngyilkosoknak tervezett csapon át, egyenesen a királyi méretű ágy matracának közepére. Az alvó körtén villogó elemlámpák egy ideig elidőztek a látványom amikor hirtelen majdnem megmagyarázhatatlanul jó kedvem lett. Douglas Adams talán harmadik kötetének egy villanása az ötrészes trilógiából, mikor ama bizonyos szuper számítógép bolygóján élő egyik létforma, a Mocsári Matrac találkozott az ábécé sorrendben sértegető örökéletűvel, s egészen pontosan az a pillanat mikor azt láthattuk hogy hogyan is reagált a rá kiosztott sértésre e furcsa lény:
„A matrac csöpött és nyeccsent egyet. Zsuppogott, cuppant és micsongott, ez utóbbit meglehetősen csullogva tette.”

Aztán mikor mindent megmentve láttunk elhagytuk a terepet. Na ez volt a Meleg helyzet.

A minap mikor újra csak Bristol felé vettem az utam az én szerető kedvesemmel kézen fogva már a buszra szálltunk mikor egy hófehér galambot lestem ahogy a pocsolyában fürdőzik. Békegalamb a sárban. Remek gondoltam ezt még Picasso is megirigyelné… a buszsofőr riasztott a réveteg pillanatból amikor a központnak beszólt, hogy indulásra készen áll:
- Did you count them? – Megszámoltad őket? – kérdezi kedvesen a diszpécser és kurta kérdésével az utasokra utalt.
- Most certainly yes, indeed, 53. – természetesen igen, 53 – hangzik a meggyőző válasz
- 53. that’s lovely! – ötvenhárom. ez imádni való! – turbékolta a diszpécser hölgy

Purrrrrrr
Még senki nem örült ennyire az ötvenháromnak. Mi is nevettünk ezen Ziívvel.

Veriinglis

víz alól feltörve, levegő után kapkodva

egy csomo ideje nem írtam. rengeteg időtök volt behozni a lemaradást a régebbi bejegyzésekkel :)

itt a karácsony.. mondhatnám, hogy karácsony lesz mire újra pötyögök egy pár szellemes szót ide..

'ha már legutóbb partra vetettem ama ámbrás czetet, akkor most folytatom ábrándozásaimat a kalandjaimról, meg kalandjaimat az ábráimról, mint ahogy Ábrahám Lincoln is megmondta - Áj hev ö drím! - így kiabálta magyaros kiejtéssel, de lehet hogy valamit megint összekevertem. Na az az ábra, hogy egy kicsit ábraháborodott vagyok.
pbbbhhhh...
bocs

képzeld ha belém szorul.. ez nem fordulhat elő.. velem semmiképp:) minden lukamból folyik az önkifejezés.

lássuk lássuk.. mit írjak a nehány hónap káoszából ami magával ragadott..

kezdjuk uncsi dolgokkal.. vagyis nem uncsi, de mindenkivel megesnek ilyesmik, épp csak nem mindenki látja így:

nah, van tapifonom 'ingyen'.. vagyis nem ingyen. Megígéretem hogy két évig fizetek kevesebbet mint az előző két évben és lehet egy első generációs tapifónom. Mondtam: - Jó. Nem vicceltek, küldték is és én már karistoltam is. így megy ez. Ha esetleg telefonáltok, akkor lehet hogy nem fogom felismerni a számotokat és akkor annak a fél egészségem az oka(lustaság) mert még mindig csak az 'N'-ig vittem be a neveket a régiből..

Az ’Egyik Mama’ mondta mindig, mikor megkértem, hogy masszírozzon meg és meg is tette, de már elfáradt a keze, hogy:
- Kész! Kész vége hatszáz!
Máig nem tudom, hogy mi ez a hatszáz a végén, de gyanítom, hogy titkon utalhatott a Sumér numerológia hatos számrendszerére.

Elég sokáig kussoltam.
A csend oka az interNyet. Vagyis annak hiányosságai (duplatagadás?).
Mert emitt, nem minden arany ami kolbászból van. Képzeljétek
Anglia felfedezte, hogy a kábel optika kábelbarátságosabb mint a betárcsázós módszer. Beszarsz. Elköltöztem Angliába, ahol most fedezik fel a spanyol viaszkos sújtófát – nézz utána érdekes – és most, hogy kirepültem az edmontoni fészkemből és a legfelfuvalkodottabb környék legfelfuvalkodottabb házai közé vonultam, hogy a legfelfuvalkodottabb szomszédjaim le mosolyogjanak a felfuvalkodott autóikból.. nem volt ez szó ismétlés?.. na mégegy nyelvtan es lepuffantom magam:)
Szóval e környék fennhéjázós kipárolgásaitól emelkedetten azt mondtam az (első) telefon társaságnak:
- Hellll óhh, Lackó őméltósága tesséklik egy telefon hálományt könyörögni tetszik a
környéken új vagyok, azért.. - erre azt mondta ugyanaz az egykedvű pakisztáni hang, mint aki mindegyik bankban van a telefonoknál napi 'buszon négy órában:
- Lehetne angolul pliz.
- Őő köhm! áj mín.. internetet szeretnék, fénycsöveset.
- Ah.. az irányító számát!
- Az számit?
- Csak ez számít, ha ez nem számít akkor semmi.. (süsüszerűségeket beszélek)
Itt éreztem, hogy nem vagyok ellenfél.. Na jó. Kezdtem mondani engedelmesen, s még csak a második betűig jutottam amikor:
- Ohh, felhő ország? Na ott nincs. Csak rossz és drága?
- Mi van? akkor mitől olyan felfuvalkodott mindenki?
- Hagyományból.
- Ha? Hagymázas hagyományból inkább lassabb interneten kötnek milliós üzleteket a szomszédunkban döngető dögös Dél-Amerikai születésű üzletasszonyok (Zílijánka üzenem, hogy nem dögös, csak így érdekesebb amit írok)
de dögös.
- Na jó akkor egy olyat kérek - itt nézem, hogy akkor az ennyi lesz ugye?
- Az annyi nem annyi, hanem sokszor annyi a sebesség pedig sokkal kevesebb..
Hívtam is a következőt, meg a következőt.. És ezt minden egyes szolgáltató pofátlanul végigjátszotta. Persze hogy a bekötés az extra, de csak különböző kombókkal amihez szét kellene fúrni a bérelt lakást, amiért meg alkudozni kellett a sosem látott tulajjal, aki végül beleegyezett azzal, a felhanggal, hogy ‘megfizetsz’. Aztán kiderült, hogy a tetőn való pókemberkedés újabb engedélyekhez kötött, (itt megjegyzem, hogy nem véletlen hogy pókember nem Londonban lakik. Egyrészt mert kellene minden féle engedély, másrészt mivel a Gerkin Tower uborkája körül kellene kőröznie egész nap és mikor bemegy az irodista fapofák közé a levélhordó fiú, aki reméli, hogy egyszer majd kap ő is egy bőr fotelt a cápák között és azt mondja – woooow spi-der-man.. - mire a nagykutyák ránéznek: - Te új vagy mi?) engedély megtagadva. Vissza az egész.. Újabb telefonálás és és taglalom, hogy miért mondom le mire közbevág.
- Ja?!? meg tudjuk csinálni anélkül is..
- Mi? Mi van? Itt alkudozom ugyanazzal a pakisztánival minden egyes társaságnál és mondom, hogy nekem csak net kell, de nem, nem! Vennem kell tv-t telefont mindent vagy kapjam be és mondom hogy akkor bekapom. Aztán mondják, hogy jó akkor nagyon sokára kijönnek és akkor mondom, hogy jöjjenek hamarabb vagy elégedetlen leszek és mondják, hogy nagyon sajnálják, de nem lehet. Majd még a felettessel is beszélnek és ott is lepattanok a bürokrácia betonná keményedett faláról. Végül mit tehettem, beleegyeztem aztán kiküldenek e-mailt, smst és egy automatizált telefon hívást és postát is, hogy mikor kell otthon lenni mégis egy héttel korábban jönnek, persze hogy senki sincs otthon és mindenek utána kiderül hogy nem is kell ??? – ővöltöm torkom szakadtából és kétségbeesetten és bosszútól kiforduló szemekkel csapkodom az atom rakétákat indító gombot.. majd egy nővér elvezet, hogy nem sokára hat a nyugtató..
Oké a vége nem egészen így volt de itt volt valahol a lényeg. és most van net.
Phűűű.

By the way, Köszi Atti (Dancsó, Dancsó Atti 007), gyenge 4 órás installálás töltögetés és egyéb high IT szuper session után sikerült a laptopot a rúterrel összekötni mazz’ag nélkül is ehhez csak a jóistennek kellett leszállnia a TALKTALK társaság programozó guruinak legfelsőbb székéről – igen Atti, ez te vagy – és belemasszíroznia a lelket a hurciszámítógép és a fali doboz közé szorult étherbe. Biztos minden egyéb londoni háziasszonynak meg van a saját kapcsolata… vagy vesz egy új gépet.

azt hiszem, hogy itt kellene azt mondanom, amit Eddie Izzard mondana egy hosszú monológ utáni gyér tapsikolásra, hogy 'fenk jú tvelv pípól'

valamit jegyzeteltem, hogy majd leírok ide nektek.. nem emlékszem mire írtam..
Jellemző jegyzeteljen, aki emlékszik mire ír..

na de sebaj..
Itt van ez a konyha.. igen még mindig semmi változás. Komfortzóna. Vagyis inkább arról van szó, hogy nem zsonglőrködsz, amikor eleve kötél táncolsz. Jó én néha, de most nagyobb dobásra készülök, mint eddig bármikor, szóval csak nyugisan.
Tehát van ez a konyha és van ez a főszakács, nagyon nagy csávó, vagyis a feje az nagyon nagy (ráadásul ez még vicces, mert errefelé a fő szakács a head chef titulusra hallgat:D) Luke Blown. Felettébb érdekes figura.. a neve annyi mintha magyarra durván fordítva úgy hívnának hogy Elcseszve Lukács  nyilván a humorérzéke fejlett, mert túlélte a pubertáskort öngyilkolás nélkül. Gyakorlatilag folyton röhögök vele. Angol humor nem tudom igazán lefordítani. Egyszerűen nem működik. Valami ilyesmi: két őrát beszélünk teljesen komolyan arról, hogy nem helyes, hogy a melegeket megkülönböztetik. Fejtegetjük azt kulturális-antropológia szempontból, történetekkel támasztjuk alá, majd kifogyunk a szuszból és mondom, hogy írom azt a könyvet – tudjátok, amiből idéztem múltkor – erre megszólal fitymálóan:
- Írsz, de hiszen az buziknak való mesterség! Ezt idézd a könyvedben!

Na mindegy én rommá nevettem magam..
Na jó tényleg elég belőlem.
Kész vége hatszáz.

budapesti bálnák

Nohát egy kicsit Magyarország. Hosszú poros nap végén a saját izzadságodba pácolva sétálsz a Határ úti Metró megálló alulárójában. Mikoris azt látod, hogy a fagyasztós pékség orrfacsaró bukéjába és egy régi rossz takaróba csavarva egy idősödő pár fekszik egymás mellett karton dobozokkal kijelölt fekvőhelyen. a BKV utasai felfelé özönlenek a lépcsőn, a kéregetni lusta nicstelenek között, akikből akad egy néhány a fekhelyen kívül is.. Nem bírtam levenni a szemem a 'hálószobában' szunyókálni készülő hajléktalanokról. Éppen a torkom elszorult, hogy milyen nehéz lehetett szembenézni az arcokkal, először mi minden omlott le. És az mennyivel rosszabb amikor már nem volt nehéz. Mígnem egy sorstárs állt elő a sokaság sodrából, előjük lépett és rövid információ csere után, udvariasan, hangosan ahogy még édesanyja taníthatta neki azt mondta: - Nyugodalmas jó éjszakát kívánok!
Csak pislogtam. Nem volt szép, de nevettem.

Másnap elmentem a Dunapartra és egy lelményes barátommal sétáltam, miközben beszélgettünk elakadtam, mert megláttam azt a nagy szürke fekete madarat, erős csőrrel, okos szemekkel. Ritkán látok ilyen volumenű lényt. az én barátom azonnal észre vette hogy a szavam rekedt, de nem teljesen értette mi olyan nagyszerű, hogy így leköti a figyelmem. Gyorsan magyarázni kezdtem és mondtam:
- Az a madár! Ott! - a misztikum szürke fekete fellegébe vontam az állatot, fejemben ősi jóslatok hirnökét láttam és...
- Ja a dolmányos varjúra gondolsz? - kérdezi és hangjában ott rezget a tanítás és a megértés. Mintha 4 éves kislányától kérdezte volna. A dolmányos varjúra gondoltam.
Pár perccel később rámutatott egy ívesen felépített háromszögekből vont halmazra, ami hozzávetőleg egy épület méreteiben készült. Valami modern üvegház acélszerkezete lehetett és annyit kérdezett:
- Láttad a Bálnát?
- Ez egy bálna? - kérdeztem vissza. Naívnak érztem magam, mert ha valakinek, akkor nekem illene felismerni a háromdimenziós stilizált allegóriákat - nem is vettem észre, hogy ez bálna.
- Hülyék! - válaszolja felindultan - A Duna parton Bálnát - nyomatékosította ugyanazzal a megvető hangsúllyal - Miért nem viza? Néhány éve a Duna tele volt vizával.
Úgy tűnt hogy valakik építik. Valakik akik, akik szándékosan nem értik hogy nem bálna hanem viza úszik ezekben a vizekben, akármi is az a viza.
- Kik építik? - kérdeztem és négy éves kislány voltam megint
- Hát a hülyékbazdmeg! - nevettünk.

én meg álmos vagyok

"Nyugodalmas jó éjszakát kívánok!"

Camden dude

- Hi! Are you a camden dude?
Körülnéztem az utca péntek esti forgata körülöttem, de a tag egyenesen hozzám beszél. A csaja méreget, mint piacon a falatot.
- I guess I am.. - mondtam magabiztos bizonytalansággal. 'Camden dude' azt jelenti hogy egy olyan fajta laza de furcsa figura akik a camdeni utcákon kavarognak, akkor azt hiszem igen, de nem igen tetszik hogy az individualitásomat valamilyen halmazba sorolta egy ilyen első randis fiú.
- A LockSide nevű kocsmát keressük.. itt van valahol - folytatja a fiú angolul és közben esdeklően néz rám, a szemében azzal a kifejezéssel, hogy "ez az első randink, tiszta hülyének tűnök mert a barátaim mondták hogy az egy jó kis ivó és akkor majd tutti elájul a csaj tőlem milyen stílusos vagyok.. ugye tudod, hogy merre van?" ez volt a szemében.
millió válasz cikázott át az agyamon át.. úgy mint.
- "When you are hunting secrets, Tom, make sure you go after the right one" - reggel olvastam The Peculiar Menories of Thomas Pennman című könyvben Bruce Robinsontól. Kötelező olvasmánnyá tenném. Írtó szellemes.
Arra is gondoltam, hogy esetleg azt kéne mondanom hogy:
- Go home, and show your real self! - mert én biztos ezt tenném és nem cikáznék a 'furcsa környéken' hogy ettől a misztikum sörszagú fátylát magamra tekerhessem. Hiszen csak belegabalyodsz. (ez jó szó)
- Egy csomó jó hely van itt, épp az ajtajában állsz egynek. Miért nem választasz egy másikat?
- Csinos csaj, nagy étvággyal. Jobb ha oda figyelsz rá.
- Sohasem tudhatod hogy melyik sarok mögött vár rád amit keresel.. - és itt akaratlanul a lány tűsarkúira néztem.
De végül egy másik igazat mondtam:
- Nem tudom hol van, de nem ezen a környéken az biztos - oldalról vállon lapogattam és mosolyogva elsétáltam. Miközben egyre csak az járt a fejemben, hogy valamelyik bölcseletet kellett volna mondanom. Furcsán jó kedvem lett. De méghogy Camden Dude..

A napokban hazaért a barátom Japánból. Luca. Rengeteget mesélt. Minden film igaz erről az országról, vagy legalábbis megerősíteni látszik mindenik ismerősöm. A Tóth lányok emlékei, a Tóthlaci barátom friss képei és persze Lucinka is egy teljesen kifordított világról regélnek..
Miután Luca üdvözölt, félvállról nyugtázta, hogy felszedtem egy két kilót.. azt hiszem, hogy nem is. De az biztos hogy az ideális rólam élő képek a 'magas vékony fiú' csak nyomokban igaz. A választottam is időnként utal rá, hogy nem én vagyok az álom hapsi. Formára legalábbis. Abból gondolom, hogy Vegasban Chip and Dale fiúkat fotózott a kirakati posterről. Ezt még tetézi most, hogy láttam amint az én Jucikám belehabarodott egy testbe, hiszen a másnyelven hadaró intellektus nagyrésze rejtve marad, de nem úgy a G.I. Joe-s alka - rájöttem, hogy a férfi csinosság igenis számít. Dzsiáj Jóska leszek:)
Egy hete rizst eszem hát.
Főleg barna rizst. Igen ám, de tegnap kifogytam a tartalékokból és mivel az alkotási lázban nem fért bele, hogy vásárolgassak, találtam puding rizst. Gondoltam mi lehet a nagy különbség megfőzöm. Bugyog már ahogy illik és mivel kicsinyke fazekat választottam az egyszeméllyes lakomához a fakanál bele sem fért. Marokra kaptam hát egy pár evőpálcikát és azzal kanyargattam a fazekam fenekét.
Mikor kihúztam a pálcákat első pár kavarintás után a két pálca közül mintha nyál ömlött volna vissza a lábasomba.
Később a trunya sűrűsödött a rizs körül - nem merem ideírni, hogy az állaga tisztára olyan volt mint az ondó.. nem hangolódtam rá annyira a hamira

jóétvágyat Camden Dude!

Álmok, avagy az álmodó üzenete

Az úgy van, hogy vannak az álmodók, meg az álmodozók. Az első csoport azok köre akik ötleteikkel megformálják a valóságot és valami gazdagabbat kreálnak a korábbinál. ők vannak kevesebben. A második meg azoké akik valahol elakadnak a folyamatban. Hirtelen valami vágy gyúl valami nyomán és a pislafény el is lobban az élet palást csattogtató szelében. Mert az álmodók palástot hordanak, mellkasukon nagy skarlát Á villog és körbe vannak véve kifordult ernyős álmodozókkal, akik épp a kalapjuk után szaladnak botladozva a kövecses utcán.
Jobb napokon, mint amilyen a mai, a kisebbik csoportba sorolom magam.
Hát te?
Oké és most gondold végig!
Csináld.. végig.

Tsókolom..

cogito BergO sum

na csak hallgatok itt közben titokban felpakoltam egy másik blogra egy pár mindenfélét ott nincsenek vicces sztorik, ami viszont van: mutatok egy párat a munkáimból..

http://bergolazdesign.blogspot.com/

nézzétek

kilenc nap San Franciscoban

californiahh...

nehányan szomorúan felhozzátok hogy nem is írok rólatok.. néha megvallom remeg az ujjam hogy írjak egy-kettőtök felöl három mosolygós szót.. de nem ritkán egyszerűen csak kihagy az agyam. tudom hogy valami vicces hangzott el de csak a hangulata maradt meg élesen bennem, a szavakat elfútta a szél.

napsütés lágyan omlik a völgy puha felhőcskéire és az egyszeri látogató csak sejti, hogy e felett a pamacs felett nyár lehet. igen köd végeláthatatlan és folyton hömpölygő buja felhő-hús öleli körül San Francisco dimbes-tágas utcáit. a szél ide fújja a homályos gondolatinkat jövőről, jelenről, döntéseinkről és az érzelmeinkből ébredő tejszín szín rengeteget.. esténként egy naplemente vagy néhajnalban egy hosszú árnyék még ráhajol az utca köveire a hegy felől, ám a pára egyre csak szorítja a város vidám falait. A hűvös, az csak estére bűvös. addig is kiskabát fonnyaszt mert levenni nem mered de fázni egy percig sem fáztál.

megyek megnézem a pamacsokat közelről es otthonról írok valami konkrétat is..

present

valamikor ígértem, hogy bejegyzek egy magyar fordítást az első angol novellámból és most eljött az ideje hogy tényleg iderakjam. nem tudom milyen időszámítás szerint, de mindenesetre itt van. Jó szórakozást:
PRESENT (egyelőre ezen a címen fut de még valmivel lehet hogy kiegészítem)

"Ránt rajtad egyet a busz. remek, már megint elaludtál. Így dorgálom magam és tovább figyelem azt a fickót, akit az énemnek hívok.
Ahogy tisztul a szemed, egy fekete néni arcában rálelsz a nagymamád jóságára. Elképzeled, a kis cappuccino fiúcska hogy szereti a nagyiját. Pont olyan őszintén és makacsul öleli, ahogy te ölelted a tiédet. szentimentális bolond vagy. Pont olyan haragos maszkba gyötört érzelmekkel fog állni a temetésén, ahogy te álltál érthetetlen halálok között. Amikor leengedik a testét, szinte hallod, ahogy recsegve hűlsz. Sírni szégyellesz - haragszol hát. Még nem értetted. Mára már sejted. Fáj, ahogyan halványul minden perc. Mintha nem is történt volna meg. Megérkeztél.
Ami furcsa, mert nem is emlékeztél, hogy hová tartottál. A nő mosolyog az ajtóban és a recepciós is.
- Üdvözlöm! Kész? – olyan természetesen kérdezte, mintha csak most beszéltünk volna. Még mindig nem jutott az eszembe a színésznőnek a neve, akire emlékeztet a nő – a laboratórium elő van készítve! – nem voltam igazán biztos abban, hogy jól értetem, amit mondott. Félelem és kíváncsiság húzott kötelet a fejemben. Végül követni kezdtem a tágas folyosón…"

BergO, London, 2010. 05. 24.
Részlet

csak röviden, mert tudom, hogy kivagytok a hosszú szusszantásaimtól :D

Giovanni Sozzi

képzeld el, hogy Olasz országból érkezel és egy szó nem sok, annyit sem tudsz mondani angolul, bár hasonló hangokat tudsz képezni. Bár közben folyamatosan saját magad paródiájaként világítasz az agyadban. Ekkor egy konyhába csöppensz, ahol egy arrogáns magyar szakács kérdezi, hogy "hogy hívnak?" no hiszen, erre tudod a választ és büszkén mondod is:
- Dzsovánni!
- a teljes neved Dzsovannínó?!
- Sorry! - gesztikulálsz hevesen kreol arccal féloldalt előre, mert nem vagy benne biztos hogy miért nem felelt meg a válasz..
- Csa-lád-név, ilyes féle dolgok? - artikulálja gúnyos mosollyal a magyar fattyú..
- Szocci!
- Hát ezzel a névvel 4 éve népszerűbb lettél volna magyarországon.. senki nem nevet csak ő. biztos viccelt.

Roberto egy ideje győzködte a konyha minden tagját, hogy van neki ez a barátja Giovanni(a fejünkben egy kétnemű lény villogott sok festékkel és szőrös nyuszifülekel, de a valóságban egy igazi márió és lujidzsiből a második és semmi meleg viszony nem köti őket össze, nem mintha ez számítana nekem egy cseppet is) és hogy keres munkát.. és nem veszik fel sehova.. nem ért a reklámhoz, a kiugrott halfeldogozó alias Joni Fish.
egyszer mikor hirtelen mindenki cserben hagyta a locktavern koszos kis konyháját, azt mondtam Robinak. itt az alkalom meggyőzöm Lukeot a főszakácsot és behívjuk a haverod.. ha esetleg nem felel meg akkor is lesz egy próbanapnyi penny a zsebében jó?
- Szí, szí!
felhívtam. jött is. lett is nagy nevetés..
leírom az egyik sarkot hátha nektek is vicces lesz a szitu: a falon egy papírtörlő adagoló doboz, a tetejéről lelóg egy szallaghoz kötozve a kulcsa ami a tűzjelző vörös kis ökölnyi dobozáig leng alá, körötte csend.
Nagy a sütés főzés. Termetes fekete vin diesel szakácsunk, szekrénnyi vállaival sodorja az olajos szelet, miközben bucka kis fejében próbálja tartani azt a három-négy ételt, amire éppen koncentrál. Hosszú latolgatás után Giovanni megszólal.
- Szorri, szorri.. - megvárja szépen kicsit riadtan a fekete tagot, aki végre felnéz és homlok ráncolta ábrázatta azt kérdezi "what!?"
- Háu? - "hogyan?" és utánozza az értetlen arcot a kicsi dígó. Lenny felméréri a szitut, hogy a papír törlő kifogyott az olasz fiú remegve egy papír tekercset szorongat és a tekercs a dobozba való ami még mindig zárva van. rábök hát a kulcsra értehetetlen nyelven elhadarja hogy ott a kulcs az orra előtt.. Sozzi megfordul és az irányba mered ahol látja a kis piros dobozt. valami nem stimmel:
- Vatt(ő)? - "mi?" kérdezi jellegzetes olasz akcentusán már nem fél annyira mert a fekete óriás háttal tötymög a gázrózsák körül, aki ebben a pillanatban hirtelen megperdül, kezében olajos serpenyő sisteregve fröcsköt hány, mögötte láng csap fel, valami gép hirtelen sípolni kezd és így kiállt a dobozfelé bökve egy késsel a másik kezével.
a kis olasz megperdül és gondolkodás nélkül veri be az üvegét a tűzjelzőnek.

na jó - hát amúgy meg az igyekezete, ott tartotta. mindannyian értékeltük az aranylelkét és közösen megtanácskoztuk, hogy tíz év múlva majd lesz nbeki 10 szó szókincse és ha szerencsések leszünk, akkor a punci meg a dögös mellett lesz krumpli és répa is a szótárában.. tehát maradhat.
"hát itt maradt"

már úgy második hete dolgozik velünk és gondoltam mivel ketten vagyunk kezdeményezek egy beszélgetést.. a változatosság kedvéért vele is, mert már reggel óta magamban beszélek :)
kérem, hogy meséljen valami érdekeset hogy mi volt gyerek korában vagy ilyesmi.. erre mondja, hogy nagyon szegények voltak a másodikon laktak és hogy anyukája folyton dolgozott. De azért, hogy valaki legyen a két gyerekkel egy babysitter kislány vigyázott rájuk 14 lehetett amikor a kis Sozzi hat sem volt még. Mondja hogy nagyon rossz volt. Miket csináltál - mi az hogy rossz? Az a jó, nem? A fiúknak rossznak kell lenni akkor életre valóak. nem nem ő nagyon rossz volt.. csak nézek erre folytatja, hogy a kislány egyszer amikor már nem bírt vele úgy döntött, hogy kiugrik az ablakon. És kiugrott.

a másodikról.. állítólag túlélte és a lába és a karja törött el. de azért jól volt ahhoz képest, hogy ebbe belehalnak az egyszeri nyolcadikosok. a szülők biztos ami biztos, nagyon megverték a kis Giovannit. nem mintha a fiú lett volna hibás a labilis kislány szuicid hajlamai miatt. de azért durva..

egy ilyen beszélgetéskor korábban mondja nekem:
- szorri?? - nem értettte amit mondtam
- mit nem értesz? tudom ám hogy csak időt akarsz nyerni amíg feldolgozod a hallottakat..
- Szorri? - kérdezi hangosabban még ráncosabb arccal
csak mosolygok vissza mert már sokszor elismételtem meg körül is írtam a témát. erre ő látja hogy nem boldogul odajön hozzám bizalmi közelségbe és azt mondja halkan :
- Lázlóó! if you talk to mi, talk.. - mondja minden szaván hosszan gondolkodva
- what?! Italian?
- Szííí szíí- kiálltja megkönnyebbülten
- Barbabietolli! - mondom beleegyezően

ami annyit tesz cékla. kiccsön szlengben ez bármire alkalmazható nálunk ha valami nem világos, vagy egyet értesz, vagy üdvözlés képpen is akár..

a kanál mindig sarkos kérdés a konyhában. A különböző szószokat, amiket mi kavarunk a finomságok ízesítéséhez ugyanis azzal szedjük ki - mint legtöbben. Igen ám de a konyhában mosatik az étkészlet is. Így a "mennyit tartsunk meg" az egy okos kérdés a mosogató srácok részéről.. legutóbb megdícsértem Giovannit hogy bent tartott egy párat, és onnantól mindig igyekezett figyelni hogy legyen.. na mindegy ez csak egy kis érdekes háttér infó a következő olaszos történethez..

- Lazlóó - látom nagyon aggodalmas az arca mert éppen egy durva pörgés közepette voltunk - elhagyom a posztom odahajolok, hisz gondolom ennyi barázdával a homlokán gondolom hogy a mondandója fontos lehet és hangsúly is bizalmasnak tűnt:
- do you want some - megállt egy pillanatra, mintha nem lenne biztos abban, hogy mondhatja-e vagy sem.. fejemben: drogok, fegyverek, k*rvák fekete listája pörgött..(?) Az egész olyan visszás volt valószerűtlen, mikor a kis szünet után újra kezdi még mindig a bizalmas hangon:
- do you want some.. spoon?
- How much? - kérdezem halkan. Mindketten nevetünk..

itt Roberto rohan be a konyhába és riadó szerűen ismételgeti a nevemet mármint ahhoz hasonlót:
Lázlóó, Lázlóóó! - oda fordulunk a kisebbik hiperaktív verónai olasz felé aki kalimpálva integet egy irányba a szervíz pulton túlra - Fákkin pusszi!! kvántá fígá, mámmmá mió.. - a kérdéses fronton egy valag szőke meg barna gomolyog az asztalok körül. csak a szokásos rohanás folytatódik

a kanálról csak annyit hogy:
http://www.youtube.com/watch?v=mu2aszSs3lI

csoki

apszulút apszúrt

kibotorkálok a zuhanyzóba.. nagyon késő van már.. tutti elaludtam.. minden zavaros. - ott nem tudtam átgondolni, mert az agyam nem funkcionált, de gondolom ilyen lehet egy másnaposság - leemeltem a zuhanyrózsát éssss' a jobbkezemben valami megmagyarázhatatlan zsibbadás. próbálom felidézni mi volt tegnap. konyha 8-23ig ott bármi lehet.. látom a lepergő kockákat - nem, nem halok meg semmi gond:) - felsercenő húsok és hólyag pukkasztó forró tálcákon guruló vajban pirult BurgOnyák hemperegnek saját levükben, majd a swede püré, meg a párolt répák, yorkshire pudding billeg a tetején, forró barna öntet csorog.. ettől nem zsibbadnék.. ez van minden vasárnap.. ja iiigen utánna a póker.. és azután.. :D hahahaha
éjszaka 3.30 perckor még részeg Üzbégekkel szkanderoztam.. ez az oka.
a kisnövésű, enyhén vágott szemű, huszonéves kölykök egyetlen gurítás lengyel "Wodkától" úgy berúgtak, hogy rossz volt nézni.. hát még pókerezni velük.. a szkander pedig a következő.. Lackó kifeszíti hátát (már azt ami van) leállítja könyökét.. hamar rájövünk hogy eleve vicces szögbe kell hajtaogatnom magam, hogy a könyöke leérjeln az asztalig Aliszernek, Hassannak, vagy Aligornak. aztán megkezdődött a nyomakodás.. itt a következőt képzeld el..a győzni akarás és az erős szesz hevében a kis kerti manók hirtelen kétkézzel rámarkolnak egyetlen odavetett karodra és klasszikus csimpaszkodások és elrugaszkodások közepette elkezdik lefelé pumpálni a karodat. nem viccelek, nem hogy a könyöke nem volt lent, de hogy a lent fogalma is elveszett. harsogva kacagtam Andrey márványos rezidenciája közepén üzbég és kazah népdalokat üvöltve túl amít a YouTube-on gépeltek be.. sajnos karakterek híján vagyok hogy konkrétan azt megmutassam nektek, de ilyesmi
http://www.youtube.com/watch?v=tlIHMdj8duc&feature=related
az egésznap messsze túl az abszurditáson :D

na jó megyek tanulni, hagyjatok :D

a török ért közérthez

bolt.. itt a török ízlés szerint berendezett boltocska ahol oliva bogyóból 1000 féle fanyarodik a pult mögött és kekszek százai sorakoznak a polcokon.. kenyér az nem igen akad.. ha van az is előbb lapos, aztán fonott de még mindig lapos, majd egy polszki kenyér száraz ahol kiszakadt a zacskó és valahol még akad a morzsás polcon egy king's mill szeletelt piritóssütőbarátfajta is.. na ebben a díszletben barangoltam ma Ágikával, merthogy a toalettek omlós papír anyaga megcsappant.. a nullafelé tendálva csúfos-gúnyoros kacagással meredtek rám az üres tekercsek. hogy a bajnak elejét vegyem, és hogy kellemes társaságban ne szenvedjek hiányt, felbújtottam Ranics kisasszonyt és felkerekedtünk WC papírért. mikor már a kosár tele volt padlizsánnal, tojással, hagymával, kimondhatatlan nevű török termékekkel kezünkben az örömteli szarás puha elsimogatásáról daloló gurigákkal álldogálunk az étolajakkal megrakott polc előtt, kérdezem:
- Olaj van? - mindketten meredten nézzük a sárgás varázsos nedveket majd pár másodperc múlva hallom bizionytalan hangon:
- ..van - inkább rámhagyólag hangzott ez a válasz mint meggyőzően.
- de most komolyan. tutti kelleni fog. csinálok majonézt - én meg szinte hencegek tudálékosan és majdnem elsoroltam a három összetevőt ami feltétlen szükséges egy majonézhez.. kizárólag az tartott vissza, hogy már 2szer mondtam egy perccel ezelőtt.
- tényleg van, ennyi - mutatja két ujja között a becsült mennyiséget lassan mindkettőnk szeme lecuppan a polcokról és egyszerre meredünk a kisaraszra amit feltartott rövidkis gyerek ujjaival Ágika.
- Az kevés - jelentem ki, mintha tudnám miről beszélek, pedig csak arra gondoltam, hogy most itt vagyunk és az már nem oszt nem szoroz10 font fölé mentünk a kosár tartalmával - veszek egyet.. - már megérintek egy palackot a sokféleségbe rendezett sorból, mikor
- ne olyat vegyél! - na most határozott volt.
- milyet? - bizonytalanodok el.
- olyat - a rövidke ujj egy sorra mutat ahol a káoszt elkerülendő egy sor ismétlődik a márkából.. lenézek a kezemre és elmosolyodva leveszem a polcról amit megérintettem. Felemelem a sor elé amit Ági választott. lám a palack megegyezik a termék ugyan az.
- oké tehát nem ilyet veszek, hanem olyat. visszaraktam a butéliát, majd megragadtam a nyakát a finom porral behintett fentisorból az egyiknek. Ági elmosolyodik mikor észreveszi a bakit és elegánsan annyit mond:
- azt veszel amit akarsz - és szépen faképnél hagy..

megint

miután kivettem a lavorból a telefont, lezuhanyoztam megborotválkoztam a tükörbe nézve nyugtáztam hogy szakállasabb vagyok mint valaha..

Urániában dráma van. Ranics kisasszony német segítséggel (mint ezer éve) kiveri a belső ellenségget a birtokról.

iskola iskola.. nekem ez az időmérő egység..
nem tudom ti hogy vagytok vele, de ha a munkahelyemmel akarom mérni az időt, ott csak egy hétig létezem

az iskola átível heteket, hónapokat; és szimultán én aki a munkahely dimenziójából szemlélem a dolgok valóságát mindig csak egy héttel előtte veszem észre, hogy már egy hónapja egy egy projecten kellene dolgoznom, és itt a bemutatás ideje.. na most mutasd meg.. őőőő upszi... megtudom magyarázni: - I was.. i did.. gods*ke can't even explain.. just too frikin' drawn.. that's what I am.

és hogy új kedvencemet Eddie Izzardot idézzem " azoknak akik nem beszélnek franciául: az kib*szottul vicces volt!"

na mindegy

a punk bemegy a kocsmába és rendel egy alaskai lazacot.. hogy dögölne meg persze, hogy a Lock Tavernbe :D

csak érdekesség képpen jegyzem meg mert az interkontinentális dolgok mindig felcsigáznak; az Angliában felszolgált 'Alaskan Salmon'-t (isten nyugosztalja) Taiwanból exportálják.. csak hogy tudd

na megyek
holnap utazunk valami tengerpartra, tanulmányi okokból, remélem az egyik kedvencem felé megyünk.. Antony Gromley:) de jellemzően elolvastam az "osztály kirándulás"-ról kifüggesztett papírt, és bár megszerveztem hogy ne kelljen dolgozni, de az információ részét elfelejtettem. áldott fehér foltok a memoriámban:)
ja itt egy kis vizuális oktatás azoknak akik nem vágják Gromley bácsit:

http://images.google.co.uk/images?um=1&hl=en&tbs=isch%3A1&sa=3&q=antony+gromley&btnG=Search+images

tényleg alszom egy keveset.. ja húsvétkor otthon.. jó időt rendelek és az angol számomon keressetek.
(a magyart vissza kell üzemelni)

dícsértessék

és a véreb rám vetette magát. hátulrol támadott. nem számítottam rá, így nem is féltem tőle. A csigolyak közé csikordult szilánk élesfoga és ott is felejtette.
bénán hevertem a földön. órákig a finom 4 napos port szipkáztam ahogy lihegtem arccal a padlónak feszülve. a démon fogatlan vigyorgott és azt hitte győzött.. elöntött a harag. megpróbáltam felállni. nem sikerült, cserébe kín hullám ömlött át a derekamból mindenirányba.
újabb óra telt a démon még mindig pattban tartott. senki sem győzöt én mégis vesztésre álltam. tehetetlenség könnyei folytak le fojtogatón az arcomon a famintás padlóra.
megcsikordult a sajgó fogam én sem fogtam fel hogy most fel fogok állni.
- ííííííhrrr... - nyögtem artikulátlanul. térdeltem. innen elérem a telefont.. a kezem remegett.. 'vigyél el korházba' kezdtem írni angolul a mondatot, hogy Lengyel barátom megértse, mit akarok. 10 perc alatt ott volt. újabbb 10 percet várt az ajtóban amíg odaértem. az arcán láttam, hogy így el sem tudott képzelni. nem tudtam beszélni mikorra elértem az ágyamig.. azt hittem, ha ledőlök majd enyhül.. de esze ágában sem volt. mindenki haza ért hirtelen, pedig csak neki mondtam, hogy a baj nagy. tárcsáztak mindent míg végül azt mondták: - Adjatok neki drogot 3 napig, aztán meglátjuk. ott hevertem 3 napig, bár Handler kezelő kezei kicsit meghajtogattak. vékony ajkai meg hajtogatttak elfeledni vélt technikákat. köszönet érte. aztán kád forró víz. lebegtem. lehunytam a szemem. és megláttam a vigyorgó pofát.
- Tudod hogy jobban leszek - kezdtem - máris sokat javultam.
szemében a válasz annyi volt 'majd meglátjuk'
- Konok vagy - folytattam - nem kegyelmet kérek csak jelzem, hogy ha meggondolod magad az sokat jelent majd neked és én sem söpörlek el ha legközelebb utamba állsz. sőt emlékezni fogok rád. csak lépj vissza.. - nem tágított foga mélyen a csigolyáimba ékelve, horgos és sorjás. minden mozdulatra fájt. felálltam. a víz zuhogott le rólam, a szemem előtt szikrák robbantak, majdhogynem levert a lábamról és a vér is kiszaladt a fejemből.. el is kezdtem kilépni a kádból, mint egy világot megváltó feladat, valahol az eszmélet határán. már semmit sem láttam teljesen fehér volt minden. csak emlékeztem hol kell legyen a talaj de már az emlékek is eloszlottak. és akkor hibázott. ahogy leért a lábam újabb fájdalomm nyilalt a hátamba, de az pont ellenkezőleg hatott. hirtelen kitisztult a kép. s bár gyenge voltam mint remegő víz tükrén a kontúr már tudtam hogy kiérek a fürdőből. kihívott és elfogadtam.
azután aludtam és a csatát megvívtam.. testemben haldoklott végül a démon. mostanra már csak tetem zavar de holnapra azt is kilököm.

idegbecsípődés, hagyjad már!

XXX

jó-e nekem itt? olyna mint máshol.
jó, nagyon jó. van jövőm.. van annyi pénzem hogy a világ egyik legdrágább országában nem maradok éhen.. nohiszen én főzök. és rossz-e nekem itt? ja az is. mert itt is vannak mély pontok. az otthon meg a szív, itt is azt okozza, mint amott tenné. de mindemellett, még nem felejtettem el nevetni és nem csak emlékből..
jó dolgok történnek velem
még ha olyan távol is van aki megölelne és még örülnék is neki.
a személyes minisztérium most inkább misztérium lett kedves Keszeg úr.

fittyet reá.. inkább azt nézd ahogy ide írom hogy tarka szónak vastag árja önti el a szívemet ha rá gondolok

barátim.. ti ott és ti itt mind olyan jól és jót írtatok, vagy szóltatok, vagy énkeltetek, hogy egyre csak az járt a fejemben, hogy megérdemlem-e.. vagyis persze, hogy megérdmemlem, de én nem tudok ilyesmit fejben tartani.

kaptam pulcsit, ecsetet, cetliket a lakás pontjain, van ezüst macskám és tortát és káposztás tésztát is ehettem.. cvekedlit :D masni tésztából, hogy ünnepi legyen.. porcukor és bors. pont amiket szerettem volna.

és nevettünk és mindent megettünk.. majdnem mindent..

hagytam egy falatot a holnapból